Talán nem csak nekem ismerős a fenti helyzet. Nagyon-nagyon ritka, hogy egy évente visszatérő sorozat látványosan meg tudjon újulni: egy új képesség itt, egy új játékmód ott, de általában a felfrissített körítésre hárul a játék eladása, amire az Assassin’s Creednél keresve sem találnánk jobb példát. Keresztes hadjáratok, reneszánsz Itália, amerikai függetlenségi háború, és a várólistás helyszínekről már ne is beszéljünk, az ókori Egyiptomért például évek óta könyörögtek a rajongók.

A Ubisoft tehát régi kívánságot teljesít, ezzel is jelezve, hogy kész újrarúgni a sorozatot. Azonban ennél jóval több lapul a motorháztető alatt, és ne kövessük el azt a hibát, hogy csak a látnivalók alapján döntünk arról, kitartunk-e a sorozat mellett! A Gamescomon kipróbált demó komolyan meglepett, az Assassin’s Creed: Origins játékmenete ugyanis annyira megváltozott, hogy kis túlzással már csak az alapokat találtam ismerősnek.

Habár a kölni kiállítás showfloorján játszható demó rövid volt, és egy egyszerű küldetést vonultatott fel, kiváló ízelítőt adott az újdonságokból. Zoenn egy részletes előzetesben már végigvette, hogy mire számíthatunk a folytatástól, így ezúttal arra szeretnék rávilágítani elsősorban, hogy melyek azok a jellemzői a játéknak, amelyek egészen máshogy működnek majd a korábbi részekben tapasztaltakhoz képest.

A küldetés története szerint egy igazságtalanul elítélt fiatal ártatlanságát kell bebizonyítanunk, ezt pedig úgy tehetjük meg, ha felkutatunk a közelben két szobrocskát. Nincsenek messze, de természetesen nem tudjuk úgy megtalálni őket, hogy ne piszkolnánk be a kezünket. Mivel az ókori Egyiptom városai egészen más játszóteret szolgáltatnak, mint az előző részek helyszínei, Bayek mozgáskultúrája is megváltozott egy picit. Ezúttal jóval kevesebb magasabb épülettel számolhatunk, cserébe azonban hősünk ügyesebben mászik, és olyan helyekre is fel tudja küzdeni magát, amivel elődeinek (utódainak?) már meggyűlt a baja.

Ez azt jelenti, hogy a nagyobb sziklák sem jelentenek akadályt előttünk, és úgy általában sem tragédia, ha valahol nem áll ki három tégla, ami sejtetné, hogy merre kell mászni. Magaslatokból ennek ellenére nem lesz hiány, és a szinkronizálásnak sem kell búcsút intenünk, bár az kétségtelen, hogy könnyebb kiszúrni őket, és szinte leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy megmásszam a közelben horgonyzó hajó árbocát. Amúgy is ott rejtették el az egyik szobrot!

Nagyon megfogott a játékban, hogy kifejezetten sűrű és vibráló környezetet teremtettek a készítők, és az eddigiek alapján a változatosságra sem lehet panasz, pedig az ilyesmit nem pont egy Egyiptomban játszódó címtől várná az ember. Utunk során nemcsak homokba és kőbe futunk majd bele, akadnak majd zöldellőbb részek, és persze a vizet sem kell nélkülöznünk, annál is inkább, mert Bayek hajózni is tud, sőt, egy jókora levegővétellel a víz alá is lemerülhet, hogy ott kutasson kincsek után - például a másik szoborért. A fejlesztők az élővilágra is odafigyeltek egyébként, bár a demó során én csak egy vízilóval találkoztam, és őt is messziről figyeltem.

Az összkép maximálisan harmonikusnak tűnik, és annak is örültem, hogy az “Animus-hatás” sem terheli meg túlzottan: az átalakított HUD és Bayek képességtára is jobban passzol a játékhoz. Senu, a sas megjelenését például biztosan nehezen emésztik majd meg néhányan, ebből a szempontból azonban nagyon jó ötlet volt a Ubisoft részéről, arról nem is beszélve, hogy a játékmenetnek is ad egy kis csavart, hogy ezúttal felülnézetből térképezhetjük fel az előttünk álló területeket.

Az új Assassin’s Creed emellett - követve a trendeket - jóval vaskosabb szerepjátékos réteget kapott. Bayek tapasztalati pontokat gyűjt, szintet lép, új képességeket szerez és persze több különböző harcstílushoz passzoló fegyverrel szerelkezhet fel. Hogy mindezt kamatoztatni lehessen, a harcrendszert is át kellett alakítani, az ellentámadásokra épülő koncepciót egy életszagúbb hitbox-alapú rendszer váltotta: itt valamivel kötetlenebbül csapkodhatunk, a legfontosabb különbség pedig az, hogy az ellenfelek valóban ott és annyira sebződnek, ahol és amennyire eltaláljuk őket.

Az Assassin’s Creed: Origins az eddigiek alapján telitalálatnak tűnik, a legnagyobb balszerencséje talán az, hogy egy évben érkezett a Horizon: Zero Dawnnal, amely játékmenet szempontjából tökéletesen azonos alapvetésekre építkezett, és rendkívül polírozott élményt nyújtott. Oké, az Assassin’s Creed végleges változatáig még van pár hét, de a demót épp azok a technikai gyermekbetegségek sújtották, amelyek a sorozat eddig majd’ összes részét. Azért remélem, a tükörsimán gördülő, bugmentes Assassin’s Creed ezúttal nem csak vágyálom marad!

Az Assassin's Creed: Origins október 27-én jelenik meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra.