Beautiful Katamari

  • Írta: Daks
  • 2008. március 25.
A Japánban és Amerikában már tavaly októberben megjelent, hozzánk csak március elején eljutott Beautiful Kamatamari valósággal levett minket a lábunkról. Ilyen laza, szórakoztató és aranyos játékkal ritkán találkozunk!
A Katamari sorozat a Katamari Damacy résszel 2004-ben indult útjára, akkor, mint a kozmosz urának kedvenc görgetős játéka. Rá egy évvel szintén Playstation 2-re kijött a We Love Katamari, 2006-ban meg a PSP-s Me and My Katamari. Nagy fordulat a tavalyi E3 kiállításon történt, a Namco Bandai ugyanis bejelentette, hogy felhagy a Playstation exkluzivitással, sőt a Beautiful Katamari már csak Xbox 360-ra fog megjelenni. Annyira nem örültünk neki, bár számunkra lényegtelen, hogy a fekete dobozzal, vagy a fehér toronnyal teszteljük a címet, az élmény nagyjából ugyanaz. Jöjjön tehát a Beautiful Katamari tesztje, lássuk, hogy az NTSC régióban mivel játszanak immáron fél éve.


A kozmosz uralkodója évekkel ezelőtt feltalálta a Katamari Damacy nevű görgetős játékot, mellyel a királyi család fiatalabb tagjai múlathatták idejüket. A Katamari egy nagy rücskös golyó elnevezése, melyre az égvilágon minden ráragad, nekünk csak görgetni kell azt, és nézni, ahogy a hozzátapadt tárgyak hatására egyre nagyobbra hízik. Az egész valami olyasmi, mint a hóemberépítés, csak itt ceruzákkal és gémkapcsokkal kezdünk, ezután jönnek a táskák, a kisállatok, az emberek, az autók, majd a fák, a házak, és végül a hatalmas felhőkarcolók.


A középkori hacukába öltözött, Monty Python humorral megáldott, önmagáról többes számban beszélő gagyás uralkodó egészen addig nem is gondolta, hogy egyszer komoly célra lehet használni a Katamarit, míg nagy baj nem kezdte fenyegetni a kozmoszt. Történt ugyanis, hogy egy szép nyári napon az uralkodó a királynéval kettecskén teniszezett a palota udvarán, a király pedig véletlen akkorát ütött a labdába, hogy az felrepülve az égbe hatalmas lyukat ütött a világban. Amilyen kicsi a teniszlabda, akkora kárt okozott, a hasadékból óriási fekete lyuk lett, az pedig mindent magába szívott, még a Napot és a Holdat is, sőt a Föld kivételével az összes bolygó odalett.


Feladatunk nem egyszerű, a király néhány milliméter magas, zöld színű fiát irányítva helyre kell állítanunk az univerzumot. Katamari golyónkkal a Földre utazunk, a király pedig az általunk itt összegyúrt tárgyakból hozza rendbe a kozmoszt, azokkal helyettesíti a bolygókat, majd foltozza be a fekete lyukat. A különböző planéták pótlása eltérő méretű és összetételű gömböket kíván, így az egyes küldetések teljesítéséhez a megadott időn belül a célnak megfelelő labdát kell összegyúrnunk. Van, hogy főképp növényekből, emberekből, vagy vízhez kapcsolódó dolgokból kell állnia a ragacsgömbnek, de az se ritka, ha például forró dolgokat kell összeszedni, és egészen addig gyúrni azt, míg a Katamarink el nem ér egy bizonyos hőfokot. A feladatok változatosak, van, amikor csak pár centis gömböt kell gyúrni, de nem ritka a több ezer kilométer átmérőjű sem.


Leírva ez talán nem hangzik olyan izgalmasan, de higgyétek el, nagyszerű móka, ahogy egy szobából kiindulva kezdjük a gyűjtögetést, majd ahogy egyre nő a labdánk, kimegyünk a kertbe, az utcára, a városba, az országba, majd végül kontinenseken át gázolunk, összeszedve minden elénk kerülő dolgot. Nagyszerű élmény, és ezen hatalmasat dob a játék hangulatvilága is.


Humorból nincs hiány: apánk, a kozmosz uralkodója nagy arc, a küldetések előtt és után mindig komoly szövegeket nyom le, az ember sokszor hangosan felnevet, miközben a szavait olvassa. A játék témája színes és vidám, mindenhol szivárványok, virágok és lepkék vannak, tessék csak megnézni az oldal alján lévő videót, le fog esni az állatok. A zene szintén pazar lett, a laza j-pop stílus abszolút illik a hangulathoz, csillagos ötös, aki kitalálta az egészet!


Az irányítás a két karral történik, nem nehéz, csak a kanyarodás kicsit szokatlan, de azért meg lehet tanulni. Nekünk nagy bajunk az újdonságok hiányával, a mindössze egy délután alatt végigvihető sztori móddal, és a grafikával volt. A kinézet a HD felbontáson kívül szinte semmit nem változott a PS2-es előző részekhez képest, minden olyan, mintha papírmaséból lenne hajtogatva, az embereknek tégla alakú testük és rúd végtagjaik vannak, a grafika egyáltalán nem mondható nextgennek, sőt talán még kiábrándító is. Persze, azért a ceruzától a nagy házakig több ezer féle tárgy ráragad Katamari gömbünkre, nem várhatunk el egy Unreal 3-as grafikát, meg aztán retro hangulatnak is kell lennie, de azért csiszolgathattak volna még a kinézeten.


Zárásként annyit mondanék, hogy legalább a demót mindenképpen érdemes megnézni, és nem szabad a képek, valamint a bugyuta történet alapján elítélni a Beautiful Katamarit. Persze, egy baromság, bevalljuk mi is, de sokszor ezek sokkal jobban elszórakoztatják az embert, mint egy EA-s vagy UbiSoft-os csilli-villi szuper FPS.

Kapcsolódó cikk

2.
2.
bobby
tudtam h nem kell megvennem! ezazz! nem vettem meg, kiderült h szar... akkor igazam volt...
1.
1.
Mast3rmind
Hát nekem nem jött be a játékmenet sem... egyedinek, egyedi, de nulla nálam. Például a Viking jobban bejön :P.



Grat a cikkhez!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...