Az UFC 2009 Undisputed játéknak köszönhetően mi is részesei lehetünk a show-nak. A bénán animált, minden pillanatában megrendezett WWE Smackdown vs. Raw, és a pankrátor stílust megszégyenítő, szánalmasan rosszra sikerült Legends of Wrestlemania játékokat fejlesztő japán Yuke's legújabb produkciójában mi is UFC harcosok lehetünk, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, milyen amikor negyed óráig pofozzák és rugdossák az embert. Azonban ne tévesszen meg senkit az előbb említett két játék, az Undisputed ugyanis messze felülmúlja őket, már-már Fight Night magasságokba emelve az anyagot!
Ketrecharcos karrierünk indulásakor öt játékmód közül választhatunk. Érdemes a tutoriallal kezdeni, ami szájba rágja nekünk a gombok használatát, illetve azt, hogy mit kell csinálni, ha földre kerülünk, vagy hogyan lehet kiszabadulni egy trükkös lefogásból. Az exhibition mód a szabad játékok otthona, az öt nehézségi súlyba sorolt több, mint 80 harcos bármelyikével bunyózhatunk itt, mindenféle kötöttségek, és egyéb dolgok nélkül. A classic fights-ban legendás összecsapásokat játszhatunk le újra, némi élőszereplős videó, és unlockolható extra tartalmak kíséretében, míg az online a többjátékos mókát, a career pedig a kampányt nyitja meg előttünk.
Az utóbbiban egy saját készítésű, vagy egy már meglévő karakterrel mászhatjuk meg az UFC képzeletbeli ranglétráját. Teljesen kezdőként indul a pályafutásunk, az edző felbérlése, és az első amatőr erőpróba után pedig indulhat az igazi karrier! A menedzser folyamatosan bombáz minket lehetséges ellenfelekkel, az összecsapások között pedig több hétnyi edzésre és erősítésre is van mód, hogy emberünk 100%-os erőbedobással léphessen az oktogonba.
A stílust jól eltalálták a készítők, nem azt a buta arcade bunyózást láthatjuk, mint a korábbi pankrátoros címekben, itt tényleg érezni, hogy vérre megy a harc. A püfölések alatt nem ritka, ha elhagyja a játékos száját egy „hú baze” vagy „anyááááád” felkiáltás, az ütések és rúgások annyira realisztikusra sikerültek ugyanis, hogy már a látványuk is fájdalmas. Nincs finomkodás, ezek nem brit úriemberek, nem úgy birkóznak, hogy nehogy szegény ellenfélnek véletlenül is lejöjjön a plezúr a térdéről. Itt fröcsög a vér, ha valaki a földre kerül, és nem tud védekezni, akkor addig ütik a fejét, míg a bíró le nem fújja az egész meccset!
Az irányításhoz ki kell használni a kontroller összes gombját, ami egy kicsit megnehezíti a dolgunkat, főleg akkor, ha gyorsan kell reagálni valamilyen helyzetre, de két-három délután alatt meg lehet tanulni az összes funkciót. Alapból elég annyit tudni, hogy a bal stick mozgatja a játékost, az ABXY gombokkal pedig ütni és rúgni lehet, ez egészül ki kétféle védekezéssel, két ütésirányzékkal, fogásokkal, illetve egyéb, helyzetfüggő funkciókkal. Nekem a Fight Night irányítása jobban bejött, itt is meg lehetett volna úgy oldani, hogy a jobb kar forgatásával ütünk, és akkor mondjuk a ravaszokkal rúgunk – bár lehet, hogy ezt az EA levédette, a fene se tudja.
Nem lehet viszont panasz a grafikára. A látvány csodaszép, az emberek az utolsó szemölcsig teljesen kidolgozottak, a részletes mimikáknak köszönhetően szinte élnek, a közeli képeken pedig látni, ahogy csurdogál rajtuk az izzadtság, a bőrük pedig megremeg egy-egy bekapott pofon után. A sérülés valós időben történik, egy-egy keményebb egyenest követően felszakad az emberek szeme alatti bőr, a meccs végére pedig feldagad és belilul az arcuk, a mozgásukon látni, hogy melyik testrészük fáj, mennyire fáradtak el, sőt néha még felemásan is pislognak. Kemény vizuális elemeket vonultat fel tehát az UFC 2009, a legdurvább mégis az, amikor valaki mondjuk elcsúszik a saját vérében, földre kerül, a másik ugrás közben bevisz egy horgot, majd elkezdi sorozni a fejét, de úgy, hogy szegény védekezni se tudjon. Ez garantált módszer a technikai K.O-ra, bár ha ügyes az alul lévő, akkor megfordíthatja a helyzetet, eldöntve akár az egész meccs sorsát is. A kiütés hasonlóan brutális, a játékos megszédül, a képernyő fakóra vált, az idő egy pillanatra lelassul, majd ha nem lép el onnan, akkor a következő két-három ütés kirepíti a fogvédőjét is, ő pedig úgy landol a földön, akár egy zsák krumpli.
Komoly hibákat nem tudok sorolni, a játék nagyon ütős lett, azonban az apróságok miatt le kell vonjak pár pontot. A menü például nagyon lassú, mindent külön tölt be, ha karaktert csinálunk, akkor pedig egy bő fél óra csak azzal telik el, hogy végignézzük az arcokat és a frizurákat. Nem elég pergős így a dolog, illetve sokat levon az élvezeti értékből, hogy a két játékos cserélődésén kívül szinte semmi változatosság nincs a meccsek között. A felvezető animációk unalmasak, a pályák ugyanúgy néznek ki, a szünetek is hasonlóan telnek, de ami engem a legjobban idegesített, hogy mindent hatszor ment el a játék. Meccs után csak úgy záporoznak az üzenetek, „karakter mentése, játékmenet mentése, profil mentése, kérlek ne kapcsold ki a konzolt”, és még sorolhatnám. Persze ezek nem nagy hibák, de egy ici-picit mégis hangulat rombolóak, ha ezekre odafigyelnek a fejlesztők, akkor jövőre bátran adom meg a 9 pont feletti értékelést.
Egy hónap van hátra a Fight Night Round 4 megjelenéséig, de érdemes beszerezni az UFC 2009-et is, hiszen a két stílus eltér egymástól, minőségben pedig majdnem ugyanazt kapjuk. A bunyók szerelmeseinek pazarul fog telni az idei nyár, ideje kidobni a WWE-t, és a többi ratyit, eljött a minőségi összecsapások ideje!
Ketrecharcos karrierünk indulásakor öt játékmód közül választhatunk. Érdemes a tutoriallal kezdeni, ami szájba rágja nekünk a gombok használatát, illetve azt, hogy mit kell csinálni, ha földre kerülünk, vagy hogyan lehet kiszabadulni egy trükkös lefogásból. Az exhibition mód a szabad játékok otthona, az öt nehézségi súlyba sorolt több, mint 80 harcos bármelyikével bunyózhatunk itt, mindenféle kötöttségek, és egyéb dolgok nélkül. A classic fights-ban legendás összecsapásokat játszhatunk le újra, némi élőszereplős videó, és unlockolható extra tartalmak kíséretében, míg az online a többjátékos mókát, a career pedig a kampányt nyitja meg előttünk.
Az utóbbiban egy saját készítésű, vagy egy már meglévő karakterrel mászhatjuk meg az UFC képzeletbeli ranglétráját. Teljesen kezdőként indul a pályafutásunk, az edző felbérlése, és az első amatőr erőpróba után pedig indulhat az igazi karrier! A menedzser folyamatosan bombáz minket lehetséges ellenfelekkel, az összecsapások között pedig több hétnyi edzésre és erősítésre is van mód, hogy emberünk 100%-os erőbedobással léphessen az oktogonba.
A stílust jól eltalálták a készítők, nem azt a buta arcade bunyózást láthatjuk, mint a korábbi pankrátoros címekben, itt tényleg érezni, hogy vérre megy a harc. A püfölések alatt nem ritka, ha elhagyja a játékos száját egy „hú baze” vagy „anyááááád” felkiáltás, az ütések és rúgások annyira realisztikusra sikerültek ugyanis, hogy már a látványuk is fájdalmas. Nincs finomkodás, ezek nem brit úriemberek, nem úgy birkóznak, hogy nehogy szegény ellenfélnek véletlenül is lejöjjön a plezúr a térdéről. Itt fröcsög a vér, ha valaki a földre kerül, és nem tud védekezni, akkor addig ütik a fejét, míg a bíró le nem fújja az egész meccset!
Az irányításhoz ki kell használni a kontroller összes gombját, ami egy kicsit megnehezíti a dolgunkat, főleg akkor, ha gyorsan kell reagálni valamilyen helyzetre, de két-három délután alatt meg lehet tanulni az összes funkciót. Alapból elég annyit tudni, hogy a bal stick mozgatja a játékost, az ABXY gombokkal pedig ütni és rúgni lehet, ez egészül ki kétféle védekezéssel, két ütésirányzékkal, fogásokkal, illetve egyéb, helyzetfüggő funkciókkal. Nekem a Fight Night irányítása jobban bejött, itt is meg lehetett volna úgy oldani, hogy a jobb kar forgatásával ütünk, és akkor mondjuk a ravaszokkal rúgunk – bár lehet, hogy ezt az EA levédette, a fene se tudja.
Nem lehet viszont panasz a grafikára. A látvány csodaszép, az emberek az utolsó szemölcsig teljesen kidolgozottak, a részletes mimikáknak köszönhetően szinte élnek, a közeli képeken pedig látni, ahogy csurdogál rajtuk az izzadtság, a bőrük pedig megremeg egy-egy bekapott pofon után. A sérülés valós időben történik, egy-egy keményebb egyenest követően felszakad az emberek szeme alatti bőr, a meccs végére pedig feldagad és belilul az arcuk, a mozgásukon látni, hogy melyik testrészük fáj, mennyire fáradtak el, sőt néha még felemásan is pislognak. Kemény vizuális elemeket vonultat fel tehát az UFC 2009, a legdurvább mégis az, amikor valaki mondjuk elcsúszik a saját vérében, földre kerül, a másik ugrás közben bevisz egy horgot, majd elkezdi sorozni a fejét, de úgy, hogy szegény védekezni se tudjon. Ez garantált módszer a technikai K.O-ra, bár ha ügyes az alul lévő, akkor megfordíthatja a helyzetet, eldöntve akár az egész meccs sorsát is. A kiütés hasonlóan brutális, a játékos megszédül, a képernyő fakóra vált, az idő egy pillanatra lelassul, majd ha nem lép el onnan, akkor a következő két-három ütés kirepíti a fogvédőjét is, ő pedig úgy landol a földön, akár egy zsák krumpli.
Komoly hibákat nem tudok sorolni, a játék nagyon ütős lett, azonban az apróságok miatt le kell vonjak pár pontot. A menü például nagyon lassú, mindent külön tölt be, ha karaktert csinálunk, akkor pedig egy bő fél óra csak azzal telik el, hogy végignézzük az arcokat és a frizurákat. Nem elég pergős így a dolog, illetve sokat levon az élvezeti értékből, hogy a két játékos cserélődésén kívül szinte semmi változatosság nincs a meccsek között. A felvezető animációk unalmasak, a pályák ugyanúgy néznek ki, a szünetek is hasonlóan telnek, de ami engem a legjobban idegesített, hogy mindent hatszor ment el a játék. Meccs után csak úgy záporoznak az üzenetek, „karakter mentése, játékmenet mentése, profil mentése, kérlek ne kapcsold ki a konzolt”, és még sorolhatnám. Persze ezek nem nagy hibák, de egy ici-picit mégis hangulat rombolóak, ha ezekre odafigyelnek a fejlesztők, akkor jövőre bátran adom meg a 9 pont feletti értékelést.
Egy hónap van hátra a Fight Night Round 4 megjelenéséig, de érdemes beszerezni az UFC 2009-et is, hiszen a két stílus eltér egymástól, minőségben pedig majdnem ugyanazt kapjuk. A bunyók szerelmeseinek pazarul fog telni az idei nyár, ideje kidobni a WWE-t, és a többi ratyit, eljött a minőségi összecsapások ideje!