Talán emlékeztek gyerekkorunk egyik legnagyobb félelmére. Az ágy alól kinyúló kézre. A fenti idézetben Stephen King remekül világított rá, erre a gyermekes borzongásra. A rengeteg horror és thriller regény atyja tudhatja csak igazán, hogy a félelem miben is gyökeredzik. Az egyik művében így is fogalmazott: "Minden érzelem közül a félelmet lehet a legjobban kiaknázni."


Akkor kérdem én, hogy a mai horror játékoknak általában miért nem megy? Persze akad egy-kettő, mely tud okozni néhány borzalmakkal teli órát, de a legnagyobb átlag, ijesztő pillanatok helyett, véres öldökléssel akarja eladni magát. Az agyatlan hentelés nem elégíti ki az olyan horror játékosokat, mint mondjuk én. Számomra fontos a hangok susogása az elvesző távolban. Nélkülözhetetlen a fel-felbukkanó alakok figyelme, akik puszta jelenlétükkel szőrszálakat állítanak fel a hátamon. Nem is kell hangsúlyoznom, mennyire fontosak a hanghatások egy ilyen műfajú alkotásban, vagy éppen a fény-árnyékhatás.


Talán ezek azok a pontok, amelyeket még kellő odaadással tudnak nekünk szolgáltatni a fejlesztők. Az eredetiség, ötletesség, azonban teljesen kiveszett a mai produktumokból. Annyira elkeserítő látni, amikor egy mély gyökerekkel rendelkező stuff eltűnik a középszerűség süllyesztőjében. Gondolhatunk itt a Resident Evil ötödik és hatodik részére, a Silent Hill-re, de akár mondhatnám a Dead Space harmadik felvonását. Mindhármukból kiveszett az újítás varázsa, a félelmetes momentumok, az igazi borzongás. Helyette olcsó, vásári dolgokkal próbálják a frászt hozni az emberre, ami néhol inkább már kínos. Persze a piac és a pénz diktál, mert a kedves ,,vak” játékos megveszi, ha egy Resident Evil felirat díszeleg a borító elején. 


A másik hatalmas problémám. A megjelenő (nem csak horror, de nem szeretnék elvonatkoztatni) címeknek a kilencven százaléka miért folytatás? Hol van a kreativitás, az újdonságra való törekvés? Ne értsetek félre, ha egy folytatás újítani akar az elődön, akkor természetesen tűkön ülve várom. Ha azonban csak a rókabőrt akarja lehúzni, már az elejétől megvetem. Itt a legjobb példának talán a Dead Space trilógiát tudnám felhozni. Míg a második rész minden tekintetben hozzá tudott adni az elődjéhez (hangulat, játékmenet, grafika, zene), addig a harmadiknak sikerült ezekből a majdnem maximumra teljesített értékekből szépen visszavenni. 


Ugyanakkor születtek zseniális alkotások is, hogy ne csak negatívakat írjak a témáról. Kaptunk egy remek Amnesia-t, egy BioShock-ot (inkább thriller), F.E.A.R-t és még sorolhatnám. Olyan címeket, melyekben nem kellettek minden irányból özönlő méteres szörnyek. Elég volt egy vértócsa a falon, egy távolból szűrődő hang vagy néhány ötletesen kidolgozott karakter. Shinji Mikami nevét is kötelezőnek érzem megemlíteni, hiszen hatalmas dolgokat tett le arra a bizonyos asztalra. Megalkotta a Resident Evil-t, illetve kaptunk még egy elborult, őrült világot a Shadows of the Damned-ben. Most pedig a The Evil Within című produktumon dolgozik, amit már hatalmas lelkesedéssel vár a gamer társadalom. Mikami szerint ezzel a címmel fogja visszahozni a horror játékok régi, igazi hangulatát. Úgy legyen! 


Még mielőtt azt hinnétek, hogy én most a földig aláztam a Dead Space harmadik epizódját, vagy az új Resident Evil részéket. Nem akartam személyes véleményeket sérelmezni, hiszen akad olyan, akinek bejön ez az értelmetlen öldöklés, akkor az élvezze. Inkább csak önmagukhoz próbáltam hasonlítani a játékokat, hogy mennyire visszafelé haladnak a fejlődésben. Sajnálatos módon a filmeknél ugyanez a helyzet. (Az új Carrie-t nem is merem megnézni még.) Ugyanakkor a remény hal meg utoljára, mi pedig reménykedünk, hogy Mikami igazat mondott és visszahozza a rettegést a műfajba. A következő évben kiderül, mi pedig letesztelhetjük PC-n, illetve régebbi és új konzolunkon.