The Elder Scrolls Online: Morrowind teszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. július 8.
Megérkezett az első nagyobb volumenű kiegészítő a TESO-hoz, miután a ZeniMax Online újraélesztette az MMO-t. A helyszín ismerős, már jártunk itt 15 éve a The Elder Scrolls III-ban, a nosztalgiavonatra pedig mi is felültünk.

Nem volt sima rajtja a három éve debütált The Elder Scrolls Online-nak, de a készítők szép lassan olyanná formálták a játékot, amiért érdemes minden rajongónak vissza-visszanéznie Tamriel világába. 2015 közepén – tehát a konzolos változatok premierjével egy időben – jelentősen átalakult az MMO, eltörölték a havi előfizetési modellt, számos DLC-vel bővítették a tartalmat, de ezek össze sem hasonlíthatók a tavaly júniusi One Tamriel update-tel, amely az alapmechanikán csavart egy nagyot, a korlátozások pedig eltűntek. Már a kaland elejétől kezdve minden zónát bejárhatunk, bármilyen sorrendben, mindegy, hogy hányas szintűek vagyunk. Így olyan helyekre is eljuthatunk szólóban, ahová korábban csak egy csapattal léphettünk be. A kazamatáknak is két nehézségi szintje lett, megjelent a párbajozás lehetősége, illetve a megszerezhető tárgyak szintjét is a karakter szintjéhez igazították.

A TESO tehát érezhetően még több újoncot szeretne magába szippantani, függetlenül attól, hogy a veteránok számára még mindig elég gyér endgame tartalmat kínál. A veterán arcok már hozzászoktak ahhoz, hogy csak akkor veszik elő az MMO-t, amikor valamilyen új DLC érkezik, és ezúttal sem járnak a kedvükben a fejlesztők, egyszerűen nem éri meg napi szinten tolni a TESO-t. Az már alap, hogy a PvE-re és a PvP-re külön buildeket érdemes összerakni, de akik már régóta fejlesztgették a karakterük egy-egy skilljét, nem kevés champion pontot beleölve, nem igazán örültek annak, hogy egyik napról a másikra használhatatlanná vált a hősük a változtatások miatt. A ZeniMax inkább a kevésbé hardcore arcok kívánságaira hallgat, ezt le kell nyelni. Értem én, hogy közelebb kell hozni az újoncokat és az öregeket, de várni kell még, hogy a rendszer letisztuljon. 

Szükség volt hát egy teljes értékű expanzióra, amely egy teljesen új területre kalauzolja el a játékosokat, és olyan történetet mesél el, amely után mindenki elégedetten csettinthet. A készítők pedig tudják, hogy a nosztalgia komoly fegyvertény, így az első fontosabb kiegészítő (bocsánat, Chapter) Morrowind földjére kalauzolja a játékost, ugyanoda, ahová a 2002-es The Elder Scrolls III is. De mégis, mit adott nekünk a 15 éves RPG? Sokaknak ez volt az első rész a sorozatban, a grafika akkoriban tényleg lenyűgöző volt (engem is VGA-cserére sarkalt), ahogyan a bejárható terep is. Persze a motorháztető alatt olyan komplex RPG-rendszer dolgozott, ami manapság is ritka egy AAA-kategóriás anyagnál.

Igaz, a TESO-féle Morrowind 700 évvel korábban játszódik, de még így is rengeteg ismerős karakterrel és helyszínnel találkozunk. Már a történet eleje is ismerős: ezúttal is rabként, hajóval érkezünk a provinciára. Miután megszökünk fogvatartóink markából, a Dark Brotherhood egyik tagjával futunk össze, aki pár szívességért cserébe eljuttat minket Vvardenfellbe. Pár perccel később már Seyda Neen poros kikötővárosában találjuk magunkat.

Ugyanott van a Census irodája (pontosabban már pár évszázaddal korábban is ott állt), az ikonikus világítótorony, és nem messze tőle a gyorsutazásra használt óriásbolha. Bizony, ez az a világ, amely semmi máshoz nem hasonlítható: égig érő gombák erdejében kalandozunk, különleges építési stílusokkal találkozunk jövet-menet, macska- és gyíkemberekkel futunk össze. És ha ez nem lenne elég, a muzsikák továbbra is a megdobogtatják a szívet, pláne, hogy ismerős motívumokkal operálnak.

A terep sokkal nagyobbnak és szebbnek tűnik, mint korábban, tele van nyüzsgő élettel és számos tennivalóval. Ahogy végigsétálunk a szigeten, úgy kerülnek elénk az ismerős helyszínek: Vivec városa még építés alatt áll, de az istennel ezúttal is összefutunk. Megtaláljuk a Suranhoz közeli helyet is, ahol anno egy Umbra nevű orkkal akasztottam össze bajuszt. A Dagoth Ur birodalmához, a Red Mountainhez közeli hágón rengeteg szárnyas veszedelmet, cliff racert mészároltam le. Természetesen a Dwemer-romokból sincs hiány, illetve a harcosok, tolvajok és mágusok céhének kirendeltségei is feltűnnek a kiegészítőben, ahogy az egymással rivalizáló nemesi házak is. És igen, Balmorát még mindig egy csatorna szeli ketté – már majdnem felkerestem Caiust, a mesterkémet, de ő még akkor meg sem fogant. Megannyi szép emlék tör ránk, és akkor még szinte nem is csináltunk semmit.

A fő történet során Vvardenfell összes szegletét bejárjuk, érdemes itt-ott elidőzni, lévén a városokban megannyi intrika és harc vár ránk. Elsődleges feladatunk az, hogy segítünk Vivec istennek visszaszerezni erejét, miután egy ismeretlen erő ellopta azt. Ha ez nem sikerül, akkor a provincia gyors hanyatlásnak indul. A cselekmény sokrétű és hosszú, a lore-t kedvelő játékosoknak maga a nosztalgiával nyakon öntött Kánaán. Hamarosan minden jelentős frakcióval összefutunk, akikkel le is pacsizhatunk, így megannyi érdekes mellékküldetést vállalhatunk el. A nemesi családok néha túlzásba viszik az intrikákat, de előnytelen helyzetbe egyikük sem jut, hiszen a háttérben sötét alakok tartják fent az egyensúlyt.

Dacára annak, hogy egy MMO-val van dolgunk, még a legutolsó küldetést is sikerült érdekessé, kiszámíthatatlanná és olykor viccessé varázsolni. Elveszett személyeket keresünk, besegítünk a helyi igazságszolgáltatásba, képtelen helyzeteket oldunk meg – az írók tényleg elengedték a fantáziájukat, miközben az olyan rajongókat is elkényeztetik, akik már 15 éve keresztül-kasul bejárták Morrowindet. Nagyon könnyű belerázódni a játékba, hagyni kell magunkat sodródni az árral, és előbb-utóbb belefutunk valamilyen tennivalóba. Mivel nincsenek szintkorlátozások, nem kell amiatt aggódni, hogy valamibe beletörik a bicskánk.

A kiegészítőben debütált az ötödik karakterosztály, a warden, amely igazán sokoldalú kaszt. Ugyanúgy bevethető, ha DPS-re vagy gyógyításra rendezkedünk be, de tankként is remekül használható. Ráadásul van egy olyan képessége, amellyel egy hatalmas medvét vagy egyéb állatokat idézhet maga mellé – ez elég komoly fegyvertény, és egy kicsit a margóra helyezi a többi kasztot. A wardenek tisztelik a természetet, de ettől még szemrebbenés nélkül hasznosítják a növényeket és az állatokat. Hasonlóan a TESO más kasztjaihoz, a wardenek esetében sincsenek komoly megkötések, a játék rugalmasan kezeli a fejlődést - olyan hőst faraghatsz belőle, amilyet csak szeretnél.  Bármilyen páncélszettet magadra ölthetsz, és a fegyverek terén sem kell válogatnod.

Sajnos maradt még pár hiba a TESO-ban. A harcrendszer például még mindig túl egyszerű, az egér két gombjával minden ütközet teljesíthető. Továbbá soha nem éreztet késztetést, hogy társakat keressek némi közös kalandozáshoz a PvE-ben - a Morrowind egyedül is remekül játszható. Oké, kapunk egy új 12 játékost megmozgató Trialt (a raid helyi megfelelőjét), a The Halls of Fabricationt, de valahogy soha nem sikerült tisztességes társaságot összehozni. Amire viszont szükség lenne, mert a bossharcok kemények, csak éppen a loot nem nagyon éri meg a fáradságot. Miért dolgozzak egy olyan páncélért, ami semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint a játék kismillió másik darabja?

Ha PvP-re vágysz, már nem kell sokrésztvevős, akadozó ütközetekben részt venned, ugyanis megjelentek a Battlegroundok, amiket a 4v4v4-es felállású, rövidebb arénaharcra hegyeztek ki. Többféle játékmódban jeleskedhetünk: lesz itt TDM, CTF és Domination is. Alapból három véletlenszerűen kiválasztott pályát kapunk, amik nemcsak nyitottak, de tele vannak vertikálisan kihasználható terekkel, így a fejünk fölé is figyelnünk kell. Persze itt is csak az összeszokott csapatok érvényesülhetnek, mivel mindenhova ütőképes taktika és specializált karakterek kellenek - ha a kampányból esünk be ide, gyorsan kudarcot vallunk. Továbbá ha a beépített partnerkeresőre hagyatkozunk, nagy rá az esély, hogy elbukunk, mert az újdonsült társainknak általában eszük ágában nincs összedolgozni. Célszerű tehát három ismerőst összeboronálni, mert így legalább esélyünk lesz a győzelemre. Kérdés, hogy a gyerekcipőben járó Battlegroundok mennyire tudnak szórakoztatóak lenni? Van egy olyan érzésem, hogy a fapados harcrendszerük a többségnek megfelel.

Érdekes, hogy pont azok az új funkciók a legjobbak a Morrowind-kiegészítőben, amik kevesebb rivaldafényt kaptak a bejelentés után. A sztori dúskál a fanservice-ben és az írás minőségébe sem lehet belekötni. A sokoldalú warden kaszt bizonyára sokunk kedvence lesz, bár még van mit finomítani rajta. A PvP esetében már sokkal szigorúbb vagyok, a Battlegroundok esetében még hiányzik egy átfogó, a játékos képességeihez igazított, kiegyensúlyozott rendszer. Ennek ellenére az expanzió remek beugrópont a régi és az új játékosok számára, látszik rajta, hogy a ZeniMax ezúttal nagyot akart gurítani, és nem csak jellegtelen frissítésen gondolkodott.

A The Elder Scrolls Online: Morrowind PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg. Mi PC-n játszottunk vele.

7.
Azonosito
Na akkor leírom véleményemet. Elég sokat játszottam a játékkal ahhoz, hogy 1-2 dolgot megkérdőjelezzek benne. Oké, szép a grafika, fa**a a játékmechanika, de... Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ki volt az a szerencsétlen megmondó-ember, aki kitalálta, hogy az általad létrehozott karakterek összefüggésben legyenek egymással. Ez egyszerűen nonszensz. Ha több karaktered van, akkor örökli az egyik a másiknak a champion pontjait. <---- Ezt most nem szeretném bővebben kifejteni, de elég nagy előnnyel járhat leginkább cyrodiil-ban. Örökölheti azaz átadhatja a magasabb szintű karaktereddel konnektált felszerelést az alacsanyabb szintű karakterednek, azaz megintcsak előnyben részesül az, akinek már van egy magasabb szintű karaktere is. Ezzel még sok probléma nem is lenne, ha bárkinek odaadhatnád a már felvett cuccaidat, de ez sajnos nem így működik. Amint magadra öltöttél egy páncélzatot, vagy épp fegyvert, az már csak hozzád tartozhat, legyen az bármelyik karaktered.
A másik, hogy szerintem pont azzal ba**ták el az egész játékpiacot, hogy akármelyik szakma birtokában lehetsz. Túl sok skill pontot kap az ember, ami elrontja az egyediséget a karakterekben. Szerintem az lenne a normális, ha az ember üzletelne a másikkal, mert ő nem képes arra, amire te. Pl.: Ő páncélzatot készít, te meg épp rúnákkal dobod fel a felszerelések képességeit. Nem, itt mindegyik szakma birtokában lehetsz. Le sem sz*rja az ember, hogy te mire vagy képes. Nincs indok nagyon (persze előfordul) arra, hogy téged felkeressenek azért, hogy készíts már nekem egy ilyen "ruházatot", mert nekem nem ez a szakmám és már nagyon kéne egy szett.
Nekem valahogy olyan érzésem van a játékkal kapcsolatban még úgy is, hogy teljesen magával ragadott, hogy a mai Y generációnak készült, akik nem képesek 2x átmenni az adott dolgokon ahhoz, hogy elérjenek valamit 2 külön karakterrel. Csinálnak egy farmolós karaktert, meg egy PvP karaktert. A farmoló karakter adja a PvP karakternek a páncél, vagy épp fegyverzet fejlesztéséhez való eszközöket, a PvP karakter meg a felszereléseket adja az alacsonyabb rangú karakternek. A champion pontok, amiknek maximális szintjének elérése talán tovább tart, mint maga az 50 lvl, automatice öröklődnek. Az idő az nagy úr a játékban, aki meg még friss az ba**za meg.
6.
Zarache
#2: MMO-t nemfognak neked leforditani foleg mivel folyamatosan bovul.
5.
PiszkosFred
#4: Vagy, is-is :) Melohelyen ha ramtor a dolog, akkor ott a TES III: Morrowind (Overhaul 3.0-val, azt meg elbirja meg a gep), otthon meg ESO: Morrowind.
4.
silkgoat
Na fel is toltam az openMW-t es ujbol belefogtam az eredetibe...inkabb :D
3.
Extol
Soha bazeg! Micsoda poén
2.
Extol
Majd ha a Morrohun team ezt is lefordítja, megveszem.
1.
ubuntu89
Szia, a teszt írójának minden szavával egyet értek, annyival egészíteném ki h: A PvE endgame itt a 20+ dungeon normál, veterán ill veterán plusz a végén Hard Mode változata, 2 aréna mesterfegyverekkel az egyik csapat alapú Dragon Star aréna a másik Solo a Malestrom aréna, a craftrendszere szerintem zseniális, de a jobb gearek ahoz kellenek a maprol ill dungikból kiszerezhetőek hogy ezeket teljesíteni tudd. és van az ujtriálon kivül még 4 , igy összesen 5 ami igazán cool cuccokat tartalmaz. Természetesen mindez nehezen elérhető random emberekkel egyenesen lutri, de MMO-t aki egyedül játszik azt ez az egész ugy sem érdekli csak a stroy amihez meg ilyen gearek és szenvedés meg settek nem kellenek, a nélkül is teljesíthető. Sajnálom hogy neked kimaradt igy ebben a formában a PvE Endgame hisz bőven tartalmaz kihívást. A harcrendszeről meg annyit hogy mivel a felsorolt dolgokból neked és sokaknak kimarad, igy tényleg nem is látod az összetettségét. De mint mondtam a storyhoz ez nem is kell. Pc-n és konzolon is rengeteg magyar van, keressetek guildet, a ps4-esben tudok segiteni a pc sek pedig rendegeteg vannak. PvE endgame és PvP szempontból is így teljesen más szintű élményetek lesz. Szép napot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...