Yooka-Laylee teszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. május 1.
A Rare egykori fejlesztői gondoltak egy merészet, és közösségi finanszírozásból elkészítették a Banjo-Kazooie szellemi örökösét. A Yooka-Laylee-ben csak a külcsín modern, a játékmenet leragadt a kilencvenes években.

A brit Rare kálváriája mindmáig a játékipar egyik legszomorúbb lejtmenete. Miután a Microsoft felvásárolta a pályája csúcsán lévő csapatot, mindenféle rutinmelókat és hamvába dőlt kinectes játékokat bízott rájuk. Ha pedig felsőbb nyomásra eltiporják egy stúdió kreativitását, előbb-utóbb beüt a baj. A Banjo-Kazooie, a Conker-sorozat, a GoldenEye 007 és a Perfect Darkról elhíresült brigád manapság a multis kalózkodásra épülő Sea of Thievesen dolgozik; meglátjuk, mi sül ki belőle, de a mi cikkünk már nem róluk szól.

Néhány kulcsfigura új stúdiót alapított Playtonic Games néven és elhatározták, ha törik, ha szakad, de visszahozzák a gyűjtögetésre épülő, nyitott platformjátékokat a köztudatba. Ehhez a rajongók kétmillió fontja kellett, és az a fajta lelkes munka, ami a Rare nagy sikereit szülte. A stílus azért is érdekes, mert itt már nem lineáris pályákon haladunk előre, a hatalmas játszótereken szabadon kószálhatunk bármerre, miközben megannyi apró tárgyat kell meglelnünk a sikerhez. Emellett a játéknak tömve kell lennie apró poénokkal, popkulturális kikacsintásokkal és szerethető karakterekkel, mert ugye a kötetlen játékmenet unalomba fulladhat, ha nincs, ami felkelti a figyelmünket. A Playtonic srácai viszont szépen felmondták a leckét, a designdokumentum nagy eséllyel tök ugyanolyan, mint a Banjoo-sorozaté, csak a szereplőket és a világot változtatták meg.

A játék főszereplője egy duó, nevezetesen Yooka, a zöld kaméleon és Laylee, a csipkelődős humorú denevérhölgy. A társaság egy szép napon rádöbben arra, hogy az eddig bútorként használt tárgy egy olyan varázskönyv, amivel bárki a világ urává válhat. Az értékes cuccra egy Capital B nevű gátlástalan méh is feni a fogát, de még nem tudja, hogy hol keresse. Haverjával, a robotkacsával ördögi tervet sző: elkészítenek egy gépet, amely a világ összes könyvét ellopja, abban a reményben, hogy a kódex is köztük lesz. Sajnos a művelet közben a könyv lapjai szétszóródnak, így főhőseink elhatározzák, hogy összeszedik őket, mielőtt a gonoszok ráteszik a mancsukat.

A kampány során öt különböző világot járhatunk be a lapokért. Elsőként lesz itt azték romváros a dzsungel közepén, ellátogatunk a jég birodalmába, máskor egy bűzös mocsárba merészkedünk be, és még az űrben is megfordulunk. Központi helyszínként Capital B gyára, a Hivory Towers szolgál – ide sokszor vissza fogunk térni, ha másért nem is, hogy kaszinózzunk egyet, vagy kiválasszuk a következő új világot.

Mindegyikük élénk színekkel operáló kavalkád, amiket aranyos lények népesítenek be, és a nagy kaland során már számos emlékezetes karakterrel találkoznak hőseink. Minden egyes párbeszéd zseniálisan megírt, tobzódik a brit humorban, bár a játék vége felé már némi izzadságszag ütötte meg az orromat. A lényeg az, hogy a narratívát és a szereplőket tekintve a Yooka-Laylee se nem jobb, se nem rosszabb az elődjeinél. Kicsit fárasztó a folytonos civakodás hőseink között, a kötelező csavarok sem ütnek akkorát, de összességben tisztességes körítést adnak a végtelen ugrálásnak és gyűjtögetésnek.

Az öt pálya cseppet sem kevés, tekintve, hogy méretük tényleg lehengerlő. Elsőként nem a teljes világ nyílik meg, ahogy folyamatosan szerezzük az új lapokat, úgy nyithatjuk meg az egész játszóteret. A lapok a játék legfontosabb valutái, lévén a központi helyszínen is ezek beváltásával nyithatunk meg új világokat. Ehhez persze bevállalósaknak kell lennünk, egyre több kihívást, fejtörőt és platformelemet kell teljesítenünk a kézzel fogható jutalomért. Minél mélyebbre kell beleásnunk magunkat az adott világba, de ha a felfedezés során nyitott szemmel járunk, nagy baj nem érhet minket. A másik fontos tárgy a Mollycoot, amellyel Yookát és Laylee-t hibrid állattá vagy géppé alakíthatjuk, ami néhány fejtörőnél elengedhetetlen.

Fontosak még a tollak, amiket a központi HUB-ban speciális mozdulatokra költhetünk el.  Az új képességek birtokában már visszatérhetünk a korábbi helyszínekre is, ahol az addig elérhetetlen pontokra is eljuthatunk. Néhány fejtörőt csak akkor teljesíthetünk, ha a trükköket összehangoljuk, de ha egy szükséges mozgás is hiányzik, lemondhatunk róla. Szóval gyűjtenivaló akad bőven.

A pályatervezés mindenesetre csillagos ötös, csak úgy arathatunk babérokat, ha szépen memorizáljuk a főbb helyszíneket. Az ugrálás nagyon élvezetes tud lenni, nem kevés nyakatekert platformszegmens vár abszolválásra. A nyitottság nagyon jót tett a perem szélére söpört műfajnak, csak akkor nem, amikor elvétünk egy ugrást, és újra fel kell tornáznunk magunkat, mert ugye a pályák nemcsak horizontálisan nagyok, hanem vertikálisan is. Továbbá a készítők nem kötik főellenségek legyőzéséhez az új területek kinyitását: bármerre mehetünk, de azt tartsuk észben, hogy mozgáskultúránk korlátozott lesz, míg a szükséges mennyiségű tollat össze nem szedjük. Elveszni ugyan nem fogunk, de egy minitérkép jól jött volna a képernyő sarkába.

Ami a harcot illeti, itt már nem lehet felhőtlen az örömöm, lévén elég nagy szerep hárul a lövöldözésre, ami csak belső nézetre váltva működik. Igen ám, de ebben a módban nem tudunk mozogni, csak célozni, ami alatt védtelenné válunk az ádáz helyzetekben. Nem ritkán így buktam el néhány főellenséggel való harcot. A fegyvereket sem használhatjuk a végtelenségig, mivel a lőszer felmarkolása után csak rövid ideig maradnak aktívak, ez pedig akkor idegesít, amikor valahol messze kéne bevetnünk, de mire átugrálunk a pályán, már nincs mivel lőni.

A kaland során számos minijátékot teljesíthetünk, amiket akár más játékosok behívásával is nehezíthetünk. Néhányuk egészen ötletes, másokat a hátam közepére kívántam – nem ártott volna az utóbbiakat átgondolni újra, főleg, hogy a négyfős kooperatív multi csak ezekre a mellékes elfoglaltságokra szűkül. Ezekből a retro arcade gépekből minden pályán egy van, egy Rextro nevű dinó őrzi őket. Hiába idézik a Nintendo 64-es érát, az irányításukkal komoly gondok vannak, nem hiszem, hogy megérné miattuk összeboronálni egy kisebb társaságot. Hozzátenném, a fő játék során is előfordulhatnak frusztráló helyzetek, melyek főként a kissé suta irányítás miatt tűnnek borzalmasnak. De idővel ezzel is meg lehet barátkozni, és ugye azt mondanom sem kell, hogy egy kontroller azért ajánlott a Yooka-Laylee-hez.

A látvány szempontjából nem érheti szó a ház elejét, bár a kissé túltolt színek egy idő után már megfeküdték a gyomromat. Vannak ugyan spórolásra utaló nyomok, a sűrűbb jelenetekbe pedig beletörik a Unity Engine bicskája, és leesik a framerate, de a körmönfont pályatervezés elviszi a hátán az egész játékot. A szinkronról és a zenékről szintén elismerően nyilatkozhatok, utóbbiakért ráadásul szintén a rare-es veteránok felelnek, pont mint a spirituális elődnél. Rengeteg a fülbemászó dallam, amit még zuhanyzás közben elkezdesz dúdolni, ha nem figyelsz.

A Yooka-Laylee egy centivel sem kínál többet, mint amennyit a kickstarteres céloknál felvázoltak a srácok. Korszerű grafikával megspékelt darab, tisztelgés az N64-es éra előtt, kissé bugyuta hangulattal és rengeteg kikacsintással korunk videojátékaira. Ha az irányítás és a kamerakezelés rendben lenne, bátran ajánlhatnám a plaformerek kedvelőinek, de félek, hogy így csak a veteránok kiváltsága marad. Ha késztetést érzel, csak akkor ülj neki, ha rengeteg időd van – persze nem kötelező minden tollat és lapot megtalálni, de pont emiatt imádtuk ennyire ezt a műfajt a kilencvenes évek végén. Hogy a mai fiataloknál is betalál-e a stílus, azt nem tudnám megmondani, a Playtonic mindenesetre nem egy játékra tervez, szóval ennél már csak jobb lehet a folytatás.

A Yooka-Laylee PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg, de Nintendo Switchre is készül. Mi a számítógépes változatot teszteltük.

Kapcsolódó cikk

20.
semike
19:
Giana sisters
Probaljatok ki szerintem az tetszeni fog :)
19.
Borkov
Ilyen játékot keresek már régóta :D Erre kijön egy, és gyenge hozzá a gépem :) Tudna valaki ajánlani hasonlót, csak kicsit régebbit? Azt tudni kell, hogy nagyon ritkán játszunk, egyedül nincs kedvem, a párommal szoktunk nagy ritkán, de egy ideje nem találok olyan játékot, ami tetszene neki. Olyan kellene, amiben kontrollerrel ketten lehet játszani, együttműködve. Régesrégen a Crock2-őt vittük végig, aztán a Disney UP The Videogame-et. (www.youtube.com/watch?v=mAx0baEdOGY) Abban az tetszett neki, hogy együtt játszhat a két karakter. Szóval ilyesmi kellene, ami ugrálós, gyűjtögetős 3D, aranyos karakterekkel, (robotos és scifi jellegű nem jó:D). Guglizom állandóan, de egyszerűen nem találok ilyet :) Ez pont jó lenne, de C2D-E8200/4GB/256SSD/512MB-9600GT kevés hozzá, gépet fejleszteni emiatt meg nem akarom, mert minden másra elég nekem. Előre is köszi, ha van ötlet.
11.
vmiki88
#7: Pffff, alig várom, hogy megjelenjen a Crash Bandicoot remastered trilógia
10.
vmiki88
Kontrába bele lehetne rakni, hogy a végén kiszedték JonTorn "ech"-jét.
9.
x360player
Valahogy a Spyro és Bugs Bunny:Lost in Time feeling jött rám,miközben néztem.
A következő hónapokban tervezek PS4-et venni,ez,meg a Ratchet kötelező vétel lesz,azt már most mondom. :)
8.
Norbiii
#2: Ezt én is így gondolom, persze lesznek kivételek.
7.
Tidus
#2: Sajnos igen..szomorú,hogy ma már ennyire csak egy irányba tudnak nézni a "fiatal gamer "generáció.Knack egy picit más,ott sokkal kevesebb volt a platform elem ,inkább a leegyszerűsített hack'n'slash dominált.(sajnos)
6.
kopic
Probaltam de szerintem nagyon gyenge lett. Sok az a 7 pont.
5.
RangerFox
Én még szerencsére benne vagyok abban a korosztályban, akik játszottak régen ilyen játékokkal, szóval nem idegenedek el ettől. Kicsit idegesítő volt pár résznél hogy az irányítás miatt haltam meg (sokadjára is), de tök jó és aranyos játék.
4.
Párbeszédek: nyenyenye - aáaáaáaáaá
Ezeket mennyire utálom, akkor inkább kussoljanak és legyen felirat. Ezt leszámítva nagyon tetszik, jó a zene és a grafika is. Úgysem jön minden nap színvonalas platformer, fel is került kívánságlistára.
3.
Darksiders84
#2: Nekem is ez a véleményem. Egy hete próbálom eladni de nem ugrálnak érte pedig nem rossz játék én 30 óra alatt értem a végére az irányítás kamera nem a legtökéletesebb néha de teljesen játszható.
2.
Yanez
Én is pont úgy gondolom, hogy a mai korosztálynak ez nem fog bejönni. Max egy próba, majd törlik, és vígan folytatják a CoD vagy GTA-t épp aktuális részét. Veteránoknak viszont tényleg hiánypótló darab lehet! Nekem pl óriási nosztalgikus élményt adott a Knack, ami szintén kb egy szinten van ezzel. Mintha visszaröpültem volna az időben, nagyon jó volt!
1.
logic5
Nálam nem nyert. A "PÁRBESZÉDEKET" nem lehet ugorni, monotón híg f@s..
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...