A nyilvános kivégzéstől a lelkifröccsig – a csalók legötletesebb büntetései a játékokban

Vetkőzés helyett felrobbanó Lara, átvert trükközők és a tehénbőr-nepperkedés árnyoldalai: néha határozottan megéri tisztességesnek maradni.

Oroszországból szeretettel

Az 1976-os, montreali nyári olimpiát a téma specialistái hajlamosak a nemes vetélkedések mélypontjaihoz sorolni. A várost anyagi romlásba döntő, átgondolatlan álmodozás, nemritkán kapkodva felhúzott, igénytelen létesítmények, vagy éppen az eseményt bojkottáló afrikai versenyzők: a tagadhatatlan kellemetlenségeket napestig sorolhatnánk.

Ebből adódóan előbb-utóbb esélyesen az univerzum egyik, ha nem a legpofátlanabb svindlerének kikiáltott Borisz Onyiscsenko hihetetlen históriája is előkerülne. A Szovjetunió öttusázója egy preparált vívótőrrel vágott neki a megmérettetésnek. Az abban elrejtett szerkezet megzavarta az elektromos jelzőrendszereket, és így úgy is találatot érhetett el, ha pengéje meg sem karcolta ellenfelét. A páston kívül KGB-ügynökként tevékenykedő, és gyaníthatóan kenyéradói jóváhagyásával ténykedő férfi érezhette, hogy veszélyes vizekre evezett, mivel izgatottságával nem egy esetben irreálisan korán nyomta meg az eszközt bekapcsoló gombot. Ez le is buktatta ármánykodását: bár az illetékesek makacsul kitartottak amellett, hogy a sportoló magányos himpellérként cselekedett, ezt senki sem hitte el, és a komplett csapatot diszkvalifikálták.

Miként azt ez a példa is ékesen illusztrálja, a becstelenek brigantik büntetése nem maradhat el. Nincs ez máshogy a játékiparban sem: legfrissebb válogatásunkban a legemlékezetesebb megtorlási metódusokat vesszük górcső alá.

Régi idők froclija

Az achievement-gyűjtögetés egyik sajnálatos hátulütője, hogy a hagyományos értelemben vett csalások, ha nem is tűntek el szinte teljesen a balfenéken, de jócskán túl vannak már a fénykorukon. Ám anno egy-egy papíron garantált sikerrel kecsegtető aduászra csúnyán rá is lehetett fázni. A Tomb Raider II-ben az első felvonás lőszert adó praktikájának bevetése azzal a nem várt következménnyel járt, hogy Croft kisasszony cafatokra robbant. Ráadásul vicces kedvű zsurnaliszták és tréfacsinálók jóvoltából elterjedt a pletyka, hogy egy mozdulatsor megadásával Lara levetkőztethető – vagyis megannyi, pőre pixelkeblekre éhező kiskamasz maradt hoppon ébredező szexualitása hajnalán.

Azok is káromkodtak egy ízeset, akik abból indultak ki, hogy ha a Heretic alatt is a Doom motorja fut, akkor annak kódjai is működni fognak. Az iddqd bepötyögése az öngyilkosság legbiztosabb módja, míg az idkfa az összes normális fegyvert elveszi tőlünk, és csupán a leghitványabb ócskaságokkal ritkíthatjuk rosszakaróinkat.

A leggonoszabbul viszont vitathatatlan, hogy a Rare fejlesztői bántak a vásárlóikkal. Hiszen az N64 egyik legkitűnőbb platformerében, a Banjo-Kazooie-ban a kunsztok tekintélyes hányada bezsákolható jutalom. De akadnak „illegális”, azaz akadályokat eltüntető, vagy egyes pályaszakaszokat megnyitó furfangok is. Az első két incidenst megússzuk figyelmeztetéssel, ám a harmadiknál nincs mese: a gonosz banya, Grunty megátkoz minket, és törli a mentésünket.

Kalamajkák a kibertérben

Az online fókuszú címeknél a készítők elemi érdeke, hogy idejekorán lecsapjanak a virtuális betyárokra. A Max Payne 3 multimeccseit manipulálók ízelítőt kapnak a kénköves pokolból, mert a legsúlyosabb bűnösök lényegében örök szenvedésre kárhoztatnak, és kizárólag hozzájuk hasonló aljadékokkal üthetik agyon a szabadidejüket.

A megannyi átnevezésen túleső, H1Z1-ként is futó Just Survive-ban sem megy ritkaságszámba, hogy egyesek trükközéssel próbálnak előnyre szert tenni. A probléma mértékét jól érzékelteti, hogy 2015 májusában a Daybreak Game Company elnöke, John Smedley nem kevesebb, mint huszonötezer hacker kitiltására adott utasítást. Az érintettek persze az ilyenkor szokásos kifogásokkal éltek: esküdöztek, hogy más telepítette a gépükre a segédprogramokat, és arra is utalgattak, hogy a nyilvánvaló tények dacára egy kapitális félreértés áldozatai. A mókás kedvű férfi besokallt a krónikus hazugságok szennyes árjától, és bizarr paktumot ajánlott az érintetteknek. Jelesül, hogy ha azok abbahagyják a hadoválást, elismerik, hogy mit tettek, és egy nyilvános videóban őszintén elnézést kérnek a közösségtől, belemegy, hogy feloldja a kitiltásukat. A felhívásra meglepően sokan reagáltak, gyaníthatóan abban bízva, hogy az ágazat veteránja beéri tessék-lássék szánom-bánommal, és brazil szappanoperába illő, mesterkélt alibigyónásokkal. De ő eltökélte, hogy csak az őszintének tűnőknek ad egy esélyt – a többiek pedig a nyilvánosság elé kilépve bohócot csináltak magukból.

Az ArenaNet munkatársai sem rajonganak a svihákokért, és véleményüket nem is rejtik véka alá. A Guild Wars békéjét és rendjét megtörőket személyesen a beszédes nevű Dhuum keresi fel, hogy kitöltse rajtuk izzó haragját. A halál egykori istene nem sokat teketóriázik: felkutatja a pernahajdereket, és jókora kaszájával nyilvánosan kivégzi őket, hogy a szabályszegéssel kacérkodók okulhassanak a sorsukból. Az elhunytakat semmiféle varázs sem hozhatja vissza az élők világába – pláne, mivel a moderátorok a procedúra után egyből törlik a megtévedt balfácán fiókját.

Szándék és végeredmény

Megesik, hogy egyesek az életre akarják nevelni az ügyeskedőket, és vérmérsékletüktől függő leckében részesítik őket. A Link's Awakeningben átsuhanhat az agyunkon, hogy a hajmeresztően drága, 980 rúpiát kóstáló íjat gazdaságosabb lenne elcsenni, mint kifizetni. Ha egy kicsit összezavarjuk a boltost, és elérjük, hogy ne ránk figyeljen, fel is kaphatjuk a kincset érő fegyvert – ám drágán megfizetünk aljasságunkért. Onnantól kezdve mindenki letolvajoz minket, és ha visszamegyünk a kereskedőhöz, az villám-varázspálcájával áll rajtunk bosszút.

A The Stanley Parable is figyel az erkölcsi tartásunkra. Ha begépeljük a konzolba a "sv_cheats 1" parancsot, seperc alatt a Komoly Szobában találjuk magunkat. Itt a narrátor elmagyarázza nekünk, hogy a helyiség tekintélyt parancsoló asztalát kifejezetten úgy választották ki, hogy a lehető legjobban alátámassza hosszú, okító-nevelő prédikáció mondandóját. Menekülésre nincs mód, hovatovább, ha újfent próbálkozunk, a lépéseinket fáradhatatlanul kommentelő hang egyre durvább és durvább retorziókkal fenyeget.

Záróakkordként, cikkünk aligha zárhatnánk mással, mint a The Witcher 3: Wild Hunt nevelési kísérleteivel. A 2015-ben népszerűsége csúcsán lévő CD Projekt RED Andrzej Sapkowski írásaira építő akció-RPG-je instant klasszikussá avanzsálva jött, látott és győzött. A szörnyvadász Geralt kalandjai milliókat babonáztak meg, de kisvártatva ráébredtek, hogy a máskülönben pazar alkotás a fősodorhoz tartozó szerepjátékok javával ellentétben kissé szűken méri a zsákmányt. Azonban az élelmes felhasználók hamar megtalálták a probléma megoldását. Lemészárolták a White Orchard mezőin békésen legelésző teheneket, lenyúzták azok tisztes összegért eladható bőrét, majd meditáltak egyet, hogy ismét kardélre hányhassák a pihenésük után újratermelődő gulyákat.

Ám a fortély híre pillanatok alatt a fejlesztők fülébe jutott, akik igen sajátos módon álltak bosszút. Az 1.05-ös patch élesedése után az etalonba bekerült a felettébb hangzatos „Szarvasmarha Véderő Kezdeményezés” néven futó mechanika. Ennek folyományaként a hatnál több jószágot a másvilágra küldők jellemzően döbbenettel vegyes iszonyattal konstatálták, hogy mohóságukkal magukra szabadítottak egy 27. szintű, veszett-vad chortot. Aztán, ha a többnyire alacsony szintű karakterük bugyellárisát megtömők vért izzadva legyűrték a rémet, pár szívdobbanással később egy újabb bestia tűnt fel a színen, és ez így folytatódott, míg el nem iszkoltak.

De hamar kisült, hogy a ravaszkodók eszén nem is olyan egyszerű túljárni. Mivel a bokorugrókat hosszában kettétépő kreatúrákat a profik oda sem figyelve szecskázták apró darabokra, és vagyonokat zsebeltek be a tetemekből kinyert mutagének értékesítésével, ezért a végtelenített lényáradat megszűnt, és csupán egy fenevad tűnik fel, ha engedünk a könnyű út csábításának. Nem meglepő hát, hogy a vállalkozásnál a csalók bűntudatára is megpróbáltak apellálni. A Hearts of Stone kiegészítőt megvásárló, különösen vagyonos delikvensek összefuthatnak egy pénzügyi anomáliák után nyomozó adószedővel, és meggyónhatják neki vétkeiket, hogy ezer korona kifizetésével szavatolhatják a lelki békéjüket. Persze, ha el akarnak merülni a becstelenség éjsetét mocsarában, akár hazudhatnak is – mely esetben egy érdemeiket méltató oklevél a jussuk.

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...