Relatíve kevés modern játék mondhatja el magáról az elmúlt két évtizedben, hogy teljesen új műfajt teremtett, amelyeknek viszont sikerült, az általában egy egész iparágat keltett életre. A jövőre már vidámparkot tervező Minecraft, az extraction shootereket életre keltő, a műfaj aranykorából saját magát az oldalvonalra toló Escape from Tarkov, a battle royale-ból milliárdos esport szcénát szító PUBG és a multikulturális jelenség szintjére emelkedett Fortnite, a minimális közbenjárást igénylő, de maximális káoszt okozó idle shootereket a térképre felpakoló Vampire Survivors mellett mostanság viszont szinte minden arról a Balatróról szólna, amely hosszú hónapokig - főleg a mobilos verzió megjelenését követően - az egész világot magához láncolta, ha pedig idén végre tényleg megérkezik első nagy tartalmi bővítménye, újból lángra lobbanthatja az addikció szikráit. Sikerét azóta viszont hónapról hónapra próbálják meglovagolni, hol a sakk, hol a félkarú rablók, hol épp a huszonegy oldaláról közelítve, megragadva azt a szerencsét, ami lehet, csak egyszer volt megkaparintható, de most itt egy újabb jelentkező, amely szintén megpróbálja meglovagolni ezt a hullámot.
A Scritchy Scratchy ehhez pedig jó alapokhoz nyúl, hiszen a patikamérlegen kimért szerencsefaktorral és gyors meggazdagodással kecsegtető kaparós sorsjegyeket helyezi a középpontba. A modern lootboxok létrejöttében oszlopos szerepet játszó szerencsejáték-alintézmény pont annyira univerzális, határokon és nemzeteken átívelő jelenség, mint maga a matematika, és látszólag mindenki pont ugyanakkora eséllyel vághat neki, amit itt nem csak százalékban, de pénzben is mérnek. Főszereplője éppen ezért maga a sorsjegy, na meg egy átlagember, aki a napi mókuskereket, a fillérekkel jutalmazott mosogatást megunva nehezen megkeresett kenyerét inkább a következő papírra költi, hogy ott nyerő szimbólumokat találjon, és az esetleges nyereményét további kártyákba forgassa vissza, egyre tetemesebb vagyont halmozva fel.
Ez kezdetben kifejezetten lassúcska, az első sorsjegy katalógus az összegyűjtött pénz fényében nyit meg újabb sorsjegyeket, melyek ugyan egyre több pénzzel kecsegtetnek, viszont egyre nagyobb kockázatot is jelentenek. A mindig öt tételt tartalmazó katalógusok első darabjain adott számú, ugyanolyan szimbólumot kell összekaparni a győzelem érdekében, melynek százalékos esélye mindig látható, ám a későbbi darabok már olyan ikonokat is tartalmaznak, melyek pénzbüntetést vonnak maguk után, ezek pedig összeadódhatnak, és olyan mély adósságspirálba taszíthatnak, amiből nem mindig lehet kikecmeregni.
A siker esélye azonban folyamatosan növelhető, sőt, a játékmenet gerincét pont ez adja. Ezen támogatásokat két kategóriába sorolhatjuk. Az első egy passzív fejlesztési fa, ahol a szerencsefaktort, a használt érme típusát, valamint a vele lekaparható terület méretét lehet növelni. Utóbbi kettő csak a manuális, kézzel történő lekaparást hivatott segíteni (nem kell hosszú másodpercekig szöszölni egy-egy területtel, egy ezüst vagy egy volfrám érme sokkal gyorsabban le tudja kaparni a kívánt területet), előbbi pedig a nyeremények mértékét befolyásolja. Nem csak megváltoztatja minden szimbólum előbukkanási esélyét, de az ezzel járó pozitív vagy negatív pénzmozgást is befolyásolják, hógolyó effektusként görgetve egyre nagyobbra a potenciális meggazdagodás lehetőségét - és vele együtt persze a bukásét is. A másik kategória a kiegészítő eszközök intézménye. Ilyen lehet például egy automata sorsjegykaparó robot, melynek kapacitása, erőssége, sebessége is fejleszthető; egy ventilátor, amely magától befújja a gépbe a megvásárolt sorsjegyeket, de később beállítható mellé egy integető cica is, amely a lekapart kártyákat váltja be.
A Scritchy Scratchy ugyanis kifejezetten gyorsan levedli magáról a Balatrósított szerencsejáték hagyományos játékmenetét, és elég gyorsan elárulja, hogy igazából ő egy erőforrás menedzselésre felhúzott idler: földönfutóból nem csupán milliárdost tud faragni az emberből, de idővel már a tíz hatványainak olyan szintjeire jut, mint a kvadrillió és a kvintillió, és nem pár dollárban méri a sorsjegyeket és fejlesztéseket, mint kezdetben, de akár egyetlen lapért is elkérhet egy szextilliónyi pénzt. És pont ugyanezt érheti el negatív irányba is: az anyagi csőd nem jelenti a játék végét, maximum három párhuzamosan futó kölcsön is felvehető nagyon jutányos, 6000%-os kamattal, ami ki tud rángatni a gödörből és adhat egy második esélyt, a halál azonban elkerülhetetlen.
Pontosabban fogalmazva a játékmenet integráns része, a Scirtchy Scratchy ugyanis nem csak idler, de roguelike is, ahol az elhalálozás - négy alkalommal - egy permanens, passzív extrát nyit meg, valamint egy olyan presztízs-fát is, ahol a menet közben a jokerekből összeszedett presztízspontok köthetők el végleges, minden runra vonatkozó extrákra. Ennek révén a következő próbálkozás mindig simábban megy - például rögtön lehet kaparórobottal, cicával, kezdeni, de még a pénzjutalmat nem tartogató sorsjegyekből is lehet XP-t kinyerni, vagy a manuálisan lekapart lapok után járó pénz- és XP jutalmat maximalizálni. Minden befektetett fillér, minden felhasznált pont csak tovább erősíti az idővel gyakorlatilag teljesen automatizálható játékmenet-loopot, ahol már akár emberi közreműködésre sincs szükség, csak a végtelen pénzkörforgás passzív élvezetére.
Ez viszont nem tart a végtelenségig, a Scritchy Scratchy két különböző végponttal is rendelkezik. Az egyik a "végigjátszás", melynek során az utolsó, szó szerint lelket megkövetelő sorsjegyet kell sikeresen lekaparni. Ennek az esélye szó szerint 1%, és ehhez arra is szükség van, hogy az ember ne csak egyetlen próbálkozással, egyetlen lélekkel rendelkezzen. A második opció ezt követi, a presztízs fa kimaxolása ugyanis csak ezt követően érhető el, az pedig egyáltalán nem tart rövid ideig. Lényegében egy hatalmas, egymással azonos élményt kínáló runok grindfesztiválja, ahol csak a befektetett idő jelent kihívást, más egyéb már nem.
És igazából ez a Scritchy Scratchy fő hibája: színes, egyedi, élvezetes tálalását és remek játékötletét nem tudja maradéktalanul játékélményre váltani. Hiányzik belőle a tartalom, az alig pár óra alatt befejezhető kampányt követő, rengeteg üresjárattal teli grindelés kevés, és sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Többfajta sorsjeggyel, egyedi mechanikával felruházott lapokkal, gazdagabb és főképp tartalmasabb játékmenettel az idler játékok műfajának egyik új titánja is válhatott volna belőle, így viszont "csak" egy borzasztó addiktív, letisztult, de rövidtávú kielégítést biztosító szerencsejáték fieszta, ami le tud ugyan csengeni egy hétvége alatt, de utána még sokáig az emberrel marad. Pont, mint a sorsjegyek utáni kesergés, vagy a siker mámora - csak itt nincs utána semmi, ami célt adna.
A Scritchy Scratchy 2026. március 18-án jelent meg PC-re, Androidra és iOS-re. A teszt a PC-s verzió alapján készült.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.