Yooka-Laylee and the Impossible Lair teszt

  • Írta: szlav
  • 2019. október 27.
Folytatódnak Yooka és Laylee megpróbáltatásai, hiszen a gonosz Capital B ismét színre lépett. Ezúttal azonban teljesen más nézőpontból követhetjük a zöld kaméleon és a lila denevér kalandjait.

A kaméleon és a denevér másodjára is visszatért, hogy még egyszer kalapot emeljenek a 90-es évek legendás platformerei előtt. A Yooka-Laylee első része, alapvetően nem volt rossz játék, mégis langyos fogadtatásban részesült mind a kritikusok, mind pedig a játékosok oldaláról. A Rare veteránjaiból összeverbuvált Playtonic Games azonban nem hátrált meg, de a visszajelzésekre hallgatva a folytatásban rendesen a feje tetejére állították a dolgokat. Míg az első rész a Banjo-Kazooie háromdimenziós kalandjaira emlékeztetett, a Yooka-Laylee and the Impossible Lair inkább a Donkey Kong Country ütemeiből vesz át néhány ismerős sort.

Habár Yooka és Laylee egyszer már ellátták Capital B baját, a galád méhecske újból visszatért, hogy uralma alá hajtsa a méhkirályságot. Ezúttal azonban tényleg meggyűlik vele a bajunk, hiszen a gonosz vállalati vezér egy hatalmas erőd mélyére ásta be magát, a hozzá vezető utat pedig agymosott rosszfiúk és halálos csapdák tarkítják. Egyedül a méhsereg katonái segíthetnek abban, hogy a különös duó elérje a lehetetlennek tűnő célját, de Capital B a teljes hadtestet szétszórta a világban, elzárva őket a misztikus varázskönyvek mélyén. Yooka és Laylee előtt hosszú út áll majd: ki kell szabadítaniuk az elveszett méhecskéket, segítségükkel pedig újra meg kell birkózniuk az álnokul zümmögő nemezisükkel.

Nem érdemes túl nagy feneket kerekíteni az Impossible Lair történetének, hiszen az legfeljebb csak egy laza keretet ad az izgalmas kalandozáshoz. Írói szempontból nevezhetnénk ezt visszalépésnek is, hiszen az első részben megjelenő karakterek egészen jópofa szövegkönyvet kaptak, gyakran reflektálva a helyzet abszurditására, vagy a játékipar furcsaságaira. A folytatás viszont nem akar feleslegesen elmésnek tűnni, hacsak nem számítjuk a soronként záporozó, szörnyen fárasztó poénokat. Higgyétek el, egy olyan nyelvben nem nehéz méhecskés szóvicceket találni, ahol a B betűt és a sztenderd létigét is „bee”-nek ejtik.

Időnként fogtam tehát a fejem rendesen, de azt nem vitathatom, hogy ez a játékos, ártalmatlan viccelődés tökéletesen illik az Impossible Lair hangulatához. A változatos, színektől kicsattanó helyszínek még akkor is egy édesen hívogató cukorkabolt érzetét keltik, amikor valójában hatalmas körfűrészek, forró lávazuhatagok és izzó fémtüskék tarkítják a pályák minden szegélyét. Mert bármennyire is családbarát a Yooka-Laylee, bőven tartogat kihívást a legrutinosabb játékosoknak is. Ebben rejlik a Playtonic zsenialitása: sikerült elegánsan megalkotniuk egy olyan platformert, amit bátran adhatunk egy 8-10 éves lurkó, vagy egy Super Mario 64-en nevelkedett és azóta is műkedvelő felnőtt kezébe, hiszen a kihívások nehézségét mindenki a saját szájíze szerint lőheti be. Ha elakadnánk, akkor teljes pályaszakaszokat is átugorhatunk, akinek azonban van mersze, az már az első percekben megpróbálkozhat a Capital B lehetetlen kihívásával.

Ugyanis már a játék első pillanatától előttünk áll a gonosz méhecske mérhetetlenül trükkös erődje, vagyis a Yooka és Laylee küldetésének végállomása. Mi több, a történet egyből a csapdákkal teli kastély gyomrában veszi fel a fonalat. A feladat azonban, ahogy azt cím is sugallja, lehetetlen, így az első próbálkozásaink szinte biztos bukásra vannak ítélve. Kezdetben csupán egyetlen élettel futhatunk neki a hosszú és halálos feladványnak, amely során még ellenőrzőpontok sem könnyítik meg a dolgunkat. Itt lépnek be a képbe az elveszett méhecskék, akiknek a létszámát minden hagyományos pálya teljesítésével megnövelhetjük. Ők segítenek majd az Impossible Lair kihívásában is, hiszen minél többen vannak, annál több extra életet adnak a címszereplő párosnak - ha Yooka véletlenül forró talajra lép, az egyik zümmögő jóbarátja beáldozza magát a jó ügy érdekében.

A speedrunnerek tehát akár az első percekben megkísérelhetik a tökéletes menetet, minket, halandókat azonban ott vár az izometrikus nézetű nyílt világ, ami majdhogynem annyi titkot és feladványt rejteget, mint a hagyományos, oldalnézetes pályák. A menüként és egy másodlagos játékként is szolgáló overworldön navigálva fedezhetjük fel az újabb varázskönyveket (vagyis pályákat), ezekkel azonban interakcióba is léphetünk a kinti tárgyak segítségével, teljesen felbolygatva a könyvek tartalmát. Egy vízalatti szintet lefagyasztva a környezet egy jégben csillogó téli világgá változik, ahol a szökőkutak és csatornarendszerek helyett éles jégcsapok és hatalmas csúszdák várnak majd ránk. Egy gyárépület kapcsolóját eltekerve megfordíthatjuk a futószalagok és az egyéb masinák menetirányát – ezzel nem csupán egy ellentétes irányba haladó pályát kapunk, de teljesen új, korábban rejtett szakaszokat is felfedezhetünk.

És ha már a felfedezésnél tartunk: a Yooka-Laylee and the Impossible Lair itt is a feje tetejére állítja az évtizedes normákat. A legtöbb side-scroller esetében megszokhattuk, hogy érdemes minél gyorsabban végigszaladnunk a pályákon, hiszen legtöbb esetben szorít minket az idő, olykor pedig így érhetünk el magas pontszámot. Ez a stratégia kifejezetten ellenjavallt, ugyanis az első kacsintásra lineárisnak tűnő szintek rengeteg titkos átjárót és különleges fejtörőt rejtegetnek, az esetek döntő többségében pedig így juthatunk hozzá azokhoz az extra érmékhez, vagy tollpihékhez is, melyek gyűjtése elengedhetetlen a kinti világban való továbbjutáshoz. Sokszor megesik majd, hogy egy menet alatt lehetetlen lesz a teljes pálya bejárására, így a maximalisták kénytelenek lesznek többször nekiugrani a korábban már teljesített helyszíneknek – némelyek számára ez frusztráló lehet, másoknál viszont jóval megdobhatja az újrajátszhatósági faktort.

A Yooka-Laylee and the Impossible Lair egy végtelenül barátságos, könnyen hozzáférhető játék, ami minden porcikájával a Rare klasszikusait idézi, a mókás karakterektől kezdve Grant Kirkhope felejthetetlen ritmusaiig. A gyermeki külső viszont ne tévesszen meg senkit, hiszen az egy remekül kidolgozott, precízen megkomponált platformert rejt, ami igény szerint hatalmas kihívást jelenthet még a legprofibb játékosok számára is. Ha kedvelitek az igazi, régi vágású, oldalnézetes ügyességi játékokat, akkor a Playtonic alkotásával nem tesztek rossz lóra!

A Yooka-Laylee and the Impossible Lair PC-n, PlayStation 4-en, Xbox One-on és Nintendo Switchen jelent meg. Mi a PlayStation 4-es változatot teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...