Pokémon Sword & Shield - The Crown Tundra teszt

  • Írta: fojesz
  • 2020. november 21.
A Pokémon Sword & Shield második kiegészítője valódi jutalomjátékkal ér fel a Switch-exkluzív epizód rajongói számára, ráadásul a sorozat jövőjét tekintve is ígéretes darabnak tűnik.

Második és egyben utolsó fejezetéhez érkezett a Pokémon Sword & Shield szezonbérlete, hamarosan könnyes búcsút veszünk Galar régiójától. Noha már az alapjáték kapcsán is kifogásoltuk, hogy az új részből hiányoznak a valódi, bátor újítások, az első kiegészítő, a The Isle of Armor egyenesen kiábrándító volt dacára annak, hogy lényegében először kínált teljesen egybefüggő, töltőképernyőmentes nyílt világot. Az Expansion Passt életre hívó üzleti modellváltás nagy előnye azonban, hogy teret engedett a rugalmas kísérletezgetésnek a fejlesztők számára, ők pedig az ősszel megjelent The Crown Tundrával bizonyították is: tudnak ők, ha akarnak.

A második kiegészítő Galar egy újabb régióját nyitja meg előttünk, ezúttal a kontinens déli, Skócia ihlette csücskébe tartunk, amelyet javarészt a hideg, a hó és a jég ural, és nagyjából annyit érdemes még tudni róla, hogy valamilyen rejtélyes okból a világ összes legendás pokémonja itt húzódott meg. A közepesen bugyuta alapfelütés szerint a környéken Peony, a nem kicsit idegesítő apuka lesz az idegenvezetőnk, miután szerencsétlent - igaz, maximálisan érthető okokból - lepattintotta a lánya, és helyette minket visz el felfedezőtúrára. És bár minden porcikám tiltakozott ellene, hogy túlzottan sok időt töltsek el az úriember társaságában, megéri belemenni a buliba, a kaland ugyanis olyan vadászattá fajul, amely során tucatjával hajthatjuk fel a legendás lényeket.

A sorozatot kevésbé ismerőknek mondjuk el gyorsan, hogy a legendás pokémonok fő ismérve, hogy rendkívül ritka szörnyeknek számítanak a Pokémon-sorozat világában, jellemzően ők szerepelnek egy-egy epizód borítóján, és egyáltalán nem triviális megszerezni őket. Ezzel szemben a The Crown Tundrában kis túlzással hemzsegni fognak: nagyon sok lehetőséget kapunk majd, hogy a közelükbe férkőzzünk, a DLC tehát igazi jutalomjáték lesz a Pokédexüket szorgalmasan pipálgató Pokémon Shield & Sword-rajongóknak, amely lehetőséget biztosít arra, hogy kiteljesedjen a gyűjteményük. A kiegészítő emellett több másik korábbi, de az alapjátékból hiányzó pokémont is magával hoz majd, így összesen több mint száz régi-új lénynek örülhetünk.

A legendás pokémonok felhajtására számos lehetőséget kapunk, kezdésként teljesíthetjük például Peony “kalandjait”, amelyek egyértelműen a The Crown Tundra fénypontjai, és ami azt illeti, már az alapjátékban is szívesen láttam volna hasonló küldetéseket. Az úriember kezdetben három, majd az endgame-ben egy újabb feladattal bíz meg bennünket, a teendőinket pedig rejtvényszerű nyomok formájában tálalja, vagyis ahelyett, hogy egyértelműen elküldene A-ból B-be, nekünk kell kitalálnunk, hogy miként vezet az út a nyomozás tárgyát jelentő állatokhoz.

Az előző kiegészítő fetch questjei után üdítő volt ez a koncepcióváltás, ráadásul külön izgalmasnak találtam, hogy a készítők lehetővé tették a nyomozások nonlineáris teljesítését. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a küldetéseket egymással párhuzamosan kapjuk meg, és olyan sorrendben csináljuk meg őket, ahogy az nekünk tetszik. A Pokémon-játékok feladatlánca ezzel éles ellentétben működött eddig, míg ez a questrendszer már nyomokban emlékeztet egy átlagos szerepjátékéra napjainkból: bízzunk benne, hogy valami nagyszabású átalakítás kísérletének vagyunk tanúi éppen, a szabadon bejárható játéktér, a váltakozó napszakok és a dinamikus időjárás amúgy is azt sejtetik, hogy a Pokémon-csapat is készen áll a sorozat modernizálására.

Ezenkívül akad néhány legendás lény, amelyekhez a lábnyomaik felkutatásával férhetünk hozzá, egyenként ötven nyomot kell feltúrnunk a hóban, ezek a feladatok tehát a gyűjtögetős mellékfeladatok sorozatát erősítik, míg mások begyűjtéséhez nincs más teendőnk, mint bizonyos feltételek együttállása esetén (például az első Peony-féle nyomozás teljesítése után) beszélgetni valakivel egyet - ilyenkor lényegében ajándékként kapunk tőlük egy újabb szörnyecskét. A legtöbb időt azonban - ha maximalisták vagyunk - az új Dynamax Adventures módban fogjuk eltölteni, amelynek a végén fixen egy legendás pokémon vár bennünket.

A Dynamax Adventures egy véletlenszerűen generált raidsorozat, amelyben egyedül vagy három másik játékossal karöltve is részt vehetünk. Egy-egy kölcsönpokémonnal indulunk (ezt is a gép dobja), a feladatunk pedig az, hogy legyűrjünk három dynamaxolt pokémont, majd legyőzzük és persze bezsebeljük a raid végén érkező legendás szörnyet is. Az odáig vezető út persze sok izgalmat tartogat: sosem látjuk előre pontosan, maximum tippelhetünk, hogy milyen pokémonokkal kell majd szembenéznünk, és bár több útvonalon is haladhatunk a játékmódnak helyet adó barlangban, könnyen lehet, hogy a csapatunk az esélytelenek nyugalmával ugrik neki a következő lénynek. A helyzeten úgy javíthatunk, hogy a menet közben elfogott pokémonokat becserélhetjük két összecsapás között, és az útközben szembejövő NPC-k is igyekeznek segíteni rajtunk.

Megéri azonban küzdeni: mivel a dynamaxolt pokémonok nulla HP-val azonnal elkaphatók, ha jól sáfárkodunk a képességeinkkel, viszonylag könnyedén fejezhetjük be a raideket újabb és újabb legendás állatokkal, és ezért éreztem azt, hogy az új kiegészítő afféle jutalomjáték a hardcore rajongóknak. Erre erősít rá a szintén endgame-tartalomként elérhető Galarian Star Tournament is: ez a játékmód az alapjáték gym leadereit állítja párba, és ereszti egymásnak egy végső trófeáért, értelemszerűen pedig mi is beszállhatunk a harcba. Noha túl sok kihívást már nem jelentett, örömmel tértem vissza a 80+ szintű pokémonjaimmal ide, hogy újra elkenjem egykori ellenlábasaim száját.

A Pokémon: The Crown Tundra tehát kifejezetten kellemes meglepetés lett, és ígéretes jövőt sejtet a sorozat számára: ha a The Pokémon Company nagyban is továbbgondolja az itt elsütött kísérletet, akkor egy minden korábbinál komplexebb és modernebb Pokémon-szerepjátéknak örülhetünk legközelebb. Már csak egyetlen dolgot kellene levetkőznie a sorozatnak: sajnos ezúttal is vannak kiadásexkluzív pokémonok, amelyekhez adott esetben csak csereberével juthatunk hozzá - ez a játékosok teljesen felesleges akadályozása, remélhetőleg idővel ez is kikopik az új részekből. Mindezek ellenére a The Crown Tundrát csak ajánlani tudom, és bár a The Isle of Armor nem lett az igazi, már csak emiatt érdemes lehet beszerezni a Pokémon Sword & Shield szezonbérletét!

A Pokémon Sworld & Shield és a játék szezonbérlete kizárólag Nintendo Switchen érhető el.

Kapcsolódó cikkek

2.
delphijos
#1: A szviccs nem csak pólyásoknak való ? Hülye Márijó meg hasonlók.... ;)
1.
Ooorky
Maximálisan egyet értek az itt leírtakkal, Dynamax Adventures egy üdítő újdonság volt, már kezdtem unni a 100-as szintű pokémonokkal való raid-elést :-)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...