Dark Messiah of Might and Magic

Az évekkel ezelőtt nagy sikernek örvendő Might & Magic széria feltámad hamvaiból, hogy egy teljesen új koncepciót alapul véve visszatérhessen a monitorokra látványos akció-RPG keretein belül.

Utoljára 2002-ben hallatott magáról a M&M név, de a sorjában a kilencedik epizód a 3DO színeiben csúfos véget ért, nem véletlenül, hiszen a csúnyácska kinézetet, az átláthatatlan és unalmas játékmenetnek meg is lett az ára, még a vérbeli fanok is más elfoglaltság felé néztek. Idővel a játék jogait birtokló kiadó csődbe ment, mígnem a francia illetőségű, nívós cégóriás, az Ubisoft kaparintotta meg a széria jogait, beleértve a körökre osztott műfaj jeles képviselőjének, a Heroes sorozatnak a további egyengetését is. Az Arx Fatalis-szal bemutatkozott, szintén gall Arkane Studios-ról két éve reppentek fel bizonyos pletykák, hogy licencszelték a Valve Source enginejét készülő új projektükhöz, mígnem tavaly év végén konkretizálódott tervük, ők fejlesztik az Ubisoft számára a következő M&M játékot, ami kellően ígéretes ahhoz, hogy most bemutassuk Nektek!

Nem kis meglepetésként ért a dolog, miszerint a Nival Interactive álltál hamarosan végleges formát öntő Heroes V és jelen cikkünk tárgyának történései sokban fedik egymást, mi több, a két külön cucc két sztoriszálán végiglavírozva teljesedhet ki előttük a jó és gonosz párharcának végkimenetele. Noha a Dark Messiah története húsz évvel azután kezdődik, mint a Heroes V-é, remélhetőleg nem sok poént fog lelőni a stratégia kampányának témájáról. Egy Sareth nevű hőspalántát alakítunk, akit gondos kezek tanítgatták megszületése óta a fegyverek és a mágia tudományára, mivel az öreg bölcsek már korábban megjósolták, hogy mi leszünk azok, akik majd szembeszállnak a prófécia szerint közelgő Sötét Messiással, aki a Káosz fia, maga a megtestesült baljós vég. Az addig tartó út azonban hosszú lesz és nehézkes, hiszen nem egyből a főmuftival kell leszámolnunk, hanem a neki behódolt talpnyalók seregein. A kapott küldetések elsőre pofonegyszerűnek tűnhetnek, de tapasztalt kalandorok már tudhatják, rengeteg váratlan (scriptelt) fordulat vár ránk. Mint ahogy azt Erwan Le Breton, a stuff társproducere is kihangsúlyozta, igyekeztek ezúttal a M&M világának sötétebb, komorabb képét megfesteni, ahol a játékost nem csupán a kinézet aprólékossága nyűgözze le, hanem az olyan hangulati elemek vágják mellbe, mint - többek között - a felénk tornyosuló vérszomjas ellenfelek is.


Igazából a szerepjáték, mint műfaji besorolás, nem igazán helytálló, sokkal inkább egy akció orientált FPS, korrekt RPG elemekkel megspékelve. Az elsődleges szempont, hogy a tisztelt gamer szabad kezet kapjon, éppen ezért választhatunk, hogy a három elsődleges karaktertípus közül melyik bőrébe bújjunk bele. A harcos beállítottságúak fő profilját valószínűleg nem kell sokat ecsetelni, csépelnünk kell de nagyon, elsősorban a nyers erőnket alapul vége, no és díszes pallosunkat folyamatosan vérrel kell szennyeznünk. Kis taktikával, helyezkedéssel, időzítéssel látványos suhintásokat és egyéb mozdulatokat is bevihetünk vívótechnikánkba. Ha tovább nyomva tarjuk az egér gombját, hősünk több erőt visz bele suhintásába, emiatt a sebzésünk is megnő. A mágusok természetesen a közelharcot messze kerüljék el, vegyenek fel olyan pozíciót, ahonnan megfelelően tudják elhajigálni tűzlabdájukat, vagy éppen fagyasztó kisüléseiket. Ha viszont előrelátó módon tartalékolunk mágikus energiánkkal olyan speckó spelleket is elsüthetünk, amivel békanagyságúra zsugoríthatjuk ellenfeleinket, így már nem jelenthet nagy erőfeszítést eltaposni őket. Végül utolsó karakterosztályunk a lopakodós harcmodort kedvelő tolvajok, akik Garreth bácsi módjára hátulról cserkészik be áldozatukat, hogy aztán egy erőteljes szúrással tegyenek pontot a kiszemelt ellenség életére. Legtöbbször ki kell használnunk a fény-árnyék hatásokat, hacsak nem szeretnénk lelepleződni, de mivel napvilágnál is meg kell állnunk a helyünket több hasznos és fortélyos segédeszközzel juthatunk át a nehézségeken, ilyenkor jön jól kezünkben egy míves íj. Ezek csupán irányadó karaktertípusok, nincs megkötés e téren, tehát konyíthatunk valamelyest a másik kaszt tudományához is, esetleg saját osztályunkon belül specializálódhatunk arra, amerre nekünk tetszik.


Mivel a fejlesztők szorosan közreműködtek a Valve csapatával, így érhető, hogy ebben a játékban is (hasonlóan a HL2-höz) lehetőségünk nyílik a környezettel való teljes interaktivitásra. Ashan univerzumában több olyan helyzetet is le kell küzdenünk, ahol egy-egy tereptárgyat felhasználva juthatunk csak tovább. Ha éppen nem harcosnak születtünk, azaz nem annak szántuk karakterünket, olyan bestiákkal hozhat össze a sors bennünket, amelyek jóval erősebbek mint mi, így ha nem akarunk csúfos véget érni, cselhez kell folyamodnunk. Teszem azt, ha fenyegető orkunk éppen egy fából eszkábált híd alatt ácsorog, nosza dobjuk a híd felé egy tűzlabdát, mire a tákolmány rádől a szerencsétlen delikvensre. Hála a Havoc fizikai motornak minden karaktermodell élethűen zuhan el, vagy éppen esik hátra egy telibetrafált mágikus energia hatására.


Köztudott, hogy a Source engine részét képezi egy nagyfokú stabilitással bíró kész netkód, így érhető, hogy az Arkane miért fogott bele a single részen kívül egy ígéretes muliplayer mód készítésébe. A többjátékos üzemmód elsősorban csapatalapú küzdelmekre épít, négy karakter közül választhatjuk ki a nekünk megfelelőt, amit Evolution módban lehetőségünk nyílik tovább fejleszteni is. A meccs végeztével karinkat elmenthetjük és egy későbbi időpontban újra elővehetjük. A dinamikus multira jellemző még továbbá, hogy a single-ben nem látott felszereléseket aggathatunk magunkra, valamint új helyszíneken koptathatjuk lábunkat. Minden adott tehát arra, hogy a többjátékos lehetőség ne csak egy egyszerű fícsörét képezze a játéknak, hanem legalább annyira jelentős értékkel bírjon, mint maga az egyjátékos kampány.


A Dark Messiah alatt dübörgő továbbfejlesztett Source motor sokkal többre képes, mint amit a HL2-ben láttunk. Köszönhetően a sorozatos Valve-s támogatásoknak nem kell nélkülöznünk a jelentős látványelemként, és nem utolsó sorban hangulati elemként funkcionáló High Dinamic Range-et, azaz a sötét és fényes helységek közötti váltáskor jelentkező fényeffektet. Az aprólékos műgonddal kialakított karaktermodellek mind-mind első osztályú munkák, szintúgy mind mozgásuk animációja. A hatalmas területek most is visszaköszönnek, de nem csupán sík térben, hanem végtelen magasságokat és mélységeket is könnyedén átélhetünk. Eddig csupán néhány goblin virnyákolását és pár ork hörgését hallottam az előzetesekben, így hangeffektek terén nem vagyunk igazán képben, de amit így megtapasztaltunk elég ahhoz, hogy kellő bizalmat fektessünk a srácokba, ugyanakkor már az Arx Fatalis hátborzongató földalatti járataiban is a frász kerülgetett bennünket anno – szóval fülek kényeztetése: kipipálva!


Ha bízunk az előjelekben, könnyen meglehet, hogy a M&M széria visszatérése egy teljesen új fejezettel és stílussal, nagyobb sikert könyvelhet el, mint maguk a klasszikus epizódok. Kihangsúlyozom, szerepjátékosok igényei nem biztos, hogy maradéktalanul ki lesznek elégítve, hiszen ez a M&M már nem az a M&M, mint évekkel ezelőtt volt. Általánosíthatunk, miszerint a mai játékosok már nem igazán kedvelik a vérbeli, pepecselős RPG játékmenetet, mostanság sokkal inkább az akción van a hangsúly. Technikai kérdésben a gyöngyszem, ha lehet mondani - maximálisan meg van alapozva, s a fizika alkalmazásával a játékos szabadságérzete az egekig szárnyalhat. A Dark Messiah ezáltal minden témát kedvelő gyerkőc várakozás listáján előkelő helyre ugorhat. Igényes single és multi fantasy móka van készülőben, amibe remélhetőleg még az idén nyáron belekóstolhatunk.