Twin Mirror teszt

Közel kétéves késés után futott be a Dontnod Entertainment első saját kiadású játéka, a Twin Mirror. Az eredetileg háromrészesre tervezett cím nyomott áron jelent meg, de sajnos így is érződik rajta, hogy megvágták a történetét.

A francia Dontnod Entertainment az utóbbi években több remek történetorientált játékkal örvendeztetett meg már minket. Ezek közül a legemlékezetesebb a nosztalgikus és rejtélyes Life is Strange volt, de a Vampyr vagy a tavaly megjelent Tell Me Why is egész jó próbálkozások voltak. Tesztünk alanyát, a Twin Mirrort 2018-ban jelentette be a csapat, de végül csak egy hosszú csúszást követően, az epizodikus megjelenést elhagyva jelent meg 2020 decemberében. A már bejelentett játék felszívódása, a megjelenésének tologatása és a közel kétéves késés nem sok jót ígért, és bár a Twin Mirror egyáltalán nem sikerült játszhatatlanul rosszul, de az látszik rajta, hogy a fejlesztők teljesen más irányt szántak neki eredetileg.

A játék története a rendkívül hangulatos nyugat-virginiai Basswoodba kalauzol el minket, ahová újságíró főhősünk két év után tér vissza, hogy részt vegyen néhai legjobb barátja temetésén, aki autóbalesetben hunyt el. Sam egy félresikerült lánykérést követően lépett le szülővárosából, de távozásához az is nagyban hozzájárult, hogy egy általa írt oknyomozó riport nyomán bezártak a város gazdaságát mozgásban tartó bányászvállalatok. Hiába leplezte le a dolgozókat kizsákmányoló és azok egészségére fittyet hányó cégeket, a helyi bányász közösség nem nézte jó szemmel, hogy munkanélkülivé tette a város nagy részét.

 

A gyászszertartásra megérkezve azonban hamar kiderül, hogy egyesek kételkednek abban, hogy Sam barátja, Nick valóban balesetet szenvedett. Néhai barátunk szintén újságíróként munkálkodott a helyi lapnál, és nagyon úgy tűnik, hogy valami komoly témán dolgozott. Sam így hamar azon kapja magát, hogy régi ismerőseit kerülgetve újra a szülővárosában nyomoz.

Sajnos a Twin Mirroron végig érezni, hogy a fejlesztőcsapatnak nagyobb tervei voltak a projekttel, mint ahogy végül alakult. Hiába ismerünk meg a fősodor mellett egy rakat mellékszálat, ha ezekkel egyáltalán nem foglalkozik később a játék. A bányászváros múltja és a kizsákmányoló vállalatok bezárása például elég érdekesen hangzik, de a cselekmény sosem vesz olyan fordulatot, hogy jobban megismerhessük a részleteket. Nagy eséllyel az eredetileg tervezett három epizódon átívelő sztoriban több lehetőség lett volna ezek kibontására, de így, a mindössze hatórás játékidő alatt gyakran még a fő eseményekre is alig jut idő. Olyan érzése van a játékosnak, mintha a jelentek felét kivágták volna, és csak a legfontosabbakat tartották volna meg. Gyakran teleportálunk ide-oda a helyszínek között, bármiféle átvezetés nélkül, máskor pedig csak utalás szintjén ismerünk meg egy fontos eseményt.

És ez talán a legbosszantóbb: a fő cselekményben rengeteg potenciál van, a fejlesztők azonban csak átrohantak rajta. A Twin Mirror így olyan, mint egy hétköznap esténként vetített különálló sorozatepizód: amíg tart, természetesen leköti a játékost, de befejezve pillanatok alatt feledésbe merül. Szívesen megismertem volna a karaktereket jobban, elidőztem volna még pár órát Basswood ködös-esős vidékein, de sajnos erre nincs idő, haladni kell az így katarzistól teljesen mentes befejezés felé. Mindenkire csak pár perc vagy egy-egy jelenet jut, ráadásul sohasem térünk vissza hozzájuk, hogy megtudjuk, mi lett végül egy-egy szereplővel, így a mellékszálak csak lógnak a levegőben.

Játékmechanikai szempontból a Dontnod címei egyfajta modern kalandjátékként funkcionálnak, és ez ezúttal sincs másképp. Nagyrészt felfedezéssel, nyomozgatással leszünk elfoglalva, a sztorit pedig a párbeszédek viszik majd előre. Választási lehetőségeink bár lesznek, de számomra úgy tűnt, hogy komolyabban nem tudjuk befolyásolni a történetet. Néhol találkozunk majd egyszerűbb feladványokkal is, de sajnos ötletekből ezen a téren is hiányt szenved a játék, ugyanis a szokásos kulcs/jelszókeresésen túl semmi érdekfeszítővel nem tudtak előállni a fejlesztők. A helyszínek igazából elég szűkösek ahhoz, hogy elvesszünk rajtuk, a nyomozás pedig még a megszokottnál is lineárisabb.

Bár főhősünknek a Life is Strange-játékokkal ellentétben nincs semmilyen szuperképessége, azért egy érdekes játékelemmel itt is találkozni fogunk majd. Először is Samnek van egy képzeletbeli képmása, aki a játék során folyamatosan felbukkan majd, hogy kommentálja az eseményeket, vagy éppen tippekkel lássa el főhősünket. Nekem úgy tűnt, hogy ez a „másik én” Sam hiányzó szociális képességeit testesíti meg, mivel hősünk feltűnőek nehezen birkózik meg az emberekkel és az érzelmekkel. Bár sosem jelentik ki egyértelműen, többször is kapunk apróbb utalásokat, hogy főhősünknek valamilyen „problémája” van. A neten olvasgatva többen valamilyen szintű autizmusra tippelnek, de ahogy mondtam, sosem kapunk erről konkrét információt.

Ezt a feltételezést erősíti egyébként a másik egyedi játékmechanikai funkció is, hogy a nyomozás során főhősünk képes visszavonulni az úgynevezett „elmepalotájába”, ahol vizuálisan elképzelve tudunk hipotéziseket felállítani az összeszedett bizonyítékokból. Sajnos erre csak a játék bizonyos pontjain van lehetőség, ráadásul mindenképpen az egyetlen helyes megoldást kell megtalálnunk, kísérletezésre, többféle megfejtésre nincs lehetőség. Bár jópofa és látványos funkció, azért nem ezt fogják lemásolni a konkurensek a következő években.

A Twin Mirror alatt az Unreal Engine négyes verziója működik, a játék pedig ennek megfelelően elég korrekt látványt nyújt. Semmi kiemelkedőre nem érdemes számítani, de kifejezetten hangulatos, amit a fejlesztők összehoztak. Akadtak azonban kisebb hibák, melyek elég bosszantóak voltak a végigjátszás során. Először is indokolatlanul sokat és sokszor tölt a játék, pedig elég szűkös helyszínekkel dolgozik a történet. Az egyik korai jelenetben például a város egyik utcájában mászkálhatunk - nagyjából száz-kétszáz métert tessék elképzelni -, a bejárható kettő épületbe lépve azonban több másodperces töltőképernyő fogad minket. Xbox Series X-en játszva a motor gyakran váltogat 30 és 60 fps között, ami bosszantó már rövid távon is. A teszt alatt nem tudtam rájönni, miért történik ez, és sajnos az első javítás sem segített rajta.

Emellett a játékmenet terén is akadnak furcsa megoldások. A felfedezés során az interakciót mutató fehér pöttyöket kifejezetten nehéz becélozni, és gyakran kerültek nehezen elérhető helyekre. Nem szoktam ilyesmin problémázni, de itt annyiszor előfordult, hogy a végére már idegesítővé vált. Emellett a nyomozás során is akadtak logikai bukfencek: néhol egyes elemeket csak akkor tudunk megvizsgálni, ha a pálya egyik pontján egy tárgyat már megnéztünk, a két elemnek pedig természetesen semmi köze egymáshoz. Emiatt egy-egy helyszínt két-háromszor is körbejárunk majd, mire minden információt összeszedünk majd.

Bár a Twin Mirror nagyon rövid így is, nekem végig olyan érzésem volt, mintha a fejlesztők direkt húznák a játékos idejét, hogy ily módon tolják ki a játékidőt. A párbeszédeket, videókat és úgy általában semmit nem lehet tovább nyomni, így minden egyes lassú, időhúzó animációt végig kell néznünk. Gyakran a megoldandó rejtélyekhez, vagy az összeszedhető nyomokhoz semmilyen tippet nem kapunk, így pixelvadászatra leszünk kárhoztatva. A fent említett logikátlanságok miatt, pedig többször is körbe kell rohannunk egy helyszínen, hogy végre tovább jussunk. Nem túl elegáns megoldások ezek.

Hibái ellenére azonban nem tudok haragudni a Twin Mirrorra, mert amúgy el lehet lenni vele, és amíg kitart, egész jól lefoglalja a játékost - engem például nagyon elkapott Basswood és környékének hangulata, így a bosszantó hiányosságok és hibák ellenére is remekül szórakoztam. A Game Pass és a nyomott ár miatt igazán sokat nem veszíthetünk, ha belenézünk Sam kalandjaiba, és van olyan érdekes a sztori, hogy egy végigjátszást megérjen. Ettől függetlenül azért csalódott vagyok, hogy az eredeti terveket nem sikerült megvalósítani, hiszen látszik, hogy lett volna még mit elmesélni a fejlesztőknek, de a hatalmas késés miatt, gondolom, nem lehetett már tovább ülni a játékon, és muszáj volt valamivel előállni. Bármennyire is jól szórakoztam, az érezhetően megvágott tartalom és a hiányosságok mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ez pedig a pontszámon is meglátszik.

A Twin Mirror PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...