Weird West teszt

  • Írta: szlav
  • 2022. április 14.
Szeretjük a vadnyugati játékokat és szeretjük a kísérteties horrort is, na de lenne akkor, ha a kettőt kereszteznénk? A Weird West a klasszikus westernek koszosképű banditáit hátborzongató szörnyetegekre és okkult mágiára cseréli.

A kannibál, a sámán és a farkasember bemennek a kocsmába… Ez akár egy gyenge vicc kezdete is lehetne, de a Weird West porlepte kisvárosaiban mindennapos látvány az ilyesmi. Persze nem is várnánk el mást egy olyan játéktól, ami a vadnyugati revolverhősök ponyvasztorijainak és a gótikus irodalom legnagyobb kliséinek keresztezése után kapta a nevét. Az úgynevezett weird west, vagy weird western ugyanis egy létező, de méltatlanul elhanyagolt irodalmi zsáner, ami a Red Dead Redemption: Undead Nightmare óta a játékvilágban is csak nagyon elvétve ütötte fel a fejét. Arra pedig fogadni mernék, hogy egyetlen csapat sem tett még olyan ütős próbát az alapanyaggal, mint az újonnan alakult WolfEye Studios.

Raphael Colantonio és Julien Roby éppen azért hagyták ott az Arkane Studios csapatát, hogy a független játékpiacon valami újat és merészet alkothassanak, ezzel az ígéretükkel pedig nem a levegőbe beszéltek. Az amerikai folklór és a westerntörténetek szinte bármely játéknak megadják az elragadó alaphangot, de az okkultizmus sötét csavarával a veterán fejlesztők a sötét mágia kiismerhetetlen bugyraivá változtatták a törvénytelen vadnyugati bányászvárosokat. Az így létrejött világot aztán nyakon öntötték némi rajzfilmszerű, de mégis ízléses cel shaded grafikával, a kamerát pedig madártávba helyezték, hogy omnipotens bábmesterként irányíthassuk a bizarr főhőseink nem mindennapi sorsát.

A többes szám nem véletlen, a Weird West ugyanis öt különböző főszereplő történetét meséli el. A fejvadász, a disznóember, az indián, a farkasember és a szektatag egymást követő kalandjai önmagukban is nagyszerűek, de a sorsuk rejtélyes összefonódása teszi a teljes regét igazán emlékezetessé. A játék azonban ennél is tovább megy egy lépéssel, hiszen nem csak a percről-percre történő játékmenet során, de az afelett átívelő történet alakításában is elképesztő szabadságot ad a kísérletezésre hajlamos játékosok kezébe. Az RPG-elemek itt bizony nem csak dísznek vannak - cselekmény első felében színre lépő főhősök cselekedetei alapjaiban formálhatják át a körülöttük lévők életét, ezzel mélyen befolyásolva a később érkező történeteket is.

A fejvadász jótettei (vagy aljas bűncselekményei) látványosan átalakíthatják a világot, fontos karakterek vagy akár teljes közösségek sorsa függhet attól, hogy egy-egy ponton meghúzzuk-e a Winchester ravaszát. A döntéseink java pedig később határozottan visszaköszön, amikor az emlékeit kereső disznóember vagy a nyugati kapzsiság szellemét üldöző indián oldalán térünk vissza a poros kisvárosokba. Ha úgy tartja kedvünk, a későbbi hősökkel fel is kutathatjuk a korábban játszott karaktereinket, hogy velük bandába verődve számoljunk le az útszéli gazfickókkal vagy a náluk is veszélyesebb lidércekkel, szirénekkel és windigókkal. Gyakran a legnevesebb szerepjátékok is küzdenek ezzel, de a Weird West kohéziója sosem bomlik fel, ha úgy döntünk, egy időre letérünk a kikövezett ösvényről. Ebben a különös nyílt világban az öncélú fosztogatók története is éppen annyira legitim lehet, mint a legnemesebb igazságosztóké.

Ez a rugalmasság pedig nem csak a történet és a világ alakulásában, de a felfedezés vagy a tűzharcok során is hasonló szabadságot ad. Habár a játék alapvetően egy izometrikus nézetű akció-szerepjáték, tehát minden cselekedetünk valós időben zajlik, a környezeti interakció mégis szinte a Divinity: Original Sin II mélységeivel vetekszik. A rengeteg robbanó vagy mérgező hordó, pocsolya, olajlámpás és egyéb mozgatható tereptárgyak mind arra várnak, hogy a segítségükkel megfordítsuk a csaták állását, ha úgy érezzük, túl sűrűn záporozik körülöttünk az ólom. Rengeteg lehetőséget kapunk arra, hogy kihasználjuk a környezetünk adottságait, de a lopakodást vagy a diplomáciát preferáló játékosok is gyakran megtalálhatják a kiutat a szorult helyzetből.

Be kell vallanom, én éppen annyira imádom a lőpor szagát, mint bármely másik fotelcowboy, néha azonban mégis azt kívántam, hogy a pörgős pisztolypárbajokat inkább körökre osztott taktikázásra cserélhessem. Ennek egyetlen oka van: a Weird West gunplay-mechanikái valahogy nem az igazik. A távolságot, magasságkülönbséget és a fedezékeket is számító duplaanalógos megoldás papíron rendben van, de ha nem céloz pixelpontosan az ember, akkor éppen olyan könnyen lőhetjük tarkón a társainkat, mint az ellenfeleinket. Egy kis tapadást elviseltem volna a célkereszten, a képességek gombkiosztását pedig szintén érdemes lenne átgondolni, ha egyszerre három gombot kell nyomva tartanunk egyetlen skill elsütéséhez.

Mivel a Weird West a legtöbb ARPG-hez mérten jóval határozottabban hajlik a klasszikus szerepjátékok irányába, nem meglepő, hogy komoly hangsúlyt kap a karaktereink fejlesztése is. Habár az öt főhősünk saját egyedi képességeit és a különféle fegyvertípusokhoz kötött mozdulatokat minden fejezet során egyenként kell fejlesztenünk, lehetőséget kapunk arra is, hogy apránként erősítsük az egész szereplőgárdánkat. Ehhez azonban a világban elrejtett ritka arany kártyalapokat kell összegyűjtenünk, melyek kapcsán meg is érkeztünk a lootrendszerhez és a felfedezés fontosságához. A kalandjaink során érdemes minden fiókba belesnünk, hiszen sosem tudhatjuk, hogy hol találhatunk rá egy fontos jegyzetre, egy jobb pisztolyra vagy bármely egyéb kincsre. Hasonlóképp érdemes gyakori kitérőt tenni a temérdek mellékküldetés felé is. Amellett, hogy a legfényesebb zsákmány javát itt találjuk, a mellékszálak néha még a fő történetszál remekül megírt sztorijait is kenterbe verik.

Nem nehéz manapság nagyszerű gyöngyszemekre bukkanni az indie piacon, de az mégis meglepő, hogy néha milyen mélységű játékokat kaphatunk az független csapatoktól. Ez a Weird West igazi erőssége is: a fantasztikus témaválasztás mellett az ex-Arkane-es devek annyi tartalommal és furcsábbnál furcsább történetekkel tömték tele a játékukat, hogy a 40 dolláros árcédula láttán sincs okunk arra, hogy összeráncoljuk a homlokunkat – pláne, ha az Xbox Game Passben csaptunk le a játékra! Igaz, a lövöldözés talán nem olyan gördülékeny, mint amilyen lehetne, de ez legyen a legkisebb bajunk, ha emberevő banditák és rímekben beszélő disznóemberek járják a vidéket.

A Weird West PC-n, Xbox One-on és PlayStation 4-en jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.

2.
2.
delphijos
A VR csinált róla egy stream-et, az hozta meg a kedvem hozzá. Nekem nagyon-nagyon bejött a game.
1.
1.
crytek
Az előbb kezdtem el a game passban. Tetszik ,de nehéz nagyon.
Egyszerre sok ellenfél ellen gyak. esélytelen így első ránézésre. Sokszor hosszú utakra menve mindig megtámad minket 4-5-6 fős csoport na ezeket eddig egyszer se sikerült likvidálnom mert 0 perc alatt szarrá lőnek. Ezért kb 10 másodpercenként quick save-elek.Speciál skilleket még nem használtam ,de majd rájuk nézek.

Egyelőre csak a fejpénzeket gyűjtögetem a wanted küldikből..
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...