Ezen a ponton talán már kicsit felesleges, de szerintem érdemes felidézni, hogy Sonic filmes kalandja milyen könnyedén végezhette volna az elfeledett játékadaptációk között – főleg azért, ahová aztán eljutott a franchise. Nemcsak, hogy (a Chip és Dale-filmmel önnön jogán karakterré váló) Csúnya Sonic nem tudta meghiúsítani az űrsüni sikeres debütálását, de azóta már egy folytatáson és egy Knuckles-központú sorozaton is túl vagyunk. Oscari magasságokba persze egyik feldolgozás sem emelkedett, de szívvel-lélekkel teli, aranyos családi mókák voltak.
A harmadik rész előtt az már mindenképpen jó jel volt, hogy a szokásos stáb ezúttal is összeállt: ugyanúgy Jeff Fowler rendez, az eredeti íróhármas felel most is a forgatókönyvért, és még a zenét is Junkie XL szerzi. A színészekből is újra láthatunk-hallhatunk mindenkit, akiknek a sorát ezúttal Keanue Reeves is erősíti – méghozzá az aktuális animált újonc hangját adva.
A Sonic-filmek a kezdetektől tudatosan építkeztek, azaz a második résznek már megágyaztak az elsőben, illetve a harmadiknak is a másodikban – így előre tudhattuk, hogy Shadow lesz a következő ellenlábas, őt szólaltatja meg Reeves. Természetesen Dr. Robotnikról sem kell lemondanunk, sőt Jim Carrey ezúttal duplaszerepben ökörködhet, hiszen robotmániás zseni nagyapját is eljátszhatja. Bajkeverőkből tehát akad bőven, amint azt a Sonic-csapat hamar meg is tapasztalja az új részben. A Wachowski-házaspár szinte már teljes mértékben gyermekévé fogadta Sonicot, Knucklest és Tailst, a családi idillnek és békés erdei sütögetéseknek azonban hamar vége szakad, amikor Shadow megszökik a titkos börtönéből.
Az akció először Tokióban veszi kezdetét, Sonicéknak azonban meg kell tapasztalnia, hogy a fekete sündisznó sokkal nagyobb falat, mint amekkorának gondolták. Ekkor lép képbe a második rész után latin szappanoperákkal és mértéktelen zabálással vigasztalódó Robotnik, aki előbb segítségnek tűnik, ám hamar oldalt vált, amint kiderül, hogy családi szálak fűzik Shadow rejtélyes társához. És itt veszi kezdetét igazán a kaland!
Fowlerék arra már a második részben ráéreztek, hogy egy Sonic-filmnek Sonic a főhőse – míg az első film inkább egy buddy movie volt Tommal, a másodikra már partvonalra tették a „lényegtelen” emberi szereplőket. Ez a tendencia most tovább folytatódik: Tomék csupán annyira vannak benne, hogy motiváló erőként szolgáljanak, és több korábbi szereplőnél is csak cameókra futja. Érkezik ugyan egy fontosabbnak látszó, új kormányügynök (Krysten Ritter), de igazából ő is eltűnik a film felénél. Egyedül Robotnik hűséges csatlósa, Stone (Lee Majdoub) kap egy jól megérdemelt mellékszálat, amiben kicsit elgondolkodhat az őrült dokihoz fűződő kapcsolatán.
„Jó, de hát nem is az emberek miatt nézzük ezt a filmet”, mondhatnád, és nem is tévednél. Sonic a főhős, és meg is kap minden lehetőséget a nagy karakterpillanatokra. Shadow-nak hála szembenézhet saját határaival, felülemelkedhet a hibáin, és az előző filmek után elsajátíthat egy újabb tanulságot arról, mit is jelent hősnek lenni. Ezek sokszor hallott panelek, de változatlanul egy aranyos kaland a végeredmény, ami szokás szerint az érzelmességet sem hanyagolja el.
Ehhez az úthoz Knuckles és Tails igazából csak asszisztál – és a vörös tarajos sül saját sorozata ide vagy oda, szerintem elbírtak volna több képernyőidőt is. Knuckles továbbra is szórakoztatóan oktondi, Tailsnek viszont már kütyüi sem nagyon maradtak az előző részből, és mindkettejük jelenléte eléggé szegényes lett.
Velük ellentétben Shadow miatt nem érheti szó a ház elejét. Fowlerék kellően fenyegető ellenfélként mutatják be az új sündisznót, és ha ismered a Sonic Adventures 2 történetét, akkor tudod, hogy a film igazi érzelmi magja ő. Shadow ugyanis nem csupán egy haragos, pusztításra szomjazó rosszfiú. A motivációi sem a tettei miatti mentegetőzésnek érződnek, hanem szép ívet írnak le a film folyamán, és ettől már az első pillanatokban annyira szerethetővé válik, mint a színpompás állatstáb többi képviselője.
És persze mindannyiójukon túl ott van Jim Carrey, akit ismét engedtek kedvére bohóckodni. Kétség sem férhet hozzá, hogy mennyire élvezi ezt – állítólag már visszavonult volna a filmszerepektől, de a Sonic, a sündisznó 3 így is meggyőzte a visszatérésről. Ennek mi pedig nettó nyertesei vagyunk. A duplaszerep nagyon jól áll neki, és teljes szegmenseket hagytak neki Fowlerék, ahol csak a két Robotnik lökött viszonyát élvezhetjük.
Említettem már a franchise tudatos építkezését, ami abban is szépen megnyilvánul, ahogy a trilógiában a téteket kezelik. Az első filmben még csak Sonic volt veszélyben, míg a másodikban az óriási Robotnik-robot már egész Green Hillt fenyegette. Ezúttal az egész világ sorsa forog kockán, ami miatt Tokión és Londonon kívül az űr is a bunyók hátterét szolgáltatja – igaz, az első rész kisvárosi kedvessége emiatt már nem köszön vissza.
Ha az első két filmet láttad, akkor pontosan tudod, hogy milyen jellegű humorra számíthatsz ezúttal is. Beszólogatások, popkulturális utalások röpködnek jobbra-balra, és szerencsére a szinkron is tartja a lépést, aminek hála magyar nyelven is rengeteg szópoénon derülhetünk. A szövegkönyv azért itt-ott megdöccen: főleg Tomék bölcselkedései érződnek kényszeredettnek, de néhány magyarázatot is furcsán próbál szájba rágni a film (például egy teljes, negyedik falat áttörő vicc épül arra, hogy Jim Carrey két szerepet játszik).
Mindent összevetve Fowleréknek ismét sikerült egy szórakoztató családi filmet összerakni. A történetvezetés ellően sodró lendületű, Sonic és Shadow menő, a Carrey-Carrey páros eszementen mulatságos, és a csaták ennyire látványosak még nem voltak. Ahogy a trilógia korábbi részei, úgy a Sonic, a sündisznó 3 is megtalálja a szükséges egyensúlyt: minden akció és poén mellett a nem felejt el szívhez is szólni. Külön örömnek tartom, hogy a három film (plusz a sorozat) szépen illeszkedik egymáshoz, egyik rész sem érződik fölösleges hozzátoldásnak. És ha nem tudnál betelni Sonic kalandjaival, akkor nyugtasson meg a tudat, hogy a csapat továbbra sem tervez lassítani, és már a negyedik filmen dolgoznak.
Gamekapocs értékelés: 7
Rendezte: Jeff Fowler
Szereplők: Ben Schwartz, Jim Carrey, Keanu Reeves, Idris Elba, Colleen O'Shaughnessey, James Marsden, Tika Sumpter
Forgatókönyv: Pat Casey, Josh Miller, John Whittington
Zene: Junkie XL
Hazai premier: 2024. december 26.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.