Az eredetileg Aldrift néven futó alkotást még PlayStation 3-exkluzívnak szánta a párizsi székhelyű Dontnod Entertainment. Ám a srácok hírtelen kiadó nélkül találták magukat és csak egy hajszálon függött az, hogy a cím eltűnjön a süllyesztőben. Ők mégis kitartottak: nem kevés munkaórát és erőforrást öltek a projektbe, mígnem a Capcom felfigyelt az Aldriftre. A japánok megváltoztatták a játék nevét Remember Me-re, s okos húzásként – no meg a profitmaximalizálás jegyében – immáron multiplatform játékhoz adják a tőkét. Dicsérendő tény, hogy a cyberpunk műfaj kezd újra magára találni, s a rajongók igénye csillapíthatatlan. A Remember Me eddig talán nem kapott olyan perfekt visszhangot, ami kijár neki, de biztosra vesszük, hogy megérdemli a figyelmeteket.


2084-ben járunk, Neo-Párizsban. A jövőben a technológiai fejlődés meredeken ível felfelé: az emberi emlékek már digitalizálhatóak, nem kell beérnünk a természet által megadatott porhüvellyel, testünket különféle augmentációkkal fejleszthetjük. Sokan hallatlan hatalomra tettek szert, amely bántja az öltönyös döntéshozók által irányított megavállalatok érdekeit. A diktatúra ismét köztudatba került, éppen ezért kamerákkal és a rendőrséggel szinte mindenkit megfigyelnek. A folyamat révén hatalmas társadalmi szakadék jötte léte a szegények és a gazdagok közt. Az emberi memória értékes árucikké vált a lakosság körében, ezért is van szükség a memóriavadászokra, akik az egyre növekvő keresletnek próbálnak megfelelni. A Remember Me Nilin történetét követi végig, aki egy fiatal és bájos leányzó, aki szintén memóriavadász, de súlyos amnéziában szenved, s arra törekszik, hogy bármi áron visszaszerezze emlékeit. Küldetése során Neo-Párizs egész népességét fenyegető, súlyos összeesküvés nyomaira bukkan.


Oké, lehetséges, hogy a történet nem túl eredeti, ám ettől eltekintve a Dontnod játéka mégis magával ragadó atmoszférával rendelkezik, amely simán elviszi a hátán az egész játékot. Ebben a cyberpunk világban a technológia állandóan fejlődik, s csak néhány kiváltságos számára adatik meg, hogy lépést tudjon tartani vele. A Remember Me művészeti stílusa rendkívül kifinomult és abszolút kényezteti a szemeinket. A színek élesek, a város zsúfolt utcái és a fenti felhőkarcolók homlokegyenest más hangulattal bírnak: odalent komor utcákat és sikátorokat találunk, a nincstelenek elkeseredettek, s a málló vakolatú falakon graffitival adnak hangot a tiltakozásuknak. Minden sarkon tolakodó hirdetőtáblákkal találkozunk, melyek egy jobb és szinte megfizethetetlen élet reményével kecsegtetnek. A játék narratívája teljesen meggyőző és egy interaktív filmre emlékeztet: minden átvezető jelentet motion capture eljárással rögzítettek, tapintható élethűséggel.


Nilin a város egyik földalatti nyomornegyedében tér magához, valaki csúfos tréfát űzött vele, s elsőnek úgy tűnik, hogy őt is elemészti a forgatag, ha nem áll a sarkára. Rögtön szembesül a digitális emlékek függőivel, az emberek mutálódott roncsaival, akik gondolkodás nélkül rávetik magukat a csajra. A Remember Me harcrendszere a Pressen körül forog. Úgy kell elképzelni, mint a Batman: Arkham City kétgombos megoldását, ahol nagy hangsúly van a pontos időzítésen és a ritmuson. A Pressen voltaképpen a személyre szabott kombókat jelenti, amiket gyors és erős támadások variálásával hozhatunk létre. Nilin hatékonyan és gyorsan mozog a túlerőben támadó ellenségek között, a támadássorozatokhoz egyénileg rendelhetünk különféle boostokat. Például a gyors támadáshoz extra sebzést, vagy az erőshöz regenerálódó életerőt társíthatunk – ezek segítségével rugalmas és teljesen személyre szabható kombókat hozhatunk létre. Az ígéretek szerint akár több százfélét is.


Az ellenfelek legyőzése után PMP-t (Procedural Modification Points) szerzünk, amely a tapasztalati pontot takarja. Ha szinten lépünk, az elérhető kombók listája kibővül. Léteznek speciális Pressen-támadások is, mint például a Fury. A dühvel könnyűszerrel kivégezhetjük áldozatainkat, majd elszippanthatjuk azok memóriáját is, amiért bónusz XP üti a markunkat. Elsőre talán kicsit nehéz lesz belerázódni a Remember Me harcrendszerébe – tény, hogy nem egyszerű hack and slashsel van dolgunk. Kezdetben nem sok lehetőségünk lesz az alap ütésvágásokon kívül, minduntalan figyelnünk kell a ritmusra és az időzítésre, ám a korlátozásnak hamar vége szakad, amikor kombófa kiterjed és látványos kunsztok között mazsolázhatunk. Az ész nélküli támadás nem vezet sikerre, ki kell térnünk a gonoszok csapásai elől és folyamatosan mozgásban kell lennünk. Ellenben a küzdelem hangulata tényleg fenomenálisnak ígérkezik, mely részben a dinamikus zenei aláfestésnek köszönhető.


Nilin emlékeihez vezető hosszú utazás nem csupán vérontással van kikövezve. Számos alkalommal kölcsönhatásba léphetünk a környezetünkkel, illetve barátságos NPC-kkel találkozunk. A játék alapvetően lineáris, némi szabadságot azért ad, hiszen rengeteg sarokba bekukkanthatunk gyűjthető javakat (Sensen) keresve, illetve a nehezen elérhető helyekre is felmászhatunk ugyanilyen okból. A platformelemek is szerves részét képezik a produktumnak, hősnőnk folyton mozgásban van, rengeteg információmorzsát gyűjthetünk a pályákon és rengeteg titokra derül fény a történettel kapcsolatban, ha körültekintőek vagyunk. Hovatovább, a környezet részletessége mellett a felfedezés élménye is csodálatra méltó: a város alatt a régi technológiák szétszórt darabjaival találkozunk, míg a felszínen a társadalom sokkal tisztább és előrehaladottabb szakaszát ismerhetjük meg.


Amellett, hogy a design mellbe vág, némileg befolyásolja a játékmenetet is. A kezelőfelület meglehetősen minimalista: a felvillanó utasítások és tájékoztatásokat egyfajta digitális átfedések útján ismerhetjük meg – olykor a falakra festve, nem pedig egyszerűen kiírva a képernyőre. 2084-re valóságos információs túlterhelés sújtja a jövő Párizsát, Nilin pedig folyton tájékoztatást kap a felfedezésre, a harcra, lopakodásra és puzzle-re irányuló feladatokról, melyek sokszor keverednek egymással. Nem árt „emlékeinkbe vésni” a Remember Me-t, hiszen szinte a semmiből tört utat felénk és a megjelenés már szinte a nyakunkon van. A „futurisztikus Uncharted” PC-re, Xbox 360-ra és PS3-ra június 7-én érkezik.