World of Warcraft: Wrath of the Lich King Launch Party a WestEnd City Centerben

Ezreket vonzott a CD Projekt WestEnd City Centerben megrendezett World of Warcraft: Wrath of the Lich King Lauch Party-ja. Míg a színpadon stand up comedy műsor és mindenféle verseny szórakoztatta a népet, addig a Media Markt előtt egy gigantikus méretű heringkonzerv kezdett kialakulni már jóval 22 óra előtt. Azt nem tudom, hogy jutott-e mindenkinek WOW, de egy Collectors Edition biztos kezekre lelt annál a nagyjából hat-nyolc éves kisfiúnál, aki az elsők között ért be a boltba.

Nevethettek, viszont én biztos vagyok benne, hogy Orc harcosként bármelyikünk száját elkeni fél perc alatt. De ne kalandozzunk el ennyire, térjünk vissza a Lauch Partyra, szerda késő este ugyanis draeneik, night elfek és undeadek egy egész serege lepte el a Nyugati téri bevásárlóközpontot. A maszlag javát természetesen human karakterek tették ki, de vitathatatlanul páratlan élményt nyújtott az, hogy egy priest blood elffel együtt álltam sorba kóláért, miközben a háttérben százak üvöltötték a jól ismert „for the horde" és „alliance" vezényszavakat.


A buli első programja a Showder Klubból ismert egyik stand up comendy művész előadása volt, aki a stílustól megszokott nyers és szókimondó hangvételben ismertette velünk a WOW-val való megismerkedését, és véleményét az egész világhisztériáról. Azt hiszem nem csalódtunk az előadásában, és talán egy kicsit mindenki magára ismerhetett az előadó egyes gondolataiban. A kellő alapozás megtörtént, ezt követően körútra indultam, hogy megnézzem mi újság a Media Markt előtt.


Megérte edzeni oly sok éven át a reggeli 7-es buszon, a nagy piros üzlet előtt ugyanis százasával nyomták egymást az emberek. Volt fiatal és idős, fiú és lány, igazából megtippelni se merném, hogy hányan vártak ama bizonyos november 13-i éjfélre. A biztonsági őrök tíz percenként vittek egy-egy újabb kordont a sor vége felé, de ez még mindig semmi, fél tizenkettő táján ugyanis akkorára dagadt a kis kommuna, hogy az utolsók már a parkolóba kényszerültek. A szervezők ekkor gondoltak egyet, és kiegyenesítették a középtájt elkanyarodó sort, melynek következtében sokak bánatára – vagy éppen örömére – kicsit felborultak a rajtszámok. És ha végül nem is mindenkinek jutott lemez, az biztos, hogy holnap nem egy diáknak fog elmaradni az első pár órája.


A földszinten mindeközben kvízverseny ment, aztán zenélni kezdett a Rock & Rule csapat, vagyis a CD Projekt WOW karakterekből álló Guitar Hero zenekara. Kőkemény látvány volt, a varázsból lassan ocsúdtam csak fel, viszont kihasználva éberségemet elindultam megkeresni a jelmezverseny indulóit. A nevetségesen egyszerűtől a házilag barkácsolt jelmezeken át a mesterien megvarrott, és hiteles kiegészítőkkel végigaggatott profi kosztümig mindent láttam, örök élményt viszont csak egy, az élő fa nyújtott számomra. Nem volt se profi, se annyira szép, láthatóan mozogni is szenvedés volt benne, az ötlet viszont mindent elsöpört.


A jelmezverseny kicsit kicsúszott az időből, nagyjából a tizedik szereplő színpadra lépésekor ugyanis a tömeg a perceken belül kinyitó Media Markt felé irányította figyelmét. Még ekkor is többen álltak be a sorba, ami már vagy egy tucat üzlettel arrébb ért véget, de legalább újabb tanúbizonyságot nyert kicsiny népünk mérhetetlen tűrőképessége. Én részemről libabőrös lettem, mikor a felemelt fényképező kijelzőjén megláttam a bevásárlóközpontot belsejébe nyúló egymásra zsúfolt fejeket.


Éjfélkor aztán megesett az, amire ezrek vártak – kinyílt végre a Media Markt, és gazdára találhattak a felstócolt Lich Kingek. Tízesével engedték be a vevőket, az első fanok futva téptél le a polcról a játékokat, jutott bőven mindenkinek, még olyan is akadt, aki kilenc alap mellé még levett két CE-t is a polcról.


Senki se számított ekkora megmozdulásra, de jelesen vizsgáztak a szervezők. Élvezetes, hangulatos, kellemes órákat töltöttünk el a mozgólépcsőkön fel-alá utazva, és ha nem is láttunk mindig mindent, azért feledhetetlen volt az este, végre Magyarországra is eljött ugyanis az az éjjeli sorban állós feeling, amit oly régóta irigyeltünk már a japánoktól és az amerikaiaktól. Zárszóként engedjétek meg, hogy mélységes tiszteletem tolmácsoljam InGennek, Callistonak és aDoayennek, a sok idegen között jó volt barátokat is látni a partyn.