Hideo Kojima: a Death Stranding 2 egy figyelmeztető történet a digitális világról

A COVID–19 járvány alatt készült játék elszigetelt körülmények között, távmunkában született; Kojima maga is megbetegedett közben. „Majdnem feladtam” – mondta egy szűk körű sajtóbeszélgetésen a Sydney Film Festivalon, ahol személyes hősével, George Miller (Mad Max) ausztrál filmrendezővel beszélgetett a játékról.

A játék központi témája ezúttal nem csupán az összekapcsolódás, hanem annak veszélyei is: a túlzott digitalizáció, a megfigyelés és a kapcsolataink mesterséges természete. Kojima szerint a világ a járvány idején átbillent egy „túlzottan digitális” állapotba, és a Death Stranding 2 épp erre kíván reflektálni, figyelmeztetve, hogy a kapcsolatok minősége nem pótolható technológiával.

Az Ausztráliában játszódó folytatás terepfelmérése is online zajlott: Kojima Zoomon keresztül irányított egy helyi segítőt, aki kamerával járta be a helyszíneket. Ez is hozzájárult a rendező belső elszigeteltségérzéséhez, amely átformálta a történetet. A második rész így már figyelmeztető mese lett, nem reményteljes vízió.

A folytatás nagyobb hangsúlyt fektet a harcra is, ezzel kicsit közelebb kerülve a Metal Gear-rajongók ízléséhez, akik inkább egy hasonló műre vágytak Kojimától. A japán direktor ugyanakkor azt szeretné, ha a játékosok a Death Stranding élményét „a való életben is hasznosítanák”.

A két játék közötti üzenetbéli különbséget Kojima még a logókban is megmutatja: míg az első rész logójából kiindultak a szálak, a folytatásban ezek tartják a címet – hasonlóan A Keresztapa ikonikus dizájnjához.

A szokásosnál visszafogottabb Kojima a világjárvány utóhatásai miatt óvatosabb a közönségtalálkozókkal, de továbbra is fontos számára a rajongókkal való kapcsolat; nem véletlen, hogy az egész sorozatot „a kapcsolatok játékának” nevezi.