Sackboy: A Big Adventure teszt

  • Írta: Baloo
  • 2021. január 4.
A Sumo Digital a LittleBigPlanet 3-hoz hasonlóan a Sackboy: A Big Adventure megjelenését is a Sony legújabb konzoljának hajnalára időzítette, és az előd mintájára szerencsére nem kerülte el a leköszönő generációt sem.

A LittleBigPlanet 2008-ban megjelent - és még a Media Molecule gondozásában készült - első része főként azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a platformerelemei mellett kiemelt hangsúlyt kapott benne az alkotás lehetősége is. A játékosok gyorsan a szívükbe is zárták Sackboy kalandját, ami azután még két folytatást, illetve kisebb-nagyobb kézikonzolos spin-offokat is megélt. A Sony legújabb konzoljának debütálása mellett nyitócímeként pedig idén megkaptuk a negyedik epizódot, amiről szerencsére a PlayStation 4-tulajok sem maradtak le.

A játék elnevezése ne tévesszen meg senkit: a Sackboy: A Big Adventure igenis teljes értékű negyedik epizódja a LittleBigPlanet-szériának, azonban mivel a Sumo Digital ezúttal kiműtötte a platformerből a pályaépítgetés opcióját, így indokolttá vált a névcsere. Bizonyára ezt a döntést sok játékos neheztelni fogja, de az igazság az, hogy úgy tűnik, pontosan az ezzel nyert időre volt szüksége a fejlesztőknek ahhoz, hogy egy piszok élvezetes 3D-s platformert tegyenek le az asztalra.

A játék sztorija nincsen túlbonyolítva, ami kifejezetten örvendetes a LittleBigPlanet 3 kicsit túlhúzott átvezetői után. Imagisphere békés mindennapjait ezúttal a bohócsapkás Vex (szerepében Richard E. Grant brillírozik) bolygatja fel, aki Zsákfiú barátait nemes egyszerűséggel felporszívózza, hogy aztán rabszolgasorba taszítsa őket. Szerencsére főhősünk megússza a támadást, ezzel ráhárul a feladat, hogy Scarlet (akinek a hangját Dawn French kölcsönzi) támogatásával megmentse a társait, és véget vessen a Vex által okozott rémálomnak. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a Sony folytatta az utóbbi időben kialakult jó szokását, és a Sackboy is magyar felirattal jelent meg, így a fiatalabbak, illetve az angolul kevésbé beszélők is könnyebben megérthetik a sztorit.

Szóval a történet nem túl fantáziadús, viszont akárcsak a pályaszerkesztő esetében, ahonnan a fejlesztők elvettek, azt a játék más aspektusában duplán visszaadták. Ennek köszönhetően a játékmenet nagyon élvezetes lett a Sackboy: A Big Adventure-ben, ami javarészt a külsőségeknek és a pályatervezésnek tudható be. Lesznek itt nyugodtabb, gyűjtögetésre alkalmas pályák, de rohanásra építő szintek is, valamint (talán a legjobban sikerültek) a Rayman: Legendsből kölcsönzött populáris zenei betétekre felépített darabok. Jótól lopni nem bűn, mint ahogy azt tartja a mondás, és ez halmozottan igaz, ha esetünkben olyan kiváló a zenei aláfestés, mint a Sackboyban.

A “normál” pályákon igyekeztek mindig valami apró újdonsággal csavarni egyet a formulán a készítők, így mindig lesz egy extra kütyünk, vagy pályaelemünk, amivel soha nem válik unalmassá a Sackboy: A Big Adventure. Ezek mellett pedig minden szinten lesz bőven gyűjtögetni valónk, ahonnan termesztésen nem hiányozhatnak a ruhadarabok sem, amikkel a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk a zsákfiguráinkat. Amennyiben pedig tényleg mindent 100 százalékra szeretnénk a játékban kipörgetni, akkor megpróbálhatjuk a pályákat halál nélkül teljesíteni, ami szintén tovább növeli a játék kitűnőre vizsgázott szavatosságát.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az egész játékot a barátnőmmel volt alkalmam végigjátszani, és így kijelenthetem, hogy rengeteget dob az élményen a kooperatív játéklehetőség, ami akár offline, akár online játszva is támogatja a négyfős kalandozást. A későbbi világokban - különösen az idő ellen versenyfutós pályákon - persze szokásos módon kicsit visszaüt a co-op, de cserébe azok a szintek, amiket csak két játékossal tudunk elindítani, kimagaslóan szórakoztatóra sikerültek.

Akárcsak a sztori, a játékmenet sincs túlbonyolítva a Sackboy: A Big Adventure-ben, viszont minden, amit kínál a játék, az soha ennyire precízen nem működött még idáig egyetlen egy LittleBigPlanet-játékban sem. Az előző részekben valahogy lomhák voltak a karakterek, és az irányítás is darabos volt - különösen a Nintendo platformereihez mérve -, de jelen tesztalanyuknál ez már a múlté. A játék által felvonultatott mechanikák a fentebb említett pályadizájnnak köszönhetően pedig élvezetesebbek, a látványnak hála pedig hangulatosabbak, mint valaha.

Viszlát töltőképernyők, helló, DualSense!

Természetesen a Sackboy: A Big Adventure is alaposan kihasználja a PlayStation 5 marketingkampányában sokat emlegetett villámgyors SSD-t. A pályák előtt feltűnő, legfeljebb egy-két másodpercig tartó töltőképernyőket leszámítva gyakorlatilag szünetmentes a játék az új konzolon. További érdekesség, hogy a babzsákfiú kalandja majdnem olyan nagyszerű részletgazdagsággal használja ki a DualSense kontroller adottságait, mint az Astro’s Playroom. A vattafelhőkön vagy fakockákon járva szó szerint érezhetjük Sackboy lépteit a puha vagy éppen keményen kopogó talajon, mint ahogy azt is, ahogy főhősünk átszalad a derékig érő szövetszálak tengerén. (szlav) 


Arra már korábban is röviden kitértem, hogy a Sackboy: A Big Adventure audiókörítése kiválóan sikerült, de hasonló jelzőkkel illethető a játék vizuális ábrázolása is. Mindegyik fejezet egyedi képi világot kapott, valamint a pályákon jóformán minden tereptárgy izeg-mozog, ami egyben nagyon kedves és varázslatos hangulatot kölcsönöz a játéknak. A legjobb az egészben, hogy mindez nem csak a PS5-ös kiadás kiváltsága, hiszen a nálam megfordult PS4-es tesztpéldány a kisebb felbontást leszámítva ugyanúgy lenyűgözően fest mozgás közben. A 60 fps-ről szintén nem kell az előző konzolgeneráció tulajdonosainak lemondaniuk, a framerate csak egy-két alkalommal rezzent meg az én ötéves fat PlayStation 4-emen.

Na, de hogy teljesít a PS5-ös változat?

Optimalizáció terén sem panaszkodhatunk Sackboy nagy kalandjára, hiszen ahogy Baloo is megerősítette, még a három célplatform leggyengébbikén is 60 fps-sel süvít a játék. A legjobb élményt természetesen a PlayStation 5 biztosítja, hiszen itt 4K-s felbontásban gyönyörködhetünk a fonálból és textilből összeszőtt világban – ezzel szemben a PS4 Pro 1080p-s felbontást garantál, míg az előzőgenerációs alapgép 720p-t jelenít meg. A next-gen változat látványa azonban ennél is tovább megy. Az élesebb kontúrok és részletgazdagabb felületi textúrák mellett a felturbózott színmélység és árnyékolás is sokat dob az összképen, nem is beszélve a fényesebb tárgyakon észrevehető SSR-ről. (szlav)


Mindent összegezve én remekül szórakoztam a Sackboy: A Big Adventure-rel, amiről negatívumként talán csak a túl sokszor megismétlődő bossfightot tudnám felhozni. Persze a platformerek rákfenéje, a kamerakezelés néha itt is bezavar, illetve a játék inkább csak a jól bevált elemekre építkezik a reformálás helyett, de mindezt olyan meggyőzően és bőséges tartalom mellett teszi, hogy vétek lenne kihagyni a műfaj szerelmeseinek. Az pedig már csak egy külön piros pontot érdemel a Sony ellenőrzőjében, hogy a PlayStation 4-es verziót sem hanyagolták el, így mind nekik, mind a (leendő) PlayStation 5-tulajoknak erősen ajánlott vétel Zsákfiú generációkon átívelő kalandja.

A Sackboy: A Big Adventure kizárólag PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. A teszt PlayStation 4-en készült, de a PlayStation 5-ös verzió alapján született benyomásainkat is tartalmazza. Az új konzol nyitócímeit egy 55 hüvelykes, gamereknek szánt OLED-tévén teszteljük, amelyet az LG biztosított a számunkra.

6.
Darksiders84
15 óra alatt vittem végig , bár van még tovább a főellenfél után is és persze kihívásos pályarészek is. Nagyon ötletes és látványos az egész nem is értem, hogy nem kapott valami díjat, mert Mario sokat leshetne belőle és nem fordítva történt vagyis tényleg egyedi. Viszont szerintem gyerekeknek néhol nehéz lehet 6-8 éveseknek legalábbis. Volt pár elég izzasztó része.
4.
Yanez
Ez tuti beszerzős lesz. Én is bírom az ilyen stílust és zsánert.
3.
DarkLord
#2: Nekem nagyon bejön ez a stílus. Ebben a játékban annyi jó figura van legyen az ellenség vagy csak egy szereplő. Mindet érdemes jobban megnézgetni :) A pályák is jók és változatosak. Jól összerakták ezt a részt is. Szerintem ez az a stílus, amit nem lehet kinőni ez nekem 60+-osan is tetszeni fog. Most, amit várok az a Psychonauts 2 az is gyerekes cucc, de ennél sokkal betegebb :D
2.
Darksiders84
#1: Na ezt jó olvasni, hogy nem csak én vagyok így ennyi idősen sőt még idősebbnek is bejön ez a fajta gyerekes látvány ami egyébként hihetetlenül jópofa a saját stílusában iszonyat jól néz ki . Nekem nem volt bajom gyerekkoromban Soniccal és Marioval is eljátszottam szívesen még Switchen is . Viszont ez a Sackboy szerintem most ezzel a résszel lett a legjobb , igazán ötletes pályákkal és tényleg nem rövid kalandozás. 5 viláhból a 3.-on tartok , de mindig jön benne valami kis érdekesség ami új élményt hoz magával.
1.
DarkLord
Nekem ez a kis "gané" a kedvenc figurám valahogy maga a figura jól kitalált és a játék világa is épp annyira beteg, ami még most 40 felett is szórakoztatónak hat számomra. Én soha nem tudtam azonosulni Mário-val vagy Sonic-kal az egyik egy csőszerelő a másik meg egy sünmalac... de ez a figura számomra nagyon szerethető kategória. Én az első rész óta kedvelem ezt a sorozatot.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...