Agents of Mayhem teszt

  • Írta: Daks
  • 2017. augusztus 25.
The City of Tomorrow. Szöul, Dél-Korea. Egy sokmilliós metropolisz a távoli jövőben, egy nyugodt és modern város, egy oázis a káoszban, ahol mindenki boldogan, biztonságban élhet. Legalábbis amíg a kapuit a Mayhem őrzi.

A Volition és a Deep Silver legújabb közös játéka ismerős világot nyit meg előttünk. Az Agents of Mayhem a készítők híres sorozatának, a Saints Row-nak a stílusában készült, sőt hivatalosan annak spin-offja is, mely a Gat Out of Hell utáni időket mutatja be nekünk, a Grand Theft Auto alapjaira építkezve, a Crackdown szuperhősös, rendőrös hangulatában. A törvény jó oldalát képviselve ezúttal feladatunk a város megvédése az azt fenyegető sötét erőktől: egy Legion nevű, szupergonoszokból álló terrorszervezet készül döntő csapást mérni otthonunkra.

Zsoldosok egész serege áll a Legion szolgálatában. Meg kell tisztítanunk tőlük az utcákat, visszafoglalni a magukévá tett épületeket, kerületeket, és folyamatosan felszámolva szervezetüket, eljutni a tisztjeikhez, vezetőikhez. Az Agents of Mayhem egy single player kalandokra kihegyezett, open-world third-person shooter lett, melynek érdekességét a Saints Row-ra hajazó különleges képi világa és rengeteg humora mellett az adja, hogy egyszerre több hős is főszerepet vállal benne.

Cégünk tizenkét ügynökkel dolgozik, melyből hármat vihetünk terepre, közülük is egyszerre csak egyet irányítva. A játék elején feláll az alapcsapat: az automata gépfegyverek megszállottjaként ismert, jóképű és izmos Hollywood mellett a shotgunos papamaci, Hardtack, és a dupla pisztolyt hordó, gyönyörű és fiatal szerelőlány, Fortune mutatkozik be, jól odapörkölve azonnal a gonoszoknak. A bevezető feladatok egy földalatti bázison kezdődnek, ahol egyenként megismerve hőseinket betekintést kapunk a játék alapjaiba - ha pedig mindennel végeztünk, nem is marad más, mint fejest ugrani a szöuli alvilága elleni harcokba.

Szó szerint. A Mayhem központja ugyanis egy hatalmas felhőkarcoló tetején van, ahonnan szabadugrással kezdünk minden küldetést. A történet fő küldetésszála meséli el a Legion elleni harcot, mely során egyre mélyebbre merülünk a háborúban, felfedezve a várost, és megismerve a többi kilenc karaktert. Hőseink között van indiai íjásznő, amerikai pin-up babe minigunnal, láthatatlanná váló nindzsa, jégfegyverrel felszerelkezett orosz hegyi ember, robotizált támadóállomásokkal operáló, techie csinibaba, és egy alvilági múltból érkező utcagyerek, egy igazi San Andreas-os kisgengszter is.

A fő történeti szál mellett minden karakternek van egy-egy saját epizódja, melyet a végigjátszás során bármikor, szabadon elindíthatunk, illetve még néhány kitérő mellett helyet kapott a játékban egy külföldi kiküldetés is, amolyan menedzsermód. Ezt választva egy-egy embert egy idegen országba delegálva lassan fel kell számolnunk a Legion nemzetközi csápjait is. Külföldre a kampány során összegyűjtött intel-pontok felhasználásával utazhatunk, a kiválasztott ügynök pedig nem vehet részt a kampányban addig, amíg a feladata tart. Akcióra itt viszont ne számítsunk. Egy világtérképen kell sorra megtisztítani a világ nagyvárosait az azt uraló gonoszoktól, a 100 százalékos végigjátszáshoz ezeket is ki kell pipálnunk végig.

Ügynökeink különböző fegyverekkel, és persze eltérő különleges képességekkel lépnek akcióba. Minden küldetés elején hármat választhatunk közülük, kiválasztásuk pedig nemcsak szimpátia alapján javasolt, de ahhoz is érdemes igazodni, hogy milyen feladat vár ránk. A három karakter között bármikor ugrálhatunk a D-pad oldalra mutató gombjaival, halál esetén automatikusan a következő lép az elesett helyébe, fejleszteni és erősíteni őket pedig szintén egyenként kell. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy válik elérhetővé egyre több, személyhez kapcsolódó különleges támadás és kiegészítő, a fejlesztésmenü szinte minden küldetés után egy rakat újdonsággal bővül.

Co-op lehetőség és egymás elleni multiplayer nincs a játékban, így magunk vagyunk az elejétől a végéig, ennek ellenére viszont azt kell, hogy mondjam, maga a kampány mégsem lett valami erős. A történetvezetés a maga nehezen komolyan vehető stílusa miatt tényleg jópofa és izgalmas, a küldetések viszont elég egyhangúak, és egy kaptafára készültek. Általában nincsen komolyabb dolgunk, mint elmenni a térképen megjelölt helyre, kinyírni az ott varázsütésre megjelenő ellenséges zsoldosokat, meghackelni valami számítógépet, kinyírni még több zsoldost, és néha legyőzni egy-egy bosst - ennyi az egész. Na jó, a bossharcok mondjuk élvezetesek nagyon!

Két küldetés között a városban nézelődhetünk, nagyon dolgunk itt viszont nem lesz soha, Szöul, valljuk be, elég unalmas hely lett. Az utcákon vannak civil autók és sétálgató gyalogosok, de igazán nincs miért elmerülni köztük, az Agents of Mayhem még csak nyomokban sem hozza azt az élő és lélegző ökoszisztémát, rendezett egységet, amit mondjuk egy GTA vagy egy Watch Dogs képes. Nem lehet boltokba járni, nincsenek kajáldák, és nem tudunk mellékszereplőket sem felkeresni - lehet viszont hatalmasakat ugratni városszerte, és megpróbálhatjuk összegyűjteni a különféle helyeken elszórt, úgynevezett dark matter-leleteket is. Az anyag kulcsfontosságú szerepet kap a játékban, ügynökségünk ezzel oldja meg, hogy szuperképességeink legyenek - nyilván fáj rá az ellenség foga is.

Maga a város nem nagy, viszont designra szép, és egész hangulatos is. Vannak óvárosi kerületek, napjaink építészeti stílusával, aztán találhatunk még történelmi épületeket, hatalmas templomokat a múltból, az üzleti negyedben pedig gigantikus építkezések, és futurisztikus felhőkarcolók emelkednek ki a földből, gyönyörű éjszakai neonvilágítással. Nagy kár viszont, hogy civil autóból alig néhány fajta van a városban, és a rendőrautónkon kívül elég használhatatlan is mindegyik. Azt viszont gombnyomásra magunkhoz hívhatjuk, a robotpilóta alig pár másodperc alatt bármikor elénk vezérli a kocsit, mi pedig a szélvédőn átteleportálva magunkat, háttal belezuhanva ülünk kormányhoz - ami elég menő tud azért lenni.

Központunk az ARK lesz, a Bárka, melyet amolyan hubként használhatunk, rákészülve a soron következő feladatokra. Itt lehet fejleszteni, külföldi kiküldetést indítani, felszereléseket és fegyvereket készíttetni, illetve növelni ügynökségünk, ügynökeink szintjét. Tudunk autót vásárolni, találkozni szuperszexi főnökünkkel, továbbá innen elérhető az oktatómód is, ami felkészít minket még a legrázósabb helyzetekre. A központban részletes statisztikát találunk még játékunkról, és látjuk azt is, hogy hány százaléknál tartunk épp a végigjátszásban, illetve vicces apróság, hogy ott lézengenek még az épp nem használt ügynökök is. Jógáznak az ablaknál, dumálnak a kávézóban - elvannak, mint a befőtt.

A játékot olyan filmek ihlették, mint a GI Joe, a He-Man és a Szupercsapat. Eseményeiben a 80-as évek akciófilmjeinek könnyed humora köszön vissza, Saints Row-karakter crossoverrel, és persze az elmaradhatatlan lila színnel, mely az előző játékot is áthatta. A történet rengeteg poént vonultat fel, már maga a két egymással harcban álló szervezet neve is nagyon vicces, a Mayhem a Multinational AgencY Hunting Evil Masterminds rövidítéséből jött létre, míg a gonosz oldalt képviselő Legion nem más, mint a League of Evil Gentlemen Intent on Obliterating Nations. Anyám!

Hőseink brutálisan rombolást végezve vágnak át Szöul utcáin, nagyképűek és elképesztő szövegeket nyomnak mindig, a crossoverre pedig mi lenne nagyobb bizonyíték, minthogy cégünket a legutóbbi DLC-ből megismert Persephone Brimstone alapította, a Saints Row- és a Red Faction-sorozatokból is ismerős Ultor Corporationnel karöltve. Az ilyen apró kitekintéseken kívül viszont nincs köze a Saints Row világához, a játék simán tolható anélkül, hogy lenne bármilyen ismeretünk az elődről, vagy a készítők bármelyik másik címéről.

A kivitelezés erős közepes lett. A látvány rajzfilmes, az összkép szép, de lehetett volna még mit csiszolni rajta. Az átvezető videók nagyon hangulatos módon anime stílusban készültek, ami még jobban segít átélni a különleges ázsiai helyszín atmoszféráját, bár azt kell, hogy mondjam, ezen kívül ebben sem valami erős a játék. Maszkos emberek ellen harcolunk, az ügynökség tele van európai és amerikai emberrel, mellékszereplők pedig nincsenek, így néhány koreai felirattól eltekintve bárhol játszódhatna a játék. Pedig a Sleeping Dogs néhány éve milyen szépen elkapta Hongkong hangulatát.

Az Agents of Mayhem összességében egy vicces és jópofa akciójáték lett, amit bár lehet napokig-hetekig élvezni, azért életre szóló élményt nem fog adni. Nyár végi kikapcsolódásnak viszont teljesen megfelel, akik szerették a Saints Row sorozatot, és mérgesek a Crackdown 3 csúszása miatt, azok nyugodtan megnézhetik, jól el fognak vele szórakozni, ezt megígérhetem. Nagyon komoly GTA-élményre viszont ne számítson tőle senki.

Az Agents of Mayhem 2017. augusztus 18-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Mi ez utóbbin teszteltük. 

7.
Dem Lac
Szerintem jó játék.Múlthéten játszottam ki,de egyhangúvá válik..
Egyszer érdemes végigvinni!
5.
FrankBlack
Nagy kedvencem a Saints Row 3-4, de már kezdtem unni, hogy megint sokadik alkalommal azokat játsszam újra, ezért beszereztem. Most a steam summer sale alatt csak 7,5 euró volt.

Már a megjelenéskor is megtetszett néhány gameplay video alapján, de a teljes áron való vásárlástól eltántorított az, amiket olvastam róla. Hogy kb. visszalépés a SR-hez képest, gyengébb, erőtlenebb, kisebb, kevesebb tartalom, monoton, stb. Nem voltam biztos abban sem, hogy ez a rajzfilmes grafika, és a képregényes jellegű szuperhős karakterek bejönnek-e majd nekem.

Ennek ellenére nekem nagyon szórakoztató. Ez is totál komolytalan, tetszik a humora, faék egyszerű a játékmenet: pörgős, látványos, agyatlan lövöldözés, ostoba AI, akik sokszor a semmiből teleportálódnak, de mégis hatalmas fun ez a game. Habár egy idő után valóban önismétlő, és monotonitásba fullad, a város is elég üres, és élettelen. Talán nincs olyan jó, és tartalmas, mint az SR (ezért is ódzkodtam teljes áron megvenni korábban) de mégis üde színfolt, miután az SR 3-4-et már rongyosra játszottam. Kisebb adagokban számomra tökéletes kikapcsolódás, feszültség levezetés egy fárasztó nap végén, vagy munkába menet előtt egy kicsit játszani vele. A rajzfilmes grafika, és színvilág is bejön. Szeretem az ilyen játékokat, ami tényleg kikapcsol, és szórakoztat, nem veszi magát komolyan. Ilyen komolytalan áron meg pláne megérte ;)
4.
ilovenancythompson
vagy én öregszem van egyre szarabb cikkeket írtok it a GK-n-- teljesen korrekt üde színfoltak tűnik ez a gém, nem is értem miért kéne a GTA hoz hasonlítania... mert akkor tuti nem venném meg így viszont megfogom.
3.
strike19
Én nagyon szerettem a Saints Row 3-mat.Meg a Get out the hell kiegészítőt is.
Én szeretem ezt a világot.GTA pótlónak ilyen ínséges GTA mentes időszakokba tökéletes.
Egyébként jöhetne már a GTA VI.
2.
kopic
Ilyen negatívumok mellett ez mégis hogy jött ki 7 pontra ?
1.
GODL1KE
GTA overwatch bőrben persze két jó játékból lehet csinálni egy B kategóriát ... annyira nem rossz.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...