Ennek egyik, ha nem a legnagyobb zászlóshajója a Sony, ami temérdek közönségkedvenccel a háta mögött időnként azért igyekszik csepegtetni némi minőséget az asztali gépekkel rendelkezők számára is. Ez a tevékenység leginkább az utóbbi pár évben lett jellemző a japánokra, hiszen korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy teszem azt egy God of War, vagy Uncharted átköltözzön PC-re, míg manapság már az a meglepő, ha egy franchise továbbra is exkluzív marad (Bloodborne esetleg?). Nagyot fordult a világ, de ne kergessük magunkat hiú ábrándokba, ugyanis az óriáscég eme cselekedetei mögött inkább üzleti érdek, mintsem szimpla kedveskedés áll. Persze ettől ez még üdvözölendő dolog, főleg, ha olyan portokat kapunk kézhez, mint például a fentebb már emlegetett God of War, Uncharted, vagy éppen a Marvel's Spider-Man, sajnos azonban hiába az elronthatatlannak tűnő sikersorozat, törvényszerű, hogy idővel valami biztosan félre fog siklani.
Ez a Sony esetében a legkellemetlenebb pillanatban, a The Last of Us™ Part I PC-s átiratánál következett be, ami megjelenésekor konkrétan játszhatatlan volt. Ugyan azóta már sokat javult a helyzet, de a munkálatokat végző Iron Galaxy Studios förmedvényét így sem lesz könnyű elfelejteni. Pontosan emiatt volt hatalmas nyomás a Ratchet & Clank: Rift Apart számítógépes portját jegyző Nixxes Software vállán, hiszen egy ekkora fiaskót nem igazán szeretett volna ismét bevállalni a japán cégóriás. Mondjuk az nem sok bizakodásra adott okot, hogy a Sony-tól eltérően csak a megjelenés napján küldte ki a tesztkódokat, ami eddig csak egyetlen egyszer fordult elő a PC-s kiadások történetében, méghozzá pont a fentebb már emlegetett Joel és Ellie kalandja esetében. Ennek hála kissé keserű szájízzel, de izgalommal tele töltöttem le a játékot a Steames könyvtáramba, hogy aztán egy olyan, szinte tökéletes élményt kapjak, amire még a legszebb álmaimban sem számítottam.
Azt már eddig is sejtettem (kiváltképpen Szlav remek tesztje után), hogy a Ratchet & Clank: Rift Apart egy kiváló játék, ami őrült tempójával, szerethető karaktereivel és lehengerlő látványával egy pillanat alatt beszippantja az embert, de mindezt a számítógépem monitorján megtapasztalni, méghozzá teljes pompájában, jóval nagyobb élmény, mint ahogy korábban képzeltem. Ezen mondjuk sokat segít, hogy a munkálatokat végző csapat nem végzett félmunkát és az amúgy remek optimalizáció mellett még megannyi beállítási lehetőséget is biztosít a finomhangolásra. Szerencsére nekem ezekkel nem igazán kellett bíbelődnöm, ugyanis a gépemben szunnyadó 32 GB RAM, az RTX 3060 TI, valamint az i7-10700 még a legnagyobb kavalkád közben is gond nélkül hozta 1080p-ben a fixre belőtt 60 fps-t (mindegyik esetében határ a csillagos ég), méghozzá teljesen kimaxolt Ray Tracing mellett. Ez utóbbit egyébként három kategóriára bontva, több szinten keresztül állítgathatjuk és pár kisebb grafikai anomáliát leszámítva, ami rendszerint a vízfelületeket érinti, kifejezetten szép összhatást kelt.
Akkor sem kell megijedni azonban, ha valaki ennél jóval karcsúbb konfigurációval ugrana bele a dimenziók megmentésébe, hiszen amellett, hogy részlegekre lebontva finomíthatjuk a látványt, még különféle felskálázási megoldásokat is támogat a játék kezdve a DLSS-től, az IGTI-n keresztül (ami az Insomniac saját megoldása) egészen az AMD FSR 2.1-ig. Amire viszont érdemes odafigyelni, az egy SSD használata, ami kapcsán annak idején a marketingben odáig mentek a fejlesztők, hogy ennek hiányában nem tudták volna megoldani a térkapus ugrabugrát. Nos, ezen gondolatiság mentén elsőre direkt HDD-re telepítettem fel a játékot, ami ugyan normálisan elindult, ugyanakkor a komolyabb dimenzióugrások esetében (mint például a felvonuláson, rögtön a játék legelején) a váltások nem voltak túl zökkenőmentesek. Semmi eget rengetőre nem kell gondolni, csak annyi történt, hogy Ratchet a világok közötti lila semmiben pár másodperccel tovább lebegett a kelleténél.
Természetesen a fájlokat egy SSD-re átpakolva már jóval kellemesebb a helyzet, ekkor a töltőképernyők hossza több másodpercről röpke pillanatokra redukálódik le és a dimenziók közötti váltás is sokkal gördülékenyebb, viszont az időnkénti megakadás így sem szűnik meg teljesen. Reméljük, ezt egy későbbi javítás megoldja, akárcsak azt, hogy a menüben időnként meglehetősen furcsa ikonok ütik fel a fejüket. Míg a billentyűzetes és egeres megoldásnál (ami egyébként kiváló lett) ilyen nem fordul elő, addig egy Xbox kontrollert markolászva (a Dualsense is támogatott, méghozzá minden extrájával együtt) már akadnak furcsaságok. Néhány almenüben ugyanis PlayStation szimbólumok díszelegnek a különféle lehetőségek mellett, ami könnyedén összezavarhatja azokat a játékosokat, akik nincsenek tisztában a különféle mértani alakzatok Microsoft-os megfelelőjével.
És ha már a menüknél tartunk, akkor szeretném kiemelni, hogy a PlayStation 5-ös verzióhoz hasonlóan ezúttal is kapunk magyar feliratot, aminek hála akár a kisebbek is szerencsét próbálhatnak Dr. Nefarious legyőzésével. Szintúgy ezt a célt szolgálja az a megannyi kisegítő lehetőség is, amikkel teljesen személyre szabhatjuk a játék kihívását, ezáltal tökéletesítve az élményt bárki számára. Ha pedig mégis elbuknánk, akkor sincs ok a szomorkodásra, mivel a meglehetősen baráti mentési rendszerének hála pár pillanattal később szinte ugyanonnan folytathatjuk a kalandot, ahol korábban elbuktunk. Ez a segítség egyébként az időnkénti fagyások esetében sem jön majd rosszul, amihez nekem többször is volt szerencsém az első pár órában, ugyanakkor azóta már sokat javult a helyzet, ami leginkább a frissiben megjelent drivereknek köszönhető. Ezek feltelepítése nemcsak ajánlott, hanem egyenesen kötelező, ami után már csak elvétve fogunk találkozni efféle kellemetlenségekkel.
A The Last of Us™ Part I PC-s borzalma után úgy kellett a Sony-nak és ezzel együtt nekünk ez a Ratchet & Clank: Rift Apart átirat, mint egy falat kenyér. A kontár munkát végző Iron Galaxy Studios igazán példát vehetne a Nixxes Software-ről, akik nem csak megugrották a feléjük támasztott elvárásokat, hanem túl is szárnyalták azokat. Ugyan pár hiba maradt a végső változatban, de ezek egyrészt könnyedén javíthatóak, másrészt annyira nem zavaróak, hogy miattuk hónapokra a Steam könyvtárunk legmélyére süllyesszük el a játékot, mondván, majd előveszem, ha végre működni fog. Mert ez bizony működik, ráadásul nem is akárhogy, szóval, aki egy piszok szórakoztató kalandra vágyik egy csipetnyi humorral megspékelve, az ne habozzon, mivel Ratchet és Clank első PC-s kalandjával biztosan nem lő majd mellé, nem úgy, mint a jó öreg Dr. Nefarious.
A Ratchet & Clank: Rift Apart a korábban már tesztelt PlayStation 5-ös verzió mellett július 26-án jelent meg PC-re.
Kapcsolódó cikkek
Minden esetre jó játékot és szórakozást mindenkinek, aki szereti és várta. Én a BG3 előtt kevesebb, mint egy héttel, már csak bottal piszkálok mindent és nem merülök nagyon bele semmibe.
https://www.techpowerup.com/review/ratchet-clank-rift-apart-benchmark-test-performance-analysis/
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.