WWE 2K22 teszt

A WWE 2K20 névre keresztelt förmedvény után senkit sem lepett meg, hogy a 2K kényszerszünetre küldte a sorozatot, ami most márciusban ért véget. Megérte várni rá, mert nemcsak jó lett a WWE 2K22, hanem még működik is.

Azt hiszem, az előző rész okozta óriási blamát még azok sem felejtik el, akiket amúgy hidegen hagy a pankrátorok küzdelme. A széria addigi folyamatos fejlődése egy csapásra a ring padlóján landolt, hogy aztán vérben ázva még vergődjön párat, mielőtt lekísérnék az orvosok. „Innen szép nyerni”, tartja a mondás, ami ez esetben hatványozottan igaz, úgyhogy alaposan fel volt adva a lecke a Visual Concept csapatának, akik ahelyett, hogy teljesen újragondolták volna a sorozatot, inkább hátrébb léptek párat és az alapokat megtartva gyúrták újra az egész élményt. Ennek végeredménye lett végül a WWE 2K22, ami ugyan nem reformálja meg a műfajt, azonban amit ígér, azt legalább betartja, még ha nem is mindig hibátlanul.

 A játékot elindítva rögtön beszippant a pankráció izzadságtól bűzlő hangulata, amire a videós bejátszások csak rátesznek egy lapáttal. Miután lepörgött az intró, máris a tutorialban találjuk magunkat, ahol remekül bemutatják az alapokat, miközben még pár humoros beszólásra is maradt idő. Kezdőknek természetesen kötelező ez a pár perces kurzus, viszont a gyakorlottabb rajongóknak sem árthat átverekedni magukat rajta, mivel a megújított irányítás és a jóval áramvonalasabb játékmenet okán ők is találkozhatnak majd pár új, vagy épp továbbgondolt megoldással. A kezdőbb játékosok kezét egyébként később sem engedik el teljesen, felugró ablakokban igyekeznek a helyes útra terelni őket, valamint a meccseket megállítva bármikor szemügyre vehetjük a saját, illetve az adott ellenfelünk kombóit és egyedi képességeit.

Ezek a kombinációk adják majd a játékmenet sava-borsát, de nem kell megijedni, a speciális mozdulatok és befejezések továbbra is jelen vannak. Alapjáraton három féle támadási lehetőségünk lesz: a kisebb ütés, ami gyors, de cserébe nem igazán sebez, a nagyobb csapás, amivel azért már lehet károkat okozni, valamint a megragadás, amiből aztán majd tovább dolgozhatunk. Ezen gombok jó időben történő megnyomása adja az összecsapások gerincét, de természetesen nem vagdalkozhatunk ész nélkül, hiszen figyelnünk kell az erőnlétünkre és az ellenfelünkre egyaránt. Előbbi menedzselése lesz a kulcs, lévén kifáradva nem lesz sok esélyünk a hárításra és a kitérésre, szóval csak óvatosan, nem kell mindig ész nélkül beleugrani a küzdelembe.

Szerencsére ebben az ellenfeleink is partnerek, hiszen ők sem csak azért jönnek, hogy álló céltáblaként egymás után vágódjanak a földre. Érezhető rajtuk, hogy javult valamicskét a mesterséges intelligencia, ha nem figyelünk oda, játszi könnyedséggel szorítanak be minket a sarokba, ilyenkor pedig a folyamatos védekezés már nem igazán lesz elég a boldoguláshoz. Ekkor kell elővennünk a kitérést, valamint a kontra lehetőségét, amik használatának elsajátítása létfontosságú lesz a tartalmasabb karrierünk szempontjából. Ha ugyanis jó időben csapunk közbe az ellenfél sorozatának, akkor megtántorodik, mi pedig máris a nyeregben érezhetjük magunkat, sőt, akár kis időre el is kábíthatjuk őt, így kerekedve felül rajta. Összességében tehát elmondható az irányításról, hogy valamivel egyszerűbb lett, könnyebb előhozni a látványos mozdulatokat, ez azonban ne csapjon be senkit, mert még könnyebb fokozaton sem lesz sétagalopp a Wrestlemaniaig vezető út.

Ennek eléréséhez pedig számos játékmódban próbára tehetjük a képességeinket, offline és online egyaránt. Talán utóbbi a kicsit karcsúbb, hiszen interneten keresztül nem igazán várnak minket óriási dolgok, ranglétrákon versenghetünk, az adott napi meccsekbe szólhatunk bele, valamint lobbin keresztül léphetünk be a ringbe, egyszerre akár hét másik emberrel karöltve. Persze, ez még később változhat, de egyelőre ezen kívül semmi sem vár azokra, akik nem a gép ellen akarnak megmérkőzni, ami azért kicsit szomorú, cserébe viszont offline fronton nemcsak óriási a választék, de még pár újdonsággal is találkozhatunk a menük tengerében.

Természetesen a szokásos lehetőségek most is helyet kaptak, azaz mehetünk sima meccset, többféle szabályrendszerben, férfiakkal és nőkkel egyaránt, de akik valamivel többre vágynak, azok jobb, ha a további menüpontok felé veszik az irányt. Az egyik ilyen a MyRISE névre átkeresztelt karrier, amiben a saját pankrátor létrehozását követően bele is ugorhatunk egy általunk választott szervezet küzdelmeibe. Ugyan a sztori egy kissé bugyuta, de remekül asszisztál a küzdelmekhez, amik között fejlődhetünk, barátokat és ellenségeket szerezhetünk, és sokszor dönthetünk, amikkel teljesen egyedi utakra terelhetjük a történetünket. Ha pedig megunnánk a saját magunk által kreált férfi, vagy hölgy pankrátor terelgetését, akkor irány a Showcase, amin belül a borítón is szereplő Ray Mysterio karrierjének fontosabb állomásaiba kóstolhatunk bele. Sajnos ez az utazás hiába hangulatos, ami leginkább a remek archív felvételeknek köszönhető – amik sokszor áttűnés nélkül váltanak játékmenetre –, hihetetlenül gyorsan véget ér, amin talán csak az tud valamicskét javítani, hogy a különféle feladatok teljesítése miatt érdemes egy-egy meccset többször is újrajátszani.

Szintén visszatérő versenyző a UNIVERSE mód, amiben a teljes sportág felett átvehetjük az irányítást, kedvünk szerint alakítva a meccseket és a bajnokságokat. Ha ez a hatalmas szabadság megzavarna minket, akkor lehetőségünk nyílik arra is, hogy egyetlen szupersztár életét egyengessük, így juttatva el kedvenceinket az őket megillető porondra, de ezzel még nincs vége, hiszen idén akár egy GM szerepét is átvehetjük. A MyGM játékmódban ugyanis az általunk kiválasztott szervezet vezetőjeként kell tevékenykednünk, osztályzatokkal ellátott pankrátorokat draftolnunk, meccseket leszerveznünk, eseményeket levezényelnünk, miközben vagy a gép, vagy más játékosok ellen küzdünk a rajongók kegyeiért. Persze nem lesz egyszerű dolgunk, a fizetési plafon miatt nem hozhatunk el bárkit, valamint arra is figyelnünk kell, hogy bizonyos párosítások kevésbé nézőcsalogatóak, mint mások. Sajnos azonban nem hibátlan az élmény, a csapatos küzdelmek például teljesen kimaradtak és a maximum beállítható 50 hetes etap sem az igazi, akárcsak az, hogy a gépi ellenfelek mellett kizárólag helyi többjátékos lehetőséget kapunk. Na, ide például tökéletesen elfért volna egy online megoldás is a már meglévők mellé.

És ha már felmerült az offline és online kérdése, akkor itt a MyFACTIONS, amiben a MyTeamhez hasonlóan kártyákat gyűjtögetve kell egyre jobban felfejleszteni a kétszer négy főből álló férfi és női pankrátor csapatunkat, kizárólag a gép ellen játszva. Így van, jól olvastátok, ebben az esetben teljesen le kell mondanunk az internetes megmérettetésről és az aukciós házról, amit egyszerűen nem értek, mivel minden adott volt ahhoz, hogy egy, a már NBA-sorozatban bejáratotthoz hasonló játékmódot kapjunk. Na, azért nem kell megijedni, mert még így is lesz tennivaló bőven, küldetéseket teljesíthetünk, kihívásokat oldhatunk meg, véletlenszerűen összeállított csapatokat legyőzve haladhatunk előre a ranglétrákon, miközben a megszerzett javainkat csomagokra költhetjük, amikből aztán újabb és újabb pankrátorokat – itt is kapunk fejlődős lapokat –, edzőket vagy kiegészítőket nyithatunk. Az viszont felettébb érdekes, hogy hiába vannak kizárólag offline lehetőségeink, kapunk bele mikrotranzakciókat, ami elég sok mindent elárul a 2K által folytatott üzletpolitikáról.

Játékmódok terén tehát van miből válogatni, ez pedig a pankrátorok felhozatalára is igaz, hiszen majdnem 200 szupersztárt kapunk, ami később akár még tovább bővülhet pár fizetős DLC képében. Szinte mindenki itt van, aki számít, ha viszont hiányolnánk valakit, akkor sem kell megijedni, hiszen a játékosok által létrehozott tartalmak között szemezgetve könnyedén ráakadhatunk a keresett személyre. Már most, a hivatalos start előtt is megannyi alkotás várja azt, hogy letöltsük, ha pedig kedvet kapunk a kreáláshoz, akkor irány a tervezőasztal, ahol elképesztő részletesség mellett hozhatunk létre szinte bármit és bárkit. A határ valóban a csillagos ég, egyedül a rengeteg töltési idővel kell megküzdenünk, mivel a menüpontok között váltogatva szinte minden alkalommal megakad a játék pár másodpercre, ami azonban csak kizárólag itt, a Creation Suiteban érhető tetten.

Ezt leszámítva viszont a játék stabilan fut, egyáltalán nem tapasztaltam fagyást és akadást, egyedül csak az volt furcsa, hogy minden indításkor és sokszor játék közben is létrehoz egy hatalmas, több GB méretű fájlt, ami főleg akkor lesz problémás, ha valakinek hozzám hasonlóan a rendszere egy kisebb, különálló SSD-re van telepítve. Ahogy észrevettem ennek törlése semmilyen következménnyel nem jár, szóval remélem, idővel le fog szokni a szabad tárhely felzabálásáról, mert kissé idegesítő, hogy minden startot követően az első utam a Local mappához vezet. Ettől függetlenül minden a helyén van, a pankrátorok kidolgozása remek, egyedül csak a hosszú hajak képesek anomáliát produkálni, de ez még így is hatalmas előrelépés a 2K20-hoz képest. Az animációk terén ugyancsak javult a helyzet, ezúttal ugyanis folytonos, egybefüggő mozdulatokat kapunk, amik már-már a tévés közvetítést idézik meg, ráadásul nem is akadnak be annyira gyakran. Erre tesz rá még egy lapáttal a kameramozgás, a különféle közelítésekkel együtt tényleg olyan érzésünk lehet, mintha egy profi közvetítést néznénk, feltéve, ha nem nézünk a ringen túlra.

Ugyan ránézésre a közönség is javult valamicskét, még mindig nagy a kontraszt a szereplők és a ring, valamint a stadion többi részének megvalósítása között. Rengeteg a hasonló szurkoló, ráadásul az általuk bekiabált rigmusok is hiába jópofák és alkalomadtán tovább növelik a hangulatot, nem túl erőteljesek, szinte elvesznek az arénák légkörében. Ez utóbbit azért sem értem igazán, mivel a hangszekció többi eleme szinte kifogástalan, a kommentátorok még sosem voltak ilyen bőbeszédűek, ráadásul képesek felemlegetni a múltban történteket, valamint a zenei felhozatal is hibátlan. Egyedül talán csak a licencelt zeneszámok mennyisége okozhat kellemetlen meglepetést, cserébe azonban a pankrátorok bevonulóit szintúgy bekapcsolhatjuk a menüben, így növelve meg az amúgy kissé karcsúnak érződő felhozatalt.

Ahogy az a fentiekből kitűnik, a WWE 2K22 nem egy tökéletes játék, de a rábízott feladatát hibátlanul ellátta, azaz újra életet lehelt egy olyan sorozatba, amit már sokan eltemettek az előző részt látva. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ugyan volt honnan, de szinte minden elemében előre lépett és még a hibái ellenére is működik, szó szerinti és átvitt értelmében egyaránt. Ez egy jó kiindulási alap lehet a széria újkori jövőjéhez és csak remélni tudjuk, hogy soha többé nem kell átélnünk olyan borzalmat, amit a méltán hírhedt előd okozott nekünk. Pontosan emiatt, az új kezdet okán érdemes lehet adni a pankrátoroknak még egy esélyt, mert már nagyon régen volt ennyire élvezetes asztalokkal, létrákkal és székekkel dobálni egymást a ringben, miközben több ezren a nevünket skandálják és csak arra várnak, hogy valami emlékezetessel lepjük meg őket aznap este.

A WWE 2K22 március 11-én jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük egy i5-4590, 16 GB RAM és egy GTX 1660 társaságában.

1.
1.
_Rej
azért a 80 eurós árcédula röhejes.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...