Detroit: Become Human teszt

  • Írta: Shifty
  • 2018. május 24.
Detroit 2038-ra teljesen megújult, köszönhetően az androidok hétköznapi életbe történt integrálásának. A fejlődésnek azonban súlyos ára volt, így hamarosan "Motownban" komoly gondot okoznak majd az öntudatra ébredt robotok.

Mindig éles viták központi témája, hogy a narrációt mindenek elé helyező, ezzel magát a játékélményt, a valódi interakciót kispadra ültető címek mennyire tekinthetőek teljes értékű videojátéknak. Azt azonban lehetetlen elvitatni a műfajtól, hogy tökéletesen rávilágít arra, hogy ma a videojáték, mint médium már sokkal több annál, mint amit évtizedekkel vagy akár évekkel ezelőtt gondoltunk róla. Nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a szórakoztatás mostanra már nemcsak az elcsépelt zsánereké, hanem egy elvontabb játék vagy éppen egy narratív-központú produkció is sajátjának tudhatja. Ráadásul a Quantic Dream játékai azt is bizonyították már, hogy a mesélés nem kifejezetten egy film vagy egy könyv kizárólagos joga. Egy videojátékon keresztül is lehet teljes, mély, elgondolkodtató történeteket közvetíteni, ráadásul az előbb említett két médiummal ellentétben itt ha sokszor csak közvetve is, de aktív részesei is lehetünk a cselekménynek. Ez pedig egyértelműen tovább tágítja a videojáték, mint médium határait.

A francia stúdiónak pedig bőven van abban tapasztalata, hogyan kell ezt csinálni, hiszen a Fahrenheit, a Heavy Rain vagy a kicsit félrecsúszott Beyond: Two Souls után nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennek a stílusnak egyértelműen ők a legjelesebb képviselői. Ezt pedig csak tovább erősíti legújabb játékuk, a 2012-ben bemutatott Kara című techdemóból végül teljes játékká evolválódott Detroit: Become Human, ami kétséget kizáróan az eddigi legérettebb, legambiciózusabb vállalásuk. Nemcsak a történet elmesélése és prezentációja lépett előre, hanem végre az irányítás is finomodott valamennyit, miközben komoly, érett témát boncolgat a játék, ami tökéletesen rezonál a hétköznapjainkra, legyen szó a technológiai vagy a társadalmi aspektusról.

A történet szerint a közeli jövőben, 2038-ban járunk Detroitban, az amerikai autógyártás fellegvárában, ahol az egykori problémákat részben azzal sikerült orvosolni, hogy a gyártósorról már nem autók, hanem androidok gördültek le, akik a hétköznapi életünket hivatottak segíteni és támogatni. Az androidok azonban nemcsak az otthoni házimunkában nyújtottak segítséget, de olcsó munkaerőként idővel az emberek munkáját is elvették, ami komoly társadalmi feszültséget szült, és aminek rendre a beprogramozott, kizárólag parancsra feladatot teljesítő, kvázi rabszolgaként kezelt androidok itták meg a levét. Ennek azonban vége, ugyanis amikor mi csatlakozunk a fősodorhoz, a híradások arról számolnak be, hogy az androidok gazdáik ellen fordultak, az esetek többsége pedig gyilkosságba torkollott. Mi három különböző android szemszögéből követhetjük majd végig az eseményeket, hogy aztán a szálak a történet végén természetesen összeérjenek.

A három hős egyike Kara, aki egy AX400 típusszámú házi kisegítőandroid. Az androidokat gyártó CyberLife kifejezetten hétköznapi használatra szánta, feladata a házimunkában való besegítés, illetve, ha szükséges, akkor a család gyerekeinek a felügyelete. Az általunk megismert modell egy munkanélküli, drogos és piás férfinál, Todd Williamsnél dolgozik, ahol többek között Alice-ra, a problémás férfi lányára kell vigyáznunk. Végül az események olyan fordulatot vesznek, hogy sem Alice, sem Kara nincs biztonságban, így kénytelenek lesznek megszökni. Ezzel szemben Markusnak sokkal jobb dolga van, ő ugyanis egy híres, tolószékbe kényszerült festőművész, Carl Manfred segédje. Manfred nem ápol jó kapcsolatot problémás fiával, ezért úgy tekint Markusra, mintha a saját gyermeke lenne, apaként törődik vele, festészetet, irodalmat és zenét tanít neki. Később azonban kapcsolatukban fordulat következik be, Markus eltávolodik gazdájától, hogy aztán az androidforradalom élére álljon. Fajtársai függetlenségének és jogainak kivívása azonban nem biztos, hogy békés átmenettel megoldható. Végezetül pedig ott van Connor, a demóban bemutatott szekvencia központi alakja, aki tulajdonképpen egy, a CyberLife által kifejlesztett prototípus, aki a rendőrségi nyomozásokat hivatott támogatni és segíteni. Képességeinek köszönhetően tökéletes nyomelemző és akár rekonstruálni is tudja a történteket, így látszólag kiváló társa lesz az iszákos Hank Anderson hadnagynak. A bökkenő csak az, hogy az alkoholista nyomozó szívből gyűlöli az androidokat, ráadásul a kimért, határozott és intelligens Connor stílusával is nehezen barátkozik meg. Az androidok által elkövetett gyilkosságok felderítése azonban prioritást élvez, így kénytelen lesz félretenni ellenszenvét.

A történetmesélés szempontjából mindhárom játszható karakternek megvan a feladata. Egyértelműen Markus a cselekmény központi alakja, a történések mozgatórugója, hiszen ő az, aki a saját fajtársai jogaiért kiállva, arccal vállalja fel az emberek elleni küzdelmet. Érdekes végigkövetni, hogy az őt saját fiaként kezelő tulajdonostól eltávolodva hogyan formálódik a személyisége, az emberekhez fűződő viszonya, amire később más habitusú és más környezetből érkező androidok is hatással lesznek. Markus vállára komoly terhek nehezednek, a Quantic Dream pedig remekül egyensúlyoz a meghozott döntései és annak következményei között. Ugyanilyen összetett jellem lett Connor is, aki részben azért is működik jól, mint szereplő, mert egy hús-vér, az androidokat gyűlölő, személyes tragédiától sem mentes, alkoholista, de kiváló nyomozó a társa. Kettejük kapcsolata is rendre érdekes fordulatot vesz, döntéseink során hol elnyerjük Hank bizalmát, hol pedig újra és újra nyomatékosítja, hogy szerinte nem vagyunk mások, mint érzelmekre képtelen használati tárgyak, akik a halálból is könnyedén visszatérnek. Ráadásul Connor hozza a valódi androidos vonalat, tökéletes ellenpólusa annak, amit Kara vagy Markus képvisel. Hideg, kimért, érzelemmentes és célvezérelt, azaz látszólag teljesen hidegen hagyja fajtársai sorsa. Őt csakis a feladata, vagyis a gyilkossági ügyek megoldása érdekli.

Connor ennek megfelelően nemcsak a történet, de a játékmenetnek is központi figurája. Ugyan Karával és Markusszal is meglesz az interakció, valójában Connor az, aki videojátékot varázsol a Detroit: Become Humanből. A nyomozós szekvenciák egytől egyig izgalmasak, érdekfeszítőek, és miközben a cselekményt rendre előrelendítik, látványosak is. Az információk gyűjtögetése, a nyomelemzés és az abból összerakott események nemcsak prezentációban lettek baromi jók, hanem a Quantic Dream új szintre emelte vele a Heavy Rain innen nézve suta detektívvonalát. Egyedül Karánál éreztem azt, hogy súlytalan, a cselekményben nem igazán van formáló ereje. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik világossá, hogy az ő szerepe nem is ez, hanem az androidok emberi oldalának kidomborítása, így nem véletlen, hogy az ő történetfolyama tulajdonképpen a játékidő jelentős részében szinte teljesen független a fősodortól, és csak lazán kapcsolódik ahhoz. A különböző perspektívák így teret adtak a készítőknek, hogy részletesebben is bemutathassák az emberek és az androidok közötti konfliktust. Az igazság az, hogy a játék végére mindhármukat megkedveltem, minden egyes alkalommal nehezemre esett a súlyosabb döntéseket meghozni.

Döntésekből pedig bőven kijut majd. A legkisebbek alapvetően csak a másokhoz fűződő viszonyunkra lesznek kihatással, de vannak olyan csomópontok is, amelyek a történet egészét is meghatározzák, és bizony ezekből is rengeteg lesz. A játék végéhez közeledve konkrétan szép nagy méretű ágrajzokat elemezgethetünk, a Quantic Dream a döntéseinket és azok következményeit ugyanis egy folyamatábrán foglalja össze, ami egyrészt baromi jól néz ki, másrészt remek ösztönző arra, hogy lássuk, ha adott ponton máshogy döntünk, akkor annak még mennyi kimenetele és következménye lehet. Az újrajátszhatósági faktor így magas, sőt, nagyon magas, ami egy majdnem közel 10-12 órás játék esetében még akkor is szívmelengető, ha akadnak olyan konzekvenciák, amelyek akkor is megkerülhetetlenek lesznek, ha másodjára vagy harmadjára máshogy döntünk.

Ezt csak erősíti a tökéletes, mostanra tényleg filmszerűre érett prezentáció. Mind a színészi játék, mind a mocap mögött meghúzódó technológia vérprofi, ami újabb támasza a történet drámai betéteinek. A Detroit: Become Human remekül ragadja meg a jövő hangulatát, és bár nagyon sokat merít más sci-fikből (Én, a robot, Ex Machina, Asimov Alapítványa), mégis megvan a saját, a mai modernt a jövő modernjével ötvöző, földhöz ragadt, mindennapjainkat jól leképező atmoszférája. Hogy közben nem mindig van valós interakció? Igen, ez a zsáner sajátja, itt nem mindig lesz lehetőséged befolyásolni az eseményeket. Legalábbis tetteiddel közvetlenül nem mindig, viszont döntéseink is hatékony fegyvernek tudnak bizonyulni. Ami talán kissé problémás, hogy érzésre mintha visszafogottabb lenne egyébként az interakció lehetősége, sokszor tényleg úgy éreztem, hogy csak Connorral vagyok aktív szereplője az eseményeknek, cserébe viszont végre finomodott az irányítás. Nem tűnt el a karakterek zsinórmozgása, viszont az interakció finomabb lett és könnyebb is teljesíteni a kívánt a mozdulatot. További negatívum, hogy a cselekmény tempója hajlamos leülni, ezzel kissé egyenetlenné válik, ami azért kár, mert a játék egészét nézve sodró lendülettel robog előre a sztori, amivel kapcsolatban csak az nem tetszett, hogy nem igazán mesél az androidok születésének körülményeiről, a társadalomban kialakult helyzetük hátteréről, és úgy alapvetően az ember és az androidok közötti kapcsolatokról. De ez igazából csak szőrszálhasogatás, mert a történet nagyon kerek, drámai, mély, érzelmes és nehéz döntésekkel kikövezett.

A Quantic Dream egyértelműen szintet lépett a Detroit: Become Humannel. Ez a játék nemcsak történetét tekintve, de annak elbeszélésében, prezentációjában és játékmenetében is képes volt újat mutatni. Lehet, hogy ezt a zsánert nem mindenki érzi sajátjának, de ha szeretted a francia stúdió eddigi játékait, akkor ezt semmi pénzért ne hagyd ki.

A Detroit: Become Human május 25-én érkezik PS4-re, magyar felirattal.

Kapcsolódó cikk

137.
Aanash
Ez az első ps exkluziv ebben a generációban, amit végig játszottam, pár perce fejeztem be.
Összességében tetszett, de mivel sokszor kapkodnom kellett a döntésemmel, pont nem olyan végkifejletek lettek mint amiket szerettem volna.

Markusnál igyekeztem békés úton maradni (igazából végig arra törekedtem mindhárom torténetben) de a végén amikor már tényleg mindenhol az volt, hogy a robotok csak élni szerettek volna,és az emberek borzalmasan bántak velük, kezdtem feladni és a végére a forradalom mellett döntöttem, Karáékat el akartam juttatni a határon túlra, erre a csónakban haltak meg.
Connorral a céltudatos, rideg nyomzó robotot vittem egy darabig, de belőle is deviáns lett.
Pont minden ellentétesen sült el mint ahogy szerettem volna.

Összességében nagyon tetszett, alig birtam abba hagyni annyira vitt magával az egész.

134.
Kawada
#132: Közben látom, hogy félrenéztem, és már elkezdted... Először úgy olvastam, hogy még nem tetted meg... Bocsi... :)
133.
Kawada
#132: Egy végigjátszás szerintem 8-10 óránál nem több. Utána a fejezeteket lehet visszajátszani, ha kiváncsi vagy más opciókra. És nagyon jól van tagolva az egész. 10-15 perces fejezetek vannak szereplőnként, teljesen alkalmas arra is, hogy 1-2-t játszik az ember, és félreteszi.
132.
delphijos
Én is elkezdtem ha már adták a plus-hoz. Nem azért nem vettem meg eddig mert sajnáltam a pénzt, csak még most se vagyok 100% biztos hogy lesz ta időm....
126.
Kawada
No... pörög részemről is. Úgy 3 órám lehet eddig benne úgy saccra. Eddig nagyon tetszik. Gyönyörű a világ, a modellek, fantasztikus audiovizuális szempontból. Technikai problémám sincs Pro-n, se fps gond, de csökkentett, elkent látvány, hogy spóroljanak az erőforrással.

A játék maga nagyon tetszik (VerIstvanok kíméljenek, hogy ez filme, blablabla). Bár EGYELŐRE van egy olyan problémám (nem nagyon vagyok benne még... nem tudom hogy alakul, vagy más szálak kompenzálnak-e), hogy bizony rohadtul polkorrekt a játék. Nagyon érdekes dolgokat feszeget. Az eljretett cikkek is nagyon jópofák. Bár ezek nem újdonságok szerintem senkinek aki 1,5 oldalnál több Asimovot olvasott mondjuk, vagy nézett Szárnyas Fejvadász... Na de érzek egyfajta "bűnös emberi faj, szegény androidok akik metaforikusan leképezhetőek bármilyen vélt vagy valós elnyomott kisebbségget" hozzáállást. Túl egyértelmű, hogy a mi a helyes, mi a helytelen. Ki a jó, ki a rossz. Folyamatos áldozat szerepben tetszelegnek az Androidok, és elnyomó, suttyó agresszorként az emberek. Nem igazán érzem annak az esélyét és a lehetőséget, hogy igazán mélyen, több szempontból és árnyaltan tudná prezentálni majd ezt az egész témát, hanem kicsit olyan, mintha egy femináci készítene egy gender-es játékot. Egyoldalúnak érzem és nagyon leegyszerűsítettnek. Ami nem feltétlenül baj, de remélem ez változni fog.

Most ott járok, hogy "FRANC SE TUDJA SPOILER-E..".:



-Markus-t kivakartam a szemétdombról, megszabadultam androidi béklyómtól és sejtésem szerint ki fog futni egy amolyan szabadságharcos, rebellió élére álló karakter belőle.
- Kara... imádom. kurva jó ez a vonal Alice-el, őket nagyon féltem. Megpattantunk, bevergődtünk egy motelbe és gondolom folytatódik a szökés. El tudom képzelni, hogy Markus körül kerekednek ki, azt is, hogy Connorral esetleg nyomukba eredünk, bárki is álljon az utukba, nálam halál fia a játék szempontjából.
- Connor... Talán a legérdektelenebb szál számomra, de így is rendben van, azt hittem untatni fog Connor karaktere de messze nem így van. így vagy úgy, de őt úgy érzem halni fog...

125.
Kawada
Jövő hétre van tervezve nekem a Detroit, nagy várom már... :)
123.
DarkLord
#121: Nekem belefért ez a QTE dolog, mert maga a történet kárpótolt érte és nem is igen szeretem, ha egy játékban csak dirr durr van (persze kicsi belefér, na jó pár címet amit kifejezetten szeretek, mint a Tomb Raider ott szerintem a második részt az újak közül eszméletlenül elcseszték a sok lövöldözéssel , szinte nem hagyták az embert felfedezni lövöldözés nélkül..vagy párszor éreztem az Uncharted sorozatban is, hogy na jó most egy kicsit sok a lövöldözés, de ott azért, mindig kárpótolta az embert a látvány és a cselekmény így ott jobban túltettem magam a lövöldözős részeken, mert tudtam valami áll leejtős dolog fog utána következni :D) Na jó kicsit kitértem, de ezzel azt akartam hangsúlyozni, hogy nekem ez így pont megfelelt QTE-vel is a harcok. Bár amennyi ebben volt azt lenyomhattuk volna sima harccal is és nem QTE-vel :)
121.
Sandic1994
#120: Sokan elítélik a QTE-k miatt, de ha valaki a sztori alapú játékokat szereti, a Quantic játékait mindenképp ki kell egyszer próbálnia.
120.
DarkLord
Nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön, majd a játék. Így én személy szerint örülök neki, hogy nem a Pes lett a kölcsönjáték, hanem ez. Ha elfogadható áron lesz be is szerzem lemezesen is a gyűjteménybe, mert megérdemli.
119.
godach
Nekem a Hzd egy nagy semmi a GoW meg nem érdekel, de életem legjobb döntése a Days Gone mellett a Detroittal karöltve a Ps4 volt :)
116.
logic5
#102: Na ez odab..szott! Kell ez a játék! Nem ez miatt, hanem most már kajak érdekel a történet! Nemsoká landol pc-n úgy is :)
115.
Ooorky
#113: Én dobozost vettem meg ps-re Magyarországon és angol-német-lengyel felirat van benne...
114.
Neotechtr
Ahogy néztem, PC-n sincs benne a magyar felirat, pedig egy meglevő szöveget abba aztán holt biztos, hogy borzasztó nehéz lenne bemásolni... Hát mindegy, nekem bárhogy jó, még felirat nélkül is, bár tanulni jó a német felirat és az is biztos benne van, mert holt sicher, hogy olyan sok német játszik PC-n vele. De mivel a barátnőmet is kényszeríteni akarom erre a játékra, várhatok majd legalább 1,vagy 2 napot, hogy valaki belehekkelje a magyar feliratot a játékba....
113.
Kawada
#112: Pontosabban: ha nem magyar store-ból szerezted be.
112.
Kawada
#111: Ha nem magyar boltból szedted le, ne is keresd.
111.
toriell
En most szedtem le
Ps storbol de a
Magyar felirat hiányzik esetleg vki megoldás tud ra ?
110.
Macifasz
#109: Mesélj majd, milyen végigjátszást sikerült összehoznod (akár PM-ben). :-) Érdekel, ki mit alkotott, hozott össze a karakterekkel kapcsolatban, milyen történéseket élt át, amit esetleg én nem, a befejezésről nem is beszélve. :-)
109.
Norbiii
Nem tartom magam nagy játékosnak, többnyire csak Pesezek, meg néha játszom ezzel-azzal. De ez a játék teljesen megfogott! Ennyit talán sosem játszottam, mint ezzel a játékkal, vagyis de, talán a Beyond-al. Tetszik, de hamarosan vége. :(
107.
Mortis
#103: pedig vannak benne rettentően low polygon tereptárgyak, nem is kevés helyen. érezni azért, hogy egy pár hónap plusz nem ártott volna még.
103.
kamgecam
Érdekes hogy minél többen játszanak vele annál több a pozitív visszajelzés a játékosoktól. Tipikus iskolapéldája amikor a gamereknek jobban tetszik egy játék mint a szaksajtónak, pedig ott sem kapott rossz kritikákat. A Digital Foundry a generáció legszebb játékának nevezte, mindezt egy Horizon és GoW után...
102.
Beniciodeltoro
SPOILER


Azért van az a beteg állat aki kíváncsi rá hogyan fordul fel Kara és Alice.

https://www.youtube.com/watch?v=QH7QmTFRlKg

101.
Beniciodeltoro
#100: Mondjuk annyira nem szorult rá a követők segítségére, fölösleges volt élőznie a 9 órát, de lehet így több nézőt tud generálni magának, ő meg ebből él ugye.

Visszatérve a játékra, azért van meló benne, megérdemelnek minden egyes dollárt amit hozott a konyhára, mert a végeredmény elég pöpec lett.

https://www.youtube.com/watch?v=JZKKVuSOsNc
100.
Macifasz
#98: Ok, az korrekt volt tényleg, hogy nem hagyta magát befolyásolni. Bár sztem ez alap kellene, hogy kegyen, bármekkora is a néző tábora. Ez végül is az ő végigjátszása és nem a közönségé. Ő eleve alapjáraton kiszokta kérni a véleményüket, főleg a Fifa videók alatt, de egy ilyen játéknál szerintem ez kellene, hogy legyen a természetes, hogy "leírhatjátok, hogy mit csináltatok volna (vagy csináltatok is), de ez akkor is az én végigjátszásom, így én döntök." Persze nem bántani akartam a Nessajt, mert bírom a fejét, csak úgy éreztem, itt néha kicsit túltolta a dolgot, és ennek a végére meg is lett az eredménye.
99.
Beniciodeltoro
#97: SPOILER


Van ebben is igazság.
De az oroszrulettes Hank is fűbe haraphatott volna, vagy a robotzsaru, és akkor nem csinál ki lelkileg a dolog :)
Gondolom Nessaj bevert néhány felest :)
98.
Beniciodeltoro
#94: Néhány variációt végig néztem, de túl darkos lett, legalább az legyen tuti a végén hogy a gyerek nem hal meg egy esetben sem :)
Azért a döntések között is vannak szemét kérdések : A. Mentsd meg marcust. B.Mentsd meg Alicet.
WTF ????
Esetleg úgy hogy mentsd meg Marcust, vagy Fuss tovább Aliceel, genyák ezek :)

#95 #96
Nessaj mentségére szóljon hogy 9 órás gameplayt tolt le, két pisa szünettel :)
Marcust én is hagytam volna a pitsába hirtelenjében, de a motorcsónakos jelentnél nem időre ment a döntéshozatal, ott valszeg legalább 2 opció a gyerek életét menti meg, ezt erősen elbaltázta Nessaj.
Viszont az hogy végig azon a vonalon haladt amit eltervezett, és nem változtatta meg a véleményét, holott sorra irtották a népét, korrekt húzás volt.
A forradalmas részt is kipörgetem majd, biztos nem lesz akciómentes.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...