Bizonyára már néhányatoknak nem mondd semmit a System Shock név. Az idősebb, sokat látott rókák felkapják a fejüket, letérdelnek a szent imasarokba, elmondanak pár imát (mindenki a saját vallásának megfelelően), majd visszatelepednek a géphez. Eközben a fiatalabbak értetlenül bámulják a monitort, miközben az „Ez meg mi a ….?” kérdéshez hasonló gondolatok motoszkálnak valahol ott hátul a fejükben. (Érdeklődők nézzenek körül az interneten, adok egy kis házit!)
Különálló játékról van szó, az előző 2 részhez nincs köze. A név csak azért lett megemlítve, mert a második részt egy bizonyos Irrational Games fejlesztette. Ők készítették még a S.W.A.T. 4-et kiegészítőstül, plusz a Freedom Force 1-2-t is. Most itt az új üdvöske, a BioShock, mely az eddig látottak, és hallottak alapján megreformálja a first person shooterek egyhangúságba fulladt világát. Amíg a Shadowrun cikkünkben a multiplayer játék fejlődésének egy lehetséges irányát próbáltuk bemutatni, addig jelen cikkünkben a single player élmények megújításáról lesz szó. És akkor álljunk is meg egy szóra: a játék NEM tartalmaz multiplayer módot. Meglepő lépés, mivel olyan ez manapság, mint a kocsikban az elektromos ablakemelő, alapfelszereltségnek számít. De a fejlesztők merészek és minden figyelmüket az egyjátékos részre akarják fordítani, ami nagyon jól hangzik. Így felmerül a kérdés: miről is szól a sztori?
Egyszer volt, hol nem volt…
Főhősünk valamilyen baleset folytán a nagy végtelen kékségbe (gyengébbek kedvéért óceánba) zuhan. Körülötte mindenhol a roncs darabjai lebegnek a vízen. Semmi előzmény vagy kis mesélés, hogy miért is ültünk a gépen és mi történt, találja ki mindenki maga! Kedves… No de akkor észreveszünk egy világítótornyot. Igen, még mindig az óceán közepén vagyunk, közel s távol sehol szárazföld, azért ez elég meglepő, nem? Tapasztaltabbaknak már egyből megjelent a megvilágosodást jelző kis villanykörte: természetesen víz alatti város a megoldás. A neve: Rapture (extázis, örömmámor).
Térjünk ki kicsit és ismerjük meg a város történelmét: Andrew Ryan, egy volt szovjet civil megunta a csontig hatoló hideget és elhatározta, hogy létrehoz egy kapitalizmust és individualizmust az egekig magasztaló paradicsomot, csak maguknak, a világtól elzárva. Mindezt természetesen 1946-ban. Az egész város képes volt az önellátásra (a semmi közepén másként hogy? ), volt saját ételellátója, áramtermelője, víztisztítója, sőt még saját védelmi rendszere is. Minden szép és jó volt… egészen addig, amíg a tudomány fel nem borította ezt az egyensúlyt. Kettő tudós, akik az óceán fenekén lévő élőlényeket tanulmányozták, felfedeztek egy állatot, mely különleges sejteket tartalmazott. A sejtek képesek voltak arra, hogy megerősítsék valaki testét, vagy fizikailag, vagy szellemileg. Gyógyítottak betegséget, gyorsították a regenerációt. Egy fiatal vállalkozó, Fontaine hatalmas lehetőségeket látott az anyagban, amit sikerült kifejleszteni a sejtekből. Ez az anyag, melyet „Adam"-nek (ejtsd: edem) neveztek el, a kis víz alatti társadalomban olyan keresett lett, hogy elsődleges fizetőeszközzé vált. Mint ilyenkor általában lenni szokott, harc alakult ki az Adam birtoklásáért, elsősorban Ryan és Fontaine között. Fontaine monopolhelyzete már az egész társadalmat veszélybe sodorta. Végül Ryan győzött, de addigra a város teljes lakossága megváltozott, mivel a harcok során bevetették az Adamet is. Keverték a technológiát és a mutáció hatásait, hogy még jobban képesek legyenek alkalmazkodni, ám elvesztették az emberiességük utolsó foszlányait is. A háború folyamán az összes természetes Adam készletet elpusztították, ám addigra már a teljes lakosság élete eme anyagtól függött…
Nem is találhattunk volna jobb pillanatot az érkezésre. A város romokban, az alsóbb szinteket a beomlás és árvíz veszélye fenyegeti és még egy csapat mutálódott emberrel is meg kell majd küzdenünk. Hurrá!
A világ, ami körülöttünk van…
Első jelentősebb tulajdonsága a BioShocknak, hogy a korábbi játékokban tapasztalható mesterséges intelligenciát és társadalmi tagolódást kicsit kibővítették. Ezidáig a játékokban javarészt voltunk mi és az összes többi kreatúra, aki csak a játékban szerepelt. Egymással nem törődtek, mindig csak mi voltunk a célpontok. 1-több kapcsolat. Most viszont a fejlesztők úgy gondolták, hogy bevezetnek egy több-több kapcsolatot. A játékban megvan a hierarchia, egyes lények félnek a másiktól, a harmadik vigyáz a másodikra, stb. Az egész játéktér alatt érezni fogjuk, hogy a játék valóban ÉL és a mi befolyásolásunk ellenére is mindenki jól elvan. De az igazi móka akkor adódik, amikor belepiszkálunk az isteni gépezetbe.
Például itt egy eset, amit egy bemutatón láthattunk. A játékos épphogy elkezdte a játékot, átment egy kaszinóhelységen, befordult a sarkon, majd szembe találta magát egy doki ruhát viselő mutáns figurával, akit Splicer-nek, vagy Aggressor-nak neveznek. Különleges képessége, hogy teleportálva támad. Amikor a játékos odaért, az mindig elteleportált, de azért néhány jól irányzott lövéssel gyorsan hidegre tette. Ekkor, egy Little Sister-nek nevezett kislány ballagott erre, aki szintén Adam-re vadászott. Meglátta a tetemet, majd egyből nekiesett, előhúzta hatalmas injekciós tűjét és kiszipolyozta a hullából az isteni nedűt. Mivel nekünk is jól jönne egy kis Adam, rávetettük magunkat a kislányra. A gond csak az volt, hogy a kislányt mindig követi egy védelmező Big Daddy, mely óriási búvárruhát visel, és hatalmas fúró van a kezében. (Ő a játék legkeményebb ellenfele). A Big Daddy közbelépett, maga mögé tolta a kislányt, majd nekünk esett. Amikor több pisztolylövés és sörétes lövedék sem állította meg, ideje volt futni… illetve teleportálni. Vissza teleportáltunk egy saroknyit, így a Big Daddy elvesztette a nyomunkat. Szóval más módszert kell találnunk. Használva egyik különleges képességünket, a kezünk húsából kinövesztettünk egy gennyes pattanást. Ez odavonzza a környékre az elején hidegre tett Splicereket. Kilőttük a Big Daddy-re, így a környékről idesereglett pár Splicer kellően elterelte a figyelmét korábbi ellenfelünknek, szabad utat hagyva a kislányhoz. Tiszta a terep, indulás! Tiszta… legalábbis tisztának tűnt, amíg észre nem vett egy figyelő kamera. Sikeresen beindítottuk a biztonságiakat így rövid időn belül megérkezett 2 repülő kis robot és tüzet nyitottak.
Itt is simán megpróbálhattuk volna szépen szétlőni őket, bár a bemutatót vezető egyén többször is felhívta a figyelmünket, hogy a problémákból kis gondolkodás után előnyhöz is juthatunk. Jelen esetben egy különleges képességnek hála, újraprogramoztuk a biztonsági robotokat, akik így most már minket védtek. Ideje is volt, mert a Big Daddy szépen elintézte az előző Slicert és újra nekünk esett…
És itt a történetnek nincs vége, de meglepetéseket is akarok hagyni. Már ennyiből is jól látható, hogy igazán változatos játékélményben lesz részünk, és valószínűleg a „megyek és lelövök mindenkit" játékmód nem lesz igazán kifizetődő.
Gyors lezárás
A játékban összesen 6 fegyverünk lesz, melyekre különböző kiegészítőket aggathatunk, vagy különböző töltényeket tölthetünk beléjük. Ezen felül még több, mint 60 génmódosító löttyöt pumpálhatunk magunkba. Jellemző egyébként, hogy egyidejűleg kevés felszereléssel kell túljutnunk az egyes részeken, tehát jól meg kell fontolni, hogy kire mit lövünk el, vagy milyen trükköt vetünk be, mert tartalékaink végesek.
A játékot először Unreal 2.0-ás motorra fejlesztették, melyet jól átbütyköltek az Irrational-os fiúk és lányok. Aztán telt-múlt az idő és kijött az Unreal hármas kódszámot viselő motor. Átálltak erre és ezt is módosítgatták az igényeiknek megfelelően, így jelen pillanatban (és már tekinthetjük végleges motornak is) Unreal 3.0-ás grafikai motor dübörög a játék alatt. Akik már láttak képet a BioShockból, azok tudják, hogy igazán látványosra sikerült, néhol kicsit gyenge a textúra minősége, de egyébként igazán hangulatos és szép grafikai élményt nyújt. A videókban pedig mozgás közben még szebb látvány fogad minket.
Tehát eme kis bepillantást követően leszögezhetjük, hogy igazán érdemes várni a BioSchockra, mivel biztos vagyok benne, hogy új mérföldkő lesz a játékiparban. Egyelőre „csak" személyi számítógépre és a következő generációs Xbox360-ra van bejelentve, PlayStation 3 tulajoknak vagy leendő tulajoknak egyelőre úgy tűnik, hogy nem adatik meg a lehetőség a játék kipróbálására. Megjelenés idén augusztusban. Várjuk!
Egyszer volt, hol nem volt…
Főhősünk valamilyen baleset folytán a nagy végtelen kékségbe (gyengébbek kedvéért óceánba) zuhan. Körülötte mindenhol a roncs darabjai lebegnek a vízen. Semmi előzmény vagy kis mesélés, hogy miért is ültünk a gépen és mi történt, találja ki mindenki maga! Kedves… No de akkor észreveszünk egy világítótornyot. Igen, még mindig az óceán közepén vagyunk, közel s távol sehol szárazföld, azért ez elég meglepő, nem? Tapasztaltabbaknak már egyből megjelent a megvilágosodást jelző kis villanykörte: természetesen víz alatti város a megoldás. A neve: Rapture (extázis, örömmámor).
Térjünk ki kicsit és ismerjük meg a város történelmét: Andrew Ryan, egy volt szovjet civil megunta a csontig hatoló hideget és elhatározta, hogy létrehoz egy kapitalizmust és individualizmust az egekig magasztaló paradicsomot, csak maguknak, a világtól elzárva. Mindezt természetesen 1946-ban. Az egész város képes volt az önellátásra (a semmi közepén másként hogy? ), volt saját ételellátója, áramtermelője, víztisztítója, sőt még saját védelmi rendszere is. Minden szép és jó volt… egészen addig, amíg a tudomány fel nem borította ezt az egyensúlyt. Kettő tudós, akik az óceán fenekén lévő élőlényeket tanulmányozták, felfedeztek egy állatot, mely különleges sejteket tartalmazott. A sejtek képesek voltak arra, hogy megerősítsék valaki testét, vagy fizikailag, vagy szellemileg. Gyógyítottak betegséget, gyorsították a regenerációt. Egy fiatal vállalkozó, Fontaine hatalmas lehetőségeket látott az anyagban, amit sikerült kifejleszteni a sejtekből. Ez az anyag, melyet „Adam"-nek (ejtsd: edem) neveztek el, a kis víz alatti társadalomban olyan keresett lett, hogy elsődleges fizetőeszközzé vált. Mint ilyenkor általában lenni szokott, harc alakult ki az Adam birtoklásáért, elsősorban Ryan és Fontaine között. Fontaine monopolhelyzete már az egész társadalmat veszélybe sodorta. Végül Ryan győzött, de addigra a város teljes lakossága megváltozott, mivel a harcok során bevetették az Adamet is. Keverték a technológiát és a mutáció hatásait, hogy még jobban képesek legyenek alkalmazkodni, ám elvesztették az emberiességük utolsó foszlányait is. A háború folyamán az összes természetes Adam készletet elpusztították, ám addigra már a teljes lakosság élete eme anyagtól függött…
Nem is találhattunk volna jobb pillanatot az érkezésre. A város romokban, az alsóbb szinteket a beomlás és árvíz veszélye fenyegeti és még egy csapat mutálódott emberrel is meg kell majd küzdenünk. Hurrá!
A világ, ami körülöttünk van…
Első jelentősebb tulajdonsága a BioShocknak, hogy a korábbi játékokban tapasztalható mesterséges intelligenciát és társadalmi tagolódást kicsit kibővítették. Ezidáig a játékokban javarészt voltunk mi és az összes többi kreatúra, aki csak a játékban szerepelt. Egymással nem törődtek, mindig csak mi voltunk a célpontok. 1-több kapcsolat. Most viszont a fejlesztők úgy gondolták, hogy bevezetnek egy több-több kapcsolatot. A játékban megvan a hierarchia, egyes lények félnek a másiktól, a harmadik vigyáz a másodikra, stb. Az egész játéktér alatt érezni fogjuk, hogy a játék valóban ÉL és a mi befolyásolásunk ellenére is mindenki jól elvan. De az igazi móka akkor adódik, amikor belepiszkálunk az isteni gépezetbe.
Például itt egy eset, amit egy bemutatón láthattunk. A játékos épphogy elkezdte a játékot, átment egy kaszinóhelységen, befordult a sarkon, majd szembe találta magát egy doki ruhát viselő mutáns figurával, akit Splicer-nek, vagy Aggressor-nak neveznek. Különleges képessége, hogy teleportálva támad. Amikor a játékos odaért, az mindig elteleportált, de azért néhány jól irányzott lövéssel gyorsan hidegre tette. Ekkor, egy Little Sister-nek nevezett kislány ballagott erre, aki szintén Adam-re vadászott. Meglátta a tetemet, majd egyből nekiesett, előhúzta hatalmas injekciós tűjét és kiszipolyozta a hullából az isteni nedűt. Mivel nekünk is jól jönne egy kis Adam, rávetettük magunkat a kislányra. A gond csak az volt, hogy a kislányt mindig követi egy védelmező Big Daddy, mely óriási búvárruhát visel, és hatalmas fúró van a kezében. (Ő a játék legkeményebb ellenfele). A Big Daddy közbelépett, maga mögé tolta a kislányt, majd nekünk esett. Amikor több pisztolylövés és sörétes lövedék sem állította meg, ideje volt futni… illetve teleportálni. Vissza teleportáltunk egy saroknyit, így a Big Daddy elvesztette a nyomunkat. Szóval más módszert kell találnunk. Használva egyik különleges képességünket, a kezünk húsából kinövesztettünk egy gennyes pattanást. Ez odavonzza a környékre az elején hidegre tett Splicereket. Kilőttük a Big Daddy-re, így a környékről idesereglett pár Splicer kellően elterelte a figyelmét korábbi ellenfelünknek, szabad utat hagyva a kislányhoz. Tiszta a terep, indulás! Tiszta… legalábbis tisztának tűnt, amíg észre nem vett egy figyelő kamera. Sikeresen beindítottuk a biztonságiakat így rövid időn belül megérkezett 2 repülő kis robot és tüzet nyitottak.
Itt is simán megpróbálhattuk volna szépen szétlőni őket, bár a bemutatót vezető egyén többször is felhívta a figyelmünket, hogy a problémákból kis gondolkodás után előnyhöz is juthatunk. Jelen esetben egy különleges képességnek hála, újraprogramoztuk a biztonsági robotokat, akik így most már minket védtek. Ideje is volt, mert a Big Daddy szépen elintézte az előző Slicert és újra nekünk esett…
És itt a történetnek nincs vége, de meglepetéseket is akarok hagyni. Már ennyiből is jól látható, hogy igazán változatos játékélményben lesz részünk, és valószínűleg a „megyek és lelövök mindenkit" játékmód nem lesz igazán kifizetődő.
Gyors lezárás
A játékban összesen 6 fegyverünk lesz, melyekre különböző kiegészítőket aggathatunk, vagy különböző töltényeket tölthetünk beléjük. Ezen felül még több, mint 60 génmódosító löttyöt pumpálhatunk magunkba. Jellemző egyébként, hogy egyidejűleg kevés felszereléssel kell túljutnunk az egyes részeken, tehát jól meg kell fontolni, hogy kire mit lövünk el, vagy milyen trükköt vetünk be, mert tartalékaink végesek.
A játékot először Unreal 2.0-ás motorra fejlesztették, melyet jól átbütyköltek az Irrational-os fiúk és lányok. Aztán telt-múlt az idő és kijött az Unreal hármas kódszámot viselő motor. Átálltak erre és ezt is módosítgatták az igényeiknek megfelelően, így jelen pillanatban (és már tekinthetjük végleges motornak is) Unreal 3.0-ás grafikai motor dübörög a játék alatt. Akik már láttak képet a BioShockból, azok tudják, hogy igazán látványosra sikerült, néhol kicsit gyenge a textúra minősége, de egyébként igazán hangulatos és szép grafikai élményt nyújt. A videókban pedig mozgás közben még szebb látvány fogad minket.
Tehát eme kis bepillantást követően leszögezhetjük, hogy igazán érdemes várni a BioSchockra, mivel biztos vagyok benne, hogy új mérföldkő lesz a játékiparban. Egyelőre „csak" személyi számítógépre és a következő generációs Xbox360-ra van bejelentve, PlayStation 3 tulajoknak vagy leendő tulajoknak egyelőre úgy tűnik, hogy nem adatik meg a lehetőség a játék kipróbálására. Megjelenés idén augusztusban. Várjuk!
Kapcsolódó cikkek
Valaki mondja meg annak az ajtó kódjának a helyes sorrendét ami valószínüleg ebből a négy számjegyből áll(9142)
Ha valaki emlákszik rá nagyon örüénék ha megmondaná
na csá
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.