Thor: Szerelem és mennydörgés filmkritika

  • Írta: gorien
  • 2022. október 4.
Thor negyedjére is önálló filmmel lépett vászonra, és immár a Disney+ műsorára is. A mennydörgés istene egy magát Istenölőként aposztrofáló gonosszal száll szembe, miközben régi szerelme is felbukkan.

Thorral sokáig mostohán bánt a Marvel Filmes Univerzum. Persze nem ő volt az egyetlen a kezdeti hősök közül, aki nem kapott méltó figyelmet (hiszen Fekete Özvegynek meg kellett halnia, hogy saját filmje legyen, míg Sólyomszemet lerendezték egy sorozattal), de az ő karakterénél még az újracastolt Bruce Banner figurája is hamarabb nyerte el véglegesnek mondható formáját.

Kenneth Brannagh királydrámát rendezett neki az első filmjében, amit egy olyan sótlan második rész követett, amiből talán csak Loki profitált karakterügyileg. Joss Whedon az első Bosszúállókban még talált neki helyet, de a másodikban annyira nem, hogy a cselekmény feléből kivették, és amikor színen volt, akkor is inkább a későbbi filmeket promózta. Aztán jött Taika Waititi, és a Thor: Ragnarökben sokkal lazábbra vette az űrvikinget, a Russo-testvérek aztán többnyire meg is tartották ezt a vonalat, és még Thor korábbi traumáit is igyekeztek érdemleges módon beépíteni a karakterbe.

Ilyen előzményekkel kapott Waititi másodjára is lehetőséget Thor történetének formálására. Jó hír ez azok számára, akik szerették a Ragnarököt, hiszen a rendezőre jellemző, elborult humor (amit azóta a Marvel-univerzum többi része is kóstolgat) ismét adott. Ám ha kevésbé tetszett Thor és Hulk közös kalandja, vagy nem jött be az irány, amit kijelöltek nekik, akkor nem a Szerelem és mennydörgéstől változik meg a véleményed. A negyedik Thor-film, ha lehet, még waititisebb, mint az előző.

A történet a Bosszúállók: Végjáték után veszi fel a fonalat: Thor a Galaxis Őrzőivel elindult bejárni az univerzumot. Mivel az elmúlt három mozifázis csakis fájdalmat hozott a számára, most legfőképp önmagát keresi, de amíg meg nem találja, addig is ilyen-olyan bunyókkal tölti az idejét. Ám amikor felbukkan Gorr, az Istenölő, kénytelen hazatérni, ugyanis Új-Asgard is veszélybe kerül.

Otthon azonban nem kis meglepetés fogadja: volt barátnője, Jane Foster megörökölte a Mjölniren keresztül Thor hatalmát, és maga is szuperhőssé vált. Így közösen indulnak el egy olyan kalandra, amiben ugyan találkoznak istenekkel, és háborúznak árnyszörnyekkel, de a valódi utazást a szerelem, szeretet témakörében teszik.

Az utóbbi kifejezetten jól áll a filmnek, és Waititi már a kezdő képsorokban (amit Korgon keresztül voltaképpen maga a rendező narrál) kijelöli, hogy ez lesz a fő vezérfonal. Ügyesen vezeti végig a filmen Thor és Jane újra egymásra találását, amit tovább erősít, hogy Chris Hemsworth és Natalie Portman összeillik a képernyőn. Jane ezúttal nem megmentésre váró, statikus szereplő, hanem egyenrangú partnere Thornak, a képességeinek eredetét pedig sikerült hihetően megmagyarázni.

A szeretet taglalása nem merül ki ennyiben: hallunk Valkűr és Korg kapcsolatairól, de Gorr tetteinek mozgatórugója is a szeretetből fakad. Az Istenölő ugyanis egykor maga is egyszerű halandó volt, ám hiába imádkozott istenéhez segítségért, végül népe utolsó tagjává vált. Ezért a Halálpallost, egy istenek megölésére szakosodott fegyvert megszerezve bosszút esküszik minden istenség ellen.

A kopasz, sápadt, csupán rongyokba öltözött karaktert Christian Bale játéka kiemeli a Marvel-gonoszok átlagából: a rángatózó, vigyorgó figura, ha hátborzongató nem is lesz, de olykor kényelmetlen igen. Motivációja révén a jelleme is valamivel összetettebb az átlagnál, de a megkülönbözhetetlen és kiláthatatlan CGI-szörnyek, amiknek parancsol, csupán arra jók, hogy a hősöknek legyen kivel légbokszolniuk. Ha nem az azokkal való verekedés vinné a játékidőt, talán még emlékezetesebb jeleneteket is kaphatott volna Gorr.

Szinte minden egyéb tekintetben a Szerelem és mennydörgés a Ragnarök szellemiségének folytatása. Ugyan látványra kevésbé színes és egyedi, de továbbra is tombol a nyolcvanas évek nosztalgiája – a film első húsz perce alaposan elmélyül ebben a régies sci-fi-érzetnek és a bakelitborítónak beillő vizualitásnak köszönhetően, de az egész játékidő alatt is érezhetjük az összeválogatott betétdalokkal. Valamennyi kreativitást az Árnyvilágban töltött idő alatt mutat fel a film, ahol még a színek is kivesznek a világból, ezzel jó terepet adva az effekteseknek ahhoz, hogy ami kevés mégis felbukkan, azt érdekesen használják.

A Waititi-féle humor és a szerelmi szál erősen leuralja a filmet. Előbbi (bár ez a Marveltől egyébként sem szokatlan) nem hagy sok teret a komolyabb pillanatoknak, sőt bizonyos helyzetekben mintha szándékosan trashebb irányba indultak volna a poénokkal. Gyakori vicc például, hogy Thor kecskéi hangosan bőgnek, de a Ragnarökből visszatérő asgardi színielőadás is egy túlnyújtottabb, ócskábban kinéző felvonást kapott.

A szövegkönyv olykor rémesen suta, sok helyzetben ad a karakterek szájába az eseményeket megakasztó, barokkos mellébeszéléséket. Máskor pedig szinte erővel hívja fel a figyelmet a szuperhősfilmek kliséire, ám nem parodisztikus céllal, csak tudomásulvételként – mint amikor Jane azon elmélkedik, hogy mi legyen a menő, egysoros beszólása Hatalmas Thorként. A Hemsworth-féle Thor idétlenebb, mint valaha, ami alapvetően jól áll a színésznek, míg olyan húzások, mint a féltékenykedő Vihartörő, már valamivel kevésbé működnek.

A Szerelem és mennydörgésre nagyjából tényleg az a legjobb összegzés, hogy a Ragnarök továbbfejlesztve. A poénokat tovább srófolták, az idiótáskodás még tapinthatóbb, bár igaz, kevésbé színes-szagos az elődjénél. A Thor-filmek korábbi mellékszereplői szinte csak cameók erejéig vannak benne (még Valkűrnek sem adtak sok érdemi szerepet), de cserébe kapunk egy remek gonoszt Gorr képében, Russell Crowe Zeusza is szórakoztatóra sikeredett, és a főszereplők közötti interakciók is szuperül működnek.

A Marvel Filmes Univerzum negyedik fázisára egyértelműen jellemző, hogy a filmek nem csatlakoznak túlságosan egymáshoz – legutóbb a Holdlovagnál emlegettem ezt, amiben szintén szerepelnek istenek, de nem úgy látszik, hogy lenne bármi közük az ebben felbukkanókhoz. Thor negyedik szólófilmje sem változtat tehát ezen, s bár még előfordulhat, hogy Kevin Feige-ék meglepnek egy remekbe szabott magyarázattal, egyelőre magában érdemes élvezni. És élvezhető is, ha a nagy Marvel-univerzummal kapcsolódás nem szempont – különösen ha bejönnek Waititi munkái. A Thor: Szerelem és mennydörgés olyasmi, mint egy megkésett záróakkord Thor karakterének, annak pedig működőképes, és még egészen szép is.

 

Gamekapocs értékelés: 6.0

Rendezte: Taika Waititi
Szereplők: Chris Hemsworth, Natalie Portman, Christian Bale, Tessa Thompson, Taika Waititi
Forgatókönyv: Taika Waititi, Jennifer Kaytin Robinson
Zene: Michael Giacchino, Nami Melumad
Fényképezte: Barry Baz Idoine
Hazai premier: 2022. július 7.
Disney+ premier: 2022. szeptember 8.

6.
6.
Grabowsky30+
Picit túl volt benne tolva a hülyeség, nem volt egy nagy szám, de azért néha elmosolyodtam rajta. Egyszer nézős, felejthető alkotás, de azért szarnak sem mondanám. A ragnarökben valahogy jobb volt a hülyeség és a komolyabb elemek aránya. Egyenlőre még sok film hiányzik, de valahogy a marvel 4. felvonás (valahogy így hívják az end game utáni filmeket) nem kápráztatott el. Talán a pókember volt az egyetlen értelmes alkotás.
5.
5.
BrockSamson
Egyertelmuen szetszortabb volt, mint a Ragnarok, de szodaval elment.
4.
4.
silkgoat
Kovezzetek meg de nekem tetszett. En egyeduli negativumkent Christian Bale tehetsegenek tul keves hasznalatat hoznam fel. Igaz neki jarna egy kulon film, annyira jo volt Gorr szerepeben.
De megertem a kritikakat is. Nem mindnekinek veszi be a gyomra a filmet. Sot a vegere mar en is belefaradtam kicsit az abszurdba :D
Ugyanakkor a dramai reszek sokkal hatasosabbak voltak igy azt hiszem. na mindegy, johet a kozapor :D
3.
3.
Zisten
Max. 3 pont.
(Azt is csak a "gyerekhadsereg harca a November rain zenéjére" jelenetért.)
Nem hittem, hogy a Thor Ragnaroktól van lentebb, de ez a film bebizonyította, hogy van. Megnéztem, kipipálva, soha többet.

Waititi nem való ilyen bejáratott univerzumokhoz mint az MCU/STARWARS...stb.
Készítsen saját egyedi filmeket azok nagyon működnek neki.
Ezeket meg felejtse el.
2.
2.
AbsurdShark
#1: Egyetértek a "Thor paródia" kifejezéssel, pontosan annak éreztem. Egy kis humor sosem árt, de ez már inkább bugyuta kategória volt, ráadásul némelyik "viccet" (például azt, ami Thor jelenlegi és volt fegyveréhez kapcsolódik) többször is megpróbálták elsütni, egyre kevesebb sikerrel.
1.
1.
JinjeR
Sztem sok lesz neki az a 6 pont.
Olyan mintha valami Thor paródiát néztem volna..Soha többet nem nézném meg!
Kemény mélyrepülésbe kezdett a Marvel,és ez már csak rosszabb lesz.
Hol vannak már azok az idők mikor szájtátva néztem meg az első X-men-t...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...