F1 2016 teszt

Most igazából az F1 2015-öt kellene felhoznom elrettentő példaként, de az igazság az, hogy nem egy év munkája miatt illeti dicséret a birminghami brigádot. A Codemasters 2008-ban vette át a jogokat a Sonytól, és 2010-ben jelentkezett az első fecskével, amely még csak sejtette, hogy mi vár ránk F1-es játék címszó alatt. Az évenként érkező új epizódok miatt a fejlesztők csak kis léptékben tudtak fejlődni, és nem is mindig olyan irányban, ahogy a vaskalapos rajongók elvárták volna. A sorozat olyan, mint a Windows: nagyjából minden második cím sikerült elfogadhatóan.

A csapatnak nem ment simán a generációváltás sem: az új konzolokon debütáló F1 2015-ből olyan alapvető funkciók hiányoztak, mint a karriermód és a safety car, a multit a hátunk közepére kívántuk, gyatra volt a mesterséges intelligencia, ráadásul minden platformon framerate-gondok adódtak. Egy ilyen durva visszalépést csak komoly változásokkal lehet orvosolni, és talán az sem mellékes, hogy öt év után újra nyereséget termelt a vállalat, így nagy eséllyel több pénzt is tudtak belefektetni az F1 2016-ba. Ha a fejlesztést nem is tiszta lappal kezdték a srácok, mindenképpen hallgattak a kritikákra - szinte minden ponton előrelépés történt. Ez a minimum a borzalmas fércmű után, remélem, azért nem pártoltak el sokan a szériától, hiszen most jön csak a java! 

Szerencsére az elvárt lehetőségek visszatérésénél sokkal több van a motorháztető alatt. A karriermód immáron teljes értékű darab, tíz szezont ölel át. Kiválasztjuk a megfelelő csapatot, nevet és avatárt adunk a pilótánknak, és indulhat a móka – akár rögtön a Mercedesnél is. Hamar riválist találunk magunknak, és ha szépen teljesítünk, egyre zsírosabb ajánlatokat tolnak az orrunk alá a jobb istállók. A versenyek között mehet a szájkarate a szintén visszatérő virtuális paddockban, ahol mindig nagy a nyüzsgés, ismerős arcokkal is összefuthatunk – a játék tehát remekül visszaadja a versenyhétvégék hangulatát. Eközben az autónk is folyamatosan fejlődik, költhetünk a legújabb fejlesztésekre, és egyre jobban kitolhatjuk saját határainkat. Magyarán minden olyan finomság benne van, melyek hosszú időre függőséget okozhatnak, és akkor az autók beállításaival még nem is szöszöltünk el. Ahogy az várható volt, a Career lett az F1 2016 sava-borsa, tengernyi opcióval és emlékezetes pillanattal. Bravó!

Ha sok-sok játékóra után nem találsz kihívást a sima karriermódban, akkor ott van a Pro Career is, ahol a legnehezebb beállításokon kell versenyezünk, it szinte minden vezetési segédlet ki van kapcsolva. Ha nincs időd napokig gubbasztani a játék felett, akkor megnyugodhatsz, elvégre a gyorsversenyekről sem kell lemondanod. Ha viszont kicsivel több szabadidőd van, irány a Championship Season, melyben ráböksz kedvenc csapatodra és versenyződre, és végignyomhatod az aktuális szezont. Természetesen mindegyik játékmódot a saját tudásodnak megfelelően szabhatod testre, átugorhatod a szabadedzéseket, lerövidítheted a futamok hosszát, és olyan segédleteket használhatsz verseny közben, ami csak tetszik. Idővel úgyis fejlődni fogsz, és minden könnyítést folyamatosan kikapcsolhatsz.

A kötelező körök ismertetése után térjünk rá arra, hogy mélységeiben mi változott tavaly óta. A DiRT Rally sikere bizonyítja, hogy bizony van igény komoly szimulációra. E téren az F1 2016-nak sincs szégyenkezni valója, ha kellően jártas vagy a témában, realisztikus beállításokat is választhatsz, bár ilyenkor számolj azzal, hogy kontrollerrel nem terem majd babér, csakis egy jobbfajta kormány használatával. A felvezető kör tényleg hasznos dolog, elvégre megfelelő üzemi hőmérsékletre melegítheted a gumit és a fékeket, amely a manuális rajtnál kimondottan jól jöhet. Ilyenkor a kuplungot visszatartjuk, és az optimális sávban kell tartanunk a fordulatszámot. Miután a lámpák kialszanak, kiengedjük a kuplungot, amit elsőre sokszor elrontottam, de bele lehet jönni idővel. így nem fordul elő az, ami az automata megoldásnál mindig: hogy két-három versenyző elénk furakszik.

A megfelelő gumiválasztás is kulcsfontosságú, még könnyű nehézségi szinten is. Szerencsére a beépített menedzser elég szépen megtanít a tiszta versenyzésre, és arra, hogyan tartalékoljunk az abroncsokkal. Az autók kezelhetősége remek, bár az esős futamok okozhatnak még meglepetéseket. Később már szinte zsigerből érezzük a lágy, a szuper lágy és a kemény keverék közti különbségeket - tudjuk majd, mikor kell tartalékolni és mikor célszerű kimenni a boxba. Ezt egyébként a mérnökeink is a fülünkbe mondják verseny közben, illetve azt is, hogy milyen távolságra vagyunk az ellenfelektől, mikor használhatjuk a DRS-t, és milyen stratégiát célszerű bevetnünk. Természetesen kérdezhetünk is tőlük egy listából választva, de ádáz kormányzás közben elég nehéz kivitelezni mindezt. Szerencsére a HUD már alapból elég informatív, nem úgy, mint tavaly, így a legfontosabb tudnivalókat mindig le tudjuk olvasni. Végre logikus és sallangoktól mentes felépítésű az egész.

A mesterséges intelligencia mindig is a sorozat gyenge pontjának számított. Noha még mindig nem tökéletes, azért érezhetően sokat javult. Ha a helyzet úgy hozza, az ellenfelek is a határon autóznak, ha mögöttünk vannak, az utolsó pillanatban fékeznek, és még kockázatos előzésbe is belekezdenek. Szerencsére ők is hibáznak, elnézik a kanyart, és olykor levágják azokat, elkerülve az ütközést. Tudják, mikor vannak vert helyzetben, nem húzzák ránk annyit az autót, mint az ifjú Verstappen a valóságban. Ám ahhoz, hogy mindezt kiélvezzük, ne legyünk restek feltornászni az M.I.-t is a legnehezebb fokozatra - cserébe garantáltan remek élményt kapsz, kötélidegek mellett persze.

Végre van értelme az edzéseknek is! A pálya jellegzetességeinek bemagolására szolgál az akklimatizációnak nevezett opció, amely nemcsak az ideális íveket mutatja, hanem megtanít arra, hogy hol van a kanyarok belépési és kilépési pontja. Engem szörnyen zavar a folytonos csík az aszfalt közepén, de szerencsére választhatjuk azt is, hogy csak a kanyarokban okítson minket. Nem csak céltalan körözgetésről szól a kvalifikáció, elvégre számos edzésprogramot választhatunk magunknak. Ezek egyfajta „mellékküldetések”, melyek leginkább a pálya betanulására sarkallnak, elvégzésük után olyan pontokat kapunk, amiket a versenygépünk fejlesztésére költhetünk. Kell ennél jobb ösztönzés?

Az F1 2016 fejlődési rendszerébe gyakorlatilag nem tudok belekötni. Természetesen annál több pontot kapunk, minél előrébb végzünk az edzések és a futamok végén, és akkor is, ha keveset, vagy egyáltalán nem használjuk az idő-visszatekerés funkciót. Ha jobb verdát akarsz az üleped alá, nosza, dolgozz meg érte! A megszerzett pontokból fejleszthetjük a motort, a kasztnit a jobb leszorítóerő végett, az üzemanyag-hatékonyságot, a súlyelosztást és a felfüggesztést is. Természetesen a rendszer figyeli, hogy milyen nehézségen játszunk, és kapunk-e büntetéseket. A riválisok is folyamatosan tartják velünk a lépést, a háttérben ők is szorgosan dolgoznak az autón: nagyon is elképzelhető, hogy egy sereghajtó csapat a szezon végére feljön a középmezőnybe, és a legfontosabb, nem kell bosszankodnunk azon, hogy a Merci egy teljesen másik ligában versenyzik.  

A multiplayerre is alaposan rágyúrtak a fejlesztők. Az elszántabbak akár egy 22 főt támogató szezonon is végigverekedhetik magukat online, ami tényleg jól hangzik, a baj csak az, hogy mindez szó szerint értendő. Egy jó tanács: tapasztalataim szerint célszerű kerülni a publikus versenyeket, mert még mindig feltűnően sok az agresszív játékos, aki azonnal rád húzza a kormányt, elrontva ezzel a korrekt megmérettetésre vágyók szórakozását. Ha visszavágsz, még büntetést is kapsz. Nem mondom, egy ideig élvezetes a roncsderbi, ám ha kicsit komolyabban szeretnél multizni, keress magad mellé megbízható társakat, különben a kamikázék tönkreteszik az estédet.

Az amúgy pofás látványban nem történt lényeges előrelépés tavaly óta, csak azok a fránya, élettelen karaktermodellek ne lennének. A pilóták ugyan felismerhetők, de mozgásuk és mimikájuk csapnivaló – nagyon illúzióromboló az egész. Ez főleg azért bosszantó, mert a TV-közvetítésre hajazó prezentáció miatt elég sokat találkozunk ezekkel a szörnyszülöttekkel, és akkor még ott van a személyes asszisztensünk, a szerelők és a boxban kolbászoló rengeteg random ember. Valamit sürgősen változtatnia kell a készítőknek. A pályán már minden rendben van: csillognak a felületek, az eső gyönyörű, és fények tényleg káprázatosak. A framerate pedig többnyire stabilan tartja a 60fpst PS4-en.

A F1 2016-tal végre beérett a többéves gyümölcs, ehhez persze az kellett, hogy a Codemasters végre ne rontson el semmit.  A játék minden eleme a helyén van, kiváltképp a delejes karriermód, ami kellően szavatos szórakozás biztosít. A versenyzést is élveztem, minden testreszabható, olyan kihívást kapsz a játéktól, amit csak szeretnél. Ha csak egy kis körözgetésre van kedved, irány a Time Trial, ahol a te képességeidnek megfelelő célidőket tölt le a program online, így egyre feljebb és feljebb lépkedhetsz a ranglistán. Vannak még hibái a játéknak, de már bőven nem annyi, mint korábban, és ami a legfontosabb: iszonyatosan szórakoztató tud lenni. Így kell ezt, találkozunk jövőre!

Az F1 2016 PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg - mi a Sony konzolján teszteltük.