Great Battles of WWII: Stalingrad

A Vörös Hadsereg rosszul felszerelt katonái derékig érő hóban harcoltak, orrlyukaikból, szemöldökükről jégcsapok lógtak! A maroknyi, körbezárt orosz katona megpróbálta a lehetetlent, megvédeni egy olyan várost, amely az ereje teljében lévő német hadsereg satuként zárt körbe! A terep pedig minden volt csak jól védhető nem: lebombázott gyárépületek, üresen tátongó bérházak, holtestekkel csúfított utcák – látszólag a sztálini kommunizmus a végnapjait élte! A Wermachtnak mindene megvolt: tüzérség, légierő, páncélozott hadtest - a történelem furcsa mód mégis úgy hozta, hogy a Vörös Hadsereg és a polgárokból verbuválódott önkéntesek győzelmet arattak a kíméletlen náci ostrom felett! Az idő alatt, míg a sztálingrádi csata lezajlott, Hitler derék szőke Übermensch-ei is megtapasztalták az állóháború fogalmát, mivel az utánpótlás jelentősen akadozott! Ezt tekintjük a második Világháború fordulópontjának, hiszen kiderült, hogy a németek verhetők és innentől már Berlinig vezet vissza az útjuk! A Keleti Fronton zajló második világháborús eseményeket számtalan játék hivatott már bemutatni, stílustól függetlenül – legyen az FPS, vagy éppen stratégia, ugyanígy születtek élvezhető és felejthető alkotások, ám kimondottan csak a sztálingrádi csatával foglalkozó programot jelenleg nem tudnék példának felhozni, persze olyat igen, amelyben egy, vagy két pályán keresztül a főszereplő „Sztálinváros” volt! A hazánkfia Codename: Panzers szovjet kampányában egyébiránt vért izzadva terelgettem egységeimet a város utcáin, de akár a Sudden Strike-ot is említhetném, amelyben másfél napot szenvedtem mire sikerült teljesítenem a városra vonatkozó feladatot! Akiknek nem volt szerencséje ehhez a két játékhoz, rövid időn belül pótolja hiányosságait! Idevágó anekdotáimmal tovább nem untatnálak benneteket, hiszen még egy sort sem írtam a bemutató alanyáról, a Great Battles of WW II - Stalingrad-ról, amely nem kisebb célt tűzött ki maga elé, hogy egy RTS minden eszközével hűen szemléltesse a sztálingrádi csata elkeseredett küzdelmeit! Csöppet merész húzás volt ez a fejlesztő legények részéről, hiszen ezzel könnyen áteshetnek a paci túloldalára! Miért is? Mert a mai profitorientált világban a változatossága (is) adja el a játékot a célközönségnek, így kockázatos egyetlen téma köré építkezni! Hogy unalomba fulladnak-e a programmal eltöltött órák, az hamarosan kiderül! Elöljáróban még szólnék - néhány mondat erejéig - a játék megszületésének előzményeiről: 2003 közepén szivárogtak ki az első infók az akkor még csak simán Stalingrad nevet viselő 2D-s RTS-ről, amely – látszólag - az akkoriban fénykorát élő Blitzkrieg sikerét próbálta lemásolni! Az egyetlen bibi a dologban, hogy már a Nival Interactive kitűnő játéka is egy dimenzióval elmaradott volt, és őszintén reméltük, hogy az lesz az utolsó darabja a letűnt idők megjelenítésének. Nos tévedtünk! Visszatérve a Stalingradra: sokáig nem is kaptunk egyetlen infómorzsát se a projectről, egészen a közelmúltig, amikor is aranylemezre kerül! Lássuk, hogy a két évvel ezelőtt is elmaradott 2D-s arculat megállja a helyét napjainkban – félre ne értsetek, semmi bajom a szolídabb grafikával, annál is inkább, mert imádok nosztalgiázni, másrészt, ha a tartalom rendben van, akkor szavunk sem lehet!

Szóval miután megkaptam a játék tesztelési jogait mindenható főszerkesztőnktől, halvány csókot nyomtam ráncos buksijára, majd a telepítés perceit átszundikálva vetettem bele magam Sztálingrád vérzivataros és hóeséses csatamezejébe! Újabb második világháborús cucc-gondoltam magamban, lassan már mindenki könyökén jön ki a téma, de meg mernék esküdni, hogy mindenki vágja már, hogy biza a Tigris tank sokkal táposabb bádogdoboz, mint a T-34-es olajoskanna! Feltelepítve lecsengtek a szokásos „kis” kiadó és „kis” fejlesztőcsapat semmitmondó animációi, rögtön egy korabeli filmfelvételekből összeállított intro fogadott, a dolog szépséghibája az, hogy bugyuta rockbetét duruzsolt alatta, amely enyhén szólva nem a hangulathoz illő, mi több otromba figyelmetlenség, hiszen a többi, hasonló témájú RTS készítői legalább vonós hangszerek által megszólaltatott muzsikát tesz be hangulattermés gyanánt! Sajna később csak romlik a helyzet, amit már a menübe érkezve tapasztalunk! Nos a főmenü kialakítása minden dicséretet megérdemelne, ha nem bugyuta, jellegtelen rockzene cincogna alatta! Alaposan odavág a feeling-nek, szó se róla – inkább ejtsük a témát! A kampányra bökve két játszató oldal között választhatunk, név szerint német és a szovjet oldal között. Javaslom először mindenki a Jürgenekkel kezdje a stratégiázást, mert tapasztalataim szerint az Ivánok küldetéssorozata nehezebbre sikerült! A kampányok elindítása után lecseng a szokásos, jól összeollózott, ámde rémes zenéjű anim, ami után rögtön meg is kapjuk első feladatunkat: az 1942 nyarán zajló keleti offenzívában előrenyomulva kell megtisztítanunk egy várost az ott tanyázó szovjet csapatoktól! Ennyi és nem több! Cirka két percbe kerül, mire teljesítjük a küldetést, mindösszesen ki kell jelölnünk páncélosainkat és az egér jobb gombjával sűrűn kattintgatva, legcsekélyebb nehézség nélkül felmorzsolni a nem túl fenyegető ellenállást! Szerencsére a második misszióban már lényegesen nehezebb dolgunk lesz a híd elfoglalása, és ahogy haladunk előre a kampányban úgy nehezednek feladataink! Összességében elmondható, hogy ha van elég kitartásunk az első pár, egyébként dögunalmas pályát abszolválni, már sokkal élvezetes küzdelmekben lehet részünk, de mihelyst elérjük Sztálingrádot, rögtön pazar jelzővel illethetjük! Egyébiránt a játék semmi újat nem hoz teljesítendő feladataink listájába: városelfoglalás, vedd be ezt, vedd be azt, semmisítsd meg stb. Vérbeli RTS-ezőknek talán tetszeni fog, de újdonságokról nem beszélhetünk! Nézzük meg mit kínál a játék a Vörös Hadsereggel játszva! A németek előrenyomulós harcmodorát, itt már – legnagyobb megelégedettségemre – az észszerű, meggondolt, szűkös erőforrásból gazdálkodó taktika vette át! Feladataink legnagyobb hányadát a védekezés veszi át, pl.: megtartani egy falut a folyamatosan özönlő német páncélosokkal szemben, úgy, hogy a mi hadseregünk kizárólag lövészárkokba húzódó bakákból, egy-két ágyúból és még kevesebb tankból áll! Néha már szinte lehetetlennek éreztem egy-egy küldetés teljesítését, ezt elkerülendő, vegyétek le Normal-ra a nehézséget, velem ellentétben, nem voltam nagyképű Hard-ra tolni azt! A történelmi hűség mindenek felett áll, így nem változtathatjuk meg a történelemkönyvekben leírtakat saját szánk íze szerint - az évszámokhoz kötődő harci események valóban akkor és ott zajlottak le, ebbe nem köthetünk bele! Egyébiránt a szovjetekkel 1942 szeptemberében csatlakozunk a háborúba és egészen 1943 januárjáig, azaz Sztálingrád visszafoglalásáig átélhetjük a csata minden rezdülését, lépésről-lépésre!

A játékmenet erősen hajaz a nagysikerű Sudden Strike-ra és a Blitzkrieg-re, örökli azok minden előnyét és hátrányát! A küldetéseket meghatározott számú egységgel vagyunk kénytelenek teljesíteni, semmilyen beleszólásunk nincs csapatunk összeállításába, mint azt a Codename: Panzers-ben, vagy az Afrika Korps vs. Desert Rats-ban tettük, továbbá egységeink nem gyűjtenek tapasztalati pontokat, sőt ezek szerint szintet sem lépnek – a kérdés csupán az, hogy miféle élvezet van akkor a játékban? Ami azonban szívderítő, hogy a jól bevált alapokhoz nem nyúltak: egységeink most is gyalogosokból, harckocsikból, szállítójárművekből, önjáró lövegekből, javító, lőszeres és csapatszállító teherautókból tevődnek össze, légierőnk kizárólag küldetésfüggő: pár misszió erejéig kérhetünk meghatározott számú légi támogatást: bombázást, felderítést! Talán azt említenem sem kell, hogy a játékban szereplő összes egység az adott kornak teljes mértékben megfelel: ott és akkor valóban használt harci eszközök! Más kérdés, hogy hatékonyságukat tekintve nem mindegyik ugyanolyan jól használható! Példának okáért páncélosokkal majdnem az összes küldetés teljesíthető, ellenben a gyalogosok szerepe elhanyagolható, Persze néhány esetben szükség van rájuk is, főleg az utcai harcokban, de, ha egy Tigris ugyanolyan hatékonysággal képes hatástalanítani egy tankelhárító löveget (gyakran egyetlen lövéssel), akkor miért támadnám oldalba azt egy osztag lövésszel? A Stalingradra egyébként is jellemző, hogy gondolkodni csak néhány esetben kell, elegáns megoldásokat csak ritkán alkalmazunk! A játékban helyet kapott még egy Flash-alapú történelmi áttekintés, amelyből mindent megtudhatunk a témáról, a szembenálló felekről, időrendi sorrendben, fotóalbummal, sőt még Vasiliy Zaitsev-ről is olvashatunk! Tudniillik ő volt a szovjetek legjobb mesterlövésze a II. világháborúban, film is készült róla európai koprodukcióban, Jude Law főszereplésével, a címe: Ellenség a kapuknál!

Az izometrikus megjelenítés – mint mondottam – nem volt a legjobb elhatározás a készítők részéről, ennek ellenére mégis kellemes látványban lehet részünk a főleg kézzel rajzolt hátterek végett! Az épületek, fák, de legfőképpen a Volga folyó kidolgozása szemet gyönyörködtet, ha vagyunk olyan kedvesek és elnézzünk a technológia primitívségét! Amibe azonban végképp nem ködhetünk bele, az az egységek kidolgozása, annál is inkább, mert itt már nem kötöttek kompromisszumot a srácok: az összes jármű, tank, üteg 3D-s köntöst kapott, - mi több - remekül illeszkedik az izometrikus terepre! Ha még hozzávesszük azt is, hogy a legtöbb objektum leamortizálható, szétlőhető – rögvest mosolyra húzódik szájacskánk! Nekem személy szerint páncélosaink által kidőlt fák lehulló levelei jöttek be! Az összképet egyedül a gyalogos egységek rontják, mert bizony azok még apró pixelkatonák! Az azonos nemzethez tartozó egységek természetesen a saját anyanyelvükön szólalnak meg, bár szókincsük hagy némi kívánnivalót maga után! A környezet hangjait hallgatva nem számíthatunk semmi eget rengetőre – a szél süvít, géppuskák kerepelnek – összességében rendben vannak! Gépigényt tekintve a Stalingrad senkit nem fog gépfejlesztésre buzdítani, ami érthető is, hiszen a technológia mérföldekkel elmarad a mai gyöngyszemektől! Hogy valami konkrétumot is mondjak: egy 500-as proci és valami alapszintű VGA mellet már vígan elballag! Memóriát tekintve viszont érezhetően megköszöni a fél gigát!

Meglehetősen nehéz helyzetben vagyok a summázásnál, hiszen nem rossz RTS kerekedett ki a Stalnigrad-ból, de hatalmas bakijai miatt valószínűleg hamarosan eltűnik a süllyesztőben! A mai 3D-s csodák mellett labdába sem rúg, játékmenetét tekintve pedig közepesre sikerült! Kicsit általánosítva azt mondhatnám: stratégia – semmi extrával! A témaválasztás ellenben – számomra – megnyerő, hiszen nagy rajongója vagyok a korszaknak (biztos vagyunk ezzel többen is), a Keleti Frontnak, annál is inkább, mert nagyapáink Sztálingrádtól kicsit délebbre – a Don-kanyarnál - harcoltak, hasonló körülmények között! Tisztességes iparosmunkának hoztak ki belőle az orosz fejlesztők, de a siker minden jel szerint elmarad! A program vérbeli stratégiáknak egy próbálkozást megér, a többieknek csak akkor, ha rajonganak a Második Világégés e szakaszáért! A kiosztott pontszámban minden jóindulatom benne van!