Talán kissé megosztó lett az az irány, amit a Final Fantasy XV képviselt játékmenet szempontjából a korábbi részekhez képest. Ennek ellenére a játék anyagi siker lett, és világosan látszott, hogy van igény a játékosok körében merőben más, akciódúsabb Final Fantasy-élményre is. A Square Enix a Creative Business Unit III-mal karöltve elhozta a soron következő számozott Final Fantasy-játékot a XVI személyében, mely óriási előrelépést tudott felmutatni a korábbi részhez képest. Mindemellett olyan, a saját műfajukon belül korszakalkotó médiumokat juttat eszünkbe, mint amilyen a The Witcher 3, a Devil May Cry 5, vagy épp a sorozatok között a Trónok Harca volt. Lássuk, vajon sikerült-e a Final Fantasy XVI-nak felérnie az említett szintre!
Valisthea varázslatos földjét átjárja az Anyakristályok fénye. A hatalmas erejű ásványok által virágzó királyságok jöttek létre, lakóik pedig a kristályokban rejlő mágiát használják fel a jólét fenntartásához. Az évszázadokon át fennálló béke azonban tünékeny, és a horizonton sötét erők gyülekeznek. A játék világában központi szerepet képviselnek az úgynevezett Eikonok, vagyis a rettenetes erejű lények, melyek mind egy-egy Dominánsban szunnyadnak arra várva, hogy megszólítsák őket. A Dominánsok ezáltal olyan hatalomra tettek szert, hogy puszta kézzel dönthetnek a háborúk kimeneteléről, akár egész királyságokat rombolhatnak földig. A nagy erőért azonban hatalmas árat fizetnek, a sorsuk elől pedig egyikük sem menekülhet. Történetünk főhőse Clive Rosfield, aki egy szörnyű családi tragédia után arra tette fel az életét, hogy megöli az egyik Eikont, Ifritet, a sötét tűzdémont. Ez a bosszúhadjárat azonban hamarosan nem várt fordulatot vesz, és egyik pillanatról a másikra egész Valisthea sorsa az ő kezében nyugszik.
Egy jól átgondolt, koherens fantasy világot kapunk, jól megírt karakterekkel és drámai pillanatokkal. A különböző házak és karakterek közötti nézeteltérések és viszályok, valamint a színfalak mögötti ármánykodások sokszor a Trónok Harcát juttatják eszünkbe, a lehető legjobb értelemben véve. Ugyan a történet nem mentes a kliséktől, valamint elég sokszor kiszámítható is, mégis van benne valami báj, ami érdekessé és lebilincselővé teszi. A nagyjából 40 órás játékidő alatt pedig egyszer sem fullad unalomba, nagyon jól adagolja a játék a világ-és karakterépítést szolgáló jeleneteket, a sztori pedig fokozatosan bontakozik ki a szemünk előtt.
Játékmenet szempontjából a Final Fantasy XVI egy semi-open world akció-szerepjáték. A térkép számos kisebb régióra és helyszínre van bontva, melyek egy része kvázi lineáris felfedezésre ad lehetőséget, míg mások egy fokkal nyitottabbak, ám ezek a területek sem nyújtanak hagyományos „open world élményt”. A felfedezést egyébként jutalmazza a játék, különböző hasznos felszereléseket és tárgyakat találhatunk szétszórva a pályán, valamint a karakterünk fejlesztésének érdekében is célszerű az út során elénk kerülő ellenséggel megküzdenünk. A játék során mellékküldetéseket is teljesíthetünk, melyek minősége meglehetősen hullámzó, többségük kimerül a „menj oda…”, „hozd el…”, „öld meg...” kaliberű feladatokban, azonban akad néhány emlékezetes is.
A főhadiszálláson van lehetőségünk új felszerelést vásárolnunk, valamint a meglévőket fejlesztenünk. Ugyanitt találhatunk egy arénamódként szolgáló területet is, ahol a játék harcrendszerét sajátíthatjuk el, mely még a sztorinál is élvezetesebbre sikerült. Ügyesen vegyíti a közelharcot, a mágiát, valamint a speciális képességeink használatát. Mivel Clive a Főnix áldásában részesült, így a kardunk mellett a tűzmágiára is támaszkodhatunk, a játék későbbi szakaszában pedig további speciális képességekre is szert teszünk. A közelharci támadásokat, illetve a mágiát vegyítve látványos kombókat hajthatunk végre, ezen felül van lehetőségünk kitérni a támadások elől, rövid távon teleportálni, vagy épp az ellenséget magunkhoz rántani. Az akciódús harcok közepette továbbá hűséges farkaskutyánknak is parancsokat adhatunk, aki erős támadásokkal, vagy gyógyítással segít majd minket a harcok során. Végtelenül szórakoztató és látványos a játék harcrendszere, mely tempóját tekintve valahol a The Witcher 3 és a Devil May Cry 5 között helyezkedik el.
Az utunk során természetesen lesz lehetőségünk egy-egy Eikon felett átvennünk az irányítást, melyek mondanom sem kell, hogy a játék talán leglátványosabb pillanatai, ugyanakkor kissé hatásvadász jelenetek is ezek. A harcok után járó tapasztalatpontok által léphet szintet a karakterünk, melynek hála a statjainkat növelhetjük, a megszerzett képességpontokból pedig új mozdulatokat tanulhatunk, vagy a meglévőket erősíthetjük. A játék nehézsége nagyon jól skálázható, ha csak a sztori érdekel minket, akkor bekapcsolhatjuk az automatikus kitérést, parancs kiosztást, valamint a kombózást is, de aki egy nehezebb, ám mindvégig fair kihívásra vágyik, az is megtalálhatja a számításait a játékban.
A Final Fantasy XVI-ban két grafikai opció közül választhatunk: a grafikai részletességet priorizálót, valamint a képkockafrissítés sebességét előtérbe helyezőt. Sajnos egyik sem tökéletes, a 30fps-t megcélzó grafikai beállítás ugyan tartja a célértéket, ám mozgás közben nagyon „zizegőssé” válik a kép, valamint a motion blur sem tökéletes. A 60fps-t megcélzó beállítás pedig általában 52 és 60fps között ingadozik, ám egy-egy intenzívebb csatában, Eikon ütközetben, vagy épp egy nagyobb városban simán beesik 48fps alá, ami határozottan rontja az összképet. A pörgős harcok már-már megkövetelik a folyamatosságot, így hiába nem nyújt konzisztens élményt, mégis a teljesítményt előtérbe helyező grafikai opciót javaslom. Remélhetőleg a megjelenés napján élesedő frissítéssel javítanak a helyzeten.
A játék grafikája kissé felemás élményt nyújt. Az átvezetőkben látható karaktermodellek és arcanimációk nagyon magas szintet képviselnek, valamint a harcok során látható animációk és effektek is példaértékűek, azonban amint párbeszédbe elegyedünk egy mellékküldetés részeként egy NPC-vel, hatványozottan csúnyább prezentáció fogad minket. Az ilyenkor látható arcanimációk és karaktermodellek a mai szemmel már kissé idejétmúlt Horizon: Zero Dawnt juttatják az eszünkbe. Ezt az érzést erősítheti bennünk továbbá az is, hogy ezekben a jelenetekben a karakterek háta mögötti fix kameranézetből követhetjük nyomon a párbeszédeket, mely meglehetősen gagyi benyomást kelt. A környezet minősége pedig noha kellően kidolgozott, azonban teljesen statikus, semmilyen interakcióba nem tudunk lépni azzal.
Összességében a Final Fantasy XVI minden hibája ellenére is egy kiváló játék lett. A legtöbb szempontból szintet lépett az elődjéhez képest, egy nagyon érdekes fantasy világot tár elénk lebilincselő sztorival és jól megírt karakterekkel, mindemellett pedig egy rendkívül élvezetes és akciódús harcrendszer biztosítja a játékélmény alapjait. Az alkotás viszont nem hibátlan, a melléktevékenységek színvonala nem ér fel a fő sztori kidolgozottságához, továbbá grafikai és teljesítmény gondokkal is küzd. Ettől függetlenül a Final Fantasy XVI egy epikus kaland, melyet minden akciójáték-kedvelőnek nyugodt szívvel ajánlhatunk.
A Final Fantasy XVI június 22-én jelenik meg, kizárólag PlayStation 5-re.
Kapcsolódó cikkek
(Ellenpéldának elég megemlítsem az FF XII , FF XV vagy VII Remaket ahol csinálnak is valamit a társaid vagy van bármi szerepük legalább.)
-az endgame tartalomról inkább nem is beszélném.
-Iszonyatosan, kiábrádítóan könnyű lett a játék.
(Nem fért bele egy kommentbe)
Üdv.Egy Final Fantasy rajongó.
Azért mert nem tartom jó játéknak.
Pozitívumai ki is merülnek ennyiben:
-Nagyon szép grafika.
-Addiktív harcrendszer
-Király sztori.
Ezenkívül a játék mindenkit egy 7 évesnek néz,ami számomra iszonyatosan idegesítő.
Rájöttem, hogy ezért szeretem a 2000-es évekbeli (Ps2-Ps3) játékokat jobban, mert azokban még volt kihívás és nem volt minden a segged alá rakva.(Az ennél régebbi címekről nem is beszélve)
Visszasírom azt az időt amikor még nem voltál szellemi fogyatékosnak nézve egy játékban.
Ez a játék a fentebb felsorolt 3 pozitív dolgot kivéve rossz játék.
-A mellék küldetések a seggedbe vannak és iszonyatosan semmit mondó faék egyszerűségű az összes a játék végéig, már már röhejes.
-A Skillfa is egy vicc szerintem (Főleg ha az FF X-et és a XII-t vesszük alapúl vagy akár elég ránézni az FF VII Remake-re, ott legalább van mellette material fejlesztés.)
-A játék elején kapsz pár olyan gyűrűt ami a játékot annyira egyszerűvé teszi, hogy elég a négyzetet és az R1-et nyomkodnod a játék végéig, mindent megcsinál helyetted a játék.
Ezek olyan kaliberű gyűrűk amit régebben egy brutál nehéz Secret Bosstól vagy egy nagyon nehéz Dungeonból tudnád kifarmolni, nem megkaptad alapból.
-A kovácsolás vagy bármilyen cucc farmolás felesleges mert a játék a kezedbe nyom mindig egy jobb fegyvert vagy cuccot ,így ezzel sincs dolgod.
-A pályák is annyira egyszerűek, hogy még arra sem vették a fáradtságot, hogy több útvonalon mehess vagy jobban elrejtsék a megszerezhető dolgokat rajta, minden ott van az orrodban nagyon durván.
-Na meg ez a logikátlanságok a játékmenetben.
pl. Akár hegy méretű ellenséggel is elbír a főszereplő, de egy kaput nem képes kirúgni vagy legalább átkúszni alatta ha van annyi hely, inkább meg kell helyette kerülni az egészet egy másik irányból..
Ez nem egy OV “mászkálás” dungeonok-kel, meg a térképen való felfedezéssel hogy hol mi lehet, és millió melléktevékenységgel. Ez egy rengeteg átvezetővel, közben látványos harcokkal operáló komplex történet. Egyéni ízlés kérdése ki mit vár egy játéktól. De ez nem MINŐSÉGI kérdés.
A legnagyobb bajom hogy minimális erőfeszítés sincs a játék rpg részében, ha már csak azt engedték volna hogy rendesen lehet öltöztetni a főszereplőt vagy legalább annyira mint az új GoW-ban és egy kicsit több életet tettek volna a nyitottabb pályákra akkor én már minden mást elnéznék neki. De ez így egy nagy 0 ahhoz képest amit már az elmúlt években letett pár játék az asztalra. Vicc kimondani de a God of War Ragnarok jobban rpg mint ez és azzal is játszik a fiatal generáció. Szóval szerintem ez csak egyszerű kikerülős marketing szöveg.
“With Final Fantasy 16, we wanted to get as many players as we could,” Yoshida said. “We wanted to bring back not just the fans of the series, but also players that had drifted away from the series.[...] And the one thing that we thought would be a great way to get a lot of those gamers to come back was to go down the road of action.”
fortnite generáció miatt lett akció orientált a game
Japán stílus, kultúra és humor és ezek a karakterek...XD
Vicces vagy.
Nehéz úgy beleélnem magam a történetbe, hogy tízpecenként felröhögök egy új karakter kinézetén, meg azt várom mikor kezd bele egy Backstreet Boys számba, vagy szólal meg a Pornhub szignál, és a cicafül csinál valami váratlant azzal a hosszú karddal ami a kezében van...XD
Konkrétan a kissrácról egy jó darabig azt hittem hogy lány...XD
Csak nekem tűnt fel, hogy "A Plague Tale"-bol is loptak rendesen a fejlesztők?
"LOPTAK". Pls, ha kritikát akarsz írni akkor ne ilyen módon írd le. Ez nem spekuláció, hanem magabiztosan leírtad hogy loptak a fejlesztők, amikor azt se tudod miről beszélsz. Viszont lehet én értelmeztem rosszul amit mondtál, akkor sorry, de nekem így jött le.
Az optimalizációs probléma a patch után nem lett javítva? Előbb néztem streamet és ahol eddig fps droppok voltak ott utána kb 1 se volt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.