Detroit: Become Human teszt

  • Írta: Shifty
  • 2018. május 24.
Detroit 2038-ra teljesen megújult, köszönhetően az androidok hétköznapi életbe történt integrálásának. A fejlődésnek azonban súlyos ára volt, így hamarosan "Motownban" komoly gondot okoznak majd az öntudatra ébredt robotok.

Mindig éles viták központi témája, hogy a narrációt mindenek elé helyező, ezzel magát a játékélményt, a valódi interakciót kispadra ültető címek mennyire tekinthetőek teljes értékű videojátéknak. Azt azonban lehetetlen elvitatni a műfajtól, hogy tökéletesen rávilágít arra, hogy ma a videojáték, mint médium már sokkal több annál, mint amit évtizedekkel vagy akár évekkel ezelőtt gondoltunk róla. Nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a szórakoztatás mostanra már nemcsak az elcsépelt zsánereké, hanem egy elvontabb játék vagy éppen egy narratív-központú produkció is sajátjának tudhatja. Ráadásul a Quantic Dream játékai azt is bizonyították már, hogy a mesélés nem kifejezetten egy film vagy egy könyv kizárólagos joga. Egy videojátékon keresztül is lehet teljes, mély, elgondolkodtató történeteket közvetíteni, ráadásul az előbb említett két médiummal ellentétben itt ha sokszor csak közvetve is, de aktív részesei is lehetünk a cselekménynek. Ez pedig egyértelműen tovább tágítja a videojáték, mint médium határait.

A francia stúdiónak pedig bőven van abban tapasztalata, hogyan kell ezt csinálni, hiszen a Fahrenheit, a Heavy Rain vagy a kicsit félrecsúszott Beyond: Two Souls után nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennek a stílusnak egyértelműen ők a legjelesebb képviselői. Ezt pedig csak tovább erősíti legújabb játékuk, a 2012-ben bemutatott Kara című techdemóból végül teljes játékká evolválódott Detroit: Become Human, ami kétséget kizáróan az eddigi legérettebb, legambiciózusabb vállalásuk. Nemcsak a történet elmesélése és prezentációja lépett előre, hanem végre az irányítás is finomodott valamennyit, miközben komoly, érett témát boncolgat a játék, ami tökéletesen rezonál a hétköznapjainkra, legyen szó a technológiai vagy a társadalmi aspektusról.

A történet szerint a közeli jövőben, 2038-ban járunk Detroitban, az amerikai autógyártás fellegvárában, ahol az egykori problémákat részben azzal sikerült orvosolni, hogy a gyártósorról már nem autók, hanem androidok gördültek le, akik a hétköznapi életünket hivatottak segíteni és támogatni. Az androidok azonban nemcsak az otthoni házimunkában nyújtottak segítséget, de olcsó munkaerőként idővel az emberek munkáját is elvették, ami komoly társadalmi feszültséget szült, és aminek rendre a beprogramozott, kizárólag parancsra feladatot teljesítő, kvázi rabszolgaként kezelt androidok itták meg a levét. Ennek azonban vége, ugyanis amikor mi csatlakozunk a fősodorhoz, a híradások arról számolnak be, hogy az androidok gazdáik ellen fordultak, az esetek többsége pedig gyilkosságba torkollott. Mi három különböző android szemszögéből követhetjük majd végig az eseményeket, hogy aztán a szálak a történet végén természetesen összeérjenek.

A három hős egyike Kara, aki egy AX400 típusszámú házi kisegítőandroid. Az androidokat gyártó CyberLife kifejezetten hétköznapi használatra szánta, feladata a házimunkában való besegítés, illetve, ha szükséges, akkor a család gyerekeinek a felügyelete. Az általunk megismert modell egy munkanélküli, drogos és piás férfinál, Todd Williamsnél dolgozik, ahol többek között Alice-ra, a problémás férfi lányára kell vigyáznunk. Végül az események olyan fordulatot vesznek, hogy sem Alice, sem Kara nincs biztonságban, így kénytelenek lesznek megszökni. Ezzel szemben Markusnak sokkal jobb dolga van, ő ugyanis egy híres, tolószékbe kényszerült festőművész, Carl Manfred segédje. Manfred nem ápol jó kapcsolatot problémás fiával, ezért úgy tekint Markusra, mintha a saját gyermeke lenne, apaként törődik vele, festészetet, irodalmat és zenét tanít neki. Később azonban kapcsolatukban fordulat következik be, Markus eltávolodik gazdájától, hogy aztán az androidforradalom élére álljon. Fajtársai függetlenségének és jogainak kivívása azonban nem biztos, hogy békés átmenettel megoldható. Végezetül pedig ott van Connor, a demóban bemutatott szekvencia központi alakja, aki tulajdonképpen egy, a CyberLife által kifejlesztett prototípus, aki a rendőrségi nyomozásokat hivatott támogatni és segíteni. Képességeinek köszönhetően tökéletes nyomelemző és akár rekonstruálni is tudja a történteket, így látszólag kiváló társa lesz az iszákos Hank Anderson hadnagynak. A bökkenő csak az, hogy az alkoholista nyomozó szívből gyűlöli az androidokat, ráadásul a kimért, határozott és intelligens Connor stílusával is nehezen barátkozik meg. Az androidok által elkövetett gyilkosságok felderítése azonban prioritást élvez, így kénytelen lesz félretenni ellenszenvét.

A történetmesélés szempontjából mindhárom játszható karakternek megvan a feladata. Egyértelműen Markus a cselekmény központi alakja, a történések mozgatórugója, hiszen ő az, aki a saját fajtársai jogaiért kiállva, arccal vállalja fel az emberek elleni küzdelmet. Érdekes végigkövetni, hogy az őt saját fiaként kezelő tulajdonostól eltávolodva hogyan formálódik a személyisége, az emberekhez fűződő viszonya, amire később más habitusú és más környezetből érkező androidok is hatással lesznek. Markus vállára komoly terhek nehezednek, a Quantic Dream pedig remekül egyensúlyoz a meghozott döntései és annak következményei között. Ugyanilyen összetett jellem lett Connor is, aki részben azért is működik jól, mint szereplő, mert egy hús-vér, az androidokat gyűlölő, személyes tragédiától sem mentes, alkoholista, de kiváló nyomozó a társa. Kettejük kapcsolata is rendre érdekes fordulatot vesz, döntéseink során hol elnyerjük Hank bizalmát, hol pedig újra és újra nyomatékosítja, hogy szerinte nem vagyunk mások, mint érzelmekre képtelen használati tárgyak, akik a halálból is könnyedén visszatérnek. Ráadásul Connor hozza a valódi androidos vonalat, tökéletes ellenpólusa annak, amit Kara vagy Markus képvisel. Hideg, kimért, érzelemmentes és célvezérelt, azaz látszólag teljesen hidegen hagyja fajtársai sorsa. Őt csakis a feladata, vagyis a gyilkossági ügyek megoldása érdekli.

Connor ennek megfelelően nemcsak a történet, de a játékmenetnek is központi figurája. Ugyan Karával és Markusszal is meglesz az interakció, valójában Connor az, aki videojátékot varázsol a Detroit: Become Humanből. A nyomozós szekvenciák egytől egyig izgalmasak, érdekfeszítőek, és miközben a cselekményt rendre előrelendítik, látványosak is. Az információk gyűjtögetése, a nyomelemzés és az abból összerakott események nemcsak prezentációban lettek baromi jók, hanem a Quantic Dream új szintre emelte vele a Heavy Rain innen nézve suta detektívvonalát. Egyedül Karánál éreztem azt, hogy súlytalan, a cselekményben nem igazán van formáló ereje. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik világossá, hogy az ő szerepe nem is ez, hanem az androidok emberi oldalának kidomborítása, így nem véletlen, hogy az ő történetfolyama tulajdonképpen a játékidő jelentős részében szinte teljesen független a fősodortól, és csak lazán kapcsolódik ahhoz. A különböző perspektívák így teret adtak a készítőknek, hogy részletesebben is bemutathassák az emberek és az androidok közötti konfliktust. Az igazság az, hogy a játék végére mindhármukat megkedveltem, minden egyes alkalommal nehezemre esett a súlyosabb döntéseket meghozni.

Döntésekből pedig bőven kijut majd. A legkisebbek alapvetően csak a másokhoz fűződő viszonyunkra lesznek kihatással, de vannak olyan csomópontok is, amelyek a történet egészét is meghatározzák, és bizony ezekből is rengeteg lesz. A játék végéhez közeledve konkrétan szép nagy méretű ágrajzokat elemezgethetünk, a Quantic Dream a döntéseinket és azok következményeit ugyanis egy folyamatábrán foglalja össze, ami egyrészt baromi jól néz ki, másrészt remek ösztönző arra, hogy lássuk, ha adott ponton máshogy döntünk, akkor annak még mennyi kimenetele és következménye lehet. Az újrajátszhatósági faktor így magas, sőt, nagyon magas, ami egy majdnem közel 10-12 órás játék esetében még akkor is szívmelengető, ha akadnak olyan konzekvenciák, amelyek akkor is megkerülhetetlenek lesznek, ha másodjára vagy harmadjára máshogy döntünk.

Ezt csak erősíti a tökéletes, mostanra tényleg filmszerűre érett prezentáció. Mind a színészi játék, mind a mocap mögött meghúzódó technológia vérprofi, ami újabb támasza a történet drámai betéteinek. A Detroit: Become Human remekül ragadja meg a jövő hangulatát, és bár nagyon sokat merít más sci-fikből (Én, a robot, Ex Machina, Asimov Alapítványa), mégis megvan a saját, a mai modernt a jövő modernjével ötvöző, földhöz ragadt, mindennapjainkat jól leképező atmoszférája. Hogy közben nem mindig van valós interakció? Igen, ez a zsáner sajátja, itt nem mindig lesz lehetőséged befolyásolni az eseményeket. Legalábbis tetteiddel közvetlenül nem mindig, viszont döntéseink is hatékony fegyvernek tudnak bizonyulni. Ami talán kissé problémás, hogy érzésre mintha visszafogottabb lenne egyébként az interakció lehetősége, sokszor tényleg úgy éreztem, hogy csak Connorral vagyok aktív szereplője az eseményeknek, cserébe viszont végre finomodott az irányítás. Nem tűnt el a karakterek zsinórmozgása, viszont az interakció finomabb lett és könnyebb is teljesíteni a kívánt a mozdulatot. További negatívum, hogy a cselekmény tempója hajlamos leülni, ezzel kissé egyenetlenné válik, ami azért kár, mert a játék egészét nézve sodró lendülettel robog előre a sztori, amivel kapcsolatban csak az nem tetszett, hogy nem igazán mesél az androidok születésének körülményeiről, a társadalomban kialakult helyzetük hátteréről, és úgy alapvetően az ember és az androidok közötti kapcsolatokról. De ez igazából csak szőrszálhasogatás, mert a történet nagyon kerek, drámai, mély, érzelmes és nehéz döntésekkel kikövezett.

A Quantic Dream egyértelműen szintet lépett a Detroit: Become Humannel. Ez a játék nemcsak történetét tekintve, de annak elbeszélésében, prezentációjában és játékmenetében is képes volt újat mutatni. Lehet, hogy ezt a zsánert nem mindenki érzi sajátjának, de ha szeretted a francia stúdió eddigi játékait, akkor ezt semmi pénzért ne hagyd ki.

A Detroit: Become Human május 25-én érkezik PS4-re, magyar felirattal.

Kapcsolódó cikk

136.
Obi Wan Kenobi
#135: Nekem elsőre annyi volt, de a kurva kaja miatt meghalt Kara :D
135.
Ultimate
#133: Több az. :) Pláne elsőre.
134.
Kawada
#132: Közben látom, hogy félrenéztem, és már elkezdted... Először úgy olvastam, hogy még nem tetted meg... Bocsi... :)
133.
Kawada
#132: Egy végigjátszás szerintem 8-10 óránál nem több. Utána a fejezeteket lehet visszajátszani, ha kiváncsi vagy más opciókra. És nagyon jól van tagolva az egész. 10-15 perces fejezetek vannak szereplőnként, teljesen alkalmas arra is, hogy 1-2-t játszik az ember, és félreteszi.
132.
delphijos
Én is elkezdtem ha már adták a plus-hoz. Nem azért nem vettem meg eddig mert sajnáltam a pénzt, csak még most se vagyok 100% biztos hogy lesz ta időm....
131.
Nyarlako
#130: Én teljesen pacifista módon toltam vele.
130.
Kawada
#129: Markussal lassan akkora g*ci vagyok, hogy legszívesebben kiírtanám az androidokat... :)
129.
Ultimate
#128: Nem lesz itt semmi hasonló, a tetteid alapján alakul az egész dolog. Az emberekből is kihozhatod az emberségességet,ahogy az androidokból is az embereket elnyomni akaró új fajt. Tényleg rajtad áll. Ahogy Connor is mivé alakítod.
128.
Kawada
#127: Lehet a polkorrektség nem jó szó erre most... Azért jutott ez eszembe, mert egyértelműnek érzem eddig, hogy az emberek a ludasak mindenért és az androidok főleg mint áldozatok vagy mint valami "jó kutyusok" vann beállítva. Na de gondolom hosszú még az út.

Aminek örülök, hogy pl. Connor egy az egyben olyan karakter, akivel rohadtul tudok "azonosulni" mint egy tökéletesen működő, a munkája tökéletes elvégzésére koncentráló (inkább programozott) android. Remélem nem fognak feltétlen ebből kiterelni (rámeröltetve azt, hogy minden karakterem autonom és "felvilágosult" egyénné váljon), mert számomra semmi emberi nincs benne, igyekszem így is játszani vele.
127.
Nyarlako
#126: Én nagyon allergiás vagyok a polkorrektségre de itt valahogy nem tudtam felfedezni.
Nem a legegyedibb sztori de jól van előadva, és voltak rendes karakterek az emberek között is, meg erőszakpártiak az andoridoknál ezért nem éreztem fekete-fehérnek. A Kara-Alice-Luther szál nekem is a kedvencem volt, újra is kezdtem a fejezetet hogy a legjobbat hozzam ki a végén belőle.
126.
Kawada
No... pörög részemről is. Úgy 3 órám lehet eddig benne úgy saccra. Eddig nagyon tetszik. Gyönyörű a világ, a modellek, fantasztikus audiovizuális szempontból. Technikai problémám sincs Pro-n, se fps gond, de csökkentett, elkent látvány, hogy spóroljanak az erőforrással.

A játék maga nagyon tetszik (VerIstvanok kíméljenek, hogy ez filme, blablabla). Bár EGYELŐRE van egy olyan problémám (nem nagyon vagyok benne még... nem tudom hogy alakul, vagy más szálak kompenzálnak-e), hogy bizony rohadtul polkorrekt a játék. Nagyon érdekes dolgokat feszeget. Az eljretett cikkek is nagyon jópofák. Bár ezek nem újdonságok szerintem senkinek aki 1,5 oldalnál több Asimovot olvasott mondjuk, vagy nézett Szárnyas Fejvadász... Na de érzek egyfajta "bűnös emberi faj, szegény androidok akik metaforikusan leképezhetőek bármilyen vélt vagy valós elnyomott kisebbségget" hozzáállást. Túl egyértelmű, hogy a mi a helyes, mi a helytelen. Ki a jó, ki a rossz. Folyamatos áldozat szerepben tetszelegnek az Androidok, és elnyomó, suttyó agresszorként az emberek. Nem igazán érzem annak az esélyét és a lehetőséget, hogy igazán mélyen, több szempontból és árnyaltan tudná prezentálni majd ezt az egész témát, hanem kicsit olyan, mintha egy femináci készítene egy gender-es játékot. Egyoldalúnak érzem és nagyon leegyszerűsítettnek. Ami nem feltétlenül baj, de remélem ez változni fog.

Most ott járok, hogy "FRANC SE TUDJA SPOILER-E..".:



-Markus-t kivakartam a szemétdombról, megszabadultam androidi béklyómtól és sejtésem szerint ki fog futni egy amolyan szabadságharcos, rebellió élére álló karakter belőle.
- Kara... imádom. kurva jó ez a vonal Alice-el, őket nagyon féltem. Megpattantunk, bevergődtünk egy motelbe és gondolom folytatódik a szökés. El tudom képzelni, hogy Markus körül kerekednek ki, azt is, hogy Connorral esetleg nyomukba eredünk, bárki is álljon az utukba, nálam halál fia a játék szempontjából.
- Connor... Talán a legérdektelenebb szál számomra, de így is rendben van, azt hittem untatni fog Connor karaktere de messze nem így van. így vagy úgy, de őt úgy érzem halni fog...

125.
Kawada
Jövő hétre van tervezve nekem a Detroit, nagy várom már... :)
124.
Nyarlako
#123: Unchartedben az allejtos dolog az volt hogy 2 perc múlva meg több lövöldözés, újabb 100 ellenféllel.
Legalábbis a trilogiaban, 4rol nem tudok nyilatkozni.
123.
DarkLord
#121: Nekem belefért ez a QTE dolog, mert maga a történet kárpótolt érte és nem is igen szeretem, ha egy játékban csak dirr durr van (persze kicsi belefér, na jó pár címet amit kifejezetten szeretek, mint a Tomb Raider ott szerintem a második részt az újak közül eszméletlenül elcseszték a sok lövöldözéssel , szinte nem hagyták az embert felfedezni lövöldözés nélkül..vagy párszor éreztem az Uncharted sorozatban is, hogy na jó most egy kicsit sok a lövöldözés, de ott azért, mindig kárpótolta az embert a látvány és a cselekmény így ott jobban túltettem magam a lövöldözős részeken, mert tudtam valami áll leejtős dolog fog utána következni :D) Na jó kicsit kitértem, de ezzel azt akartam hangsúlyozni, hogy nekem ez így pont megfelelt QTE-vel is a harcok. Bár amennyi ebben volt azt lenyomhattuk volna sima harccal is és nem QTE-vel :)
122.
Nyarlako
#121: Engem az eddigi QD játékok finoman szólva se nyugoztek le de a Detroit nagyon tetszett, erre meg megadom a korrekt 6 pontot.
121.
Sandic1994
#120: Sokan elítélik a QTE-k miatt, de ha valaki a sztori alapú játékokat szereti, a Quantic játékait mindenképp ki kell egyszer próbálnia.
120.
DarkLord
Nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön, majd a játék. Így én személy szerint örülök neki, hogy nem a Pes lett a kölcsönjáték, hanem ez. Ha elfogadható áron lesz be is szerzem lemezesen is a gyűjteménybe, mert megérdemli.
119.
godach
Nekem a Hzd egy nagy semmi a GoW meg nem érdekel, de életem legjobb döntése a Days Gone mellett a Detroittal karöltve a Ps4 volt :)
118.
logic5
#117: Kár, hogy az első percben látni, hogy kamu, de ahogy olvasom a kommenteket, sokan megették először :D
117.
Nyarlako
https://youtu.be/dKjCWfuvYxQ

Készül a Terminator lassacskán.
116.
logic5
#102: Na ez odab..szott! Kell ez a játék! Nem ez miatt, hanem most már kajak érdekel a történet! Nemsoká landol pc-n úgy is :)
115.
Ooorky
#113: Én dobozost vettem meg ps-re Magyarországon és angol-német-lengyel felirat van benne...
114.
Neotechtr
Ahogy néztem, PC-n sincs benne a magyar felirat, pedig egy meglevő szöveget abba aztán holt biztos, hogy borzasztó nehéz lenne bemásolni... Hát mindegy, nekem bárhogy jó, még felirat nélkül is, bár tanulni jó a német felirat és az is biztos benne van, mert holt sicher, hogy olyan sok német játszik PC-n vele. De mivel a barátnőmet is kényszeríteni akarom erre a játékra, várhatok majd legalább 1,vagy 2 napot, hogy valaki belehekkelje a magyar feliratot a játékba....
113.
Kawada
#112: Pontosabban: ha nem magyar store-ból szerezted be.
112.
Kawada
#111: Ha nem magyar boltból szedted le, ne is keresd.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...