Batman: Arkham City teszt

  • Írta: zoenn
  • 2011. október 22.
  • arkham city, batman, teszt, x360
Link másolása
Létezik-e jobb jelző a tökéletesnél? Nem, videojátékos vonatkozásban azt hiszem jegelhetjük ezt a fogalmat, pedig az eddig próbálkozásokat tekintve a Batman: Arkham City áll a legközelebb hozzá, fölényes győzelmet aratva a szuperhősös témában. Gotham sötétebb és hátborzongatóbb, mint valaha – nincsenek határok.

A Rocksteady fiai két évvel ezelőtt megelégelték, hogy nincs egy valamirevaló képregényes játék a palettán és a stúdió első próbálkozásának gyümölcseként rögtön bezsebeltek jó pár hízelgő díjat az Arkham Asylummal. A semmiből tűntek fel, de nem lyukadnak ki ugyanoda, hiszen elhozták nekünk a komplettebb folytatást, ahol már nincsen linearitás és zavaró falak, rácsok. A siker titka egyértelműen a DC képregény-univerzum túlcsorduló részletességgel és művészi hozzáértéssel megáldott atmoszférája, magán a játékmechanizmuson pedig csak csiszolni kellett: kibővíteni és elvárható dramaturgiával tálalni. A jó és a rossz örök párharcában saját magunk lesz a végzetünk; Gotham világa érett gyümölcsként vár arra, hogy beleharapjunk, s habár külsőre rothadt és elkeserítő, belül émelyítően finom, mennyei nektár. Persze ez utóbbi képzavar nem a külcsínre vonatkozik. Attól a perctől kezdve, hogy a lemezt a meghajtóba tettük, színes és beteg karakterek társastáncába csöppenünk, ám ezúttal nem kell megcsípnünk magunkat: ébren vagyunk.


Bruce Wayne igazságosztó alteregója - kit Denevéremberként ismertek meg Gotham koszos sikátorainak önjelölt urai – mindig is titkos volt a közvélemény számára. Csupán néhány személy tudott arról, hogy Bruce úrfi éjjelente Batmanként harcol a bűnözés ellen, így aztán a milliomos playboy egy jókedvűnek indult városi beszéde csúfos véget ér. Dr. Hugo Strange embereivel elrabolja és börtönbe zárja, aminek történetesen ő maga a vezetője. Az elmegyógyintézet egykori igazgatója, Quincy Sharp pedig a gyenge és tehetetlen polgármester. Ami a legmeglepőbb, hogy az őrült Strange tisztában van Bruce titkával, ki is iktatja a Sötét Lovagot, hogy ördögi tervét – a Protocol Tent – 24 óra múltán végrehajtsa. Hősünk nem adja ilyen könnyen a bőrét, néhány pofozkodás után máris szabad, hála hű inasának, Alfrédnak, aki nem volt rest egy Batwinggel leszállítani Bruce high-tech felszerelését. Innen aztán teljesen szabad kezet kapunk Gotham Arkham Cityként elhíresült negyedében, ahol tombol az erőszak, olyan bűnözők járnak szabadon, mint Pingvin, Mr. Freeze, Harley Quinn, Kétarc és ugye az elmaradhatatlan Joker. Sőt, a lista korántsem teljes.


Habár az Arkham Asylum maga volt a megtestesült zsenialitás, a folytatás még fentebb tette a lécet. Előbbi csupán ízelítőt adott a Rocksteady kiterjedt víziójából, ami már ebben a produktumban teljes valójában érhető tetten. Amikor elsőként találjuk magunkat egy felhőkarcoló tetején, körbenézünk a tájon, a számos megoldandó feladaton és a tényleges szabadságon könnyedén tátva marad a szánk. Mindazon játékmeneti gócpontok, melyek olyan jól használhatóak voltak az elődben, itt is visszatérnek, elvárható továbbgondoláson átesve. A készítők komor és sötét design felé tett lépései mégsem hozhatóak összefüggésbe az első résszel, hanem csavarva egyet a dolgokon, Batman valódi identitása, kora, helyszíne köszön vissza. Egy szilárd jellem, akiről elmondható, hogy ő is ember: hibázik, habozik, gondolkodik és érez. S hiába csettintünk elismerően látva felszerelését, saját magunk stílusában – egyetlen megoldásként a sok közül – formálhatjuk egésszé, működő gépezetté Batmant, újra és újra. Nem kell végigzongorázunk ugyanazokat a rigmusokat, az alapvető kütyük már a játék kezdetén a rendelkezésünkre állnak: a Batarang és annak távirányítású változata, a robbanó gél, a kilőhető és visszahúzható kampó, valamint a Cryptographic Sequencer. Ezen eszközök szabad felhasználása biztosítja az alkalmazott taktikák széles tárházát, de még földhözragadtabb formában.


Arkham City látképe tényleg pazar, s jelen esetben egyetlen esztétikai sallang sincs, kezdetektől fogva nyitva áll mindenki előtt. Caplathatunk az utcákon gyalogolva is, a polgári lakosságot terrorizáló gazfickókat lepofozva, de ez nem éppen elegáns közlekedési mód, amikor kilőhető horgonyunk segítségével elképesztő távolságokat és magasságokat lovagolhatunk meg, megragadva az épületek kiszögelléseit és a vízköpőket. Egy magaslatról elrugaszkodva, szárnyainkat kitárva iszonyúan élvezetes vitorlázórepülésbe kezdhetünk, s ha ráérzünk az ízére, igazán delejes távolságokat szelhetünk át. Kémlelhetjük az alant elterülő teret, mint egy ragadozó a prédájára lesve, pontról-pontra haladhatunk, kombinálva az alkalmazott technikákat. Figyelve a banditák mozgását, fegyvereit, a legváratlanabb pillanatokban csaphatunk le az égből. Ha úgy akarjuk, csendesen, vagy nyíltan, pofozkodásra készen. A rendszer sokkal dinamikusabb, mint azt az előző epizódban láthattuk, könnyedén kézre áll.  A játékban hemzseg a tennivaló, a szürreális világkép tényleg egy pezsgő univerzumot mutat, ahol tombol az anarchia és a korrupció. Kihallgatva a rosszarcúak beszélgetését számos titokra és rejtélyre derül fény. Élvezet látni, hogy félelmet keltünk az ellenségben.


A harcrendszer ugyanolyan remekül működik, ahogy azt már megszokhattuk, igaz, az új repertoárnak köszönhetően szinte nincs két ugyanolyan küzdelem – sokszor tátva marad a szánk, látva az összetett mozdulatsorokat és a folyamatos animációt. Bár első ránézésre még mindig egyszerűnek tűnik – csupán két gombot kell használnunk hozzá. Pedig nem lesz könnyű dolgunk: a legtöbb esetben egy tucatnyi ellenfél is liheghet a nyakunkban. Egy gomb szolgál az alapvető támadásunkra, püföljük is serényen, mindaddig, míg egy másik delikvens feje felett egy villámjelet nem látunk, mert akkor meg kell előznünk a bajt és ellen kell támadnunk. A küzdelemnek van egy ritmusa, amit meg kell tanulnunk, s a cél az, hogy zsinórban vigyük be az ütéseket, lehetőleg úgy, hogy mi ne kapjunk maflást – ezt külön díjazza is a program. Természetesen kütyüinket a csata hevében is bevethetjük, bataranggal dobhatjuk képen a gazfickókat, vagy belecsalhatjuk a robbanó gélünkbe.


Jelen esetben nem a számszerű fölénnyel ellensúlyozzák a mesterséges intelligencia butaságát, mert erről szó sincs. Okosan támadnak, felváltva, fegyvereket keresve – utóbbiakat kikapva a kezükből –, igen vicces ütésváltásnak lehetünk tanúi. Minden utolsó ellenfélnél a végső pofon a legsúlyosabb, melyet közelről, lassítva is megcsodálhatunk. Lőfegyverekkel felvértezett gonosztevők ellen a test-test elleni küzdelem mit sem ér, itt már szükség lesz némi fondorlatra is. Nem úgy, mit a főellenségekkel vívott harcok során. Sajnos a fejlesztőknek ezen a ponton nem sikerült előrébb lépniük az Arkham Asylum óta, igazi kihívást nem találhatunk bennünk: rövid időn belül megleljük a drabális fickók ellenszerét, amit aztán felváltva és monoton módon ismételnünk kell újra és újra, míg a boss meg nem fekszik. Habár e díszpéldányok kellően változatos dromedárok, a velük való találkozás nem hoz igazán felemelő küzdelmeket.


Lopakodói képességeink szinte adják magukat, öröm a gyanútlan ellenfelek levadászása, folyton rést kereshetünk a szedett-vedett társaságok védelmén.  Gépfegyverekkel rendelkező galerik ellen bevethetjük kütyüinket, a természet törvénye győzedelmeskedik, kis türelemmel mindig találunk egy-egy leszakadt, magányos fickót, akire lecsaphatunk. Inkognitónk megőrzésének első lépése a továbbfejlesztett detektív-látásunk alkalmazása. Jó előre felderíthetjük vele a terepet, olykor viszont a sztori követeli meg, hogy egy-egy tetthelyen nyomok után kutassunk. Némileg előnyben is érezhetjük magunkat, elvégre egy sor információ ütheti a markunkat a ránk váró nehézségekről: falakon átlátva, a fegyverek típusán át szinte mindenre fény derül. Ezeket kielemezve már csak rajtunk múlik, hogy miként állítjuk fel a taktikánkat. Füsttel elvakíthatjuk a bűnözőket, fentről, vagy alulról megragadva ártalmatlanná tehetjük – nem csak hasznos, hanem brutálisan látványos is.


Természetesen repertoárunk szinte minden aspektusa folyamatosan fejlődik a játékban előrehaladva, ehhez pedig nem kell mást tennünk, mint derekasan helytállni a küzdelmekben. Az elért kombóknak megfelelően kapunk tapasztalati pontot minden csata után - így tudjuk frissíteni képességeinket, szerkentyűinket és tanulhatunk új harci kunsztokat is a későbbi közelharcokra. Ez a széleskörű testreszabási rendszer jelenti azt, hogy a Batman: Arkham City játékmenete az első pillanattól kezdve folyamatosan változik; az egyre nehezedő kihívást ellensúlyozhatjuk az új mozdulatokkal és a megerősített fegyverekkel. A bőregér egyre éberebb és legyőzhetetlen fenevad lesz, már-már emberfeletti leleménnyel. Mégsem érezzük azt, hogy a játék kézenfogva vezet minket: az okos taktika és helyzetfelismerés megköveteli tőlünk azt, hogy minden szituációban képben legyünk. Ösztönöz bennünket, hogy mindig új utakat járjunk be, próbáljunk ki más módokat is az érvényesülés felé – ez az a plusz, ami miatt e produktum maradandó élményt nyújt.


Dicsérhetjük a Rocksteadyt azon döntését, hogy nem kötelező folyton a fő történeti szálhoz ragaszkodnunk, a mellékelfoglaltságoknak köszönhetően a cím egy komplettebb időeltöltést tesz lehetővé, bőven kitolva a játékidőt akár 30 órára is. Vadászhatunk Rébusz trófeái után, vagy céltalanul járhatjuk a várost a bajbajutottak segítségére sietve. Kutathatunk a Batman-univerzum karakterleírásai után, melyek mindegyike külön misszióhoz kötött és később megtekinthetőek lesznek egy külön menüpontban is.  Rendkívül ötletes küldetések ezek: egy-egy gyilkosságot kell megoldanunk, követve az őrült bűnözők útmutatásait, s a rejtélyek abszolválása több mint felemelő. Nem szükséges mindent kötelezően teljesítenünk, annál is inkább, hiszen néhányuk Macskanő speciális képességeihez kötött. Tényleg szükség van minden leleményességünkre a halom titok kibogozásához, alaposan kitornászhatjuk vele a játék szavatosságát. S akkor még nem beszéltünk a kampány során folyamatosan megnyíló Challenge-szobákról, melyek vagy a tömény harcra, vagy a lopakodásra helyezkednek be, rendkívül változatos terepeken. Batman mellett olyan DLC-ként elérhető karakterekkel, mint ugye a Macskanő, vagy éppen a csuklyás macsó Robin, aki már közel se olyan nyápic, mint a filmekben. Újra és újra nekiveselkedünk, kiismerhetjük a hősök teljesen finomhangolt és igazán durva speciális képességeit – igen szép függőséget okozva még hetek múltán is.


Számos próbálkozást testközelből átélve nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy amit a Rocksteady grafikai téren kihozott az Unreal Engine 3-ból, az tényleg páratlan. A város életre kel és depressziósabb, mint valaha, a részletgazdag, gótikus beütéssel született épületek közt vitorlázni felejthetetlen. Ugyan néha nem minden kameraállás és ráközelítés tökéletes, de ezek elhanyagolható momentumok. Az illusztris táj mellett a karakterdesign az igazi non plus ultra, hátborzongató érzés a rajongásig kedvelt szereplők fizimiskájában elveszni – élvezve Kevin Conroy, vagy éppen Mark Hamill mindent überelő szinkronját. A belső terek változatossága is lehengerlő: megfordulunk múzeumokban, rendőrségen, aluljárókban, csatornákban és a bűnözők rejtekhelyén, soha egyetlen ismétlődő objektum nélkül. A dinamikus, komor, nagyzenekari zenei betétek olyanok, mintha éppen a Nolan-filmekből vették volna kölcsön. Vizuális és hangzásügyileg minden adott ahhoz, hogy a széles spektrumú Batman-világ lükető vadként, dülledt vérerekkel elevenedjen meg a képernyőkön.


A hatalom és a hivatás felelősséggel jár, még akkor is, ha esendőek vagyunk, mint a denevérember. Igaz ez az egyszeri játéktesztelőre, aki hiába vár arra, hogy ülepedjenek a játékkal eltöltött tapasztalatok, mindig oda jut vissza: a Batman: Arkham City a valaha volt legjobb szuperhősös játék, egy ideális, minden tekintetben továbbfejlődött folytatás – Batman eddigi legnagyobb kalandja. A saját választásaink által formálódó, nyitott játékvilág, színtiszta felnőtt témával nyakon öntve. Habár a belépő gonosztevőkre és segítőinkre nem mindig jut elegendő idő, a felkínált lehetőségek száma tényleg elismerésre méltó. Semminek nincs vége az érett történet végigjátszása után sem: Arkham City továbbra is vár mindenkit (jó tanács: Halloweenkor látogassátok meg Calendar Mant) a félbehagyott kívánalmak teljesítéséért. Személy szerint – legyen bármilyen meggyőző is az esztendőből hátralévő játékfelhozatal – jelen cím zsigerből esélyes az Év Játékának megtisztelő címére, minden túlzás nélkül. Talán észrevettétek, hogy némileg árnyaltan fogalmaztam a Macskanővel kapcsolatban, ennek jó oka van: hamarosan egy külön cikk keretében még visszatérünk a testre simuló, csini latexruhát viselő cicára.

74.
74.
godach
#73: Így most már (egyébként nem terveztem a vásárlását) de nagyon kíváncsi lettem az Originsra és Arkham Knight-ra is. Mint mondtam, nem rossz játék ez, csak ... nem is tudom. Az biztos, hogy a topba nálam is bekerült ;)
73.
73.
Yanez
#72: Nekem a City jobban tetszett az Asylum-nál, de a mestermû alkotást, az Arkham univerzum tökéletes rendezését és összerakását, számomra az Arkham Knight terítette!
72.
72.
godach
Most sikerült befejeznem a Harley DLC-vel együtt. Nekem, nem ütött akkorát, mint az első rész, de a játék felétől visszahozta annak hangulatát. Kicsit sokallom a pontszámot, szerintem nem rossz játék, de nem adnék neki ennyit. Az Asylum után meg főleg.
Érdekesen vigyorogtam játék közben, hogy mindenki lehülyézi a 2 gombos Assassins Creed játékosokat, aztán ez egy fokkal sem különb. Élvezetes, jó, de mindvégig az AC járt eszembe.
71.
71.
johnprice
Számomra a mai napig a világ legjobb játéka.
70.
70.
Zoli2002
Én nekem nem akar elinulni games for live hogy elindul es ki irja hogy leáll a program létszi segitesetek
69.
69.
Anatole2
Szerintem pedig tökéletes folytatás!! A vége pedig vmi fenomenális, habár a dlc-vel még nem játszottam. Remélem Joker nem halt meg, nem halhat meg:D a játéktörténelem legjobb főellenfele szerintem:D
Nagyon kiváncsi vagyok milyen lesz a 3. rész!!
68.
68.
guitarlord
#67: Bizony, bizony....Epekedve vártam az Arkham Asylum után, ami talán minden idők egyik legjobb játéka volt, ha nem a legjobb, de azt kell mondjam egyetértek Veled Kolléga!

A nyílt terep, a rengeteg lehetőség a sztori rovására ment, Én sem éreztem azt a katarzist a végén, mint az első résznél és ezt fáj kimondani, még akkor is, ha hetekig gondolkodtam azon, ami a végén volt és számtalan elméletet felállítottam, csak azért, hogy a DLC lerombolja mindet és lelombozzon....

Úgy gondolom, hogy a nagy akarás kicsit nyögés lett a vége, minden fantasztikus a játékban (bár a Detective Mode-ot Én ugyanolyan kéknek hagytam volna, mint az első részben volt), csak épp az a kicsi plusz hiányzik, amit az első rész megadott azzal, hogy Joker minden pillanatban ott volt, nem volt kb. 2 percnyi nyugta sem az embernek, mindig megjelent a tv-ben és beleröhögött az arcodba, szinte félelmetesebb volt egy idő után, mint a kis figura a Fűrészben....Ez a nagy tereppel eltűnt és valóban a többi ellen kidolgozása és térnyerése is jobban sikerült az első részben....

Ne értsetek félre, remek játék az AC, de Nekem nem éri el az első rész szintjét sztoriban és feelingben.....
67.
67.
Macifasz
Fősztori kitolva, Zsasz és Deadshot elkapva, már csak Rébusz rejtvényei hiányoznak. 261 van meg a 400-ból, így még odébb a vége, de élvezem még úgy is, hogy van egy-két idegörlő feladvány. Ja, meg valami Unknown emberke is feltűnt párszor, de nem foglalkoztam vele különösebben. Na de majd most.
Viszont, azt kell mondanom, hogy csalódtam a fősztoriban. Sokkal gyengébbnek érzem az első részhez képest, hiába vittek bele több gonoszt, némelyikük nem volt rendesen kidolgozva (Két-Arc pl. felháborítóan keveset szerepel benne), nem hagytak teret mindenkinek. Persze, az előző részben letudtak párat, nem is baj, hogy nem ők voltak megint a mozgatórúgók, de akkor is. Rövid lett, és hiába van a végén az ami, valahogy nem érzem ugyan azt, mint annó az Arkham Asylum után. Személy szerint nekem nagyon hiányoztak a Madárijesztős pályák. Hiába volt benne a Ra's al Ghul, meg az Alice in Wonderland rész, kevés volt, könnyű és rövidke.

Persze ettől még élvezetes maga a játék, nem is kicsit, hiszen Arkham City hatalmas, és nem tudsz úgy végigmenni egy területen, hogy ne támadnának rád, ne esnél el egy Rébusz rejtvényben, ne csörrenne meg egy telefon, és lihegne bele Zsasz, csak sajna mindezeknek az újításoknak, és a nagyobb területnek, a főtörténet itta meg a levét. Mondjuk a Macskanő beleszövése a játékba zseniális húzás volt a készítőktől, csak sajna a végére, már túl erősek az ellenek, és éppen ezért, nehézkes haladni vele, hiszen legyalulnak. Persze lehetne tuningolni a páncélzatát és a fegyverzetét, de mivel Batman a főhős, és még is csak 90%-ban vele kalandozunk, nem hiszem, hogy lesz olyan gamer, aki a cincogira költi a szintlépési pontokat a sötét lovag helyett.

Szóval mint mondottam, élvezetes, és még jó pár órát belefogok ölni, mire minden apró kis nyalánkságot megcsinálok benne, de a főtörténet gyengesége miatt, elveszítette az esélyét arra, hogy az év játéka legyen számomra. Az továbbra is az L.A. Noire.

9/10
66.
66.
DeNzNlPt
#45: InGen, miert toroltetek a 43-s kommentemet? Semmi vulgaris nem volt benne, csak a velemenyem. Mivel toroltetek minden fele indok nelkul, sajnos tobbet nem fogok ide benezni, pedig tetszik a website... Sok sikert, de nelkulem...
65.
65.
ernestke
Csá!Most vittem végig a story részét,egész jo volt,de rövidebb mint az elsö rész sztoria,a gyüjtögetős részek nekem valahogy soha nem tetszettek dehát ez van.
63.
63.
hedzsooo
Nem lenne Skyrim 11-11-11-en, akkor szinte biztos, hogy ezt vennem meg es nyuznam, de nekem leginkabb az RPG a gyengem, foleg a fantasy, igy a Deneverember kalandjat majd kesobbre tartogatom, de biztosan jo lehet. :-)
62.
62.
menjapipaba
#61: Biztos Garnier-t használ.
61.
61.
Novotsik
Nem értem hogy Batman miért néz ki másképp mint az Arkham Asylum-ban?? Valaki meg tudja mondani?? Mert szerintem jóval rosszabbul néz ki,arcra értem.
Az első részben nekem jobban tetszett,jóval komolyabb és "idősebb" is volt,jóval férfiasabb volt az "arca"
60.
60.
DeNzNlPt
#59: Nalam jelenleg ev jatekara ez, Uncharted 3, Forza 4, Skyrim, Dark Souls, es a Team ICO HD collection eselyes. A baj csak az hogy eddig csak a forza 4 es a Team ICO HD collection van meg szoval kesobb fogom csak eldonteni (es a ketto kozul se tudok igazan donteni). Tovabba mivel nincs eros pc-m es wii-m meg a Skyward sword-ot es a Witcher 2-t is feltennem a listara (Witcher 2-t csak jovore fogom jatszani mivel akkor jon ki a 360-ra, Wii-t meg nem veszek hanem inkabb megvarom a Wii U masodik generaciojat tehat kb 2014ben fogom megvenni es az N64-tol kezdve mostanaig minden Metroid, Mario, Zelda jatekot vegigvinni, ja meg a Xenoblade Chronicles, az allitolag nagyon jo meg).
59.
59.
ReNegAdE
Hát az év játéka címre számomra ezen kívül már csak az Uncharted3 esélyes!
58.
58.
drazse2000
Igen koszi. Csak azert volt kerdeses, mert a GT 5 uj DLCje pl tudom, hogy nem hasznalhato mas felhasznalokon...:/
56.
56.
drazse2000
Bocsi lenne egy kicsit hulye kerdesem, de fontos lenne... Amikor megvettem a PSt en magyar felhasznalot csinaltam es kene csinalnom egy britet is, hogy le tudjam szedni a DLC-t... A catwoman DLC ha a brit felhasznalon lesz leszedve akkor hasznalhato a magyaromon is? Mert a trophyk miatt nem akarok masik felhasznalon jatszani... Elore is koszi:)
54.
54.
Gotham123
Hugo Strange,Joker,Harley Queen,Two-Face,Riddler,Penguin,Abramovici Twins,Solomon Grundy,Ra's Al Ghul,Mr.Freeze,Deadshot,Victor Zsasz,Mad Hatter,Calendar Man....

Van benne egy pár ember...:D
50.
50.
Macifasz
#49: Mert? Tökéletesen igaza van. Vagy nem tudsz semmi értelmeset reagálni, és akkor inkább benyögsz egy "hagyjuk már"-t? Végül is, így tényleg hagyjuk inkább. :-D
49.
49.
Gamer
46.
46.
Macifasz
#44: Akkor jól tudtam. :-(
45.
45.
InGen
#43: Pontosan. S akkor még azt is bele kell ilyenkor venni, hogy az Arkham Asylum a maga idejében teljesen újdonság volt, míg ez hiába nagyobb, szebb, jobb és tökéletesebb, az alapok mégiscsak ugyanazok maradtak.
44.
44.
p020
42.
42.
felegyi
#29: Igen ez igaz, az Arkham 9.6 pontot kapott... de a cikkben ott van hogy az előző rész minden magával ragadó pozitív elemét továbbviszi és rá is pakol vagy két-három lapáttal! Ha mondjuk 9.3 pontot kapott volna még akkor is jobb lehet mint az első rész olyan negatívumok mellett mint a boss harcok és néhány technikai bug ami a játék minőségét jellemzi de nem a játékélményt!
41.
41.
Macifasz
#39: A legújabb info szerint 18...de örülnék, ha elpbb jönne. :-D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...