Planet Zoo teszt

  • Írta: szlav
  • 2019. november 17.
A Frontier Developments a hullámvasútjait elefántokra és medvékre cserélte, mi pedig ismét parkigazgatónak álltunk. És habár a Planet Zoo semmiképp sem lett tökéletes, a hozzá fűzött reményeket mégis magasan túlszárnyalta.

Nem lehetünk eléggé hálásak a Frontier Developments csapatának, hiszen nélkülük még ma is csak sóvároghatnánk a 2000-es évek elején őrülten népszerű tycoon-játékok szellemi örökösei után. Mégis haragszom a brit bagázs fejlesztéseire, mert olyan a viszony köztünk, mintha egy rossz, abuzív párkapcsolatban élnék velük. Évekig keringtem az Elite: Dangerous éjfekete ürességében, kétségbeesetten várva a szökőévente érkező újabb frissítéseket, később pedig teljes napokat elpocsékoltam a Planet Coaster irányíthatatlan kezelőfelületén, hogy megalkossam a tökéletes hullámvasutat, de az összes frusztráció ellenére szenvedélyesen imádtam mindkét játékot. Talán pont ezért nem mertem a Jurassic World Evolution közelébe szagolni, az előzetes videókat látva viszont nem is volt kérdés, hogy muszáj lecsapnom a Planet Zoo-ra. Idén valószínűleg a Sekiro óta nem stresszeltem annyit egy játékkal, mint ezzel a barátságosan festő parképítővel, ezt pedig nem enyhítette a gyakori crashelés és a bugok végtelen sora sem. Végül azonban mégis bátran jelentem ki, hogy ez a generáció egyik legnagyszerűbb menedzsmentjátéka, az igen komoly gyermekbetegségei ellenére is.

A parképítés nem sétagalopp, ez teljesen világossá válik már a Planet Zoo első óráiban. Gondos természetbarátként mindig az állatok jóllétére kell törekednünk (már amennyire ez lehetséges a kerítés mögött), de észben kell tartanunk azt is, hogy egy szerető öleléssel még senki nem lakott jól. Ahhoz, hogy a hó végén profitot termeljünk, árgus szemekkel kell figyelnünk az üzleti kimutatásokat, a park és annak dolgozóinak problémáit, na meg persze a látogatók igényeit, panaszait. Egy olyan infrastruktúrát kell létrehoznunk és szüntelenül balanszíroznunk, ahol mindenki boldog, árad a pénz, a park pedig éjjel-nappal flottul üzemel. Ha egy dolgot megtanultam a hosszadalmas igazgatás során, az az, hogy ez a feladat szinte lehetetlen, a tökéletes állatkerthez vezető út pedig sok-sok emberi hibával van kikövezve.

Mi viszont pontosan ezekből a hibákból tanulunk leginkább, de nem utolsó lecke az a lelki trauma sem, amikor a gyerekkori kiskutyánk után elnevezett farkas egy éjjel az égi vadászmezőkre távozik, mert kifüstölt a kifutójához tartozó víztisztító. A Planet Zoo félelmetesen komplex, és megköveteli, hogy a rengeteg egymásra épülő rendszert mindvégig észben tartsuk. Nem elég egy sor kerítést felhúzni a bengáli tigrisek köré és várni a profitot, hiszen a nagymacskák (ahogy a játék összes állatfaja) eléggé szeszélyes természetűek. Szükségük van a tágas élőhelyre, a természetes környezetükhöz hasonuló berendezéssel és klímával, húzzák a szájukat a rossz minőségű eledel miatt, és folytonos egészségügyi odafigyelést igényelnek. Nem tűrik a látogatók folyamatos bámészkodását sem, így kell nekik egy fedett hely, ahova nyugalomban elvonulhatnak. Ez pedig csupán a mikromenedzsment jéghegyének a csúcsa: leesett az állam, amikor észrevettem, hogy az ajándékboltban árult lufik ára színre lebontva állítgatható, és még azt is mi szabhatjuk meg, hogy milyen feltét kerüljön a tacóba.

Komoly meló van egy-egy épület, vagy akár egyetlen állat megfelelő eltartásával, arról nem is beszélve, ha több tucat faj eltérő igényei előtt kell hajbókolnunk. Mégis, minden belefektetett energia megtérül, amikor a boldog tigrispár egy egészséges kölyökkel lep meg minket és a látogatóinkat. Órákig tudnám nézni a virtuális parkban élő szőrös, pikkelyes vagy tollas állatkákat, hiszen amellett, hogy még közelről is csodásan festenek, minden faj pontosan úgy viselkedik, ahogy azt a valóságban elvárnánk. A páviánok fürgén felkapaszkodnak a fákra és a mászórudakra, néha pedig összegyűlve bogarásznak egymás szőrzetében. A krokodil az egyik pillanatban lustán sütteti a hasát a forró kövön, később pedig boldogan úszkál a vízililiomokkal és nádasokkal tarkított tóban. Az idilli állapotokat azonban könnyen felboríthatják a külső behatások. A túlságosan hangos környezetbe került antilopok könnyen stresszes állapotba kerülhetnek, ilyenkor pedig remegő lábakkal keresnek fedezéket. Hasonlóképp, a boldogan éldegélő oroszlánpár mellé nem érdemes még egy felnőtt hímet beköltöztetni, hiszen felborulhat a hierarchia, az alfa státuszért küzdő nagymacskák pedig egymás torkának eshetnek.

De még mielőtt bárki elrettenne a meredek tanulási görbétől, muszáj megemlítenem, hogy a Planet Zoo egy terjedelmes kampánnyal büszkélkedik, amely egyben egy hosszú, mindenre kitérő ismertetőként is funkcionál. Kezdő parképítőként könnyen kitanulhatjuk, hogyan építhetünk biztonságos, az állatok igényeinek megfelelő lakóhelyeket, miképp navigálhatunk a játék menüi között, és megtanulhatunk pár trükköt, melyek segítségével maximalizálhatjuk a park bevételeit is. Egy valóban mély, gondosan kidolgozott játékmód ez, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, aki a későbbiekben saját online hálózatot építene a Franchise módban, vagy kipróbálná az egyre nehezedő kihívásokat. Ha viszont elkerülnétek a stresszt, és inkább csak szabadon, anyagi és technikai megkötések nélkül építenétek fel álmaitok állatkertjét, akkor a Sandbox mód lesz a kedvencetek. A Frontier egyik legnagyobb bravúrja, hogy már az első perctől sikerült egy olyan csomagot összeállítania, amiben bárki megtalálhatja a saját tempójához illő játékmódot.

Néhány évvel ezelőtt kissé kiábrándultan böngésztem a Planet Coaster alapverziójának tárházát. Személy szerint nincs elég türelmem ahhoz, hogy egy délután alatt, deszkáról deszkára felépítsek egy teljesen egyedi épületet, így hát hálás voltam a Steam Workshop támogatásának, hiszen a nálam kitartóbb játékosok fergeteges attrakciókat osztottak meg benne. Ez a közösség pedig egészen elképesztő dolgokat állított össze már a Planet Zoo első néhány hetében is. Csodás kabinházakat, kilátókat, szoborparkokat és ehhez hasonló épületeket tölthetünk le néhány kattintással, melyeket utána könnyen elhelyezhetünk a saját parkjainkban is. Be kell vallanom, az afrikai kifutóm csak akkor vált igazán tökéletessé, miután leloptam a Workshopból az Oroszlánkirály trónszirtjének kiköpött mását.

Emelem tehát a kalapom a közösségi alkotók előtt, de boldogan jelenthetem azt is, hogy ezúttal a Frontier is becsületesen szállította az elsőnapos tartalmakat. Több mint 70 állat közül válogathatunk a hét kontinens bármely sarkából, a parkunkat pedig több mint 2000 egyedi épület, tárgy vagy egyéb kiegészítő segítségével építhetjük meg, melyek listáját lebonthatjuk használati cél, környezeti stílus és sok más egyéb kategória szerint. Ezeket az eszközöket pedig gyakorlatilag a végtelenségig variálhatjuk. Példaként a majmok fából készült mászóplatformjait említeném, melyeket többféle, előre megalkotott konstrukciókban találjuk a tervrajzok alatt. Ezekhez azonban bármikor hozzáépíthetünk a különféle farönkök, deszkák vagy ágak segítségével, a majmok pedig boldogan használják majd a saját kézzel megálmodott mászókánkat. Ez a teljesen kötetlen építési lehetőség pedig tetten érhető a játék teljes egészében. Tényleg csak a képzeletünk és a türelem szabhat gátat a kreálmányaink előtt.

Sajnos azonban gyakran előfordult, hogy a fantasztikus elképzeléseim csődöt mondtak – gyakran önhibámból, máskor azonban a játék technikai megoldásainak köszönhetően. A bátor, teljesen szabad építkezés ugyanis néha nem ért egyet a játék fizikájával és a mesterséges intelligenciával. Ami csupán egy egyszerű tónak indult, hamar toxikus halálcsapdává vált, amikor az illő vízilovak ürüléke valamiképp beesett a tó feneke alá, itt összegyűlve pedig folyamatos fertőzési veszélyként fenyegette a fent úszkáló állatokat. Az igazán komoly gondok viszont akkor kezdődtek, amikor egy lelkes takarító valahogyan szintén becsusszant a textúrák alá. Kifelé már nem vezetett út, így az ürülékben fuldokló szerencsétlen még ma is ebben a földalatti pokolban éli a napjait. Azóta is folyamatosan panaszkodik, épp ezért nincs szívem kirúgni őt – szolidaritásból még egy kis fizetésemelést is kapott.

De sajnos nem minden történet végződik ilyen poénosan - kifejezetten lelombozó tud lenni, amikor egy teljes gyönyörűen felépített kifutót kell földbe döngölni és az alapoktól újjáépíteni a játék ostobasága miatt, arról nem is beszélve, hogy az ilyen átépítések nem kedveznek a park büdzséjének sem. Elég gyakran találkoztam ehhez hasonló hibákkal, ezek zöme pedig olyan baki, melyekkel a Planet Coaster is a mai napig küzd. Ennél is nagyobb problémát jelentenek viszont a hagyományos technikai bugok és a program instabilitása. Furcsán hangzik, de nálam a játék pontos rendszerességgel csakis másodjára hajlandó elindulni. Lehet, hogy ez egyéni probléma, de nálam minden nap első indítása teljes fagyással végződik, másodjára viszont már remekül muzsikál minden. Ezek a fagyások és crashek gyakran játék közben is megismétlődnek, általában teljesen váratlanul, előfordult azonban, hogy szándékosan is reprodukálni tudtam a teljes leállást. Nem kell semmiféle extrém dologra gondolni, csupán egy bizonyos kerítést távolítottam el a helyéről, a játék pedig minden esetben rendre beadta a kulcsot. Különös dolgok ezek.

Ha a Frontier idővel ki is kupálja az ehhez hasonló hibákat, a menürendszer akkor is egy teljes revíziót igényel majd. Némi gyakorlattal egészen jól navigálható a felület legnagyobb része, de mégis mindvégig úgy éreztem, hogy a kelleténél mindig épp csak egy kicsivel többet kell szöszölnöm ahhoz, hogy előhozzam a kívánt eredményt. Ez persze önmagában nem indokolná a menü átépítését, de a keresési funkciók hiánya néhol teljesen felháborító. A legtöbb menüpontban tökéletesen lehet szűrni a keresett tárgyak között, helyenként pedig szöveges keresőfunkciót is találunk, ez utóbbi azonban teljesen hiányzik a játék egyik legfontosabb menüjéből: az állatpiac online felületéről. Franchise módban gyakorlatilag lehetetlen a más játékosokkal való kereskedés, az online piac menüjében ugyanis több százoldalnyi állatot találunk. Nem elég, hogy nem kereshetünk rá név szerint egy bizonyos fajra, így rendszerint 80 oldalon át tekerhetjük az ábécé sorba rendezett földimalacokat (aardvark ugyebár az angol nevük), magát a menüt sem tudjuk majd használni, az ugyanis olyan elképesztően lassú és navigálhatatlan, hogy az a jelenlegi állapotában egyedül hazavágja az online Franchise teljes játékmódját.

Nyugodt szívvel elmondhatom tehát, hogy nem volt zökkenőmentes a Planet Zoo-val töltött eddigi időm, kifejezetten haragszom egy-két indokolatlan sajátosságára, de ennek ellenére mégis fergetegesen jól szórakoztam vele. Úgy tűnik, hogy ismét visszaköszön az az abuzív kapcsolat, amibe a Frontier ismét sikeresen belerángatott. Egyszerűen annyira szép az összkép és a játék annyira maradéktalanul meghálálja a belefektetett energiát, hogy lehetetlen nemet mondani neki. Azt a tartalmilag gazdag állapotot, amit a Planet Coaster, vagy a Cities: Skylines csak néhány expanzió után ért el, a Planet Zoo már az első naptól könnyedén hozza, ez pedig csak a kezdet. A részletekbe menő szimuláció és a rengeteg állítható paraméter, na meg a kötetlen építkezés garantálja, hogy hetekig, vagy akár hónapokig elmerüljünk a parkigazgatásban. Ennél többet pedig nem is kívánhatnak a menedzsmentjátékok szerelmesei.

A Planet Zoo-t játszva rengeteg dolgot tanultam, ehhez pedig át sem kellett lapoznom a benne található képes enciklopédiát. Megtanultam, hogy az elégedetlen látogatók könnyen randalírozó vandálokká válhatnak, ha túl olcsónak vélik a belépőjegyet, az állatvédők pedig tüntetni jönnek, ha túlságosan gyorsan szaporodnak a varangyok. Rájöttem, hogy a pávák több ürüléket termelnek, mint a varacskosdisznók, és megtanultam azt is, hogy a kiszökött leopárd legfeljebb csak a park bankszámláján okoz majd vérengzést, egy rövid séta után pedig rendszerint visszaszökik majd a kerítése mögé. Kétségtelen, hogy megvannak a játék furcsaságai, a számtalan technikai bakiról nem is beszélve, de összességében annyira tartalmas, mélyreható és szerethető ez a csomag, hogy egyszerűen nem tudok és nem is akarok megharagudni rá. Ha szeretitek a parképítő menedzsmentjátékokat, akkor csak ajánlani tudom a Frontier fejlesztését, hiszen valami olyasmit sikerült összehozniuk, amire a Zoo Tycoon örökösei csak botladozva törekedtek az elmúlt másfél évtizedben.

A Planet Zoo kizárólag PC-re jelent meg.

6.
mdr88
#5: értem én, hogy az elképzelés jó és élvezni is lehet a játékot amikor épp nem dob ki az asztalra... de ha olyan hibák vannak egy játékban, amik fentebb is le vannak írva... akkor annak kicsit olyan szaga van, hogy ezt még így, ebben a formában nem kellett volna kiadni.... ergo jelen esetben maximum egy erős 6-ost ér a játék.... aztán majd miután megoldották a gondokat mehet a 8.
5.
fojesz
#3: Mondjuk úgy, hogy ezek ellenére is rendkívül szórakoztató játék.
4.
Freeser
nekem a zoo tycoon complete marad az örök kedvenc, itt valahogy ezek a fotorealisztikus állatok nagyon taszítanak
3.
mdr88
Csak érdeklődés képpen.
Egy járék, ahol az alábbiak vannak felsorolva negatívumként:

- A szabad építkezés nem mindig jut közös nevezőre a fizikával és a mesterséges intelligenciával
- Utóbbira önmagában is ráférne néhol a csiszolás
- Számos bug és technikai hiba, ami olykor teljes leálláshoz vezet
- A Franchise mód online piactere használhatatlan

Az hogy a vérbe kap 8 pontot???
2.
manderel
Párom már nagyon várta. Azt hiszem megvan mivel játszunk majd a 2 ünnep között. :)
1.
Extol
Első Blikkre jónak tűnik, sajnos nem engedhetem meg magamnak anyagilag, várok míg gyógyul és árban lefogy a játék
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...