Infinity Blade teszt

A szemfüles iPhone fanatikusoknak bizonyára nem volt ismeretlen eme cím, hiszen még maga Steve Jobs is maximális elismeréssel nyilatkozott erről az alig pár száz megás kis játékról. Én viszont egyáltalán nem hallottam még róla, de tekintettel arra, hogy egyik napról a másikra az első öt közé került a letöltési listán, elkezdtem utánajárni. Főleg, hogy a szokásos egy dolláros ár helyett „borsos” hatért vesztegetik a virtuális piacon. Nem kellett sokat kutakodnom, hogy meglássam az első képeket belőle. Ránéztem és csak brazilt arckifejezéssel bólogattam magam elé, hogy persze-persze, ez is csak egy magas felbontású kép valami átvezető animációból. Amikor viszont találtam egy videót is az anyagról, na, akkor frankón nem hittem a szememnek. Az Infinity Blade ugyanis úgy néz ki, mintha mondjuk a legendásan sikeres Demon’s Soult portolták volna át kedvenc telefonunkra. Teljes mértékig hihetetlen látvány kerül a szemünk elé, pedig nekem csak 3Gs-em van, még csak nem is retina displayen néztem. De a külső nem minden, lássuk mit is kapunk ezért a röhejesen alacsony összegért.


Az első pár percben rögtön megismerkedhetünk a történettel (ami, mint olyan, nem nagyon létezik), illetve be is avatnak minket a játék sava borsát alkotó harcrendszer végtelenül egyszerű alapjaiba. Főhősünk egy bátor lovag, akinek a célja véget vetni a hihetetlen hatalommal rendelkező, halhatatlan God King uralmának, aki vaskézzel nyomja el kicsiny országunk lakosságát. Hogy mennyire is erős eme főgonosz, hamarosan ki is fog derülni, lévén rövid úton vet véget hitvány életünknek. Ekkor kerülünk bele abba az érdekes és rendkívül eredeti hangulatba, aminek a lényege a családunk vérvonala lesz. Ugyanis előreugrunk a történetben pár évtizedet, és a fiunk fogja átvenni helyünket, akinek a célja ugyancsak a gonosz hatalmának a megdöntése lesz. Ekkor kezdődik el az első vérvonal (Bloodline).


Itt lép be a képbe a hihetetlenül egyszerű, mégis zseniális fejlődési rendszer, ugyanis végigverekedve magunkat a kastélyon, végül eljutva az Istenkirály (de hülyén hangzik ez magyarul) trónja elé, újra és újra bukásra leszünk ítélve. Majd jön a következő vérvonal, a következő leszármazottunkkal, aki már örökölni fogja apja minden tulajdonságát és felszerelését, majd szénné tápolva magát előbb vagy utóbb (ez a játékos ügyességétől függ) csak eljut odáig, hogy legyőzze ezt a csúnya gonosz királyt.


Maga a játékmenet igazából olyan, mint egy interaktív mozi, aki kipróbálta az Epic Citadelt, annak már ismerős lesz ez a „point&tap” rendszer. Mi igazából csak az előrehaladás pár pontján tudunk beleavatkozni abba, hogy merre menjünk tovább, illetve álló helyzetben akár 360 fokban is képesek leszünk majd nézelődni. Ezt érdemes is gyakran használni, hiszen a legtöbb sarokban ott fog lapulni egy eldugott gyógyító ital, pár zsák arany, vagy éppenséggel egy kincsesláda, amik kinyitásával véletlenszerűen ajándékoznak meg minket valami hasznos dologgal. Ahogyan azt korábban már írtam, a látvány döbbenetes, az összképet csak a néha előforduló akadozás tudja egy kicsit lerombolni -ami egyébként biztos vagyok benne, hogy iPhone 4-en nem létezik- illetve az, hogy a bejárható terület még az összes elágazással együtt is kegyetlenül kicsi. Második nekifutásra már simán a trónszék előtt lehetünk csupán fél óra leforgása alatt. De emiatt sem kell aggódni, mert hamarosan jönnek a kiegészítők, új fegyverek, felszerelések, bejárható területek és természetesen az elmaradhatatlan online játéklehetőségek formájában.


Essen még pár szó magáról a harcról és a fejlődési rendszerről is. Ahogyan azt már iPhone-on megszokhattuk, a harchoz leginkább csak a reflexeinkre és gyakorlott újmozdulatokra lesz szükségünk. Támadni igazából nem fogunk tudni, mert ellenfelünk ezt szinte minden esetben kivédi majd. Viszont ellentámadni több formában is lehetőségünk adódik. Egyrészt ott van jobb kezünkben a pajzsunk, amit egy csata alatt limitált számban vehetünk majd igénybe, amennyiben eltaláljuk pont azt a pillanatot, amikor elérne minket a csapás, rövid időre lehetőségünk lesz visszatámadni. Ezen kívül jobbra illetve balra kitérhetünk, aminek az időzítésével ugyancsak ki tudjuk zökkenteni ellenfelünket az egyensúlyából. De amit a legjobban szeretek, az az ellencsapás lesz. Ezt egy kicsit nehéz betanulni, főleg a későbbi vérvonalaknál fog sok fejfájást okozni. Ennek az a lényege, hogy látva ellenfelünk csapásának az irányát, nekünk az ujjunkat használva pont az ellenkező irányba kell mozdulnunk, ezzel azt elérve, hogy kardunk összecsapódásával „lepattan” rólunk az ellenfél, lehetőséget adva a támadásra, vagy éppenséggel kardjaink összeérnek, és nekünk a képernyőt püfölve egyfajta mini-játék után lesz pár pillanatunk suhintani egy jó nagyot.


Ha mindez nem lenne elég, lesz két extra támadásunk is, amik maguktól töltődnek és csak bizonyos időközönként válnak elérhetővé. Az egyik a szuper támadás, ami nem csak, hogy kivédhetetlen és eléggé sokat sebez, de még köröző csillagokat is okozunk ellenfelünk feje köré, amivel újfent lehetőségünk lesz visszatámadni. A másik extra maga a varázslás lesz (személyes kedvencem), amit az első varázsgyűrű felszedésével illetve vásárlásával tudunk majd elkezdeni használni. Miután feltöltődött, a kis ikonra nyomva megjelenik alul egy rúnajel, amit ujjunkkal felrajzolva a képernyőre már működésbe is lép a varázslat, ami lehet támadó illetve védekező fajta is.


Minden csata után tapasztalati pontokat fogunk kapni, amiket a játék szépen eloszt a különböző felszerelések között. A tulajdonunkban lévő tárgyaknak saját tapasztalati csíkja van, amit kimaxolva egy extra skill ponttal gazdagodunk, amit az alap képességeink fejlesztésére tudunk majd költeni. Ezekből egyébként szintlépésenként is plusz kettő üti majd a markunkat. Itt lép a képbe a legvonzóbb és legaddiktívabb része a címnek, ugyanis a kimaxolható és hatalmas választékban jelentkező felszerelések fejlesztése ritka jó móka. Egyszerűen képtelenek leszünk abbahagyni a játékot, pontosan ennek a rendszernek köszönhetően, és nem fogunk addig nyugodni, amíg magunkat széttápolva le nem győzzük a csúnya gonosz GodKinget. Mindeközben pedig szépen lassan profi szinten ki fogjuk tanulni magát a harcrendszert, és piszok jól fogunk szórakozni mindeközben.


Látvány, hangulat, fejlődés, tápolás, játékélmény… ezek a legerősebb tulajdonságai ennek a játéknak. Nagyon nehéz róla rosszat mondani. Az Epicnek ismételten sikerült bebizonyítania, hogy a mai napig lehetséges valami újat csempészni ebbe a telített játékpiacba. Képesek voltak egy fél óra alatt végigjátszható újra és újra ismétlődő játékmenetbe belevinni azt a kis pluszt, ami manapság annyira hiányzik ezekből a csillogó-villogó címekből. Az Infinity Blade egy olyan játék, amit még hosszú évek után is elő fogunk venni, mert egyszerűen lehetetlen abbahagyni. Van benne valami egészen különleges dolog, ami nem más mint a kreatív ötletgazdagság. Kötelező vétel kategória minden iPhone tulajdonosnak, és aki megteheti, terjessze az igét. Ugyanis elkezdődött az a kor, amit oly sokan előre megjósoltak: az Apple uralomra tör… a kérdés már csak az, hogy ez kit zavar majd?!