Godus bétateszt

Létezik még olyan ember a mai gamer világban, akinek be kell mutatnom a Molyneux nevet? Biztosan. De ha azt mondom Fable, Popolous, vagy Black & White, az biztosan rémlik még neki is. Peter Molyneux a szülőatyja mindegyiknek a felsorolt címek közül. Az már más kérdés, hogy véleményem szerint a szisztematikus leépítésük mögött is ő áll, de a tisztelet mindezek ellenére megmarad, hiszen neki köszönhetjük egyik kedvenc játékos műfajomat, az istenszimulátorokat. És miután Molyneux évekig raboskodott a gonosz EA karmaiban, újra elővehette a kreativitását, és visszatérhetett ahhoz, amihez igazán ért. Lássuk hát a Godus-t!


Előre le kell szögeznem, ez egy bétateszt. De még mielőtt bárki is megijedne, szó sincs arról, hogy egy kizárólag online multiplayerre kihegyezett játékot kalapálna a 22Cans. Egyszerűen úgy gondolták, hogy a sikeres Kickstarter kampány után már a fejlesztés elején megosztják a játékot a közönséggel, így aki a Steam rendszerében megvásárolja a címet, az rögtön bétajogot kap, és kezdheti az istenkedést. És bár jelenleg a fejlesztés körülbelül 41%-on van, mégis beleölhet az ember pár COD-nyi játékidőt.


A kerettörténet, már ha lesz, még nem került bele a játékba, ezért minden különösebb körítés nélkül indítás után rögtön egy szigeten találjuk magunkat, aminek mindössze egy apró részét látjuk be. Ebben a térben tudjuk használni a képességeinket. Igen egyszerűen van ez közölve, a pálya azon része, amit nem borít szürke köd, az a mi területünk, itt istenkedhetünk. Kezdésnek rögtön kapunk is két embert, meg egy házat, és persze szabad területet, amerre terjeszkedhetünk.


Aminek igen egyszerű módja van. Helyet kell felszabadítani, ahova embereink építkezhetnek. Ha erdő állja utunkat, egyesével ki kell vágni a fákat. Ha kövek, azokat össze kell törni. Ha pedig így sincs elég helyünk, akkor a földrétegek mozgatásával kell előállítanunk a szükséges teret. Először csak egy réteget tudunk mozgatni, később, ahogy erősödünk, ötöt, vagy akár tízet is.


Az irányítás agyonbonyolítása soha nem volt jellemző Molyneux játékaira, és ez itt is megmutatkozik. Tulajdonképpen akinek görgős egere van (létezik még olyan, akinek nem?), az minden szívfájdalom nélkül rakhatja félre a billentyűzetet, nem igazán lesz rá szüksége, hacsak nem keveredik online színterekre. A bal egérgombbal mozgathatjuk a földrétegeket akár építésről, akár rombolásról van szó, a jobb egérgomb a pusztításért felelős, míg a görgővel a képernyőt mozgathatjuk.


Amire egyébként egy idő után szükség is lesz, mivel az alap sziget is, amin kezdünk, hatalmas. Legalább tizenöt órányi játék után az elérhető tér felét sem értem fel. Még mindig vannak árván tátongó földek, meghódítatlan lelőhelyek, és építésre váró szentélyek a távolban, mondjuk ez köszönhető annak is, hogyha ideális placcot akarunk a népünknek az építkezésekhez, egy Dragon Ball harcot is megszégyenítő tereprendezésre lesz szükségünk. Tíz rétegnyi hegy eltüntetése nagy feladat. És sokba is kerül…

Persze nem pénzbe. A játékbeli fizetőeszközünk, és minden cselekedetünk mértékének meghatározója, a belénk vetett hit. Ennek megszerzéséhez pedig hívők kellenek, és idő. Előbbi a házak mennyiségének függvénye, vagyis minél több házat húzatsz fel az emberekkel, annál többen lesznek (jééé!), míg az utóbbi a felhúzott házak méretétől függ. Minél nagyobb egy kulipintyó, annál több hitet termel adott idő alatt. Ha kész van, akkor megjelenik egy rózsaszín gömb a ház felett, amire rákattintva már be is gyűjtöttük a hitünket. Hogy megkönnyítsék a dolgunkat, néhány házat összekötve városokat húzhatunk fel, ezzel egybe gyűjtve a hitüket, elkerülve, hogy a nyolcvan, száz épületünkön egyesével kelljen végigzongorázni tíz percenként. Épp elég az, hogy minden belépéskor meg kell ezt tennünk. Később azért elszórtabb a képződés. A nehézség ebben csak az, hogy igen borsos ára van egy-egy város felhúzásának, keményen neki kell esni az arany begyűjtésének, amiből nincs olyan túlzottan sok egy pályán.


Népünk folyamatosan fejlődik, és általuk mi is folyamatosan fentebb léphetünk. A népesség növelésével, kártyák kioldásával, és a szükséges alapanyagok összegyűjtésével folyamatos újításokat tudunk megnyitni, nagyobb épületek, ásványok kibányászása, új oltárok idézése, varázslataink, de még az egyszerre több réteg föld mozgatását is ilyen módon kell feloldanunk. Ezek nélkül pedig soha nem jutunk el az őskortól a modern korig. Hogy nehezítsék kicsit a dolgunkat, az ehhez szükséges alapanyagokat a pályán elszórt ládákból, illetve az egyfajta challenge módként funkcionáló Temple of Battle pályák megnyeréséből lehet szerezni. Persze azt előre sosem tudjuk, hogy mit fogunk kapni, így kicsit lutri, hogy mikor, mit tudunk fejleszteni, de szerencsére mindig lesznek a szigeten új ládák. Ezek fellelhetőségét jelzi is nekünk a játék felszálló pillangók formájában. Érdemes ezeket figyelni, hogy tudjuk, hol érdemes áskálódni.


És elérkeztünk ahhoz a részhez, amiről a legkevésbé szeretek beszélni. Ez pedig a grafika. Ugyanis abban a műfajban, ahol két éve egy From Dust elképesztő effekteket produkált, sokaknak sértő lehet az a leegyszerűsített, már-már blődnek nevezhető, gyermekrajzokat is megirigylő képi világ, amivel a Godus operál. Bár arról még nem lehet tudni, hogy a későbbiekben nem megy-e át fejlesztésen ez is, hiszen még mindig csak 41%-on áll a játék mutatója, de őszintén megmondva, kételkedek benne, mivel mobil platformokra is érkezni fog a cím. Az én szememet mindenesetre nem bántja, néha még egész szép effekteket is képes produkálni a maga egyszerű módján.


Összegezve a tapasztalatokat, a Godus egy ragyogó játéknak ígérkezik. Ha igaz, amit a fejlesztők mondanak, és a tényleges tartalomnak mindössze a fele került eddig be a játékba, akkor a megjelenés évében valószínűleg kemény harcot kell majd vívnia azoknak, akik az év játéka címre pályáznak. A 22Cans berkeiben Peter Molyneux figyelő szemeivel kísérve egy újabb klasszikus van születendőben, ami kenterbe veri majd a From Dust látványorgiáját, ugyanis képes lesz majd ezen túllépni, és tartalommal feltölteni a játékát. Engem mindenesetre már most meggyőzött arról, hogyha nem vétenek a továbbiakban valami orbitális hibát a fejlesztők, akkor megéri majd beruházni a címre.