Desperados III próbakör

A Spellbound csapata 19 évvel ezelőtt indította hódító útjára John Cooper vadnyugati kalandjait, az új felvonással pedig a Mimimi Games vette át tőle a stafétabotot. Megnéztük, milyen fényben pompázik a vadnyugat manapság!

A Desperados: Wanted Dead or Alive a 2001 tavaszára belőtt rajtjával egy teljesen új színt vitt a Commandos-franchise által uralt felülnézetes, valós idejű taktikai játékok világába; szerethető és egyedi karaktereivel, a vadnyugati atmoszférát remekül megragadó pályáival és zenéivel, valamint a végletekig csiszolt játékmenetével, illetve a profikat is megizzasztó nehézségével kisebb rajongói tábort gyűjtött maga köré. Egy rajongói tábort, melyet aztán a TPS-nézet felé kacsintgató 2006-os Desperados 2: Cooper’s Revenge, illetve annak folytatása, a 2007-es Helldorado is igencsak cserben hagyott. Szerencsére John Coopert keményebb fából faragták annál, hogy két apróbb kudarc után feladja a küzdelmet! Több mint egy évtizedes mély csendet megtörve a THQ Nordic 2018-ban bejelentette, hogy a Shadow Tactics: Blades of the Shogun fejlesztőinek gondozásában 2020-ban újból akcióba lendül a legendás banda.

Ugyan a Desperados III pontos megjelenési dátuma még mindig nem ismert (valószínűleg nyáron lesz esedékes a rajt), ám egy korai verziót már lehetőségünk volt kipróbálni, így megnézhettük, hogy nagyjából mire is érdemes számítani a Mimimi Games alkotása kapcsán. Nos, a rajongók fellélegezhetnek, a látottak alapján ugyanis a széria ennél jobb kezekbe nem is kerülhetett volna! A készítők remek érzékkel választották ki azokat a játékmeneti elemeket, amelyeket érdemes volt megőrizni az első részből, és azokat is, melyeket modernebbre kellett cserélniük, így végeredményben a Desperados III egy olyan alkotásnak ígérkezik, mely a nosztalgiára vágyó fanokat és az újonnan érkező zöldfülűeket is képes lehet megszólítani.

De lássuk is, hogy mik ezek az izgalmas újdonságok! Először is a grafika. Szerencsére dobták a második rész TPS-es újításait, és a játékot a 2001-es epizódhoz hasonlóan csak felülnézetből lehet játszani. Ennek köszönhetően a játékmenet is a keményvonalas, gondolkodásra összpontosító taktikai felállást követi, mintsem valamilyen félresikerült taktikai-akció hibrid felépítését. A játék Unityben készült, és noha elszórva azért találhatunk enyhén elnagyolt részleteket, az összhatás mindenképpen gyönyörű.

Technikai oldalról egyébként tényleg csak dicséret illeti a játékot; a gépigény nem tűnik vészesnek, az animációk rendkívül folyékonyak, és a korai verzió ellenére kisebb bugok is csak elvétve fordulnak elő. A kamera 360 fokban forgathatóvá vált, és így a pályák is összetettebb és interaktívabb benyomást keltenek, a környezet folyamatosan újabb és újabb módszereket kínál fel a számunkra a rosszfiúk kiiktatására.

Hatalmasat fejlődött a felhasználói felület; a térkép dizájnján és néhány ikonon a 2001-es klasszikus köszön vissza, de alapból sokkal átláthatóbb és hatékonyabb a kezelés a korábbiakhoz képest. Külön öröm, hogy a gyorsmentés és a visszatöltés is saját kis helyet kapott a képernyőn, szóval az F5 nyomogatása helyett egy kattintás csupán az egész. Erre egyébként eléggé sokszor szükségünk lesz, főleg, hogy a játék az alapbeállítások mellett 60 másodperc után automatikus jelez, hogy ideje lenne menteni egyet.

Az általunk tesztelt korai verzióban csupán hat pálya volt kipróbálható, ráadásul az átvezetők sem mind álltak rendelkezésre, így a történet kapcsán csak nagy vonalakban tudunk beszámolni a látottakról. A fejlesztők rebootolták az eddigi sztorit, néhány szereplőt megtartottak, míg másokat teljesen lecseréltek. Hogy mennyire az alapokig nyúlnak vissza a változtatások, azt jól jelzi már rögtön az első pálya, melyben az ifjú John Coopert irányíthatjuk, aki éppen ellesi az apjától a vadnyugati hadviselés minden csínját-bínját.

Anélkül, hogy különösebb spoilerekbe mennénk bele, már most kijelenthetjük, hogy a narratív vonal ezúttal sem lesz kispályás, változatos és sokszínű kalandokra készülhetünk. A rövid próba alatt részt vehettünk egy vonatrablás megakadályozásában, egy vérbe fulladó menyegzőn, és még a Mississippi mocsaraiba is ellátogathattunk. Egyedül talán a karakterek stílusát érheti egy kis kritika, mivel túlságosan is „nagymenők”, és ettől olyan, mintha kevésbé lenne tétje az eseményeknek. És még valahogy a szinkronhangok sem olyan ércesek és mogorvák, mint az eredeti epizódban, sőt, kicsit túlságosan is barátságosak…

Ami viszont már most kirívóan tökéletes, az maga a játékmenet. Minden egyes pálya minden egyes ellenfele tucatnyi módon kiiktatható vagy megkerülhető. Karaktereink fegyverarzenálja már önmagában is eléggé sokszínű, ám ha elkezdjük őket csapatként összehangoltan használni, akkor megszámlálhatatlanul sok módon játszhatjuk végig bármelyik pályát. És lényegében mi más is lehetne ennél nagyobb dicséret egy taktikai játék számára?

A továbbgondolt tervezői mód, mely ezúttal Showdown néven érhető el, képes teljesen leállítani az időt, így a banda összes tagjának külön-külön adhatunk ki parancsot, melyet utána egyszerre hajtanak végre, szóval a lehetőségek tárháza tényleg közelít a végtelenhez. Olyannyira, hogy néha az az érzés fogott el, hogy a pályák rejtette kihívások és a karakterek képességei közt még az eredeti Desperadoshoz mérten is nagyobb a harmónia.

A fejlesztők ezúttal körültekintőbben lőtték be a játék nehézségét is. Minden pálya végigjátszása után kapunk öt-hat új kihívást az adott küldetéshez, melyek bizony eléggé izzasztóak tudnak lenni; például néha az elvárás, hogy hét perc alatt teljesítsünk olyan pályákat, melyeken másfél órát is el lehet szöszölni. A korábbi epizódok könnyen kihasználható mechanizmusai is száműzve lettek. Ilyen volt például, hogy egy létra tetejére lefekve nyugodtan lövöldözhettünk, az ellenség a létra miatt csak egyetlen útvonalon tudott ránk támadni, és ráadásul csak egyesével, így kisebb hadseregeket is játszi könnyedséggel ki lehetett iktatni. Ezúttal viszont minden egyes képességünknek van egy pár másodperces feltöltődési ideje, így a folyamatos lövöldözés helyett minden mozdulatunkat kétszer is meg kell gondolnunk.

Szóval összegezve a leírtakat, a Desperados III az eddigiek alapján roppant ígéretes címnek tűnik. A klasszikus valós idejű, taktikai lopakodós játékok formuláját sikerült naprakész formába átültetni, ráadásul úgy, hogy az a veterán és az új játékosok számára is egyaránt szórakoztató legyen. Az még a jövő zenéje, hogy az újraindított történetet miként csavarják majd a fejlesztők, illetve azért akadnak még befoltozásra váró apróbb hibák is. A játékmenet, az újragondolt UI, az egyszerűsített irányítás, a 360 fokban forgatható kamera, a remekül belőtt nehézség és a mesterien felhúzott pályák viszont egyelőre egy maximális pont közeli alkotásról árulkodnak…

A Desperados III próbaverzióját PC-n teszteltük. A játék többszöri csúszás után végül a nyár során lesz majd elérhető PC-n, PlayStation 4-en és Xbox One-on.

Kapcsolódó cikkek

3.
Aborg
Ez a stilus grafikailag mindig kiemelkedo volt az adott korszakban : anno a Commandos 1, aztan a C2 3D vilaga, es az elso Desperados is latvanyos volt habar kezzel rajzoltak. De szerintem grafikailag a zsaner valahogy megrekedt a 20 evvel ezelotti idokben. Akkoriba elkepzeltem milyen realis meg gyonyoru lesz 20 ev mulva... nem tartunk ott. Ettol fuggetlenul persze remeljuk remek moka lesz jatszani vele.
1.
Gorrister
Már nagyon várom.
A legjobb dolog ami a játékvilágban történt az elmúlt években az az, hogy a Shadow Tactics visszahozta ezt a stílust.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...