LEGO Star Wars: The Skywalker Saga teszt

  • Írta: gorien
  • 2022. április 20.
A TT Games eddigi legambiciózusabb LEGO-projektje többévnyi csúszás után végre megérkezett . De vajon tényleg sikerült szintet lépni a kilenc Star Wars-filmet felölelő játékkal?

A TT Games 2005-ben (akkor még Traveler’s Tales néven) merészkedett először a LEGO-játékok mezejére, és szerintem fogalma sem volt még akkor, hogy valójában milyen aranytojást tojó tyúkra talált. A Star Wars-előzményfilmek eseményeit feldolgozó LEGO Star Wars: The Video Game-et hamar követte az eredeti trilógiára épülő folytatás, majd saját feldolgozást kapott Indiana Jones, Harry Potter, a Gyűrűk ura, a Jurassic Park és A Karib-tenger kalózai is. A legósított adaptációk mellett idővel megjelentek az eredeti történettel operáló Marvel- és DC-játékok is.

A stúdió kizárólagosan ráállt a LEGO-címekre, és iszonyatos mennyiségben pumpálta kifelé őket – volt olyan év, amikor három különböző is megjelent. Ezt könnyen megtehették, hiszen – mint azt a játékosok is észrevették – az alapok sosem változtak. Az persze nem igaz, hogy ne fejlődött volna a sorozat, de csak kis lépésekben tette, miközben számos vonást (és ezekkel együtt hibát) levetkőzhetetlenül megtartott.

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga aztán megszakította a lendületet – ezt megelőzően legutoljára 2019-ben jelent meg játék, a The LEGO Movie 2 Videogame. Olyan külső tényezők mellett, mint a koronavírus-járvány, a stúdió saját ambíciói is hátráltatták a munkálatokat (amiket aztán csak komoly túlórázás árán teljesítettek): nemcsak, hogy kilenc teljes filmet akartak legósítani, de új motorra is váltottak, hatalmas, körbekalandozható világot és újragondolt játékélményt ígérték.

Ha valamiként elkerült volna minden TT-féle LEGO-játék az elmúlt húsz évben, annyit kell tudni róluk, hogy könnyed kalandjátékok, amelyekben kismillió figurából válogatva szétpüfölhetünk mindent, ami LEGO-ból készült, egyszerű fejtörőket oldunk meg, közben pedig humorral vastagon megszórt jeleneteket élhetünk át. Ez az a mag, amihez a sorozat eddig is ragaszkodott, és ez alól a The Skywalker Saga sem kivétel.

A Baljós árnyaktól a Skywalker koráig minden egyes Star Wars-film cselekményén végigmehetünk, amit részben átvezető videókon, részben tényleges játékon keresztül tálalnak. Epizódonként öt pályával és nagyjából másfél-két óra játékidővel számolhatunk, de ennyinek a teljesítése még csak bevezető abba, amit a játék valójában kínál. A kalandot az I., a IV. vagy a VII. rész kiválasztásával kezdhetjük meg, onnan kiindulva oldhatjuk fel a további epizódokat, illetve a messzi-messzi galaxis szabad bejárását is.

A fejlesztők ezúttal igyekeztek variálni azt, hogy mit kapunk meg a filmekből pályaként, aminek köszönhetően egészen más képet mutat, mint a TT Games más játékai. Míg általában inkább az a jellemző, hogy két-négy figurát irányítva kisebb-nagyobb pályákat alaposan berohangálva haladunk előre, addig a The Skywalker Sagában több járműves szakasz kapott helyet, és a pályák általános hosszából is jócskán lefaragtak – a pályahossz néhány utóbbi LEGO-játékban már alaposan túl volt nyújtva.

A Baljós árnyak során például szinte többet ülünk járműben, mint amennyit figurával rohangálunk, de a klasszikusabb pályák is olykor falatnyinak hatnak. Az esetenként szinte villanásnyi átvezetők is hozzátesznek ahhoz az érzethez, mintha csak átszaladnánk a filmeken – a régi LEGO Star Warsokhoz képest, amelyekben az ikonikus jeleneteket pantomimezve adták elő a figurák, most egy zanzásított újrajátszást látunk, ahol a humor sokkal inkább a hozzáadott, háttérben elrejtett gagekből és a filmidézetek poénos újraértelmezéséből ered.

A készítők egyébként nagyon családbarátra vették a figurát, így például a halálát is szinte mindenki túléli, hogy a gyerekek szórakozását biztosan ne árnyékolja be semmi. A LEGO-játékok jellemző humorát ők biztosan élvezni fogják, ahogy azok is, akiket nem zavar az eseti debilkedés, de a korai játékokkal ellentétben az angoltudás hiánya az élvezetre ezúttal már rányomhatja kicsit a bélyegét.

Nagy pirospont jár azonban azért, milyen sokat tettek azért, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő mankókat a játékban. Nehézségi szintek természetesen nincsenek benne, de az alaposan testre szabható felhasználói felületen beállíthatunk mindenféle jelzőket és tippeket, hogy elvezessenek a célunkhoz vagy emlékeztessenek az irányításra, míg az életünket is bármikor át lehet kapcsolni automatikusan visszatöltődőre. Ezek révén pedig még biztosabban érhetjük el, hogy kisebb és nagyobb gyerekek egyaránt frusztrációmentesen nyűhessék a The Skywalker Sagát.

A filmek cselekményének prezentációján túl a játékmenetben is eszközöltek néhány változtatást, amelyek közül a leglátványosabb a lőfegyveres karaktereknél mutatkozik meg – habár ez sem mostani újdonság, ugyanis Az ébredő Erő legósításakor már próbálkoztak vele. LEGO-figuráink harca már nem az egygombos püfölésre épít: három gombot kombinálva verekedhetünk, amelyekből egyedi animációkkal ellátott kombókat is összehozhatunk. Ez nemcsak a változatosság kedvéért van, a tartósabb ellenfeleink ugyanis elkezdik kivédeni a támadásainkat, ha csak egy gombot használunk.

A küzdelem nem fog megizzasztani minket egyik szinten sem, és ahogy az szokás a LEGO-játékokban, a halál sem jelent többet néhány peták elvesztésénél. A főellenséggel vívott harcokat azonban nem mindig sikerült eltalálni: a gonoszoknak általában több élete is van, de annyival nem ússzuk meg, hogy tovább kell őket ütni egy sima harci droidnál. A fázisokat gyakran különböző közjátékok választják el egymástól, a fénykardos ellenfelekkel időnként gombnyomogatós csörtéket kell vívnunk, és a fázisváltás hajlamos olykor beragadni. Például olyan helyzetekben, amikor az ellenfél egyik életsávja elfogy, s egy összefeszülésnek kellene következnie – ám az animáció nem kezdődik el, ilyenkor pedig tehetetlenül rohangálhatunk körbe-körbe, amíg a játék fel nem ismeri végre, hogy eljött az idő.

A világban való közlekedésnek újszerű érzetet ad, hogy áthelyezték a kamerát, így már nem csak egy nagyobb távolságból figyeljük a karakterünket, ráadásul már sprintelni és széleken felkapaszkodni is tudunk. Ha jedivel vagyunk, esélyünk nyílik fénykarddal védekezni és pontos karddobásokat is végrehajtani, míg a pisztolyhősöket irányítva már szinte egy TPS-ben érezhetjük magunkat – az ő védelmükre még fedezékrendszert is találunk a játékban. Ezeknek a látványos újításoknak egyébként megvan az árnyoldala is, hiszen az új látószögeknek hála olykor a saját testünkkel takarunk ki sokat a képernyőből, különösen az osztottképernyős, többjátékos módban.

Az irányítás finomítása a járművekre is vonatkozik. Habár a lépegetők vagy állatok kezelése még továbbra is otromba, az űrrepülőket a korábbi játékokhoz képest már kecsesebben navigálhatjuk – noha azért ezen a téren is dolgozhattak volna még egy kicsit. A figurákkal ellentétben az űrjárművek sajnos nem túl változatosak és tényleg csak küllemre térnek el, de egy gép ugyanúgy osztja a lézert és a protontorpedókat, mint az összes többi, nagy manőverezésre pedig ne számítsunk egyiktől sem.

Ami igazán a The Skywalker Saga saját újítása, hogy a választható karaktereket (amelyekből háromszáznál is több van) különböző osztályokba sorolta, amelyeket aztán ellátott kisebb képességfákkal is. A legszámosabb gyűjtögetnivalóként szereplő kyberkockákat ugyanis ezúttal fejlesztésekre költhetjük el: vehetünk képességet a fejvadászoknak, amivel a falon át is láthatják az ellenfeleket, a roncsvadászok gyorsabban mászhatnak, míg a jedik tartósabb elmetrükköket is kaphatnak. Karakterosztályonként négy upgrade-et találunk, de vannak mindenkire hatók is (több élet, gyorsabb sprint, gyűjtögetnivaló-jelző), amelyeket szerencsére ki is kapcsolhatunk, ha mégsem jönne be a használatuk.

Sok minijátékot is teljesíthetünk. Az asztromechek most már nemcsak simán hackelnek, hanem végre kell hajtanunk egy tekercselős puzzle-t, és a sima konzolhozzáférés helyett is iránygombokat kell eltalálnunk. Ezek közül az Erővel való szöszmötölést érzem még mindig gyengének, ami különösen a billentyűzet-egér irányítással kínlódás – emlékeim szerint ez a „szabad telekinézis” a Harry Potter-játékok óta van jelen, s azóta ügyetlen is. A fejlesztésekből azonban vehetünk olyat is, amivel megkerülhetjük a minijátékokat.

Miután a kilenc filmet végigjátszottuk, hozzáférünk végre teljességgel a szabad játékhoz, amiben szinte minden korábban érintett bolygót és azok űrterét is bejárhatjuk. Itt világlik ki igazán, hogy mennyi szív és lélek ment ebbe a The Skywalker Sagába. Számtalan mellékküldetést végezhetünk, pletykákat és érdekességeket hallgathatunk (időnként ezekhez protokolldroid kell, mert máshogy nem értünk idegenül), bejárhatunk minden zegzugot, hogy ne csak a kyberkockákat és más gyűjtögetnivalókat hajtsuk fel, hanem megleljük azt a sok apróságot, amit elrejtettek a késztítők. Rengeteg utalást, vizuális gaget találunk a Star Wars-univerzum egészére. Az űrben természetesen űrharcokban és versenyekben is részt vehetünk, sőt még ikonikus zászlóshajókat és megostromolhatunk, amelyeket elfoglalva újabb játékterek nyílnak meg előttünk.

A The Skywalker Saga látvány terén azt az irányt követte, amit a LEGO Star Wars: The Force Awakens már megkezdett, ám az utána érkező játékok mégis elhagytak. És az vitathatatlan, hogy ilyen szép LEGO-játék még nem készült a TT Gamesnél! A nem LEGO hátterek csodásan mutatnak, a figurák apró karcolásokig részletesek, ráadásul koszolódnak is a hothi hótól vagy a Tatooine homokjától (bár néha túlságosan is). A szinkronszínészek is nagyon jók, ezúttal kerülték azt, hogy a filmekből rögzített hangsávokat használják, ami sokkal több életet ad az egésznek.

Ahol nem tudott fejlődni, az a kooperatív játék. Változatlanul a drop-in/drop-out rendszert használták most is, ám az említett újításokat és az állandó osztott képernyőt megszenvedi a látótér. A nyílt világban könnyű elkeveredni egymástól, a feliratra vagy az irányjelzőkre vonatkozó beállításokat mindkét játékosnál meg kell ismételni olykor, és (ami a gépi társakra is igaz) támadásoknál előszeretettel irányít a számítógép a barátunkra, ha túl közel áll hozzánk. Ráadásul manapság már kicsit elavultnak hat, hogy csakis lokális co-op adatik meg, bár Steamen legalább a Remote Play funkció javít némileg a helyzeten.

A The Skywalker Saga bizonyos szempontból olyan, mint a TT Games minden eddigi játékának kulminációja, mint egy hosszú fejlődési görbe végpontja, és innen nézve tökéletesen beleillik a stúdió alkotásainak sorába. Számtalan, a sorozat különböző részeinél becsatlakozó funkció bukkan fel benne, miközben igyekszik sokkal többnek és nagyobbnak lenni az elődjeinél.

A világa gazdag, látványra szép, humora pedig a hamisíthatatlan LEGO-humor, amit az évek alatt már a szinkronizált prezentációhoz igazítottak – egy extrával ugyan visszaválthatunk dünnyögésre, de az itt már csak a klasszikus utánzásának hat. Az első LEGO Star Wars-játékkal összevetve érezhető, hogy óriási utat tett meg ez a széria. Nagyon régóta először tényleges újítások is látszanak, bár azt majd az idő dönti el, hogy be is épülnek-e ezek, vagy a TT Games mégiscsak más irányt vesz. És persze, nem utolsó sorban, a The Skywalker Saga egy aranyos főhajtás a Star Wars-filmek előtt, amit rajongóként nem érdemes kihagyni.

A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switchre jelent meg – a teszt PC-n készült.

1.
1.
Gykrizsi
Nagyon hasonló véleményen vagyok. Maguk a pályák elég vegyesek, az elosztásuk is elég fura, pl. a második rész feléig nincs hagyományos pálya. Viszont a nyílt világ kimagaslóan jó, élmény felfedezni a bolygókat, a küldetések is egész mókásak, a humor is kifejezetten jó, én többször hangosan felnevettem. Jót tett neki, hogy ennyi ideig készült, meg is látszik rajta, viszont a pályak közepessége okán inkább csak sw rajongóknak ajánlható első sorban, mert a nyílt világ, a játék igazi arca, hosszú távon őket köti majd le.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...