Might & Magic: Heroes VII teszt

  • Írta: iNKARNATE
  • 2015. október 20.
  • heroes vii, might & magic, pc, teszt
A nagynevű széria 20. évfordulója alkalmából új epizóddal tér vissza. A hetedik rész nem kockáztat, a korábbi játékok legjobb alapanyagaiból kíván dolgozni – lássuk hát, milyen fogás került ki a Limbic boszorkánykonyhájából.

Amikor szóba kerül a Heroes-sorozat, szinte mindenki azonnal tudja, miről van szó, hiszen gamer-pályafutásunk során garantáltan találkoztunk valamelyik résszel. Akik behatóbban ismerik a szériát, ha máshogy nem, tudat alatt már összeraktak egy preferenciaalapú sorrendet is az epizódokról. Ami a leginkább érdekes a dologban, hogy mindenkinél teljesen máshogy néz ki az említett lista. Csak egy példa: nyilván szinte mindenkinél elöl szerepel a közszeretetnek örvendő Heroes III, míg a IV igencsak megosztó, egyesek szerint az egyik legjobb (de mindenképp legbátrabb) Heroes-játék, mások szerint a lehető legrosszabb. Az utóbbi következtetésre is legalább két okból el lehet jutni, az egyik a negyedik rész béna 3D grafikája és alapvető furasága, a másik pedig a túl sok gyökeres játékmenetbeli újítás egyszerre. Olyan újítások, amelyek közül azért bőven felbukkannak elemek a modern iterációkban.

Az új részt a Ubisoft okosan a Heroes VI-ot végül befejező-javítgató, és a Might & Magic X: Legacy szerepjátékot jegyző Limbic Entertainmentnek adta. Embert próbáló feladat. Vajon mennyire sikerülhet egy lélegeztetőgépen tartott zsánerben olyat alkotni, ami legalább a fanoknak bejön? A Limbic nem bízta a véletlenre a dolgot, és pontosan ezeket az embereket vonta be a fejlesztésbe a Shadow Councillal, így a hetedik rész elvileg a rajongók vágyainak legnagyobb közös részhalmazából készült, kiegészítve a kötelező kiadói-fejlesztői ötletekkel. Garantáltan nem fogja alapjaiban megreformálni a szériát, méghozzá olyannyira nem, hogy akinek bármely korábbi alkotáshoz volt már szerencséje, instant otthon érzi majd magát - gyakorlatilag tutorial sincs. Ez utóbbit komoly problémának látom, annak ellenére, hogy megtudtam a játék producerétől: nem új játékosok bevonzása a cél, hanem a sorozat rajongóinak kényeztetése.

A kampány elindításakor az alábbi átvezetővel szembesültem: hőseink egy asztalnál ülve beszélgetnek arról, mit is kellene az intróban megismert Ivan hercegnek tennie ebben a háborús időszakban, amelybe belecsöppenünk. Ezzel még eddig semmi gond nincs, leszámítva, hogy bár a tanácstagokat és Ivan herceget is lemodellezték, a szereplők nem mozognak, és mindez a játék motorjával van prezentálva, nagyjából 10 évvel ezelőtti szinten. Animációra vagy nem futotta, vagy valaki azt gondolta, ez így jó lesz, de igazából nincs komolytalanabb dolog, mint ezeket a bambán szájtátott szereplőket nézni és hallgatni, és a szinkronszínészek sem sokat segítenek a dolgon. A karakterek azért valamennyi mozgást végeznek, de persze szigorúan csak akkor, amikor a kamera éppen nem őket mutatja.

A frakciókat képviselő hősök ülnek ennél a terepasztalnál – Ivan herceg tanácsadói. Előadják tanulságos történeteiket a hercegnek, aki nehéz döntés előtt áll: leteszi a fegyvert és hagyja a Birodalmat királyságokra szétesni, vagy a trónra tör. A tanácstagok meséi alkotják fajtól függően a 4-5 felvonásból álló kampányokat, melyek térképenként többórányi játékot biztosítanak. Miután a herceg meghallgatta tanácsadóit, saját két felvonásával fejeződik be a Heroes VII sztorija: az egyjátékos tartalom mennyiségére tehát nem lesz panasz. A kampányokat tetszőleges sorrendben játszhatjuk végig, és egy történeten belül is bármikor elérjük a tanácsasztalt.

A 3D-s átvezetőt követő „enyhe” szemöldökráncolás után fejest ugrottam a sötételfek kampányába, és hogy jöjjön valami pozitívum is, a rajzolt, pergamenalapú 2D-átvezetők sokkal jobban sikerültek, mint a tanácsasztal. A Dungeon frakció sztorija egyenesen a Might & Magic X: Legacy előzményeként kezdődik, találkozunk ismerős karakterekkel is, így óriási pluszpont, hogy gondoltak a brand játékainál egymás erősítésére. A klasszikus 3DO által kiadott Might & Magic-produktumok egy részének nagy erénye volt, hogy egyazon univerzumban játszódtak, zenét, grafikákat osztottak meg közöttük, ezzel szemben a Ubisoft-féle Ashan eddig nehezen tudta legitimálni magát egy olyan entitásként, amelyről fenntartások nélkül elhisszük, hogy egy kerek, élő-lélegző fantasyvilág. Emellett hidegrázós pillanat az, amikor az Academy városban megszólal a Heroes III nekro témájának egy része, vagy amikor realizáljuk, hogy a trogloditák ismét a Dungeon-sereget erősítik.

És milyen maga a játék? Nos, a játékmenetre vonatkozó fejlesztői ígéretet, miszerint az eddigi részek legjobbját kapjuk, alapvetően sikerült beváltani. Nincs igazán merész dobás, ami van, azt pedig a legjobb részekből húzták be az alkotók, az implementáció jól sikerült. Az újítások nagy része leginkább a felhasználói felületet érinti, sokkal több információt kapunk, minden felületen (ha nem is a legszebb módon), vagy például csata közben látunk olyasmit, hogy a területre, ahova lépnénk, elérnek-e az ellenség íjászai vagy épp menedéket nyújt. A hatodik epizóddal ellentétben megszűnt az elfoglalt városok átépítésének lehetősége, de bónuszokat osztogató kormányzói poszt és a kontrollzóna megmaradt. A küzdelemhez elengedhetetlen erőforrások száma ismételten hét lesz. Megmaradtak a lénykategóriák is, és továbbra is hetente bérelhetjük fel őket, vannak karavánok is. A mágiarendszer ismét klasszikus iskolaalapú, tanulni pedig megint a mágikus céhekben tudunk, akárcsak a régi szép időkben. A skillwheel ezúttal sem véletlenszerű (illetve beállítás kérdése a kampányon kívüli meccsekben), de jóval fókuszáltabb, mint a hatodik rész fejlődési rendszere. A pályák elrendezése törekszik a legjobbra, de még így is csak elmegy. A játékmenet 3D-térképekhez való igazítása egy olyan kihívás, amelyet igazán egyik 3D-s Heroesban sem sikerült hatékonyan megvalósítani.

 

A játékmechanikát megvizsgálva tehát általánosságban nincs igazán panasz (persze akinek a negyedik rész a kedvence, az most sem örülhet igazán), leszámítva a kevés lépésszámot, amire korábbi írásomban már utaltam. A végleges verzióban nem sokat javult a helyzet, egyszerűen túl keveset tudunk haladni hőseinkkel naponta, borzasztó sok idő mindent bejárni a környéken. Ennek ellenére hiába javult a korai bétához képest a mesterséges intelligencia körének ideje, így is rengeteget kell várni a gép lépésére. Nem is igazán a kampánynál jön ez elő, hanem hot-seat közben, ha van AI, vagy csak a gép elleni meccsekben. Az animációkat a világtérképen vagy harc közben felgyorsíthatjuk, de a gép köreinek gondolkodós szakaszán ez sem fog érdemben segíteni. A játékkal egyszerűen nem lehet pörgősen játszani, és ez ennél a játéknál nem a stílus hibája! Hiába gondolkodik az ember körökre előre, ha levakarja az arcát a sok töltéstől, a lelkesedés meg csak múlik és múlik.

A grafikáról sem tudok teljesen pozitív képet festeni, sajnos érdemben nem változott az a tény, hogy minden fakó, mintha ködös lenne. A Heroes VII-ben ezért néha az élénk színek is tompának, hidegnek hatnak, ami azért a korábbi részekre nem jellemző, itt pedig egyáltalán nem arról van szó, hogy a dizájn változott volna egy komor dark-fantasy irányba. Egyszerűen nehezen hiszem el, hogy még mindig nem sikerült akár valami post-processing effekttel megoldani a problémát, amely már az első buildek óta fennáll. A modellek és textúrák viszont egy ilyen játékhoz megfelelően részletesek, az animációk szépek, folytonosak, egy-egy közelharci akció a „cool cam”-nek hála eléggé ütősen néz ki. Összességében viszont azt kell, mondjam, a négyéves előző epizód grafikailag kenterbe veri a Heroes VII-et.

 

A kezdetektől jelenlévő Paul Anthony Romero és Rob King zeneszerzők visszatértek, és ismét kiegészültek Karin Mushegain operaénekesnővel, hogy a sorozatra jellemző magas minőségű muzsikákat hallhassuk kalandjaink közben. A város- és frakciótémák zseniálisak, az operabetéteket is itt hallhatjuk. Találkozunk majd ismerős dallamokkal az új zenék közt is, de vannak csalódást okozó darabok, amelyek teljesen megtörik a játékot (például egy igen túltolt csata alatti dallam), vagy az AI amúgy is túl hosszúra nyúló köre alatt szóló kaotikus téma, érthetetlen. Az új szerzemények mellett sok az újrahasznált kontent – szomorúságomra, ha már újrahasznosítunk, akkor nem túl emlékezetes random csatazenék helyett jöhettek volna ütősebb trackek.

Az utóbbi bekezdések nem sejtetnek túl sok jót a játékról, igaz? Ne szaladjunk ennyire előre. A Might and Magic: Heroes VII hosszú idő óta az egyetlen ilyen stílusú játék, amelyhez folyamatosan vissza szeretnék térni, és ezzel nem vagyok egyedül – a barátnővel és haverokkal játszott hot-seat meccs után tőlük is ezt hallottam vissza, úgy, hogy a Ubisoft égisze alatt készült korábbi részek nem fogták meg őket. Én úgy hiszem, hogy ez főként egy víziónak köszönhető a készítők részéről. Víziónak, ami lehet, hogy mélyen ott lapult valahol a sorozat korábbi, Ubisoft által kiadott részeiben is, de most végre kezd összeállni, megmutatkozni. A játékból árad a hangulat, az egységes, játékok közt osztott világ sokat dob a hihetőségen, a játékmenet tényleg a sorozat legjobb elemeit vonultatja fel.

Úgy néz ki, hogy ugyanaz történik, mint minden új Heroes-résszel: 2-3 javítás múlva egy teljes, bugmentes játékot kapunk, aminek így kellett volna megjelenni, mégsem ez történt. Merthogy hibákkal, gikszerekkel azért találkozunk, még ha rengeteget sikerült is kiirtaniuk a fejlesztőknek a béta és az előzetes build óta (a day one patch is hatalmas volt, és a következő nagyobb tapaszra már ígéretet is kaptunk). A grafika "megfelelő", zeneileg azért nagyjából rendben vannak a dolgok, a játékmenet pedig visszanyúl a gyökerekhez és tökéletesen megidézi a múltat, simára csiszolva – ha túl tudjuk tenni magunkat a lajhárlassúságon, az egyik legjobb részt kapjuk a H3 óta. Az Unreal motor biztosította teljes modolhatóság és a pompás editor sokat dobhat az anyag megítélésén, csak találja meg a közönségét. Azt már most garantálom, hogy ez az epizód is legalább annyira megosztó lesz, mint a korábbiak. Ismételten látszik, hogy a Ubisoft nem nyom elég pénzt ebbe a frencsájzba, de ha végiggondoljuk, csoda, hogy egyáltalán ad rá bármennyit is, a nem túl nagy várható bevétel ellenére. Bízom benne, hogy ettől függetlenül az alkotóknak lesz még lehetőségük továbbvinni a fent említett víziót, mert potenciál bőven van benne.

Kapcsolódó cikkek

23.
iNKARNATE
#22: Mint mindig, pár hónappal később összeáll a dolog :)
22.
UnSeeN
Nos így november végére az 1.5-ös patch után sikerült kijavítani minden a cikkben tárgyalt hibát, jó lett a grafika, gyors a játékmenet, szinte alig van töltési idő. Egy 2008-as i7-920@3,8Ghz-en tolom (full grafika -1 pötty) és megy minden szépen hibátlanul. Így már végre élvezhető lett a játék.
21.
balzamon
#1: Nekem az V-tel az volt a bajom, hogy még a relatíve (III-ban kb. az S méretű) kis méretű pályák játékideje is többszörösére nőtt, amit egyedül a 3D okozott. Én pedig III-ban a nagyobb pályákat szeretem. (általában 2-3 óra még egy XL-s pálya is) Ez a lassú vontatott játékmenet annyira idegesített, hogy inkább a Disciples III-mal játszottam. Ott is lassú a játékmenet, de valahogy mégis jobban tetszett. A Heroes sorozatnak pont nem a grafika volt a fő erőssége, hanem a taktikázás, gyűjtögetés. Igaz a Heroes IV-t pont a pocsék grafika miatt nem szeretem.
20.
faceeasyg
Ajánlom az index kritikáját:

http://index.hu/tech/2015/10/24/hibas_termek_most_csak_tizenketezer/

Akár én is írhattam volna, annyira egybecseng a véleményemmel. :)
19.
jani091
#18: Nem csoda, hogy nem vetted észre. Eléggé eldugták a srácok. Tulajdonképpen, aki nem követte végig a játék fejlesztését, az nem is igazán tud róla.
18.
faceeasyg
#17: Hm, ezt nem vettem észre. Akkor lakatlan szigetre már most is jó. :)

Azért csak hasznosabb és praktikusabb lesz majd ha játékon belülre kerül, ha előfordul ilyesmi egyáltalán.
17.
jani091
#15: "Az 1.4-ig meg talán belekerül a random map gen."

Van benne random map gen. Csak nem a játékból indul, hanem a map editorból,
16.
thelegendary
Mi a helyzet a nekrókkal? Visszatér a csapatba a Dark/Dread knight és a Ghost Dragon? :)
15.
faceeasyg
#14: Lakatlan szigetre kimondottan jó, mert nagyon elmegy vele az idő, és multizni meg úgysem tudnál senkivel. Az 1.4-ig meg talán belekerül a random map gen.

Nekem megvan az eredeti HOMM3 CD-n, és minden patch-elés nélkül tökéletesen fut. Nem is emlékszem, hogy lett volna patch, sőt mivel annak idején ez nem nagyon volt divat, feltételezem hogy nem is volt patch egyáltalán.

Nagy Heroes fan vagyok, a 3 és az 5 is megvan, lehet ezt is megveszem majd ha összeheggesztik.

Ami nekem nem igazán tetszik egyik modern Heroes-ban sem, hogy egyre inkább a King's Bounty-ra hasonlít, inkább kalandjáték stratégiai elemekkel tűzdelve, semmint az a vérbeli taktika/stratégia, ami a korai HOMM-okat nagyjá tette. Ezzel szerintem az a cél, hogy a kevésbé hardcore stratégáknak is adjon sikerélményt, de nekem nem jön annyira be.

A HOMM2-t és 3-at én egy lapon emlegetem a sakk nagyságával. Szögegyszerű, könnyen megtanulhatók az alapok, mégis egy mester játékos úgy filéz ki ahogy akar, ha te magad alacsonyabb szinten vagy. ("Easy to learn, hard to master") A modernebbeket (5 még nem is annyira, de a 6-7) kicsit (sokkal?) nehezebb kitanulni, és nincs miben mesternek lenni. Ha haladni akarsz, akkor trivial vagy low seregeknek mész neki, és quick combat. Ennyit a taktika/stratégiáról. Mondom: tiszta King's Bounty, amit egyébként kedvelek, de az egy más játék.
14.
Jacktor
"a 3 túl magasra tette a lécet"
Fura hogy még mindig mindenki ezen pörög. Nem összehasonlítható egy már befutott játék és egy (még) újonc. A h3:
- már kapott kismillió új mapot
- már kapott annyi patch-et hogy játszható legyen
- már kapott kiegészítőket
Ha (pár hónap múlva, mikor már ehhez is lesz egy rahedli új map és javítás, pl. 1.4-es patch) választanom kéne, hogy ezt vagy a h3-at viszem magammal egy lakatlan szigetre, hát én simán ezt választanám.
13.
bloksma
Azért egy rendes tutorialt rakhattak volna bele. Régóta készülök kipróbálni a sorozatot, de úgy látszik mégsem ezzel fogom kezdeni.
12.
Bedincus
Nálam egyértelműen H3 és H5 a befutó. H5-tel egyedül az volt a bajom, hogy a legnagyobb térkép is "kicsi" volt. H6os kampányt kötelességből végig vittem, de több időt nem öltem bele. Ezt már kripóbálni se akartam, de ezután a cikk után talán adok neki egy esélyt.
11.
jani091
#9: Egyébként, korrekt teszt. A külföldi sajtó, sajnos nagyon lehúzta a játékot, pedig, ha kijavítják a technikai bakikat, akkor - mint ahogyan írtad - talán a legjobb rész lehetne a h3 óta. Az alapok adottak.
10.
NorbiGO
Az a nagy baj ezzel a sorozattal, hogy a 3 túl magasra tette a lécet. Lehet, hogy a negyedik rész "nem rossz" az ötödik "egész jó" a hatodik "elmegy" és ez a hetedik is úgy ahogy "vállalható", mindez játékosként az a fajta kompromisszum amit a 3. rész ismeretében teljesen felesleges megkötni. Én legalábbis így gondolom.
9.
jani091

Egyébként az 1.2 es patch javított az AI sebességén. Most kb. olyan sebességgel zavarja le a köröket, mint a hatodik részben.
8.
Chrysh
#7: Engem sose érdekelt a Heroes, de az a V. részt én is kipróbáltam, és azóta odavagyok az V. rész játékmechanikájáért.
7.
Stranger
Az 5. tényleg jó volt, csak "nagyon üres volt" (vagy annak hatottak a pályák) és Blizzard stílusú grafikailag, amit egy ilyen játéknál főleg nem szeretnék látni. Nem volt meg a régi fantasy fíling.
6.
rgerg
vicces hogy az ertekelesben a "Bugok azért akadnak" sor alatt van meg egy sor amit nem lehet mar latni egy bug miatt:-)

A bullet-point miatt gondolom csak. Lehet hogy tevedek.
5.
PolluxHUN
#1: Végre valaki egyetért velem ezzel kapcsolatban!
Pont ezért bízok egy kicsit a VII-ben (nem próbáltam még) hogy a skillwheel hasonló lesz mint az V-ben.
3.
Stranger
#2: Nem tudom mit szenvednek egyáltalán ilyen grafikus motorokkal. 0%-ban tesz hozzá a játékhoz a 3D grafika. Még el is vesz a fílingből.
2.
kastorhun
Az alap hogy a 3. rész a legjobb de szerintem utána jön a 6. rész, hát én inkább eladnám a jogokat, úgy sem kezdenek vele semmit, és csak sz*rnak bele az egészbe, elég csak erre ránézni, grafikailag a 6. rész felülmúlja, az animációkat átmásolták a 6.részből, és egy elavult grafikus motort használ.
Ehhez hasonló nézetben simán működhetne egy Heroes és sokkal olcsóbban meglehetne oldani és jobban nézne ki, és ezt 800ezer dollárból hozták össze.
http://www.battlechasers.com/img/s-combat-high.jpg
1.
Lorthirash
Szerintem még mindig az V rész a legjobb azon belül is a Tribes of the East.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...