A Return to Castle Wolfenstein megjelenése után a fejlesztők egy másik csapatra bízták a játék kiegészítőjének elkészítését, melyet később már egy folytatásnak terveztek. Sajnálatos, módon az egyszemélyes kampány elkészítésében problémák adódtak a kiadó Activision-nél, így 2003-ban a Splash Damage fejlesztésével kiadták a játék ingyenes multira kihegyezett változatát, a Wolfenstein: Enemy Territory-t. A játék köszönhetően, hogy ingyenes volt és nagyszerű multi örömöket nyújtott az embereknek, hihetetlenül sikeres lett és az is a mai napig.
Nos, a játék alap szituációja, hogy a Stroggok sok bolygó elpusztítása, majd felemésztése után a mi bolygónkat szemelték ki következő fogás képen. Csak nem várt ellenállásba ütköztek. Velünk. Itt döntheti el a játékos, hogy a GDF (jó fiúk) vagy az idegen megszállók (rossz fiúk) oldalán száll harcba a bolygóért. A feladatunk egyszerű és mégis sokszor összetett. A különböző pályákon feladatokat kell teljesítenünk, eközben a másik oldal ebben próbál meggátolni minket. Ha sikeresen elvégeztük a feladatot (amely általában robbantás, szabotálás, kód feltörésből áll) akkor újabb területet foglalunk el csapataink számára. Így újabb egyéni küldetéseket kapunk. Tehát itt a Battlefield sorozattal ellentétben csupán a csapat eredményesességét értékeli a játék. A magányos farkasok soha sem győzedelmeskedhetnek itt. Külön itt emelném ki, hogy a játékhoz elengedhetetlen egy jó internet kapcsolat, hiszen a nélkül mit sem ér az egész játék. Erről későbbiekben viszont még írok.
A játékban 5 különböző módon kiképzett katonával léphetünk a csatamezőkre. A GDF (Global Defense Force) megtalálható a katona kaszt, amely leginkább a frontális ütközetekre alkalmas. Emellett ők rendelkeznek csak elég robbanószerrel, hogy bármilyen nem kívánt épületet vagy célpontot a levegőbe repítsenek. Mit sem ér viszont egy katona egy felcser nélkül, aki defiblirátoraival szaladgálva a harcmezőn visszahozza minket a halálból és sebesülés esetén elsősegély csomagokat ad számunkra. Ha, pedig védelemre kerül sor, a mi emberünk a mérnök, aki bázisunk védelmét tudja kiegészíteni pár telepíthető automata ágyúval. Mellesleg, mint jóra való munkásember szorgosan javítja járműveinket akár vész esetén is. A felderítő neve ellenére hatalmas tűzerővel bír, habár tűzharcokban nem a legerősebb. Inkább támogató egységnek hívnám, hiszen ő képes a pályára lövegeket rendelni. Ezeket, pedig távcsövével bírja használni. Vész esetén, pedig jelzőrakétát gyújtva bombázást is kérhet egy adott területre. A modern Sam Fisher is tiszteletét teszi a játékban, hiszen egy saját kasztot is kapott kommandósként. Tudása, mely egyben a leghasznosabb is, hogy képes ellenséges katonák alakjának lemásolására, így egy kettős ügynök lesz az ellenfél csapatában. Így könnyedén juthatunk át az ellenséges vonalakon. Ha, pedig gépekről van szó, képesek ellenfeleink járműveit és védelmét deaktiválni a modern karjukba épített számítógéppel. Eközben kamerákat telepíthetnek, melyekkel ellenséget észlelve felrobbanthatjuk az óvatlanabbakat. Végül radart telepíthetnek a területeinkre való behatolás érzékeléséhez. A Stroggok kasztjai hasonlóak. Csupán kinézetükben és egy-két fegyvertől térnek el az emberi csapattól.
Kezdjük a rövidebb, ám annál érdekesebb résszel. A telepíthető bázis védelem és lövegekről. A játékban három kaszt képes létrehozni ezeket. A Mérnök (vagy Építész), a Felderítő Egység (vagy Elnyomó) és a Különleges Egység (vagy Behatoló). A telepítés pofon egyszerű, hiszen a felszerelésből kiválasztott távcsővel a kezünkben a játékos külső nézetet kap, ahol egy átlátszó fehér vázat kell elhelyeznie, a saját területen belül, hogy minél hatékonyabb legyen. A „rendelés" leadása után az embereknél egy helikopter szállítja le az egységet, míg az idegeneknek az anyahajójukról lövik ki a szerkezetet, amely becsapódás után felépül és működésbe lép. Tehát nem ajánlatos lövegeket a frontra helyezni, míg a védelmi állásokat a bázishoz közel építjük ki, ahol csak porosodnak. A Mérnökök három bázis védelmi állást tudnak létrehozni. Egyet a gyalogság ellen, egyet a földi járművek ellen, egyet pedig a lövegek ellen. Ezekből egy ember csak egyet tud építeni. Fontos tehát, hogy egy csapatban legyen legalább 3 ilyen játékos, akik egymást közt felosszák, hogy mit építsenek, és azokat folyamatosan javítsák rongálódás esetén.
A Quake univerzumban lévő idegen járművek mindig is bámulatba ejtettek. Itt sincsen másképpen, hiszen az embereknél a „jól lerágott csont" járművek vannak, melyek néhány apróbb fejlesztéssel térnek el napjaink haditechnikai vívmányaitól. Gondolom, így mások számára is érdekesebb, ha ezekről a járművekről írnék inkább többet.
Az Icarus rakétaszék. Ezt a járművet úgy kell elképzelni, mint egy szék, melyre két rotor van építve, így kisebb távokra bír minket reptetni. Eközben pár gránátot szórhatunk az alattunk haladókra a „székből". Található itt még egy egyszerű csapatszállító jármű is, a Hog, melyben egy sofőr, egy gépágyú kezelő és még négy személy foglalhat helyet. Az ütőkártyája az idegen megszállóknak a Goliath nevű gyönyörűség. Ez a nehéz lépegető a játék legtekintélyesebb és legerősebb gépe. Egy személy szükségeltetik csak az irányításához és tökéletes bázis védelemre, hiszen guggolva kevésbé sebezhető. A Hornet nevű légi cirkáló, az egyetlen légi egysége, mely ellenséges légi támadás ellen hatásosabb inkább.
A GDF oldalt béta tesztemben már így is agyon szidtam, így inkább a járművekre ezen a téren nagyon nem fogyasztanám a karakter számot. Röviden mégis összefoglalva megpróbálom egy vagy két mondatban leírni. Van itt egy Quad, egy APC csapatszállító, mely a vízen is tud közlekedni. Két légi alkalmatosság, egy, amelyik vadászként üzemel, míg a másik csapatszállítóként. Lépegető helyett itt egy tank van csupán, melyet csak egyszeri kipróbálásra ajánlhatok.
A játékban van gépek elleni, illetve a játék erősségének mondható internetes multi móka. Sajnos megemlíteném a játék egyik legszembetűnőbb negatívumát: a gép elleni játékot. Tudom, ilyen játékokban ne is keressen az ember erre valamit is adó jeleket, de nem értem mennyi erőfeszítésébe lett volna a csapatnak, ha legalább az összes pálya játszható lenne egymás után, illetve a gépi ellenfelek sem lennének egytől-egyig terminátorok. Őszintén, jelenleg a gép ellen játszani nehezebb, mint a neten játszó játékosokkal. Gyorsan hagyjuk is a játéknak eme részét, inkább koncentráljunk a többjátékos részre.
A játékban 12 db pálya található, melyek 4 részre oszlanak hadjárat módban: Afrika, Amerika, Európa és Ausztrália (3-3 db mindegyik kontinensen). Játékmódokban is a bűvös hármas a nyerő a fejlesztőknél, így ebből is ennyit kapunk. Ezek között a legkedveltebb az Objective (Feladat) alapú meccs, ahol a két oldal csapatainak egyetlen célja, hogy a megadott feladatokat elvégezzék a pályán (például híd felrobbantása, bázis elfoglalása stb.). A másik félnek természetesen az a feladata, hogy szabotálja vagy feltartsa az ellenséges erőket, míg le nem jár az idő. Ugyanis ekkor a védekező csapat nyer. Hasonló módon működik szintén a Campaign (Hadjárat) mód, ahol a játékosok mind a három pályán játszanak egymás után, és aki több meccset nyer, az lesz a végső győztese a hadjáratnak. Az utolsó a Stopwatch, amiben a játékosok egyetlen célja, hogy minél több XP-t gyűjtsenek, egy adott időn belül, hogy győzelemre vigyék seregüket.
Ez mind izgalmasan és remekül hangzik, ám most jön a fekete leves. A játék valamiért túl pörgősre sikeredett. A járművek túl gyorsak lettek és gyalogosan is fél perc alatt át lehet szaladni egy pályát és csupán pár lövés által azonnali elhalálozás garantált. Így sajnos a taktikázni vágyók elfeledhetik neten ezeket a szabályokat. Két életben maradási technikád lehet: Gyors net (lagg mentesítés, ami sokszor, még így sem kerülhető el), illetve folyamatosan nyomva tartani a tűz gombot. Nagyon csalódtam a béta után, hogy a fejlesztők nem lassították le a játékmenetet, hanem inkább gyorsították azt. Így komolyan, úgy éreztem magam, mint ha a Quake Arena 2007-es változatával játszanék (jó ez egy kicsit túlzás).
A meghőkölés után örömmel vettem tudomásul, hogy legalább van saját statisztika, melyet követve a legjobbak közé juthatunk, illetve különböző medálokat is érdemelhetünk ki a meccsek alatt produkált munkánkkal, de ezek nem adnak semmi extrát.
Grafikai megjelenítés terén nem lehet panaszuk a játékra, hiszen az ID Software grafikusai karöltve a Splash Damage srácaival remekül felturbózták a nem mai Doom 3 grafikus motort. Ez az első alkalom, hogy egy olyan játék jelenik meg az ID motorjával, mely képes nagy külső területek megjelenítésére. Ez az új funkciót maga személyesen John Carmack ültette be. El is nevezte a technikát: MegaTextures. A lényege röviden, hogy a játék nem sok is apró textúrát tölt be a pálya egyes részeire, hanem egy hatalmas óriás textúrát készítenek a fejlesztők, melyet utána az egész térképre „húzzák". Tehát minden csodálatosan nézz ki. A fák lombjait suhogtatja a szél. A repülők felszállás előtt port kavarnak föl. A katonák soha nem voltak még ennyire kidolgozottak még egy hasonló típusú játékban sem, mint itt. Sajnos az ilyen grafikának meg is van az ára. Jelenlegi konfigurációmmal közepes grafikai beállításokkal is csupán 15-25 FPS-t bírtam kicsikarni.
A hangokra nincs semmi panaszom. Előre beépített Strogg és GDF hangok fogadják a játékost és győzelem és vereség esetén is ők értékeli teljesítményünket. A lövések, robbanások is mind futurisztikusan szólnak. A járműveket, pedig már távolról felismerhetjük hang alapján, hiszen mindegyik egyedi jellegzetes hanggal rendelkezik.
Őszintén megvallom, hogy nagyot csalódtam a végleges játékban. Hiába az egyedi játékmenet, ha a gyors akció tönkre vágja azt. Hiába a csodás grafika, ha erőmű kell alá. Abban a hitben töltöttem napjaimat a béta után a megjelenésig, hogy igen remek játékkal lesz most dolgom. Ami részben igaz, hiszen a játék igazi móka és az egyedi (Battlefield sorozattól eltérő) stílusa miatt sokak kedvencévé válhat, ám mégis szakmai szemmel nézve fáj a szívem… Reméltem megtörténik végre a Battlefield széria trónfosztása, de sajnos ezzel még várnunk kell. A fejlesztők (ahhoz képest, hogy ez a második játékuk, amely már nem ingyenes) remek munkát végeztek a régi Enemy Territory hangulat visszaadásán. Tudom, van a játékban pár nem tetsző dolog, de ezek patch-el még orvosolhatók. Így, tehát kollekciónk ismét egy jó, ám nem tökéletes játékkal bővült, mely igazán megérdemli, hogy minden hasonló játékokat kedvelő játékos testvérem adjon neki egy esélyt. Szerintem megéri!
A játékban 5 különböző módon kiképzett katonával léphetünk a csatamezőkre. A GDF (Global Defense Force) megtalálható a katona kaszt, amely leginkább a frontális ütközetekre alkalmas. Emellett ők rendelkeznek csak elég robbanószerrel, hogy bármilyen nem kívánt épületet vagy célpontot a levegőbe repítsenek. Mit sem ér viszont egy katona egy felcser nélkül, aki defiblirátoraival szaladgálva a harcmezőn visszahozza minket a halálból és sebesülés esetén elsősegély csomagokat ad számunkra. Ha, pedig védelemre kerül sor, a mi emberünk a mérnök, aki bázisunk védelmét tudja kiegészíteni pár telepíthető automata ágyúval. Mellesleg, mint jóra való munkásember szorgosan javítja járműveinket akár vész esetén is. A felderítő neve ellenére hatalmas tűzerővel bír, habár tűzharcokban nem a legerősebb. Inkább támogató egységnek hívnám, hiszen ő képes a pályára lövegeket rendelni. Ezeket, pedig távcsövével bírja használni. Vész esetén, pedig jelzőrakétát gyújtva bombázást is kérhet egy adott területre. A modern Sam Fisher is tiszteletét teszi a játékban, hiszen egy saját kasztot is kapott kommandósként. Tudása, mely egyben a leghasznosabb is, hogy képes ellenséges katonák alakjának lemásolására, így egy kettős ügynök lesz az ellenfél csapatában. Így könnyedén juthatunk át az ellenséges vonalakon. Ha, pedig gépekről van szó, képesek ellenfeleink járműveit és védelmét deaktiválni a modern karjukba épített számítógéppel. Eközben kamerákat telepíthetnek, melyekkel ellenséget észlelve felrobbanthatjuk az óvatlanabbakat. Végül radart telepíthetnek a területeinkre való behatolás érzékeléséhez. A Stroggok kasztjai hasonlóak. Csupán kinézetükben és egy-két fegyvertől térnek el az emberi csapattól.
Kezdjük a rövidebb, ám annál érdekesebb résszel. A telepíthető bázis védelem és lövegekről. A játékban három kaszt képes létrehozni ezeket. A Mérnök (vagy Építész), a Felderítő Egység (vagy Elnyomó) és a Különleges Egység (vagy Behatoló). A telepítés pofon egyszerű, hiszen a felszerelésből kiválasztott távcsővel a kezünkben a játékos külső nézetet kap, ahol egy átlátszó fehér vázat kell elhelyeznie, a saját területen belül, hogy minél hatékonyabb legyen. A „rendelés" leadása után az embereknél egy helikopter szállítja le az egységet, míg az idegeneknek az anyahajójukról lövik ki a szerkezetet, amely becsapódás után felépül és működésbe lép. Tehát nem ajánlatos lövegeket a frontra helyezni, míg a védelmi állásokat a bázishoz közel építjük ki, ahol csak porosodnak. A Mérnökök három bázis védelmi állást tudnak létrehozni. Egyet a gyalogság ellen, egyet a földi járművek ellen, egyet pedig a lövegek ellen. Ezekből egy ember csak egyet tud építeni. Fontos tehát, hogy egy csapatban legyen legalább 3 ilyen játékos, akik egymást közt felosszák, hogy mit építsenek, és azokat folyamatosan javítsák rongálódás esetén.
A Quake univerzumban lévő idegen járművek mindig is bámulatba ejtettek. Itt sincsen másképpen, hiszen az embereknél a „jól lerágott csont" járművek vannak, melyek néhány apróbb fejlesztéssel térnek el napjaink haditechnikai vívmányaitól. Gondolom, így mások számára is érdekesebb, ha ezekről a járművekről írnék inkább többet.
Az Icarus rakétaszék. Ezt a járművet úgy kell elképzelni, mint egy szék, melyre két rotor van építve, így kisebb távokra bír minket reptetni. Eközben pár gránátot szórhatunk az alattunk haladókra a „székből". Található itt még egy egyszerű csapatszállító jármű is, a Hog, melyben egy sofőr, egy gépágyú kezelő és még négy személy foglalhat helyet. Az ütőkártyája az idegen megszállóknak a Goliath nevű gyönyörűség. Ez a nehéz lépegető a játék legtekintélyesebb és legerősebb gépe. Egy személy szükségeltetik csak az irányításához és tökéletes bázis védelemre, hiszen guggolva kevésbé sebezhető. A Hornet nevű légi cirkáló, az egyetlen légi egysége, mely ellenséges légi támadás ellen hatásosabb inkább.
A GDF oldalt béta tesztemben már így is agyon szidtam, így inkább a járművekre ezen a téren nagyon nem fogyasztanám a karakter számot. Röviden mégis összefoglalva megpróbálom egy vagy két mondatban leírni. Van itt egy Quad, egy APC csapatszállító, mely a vízen is tud közlekedni. Két légi alkalmatosság, egy, amelyik vadászként üzemel, míg a másik csapatszállítóként. Lépegető helyett itt egy tank van csupán, melyet csak egyszeri kipróbálásra ajánlhatok.
A játékban van gépek elleni, illetve a játék erősségének mondható internetes multi móka. Sajnos megemlíteném a játék egyik legszembetűnőbb negatívumát: a gép elleni játékot. Tudom, ilyen játékokban ne is keressen az ember erre valamit is adó jeleket, de nem értem mennyi erőfeszítésébe lett volna a csapatnak, ha legalább az összes pálya játszható lenne egymás után, illetve a gépi ellenfelek sem lennének egytől-egyig terminátorok. Őszintén, jelenleg a gép ellen játszani nehezebb, mint a neten játszó játékosokkal. Gyorsan hagyjuk is a játéknak eme részét, inkább koncentráljunk a többjátékos részre.
A játékban 12 db pálya található, melyek 4 részre oszlanak hadjárat módban: Afrika, Amerika, Európa és Ausztrália (3-3 db mindegyik kontinensen). Játékmódokban is a bűvös hármas a nyerő a fejlesztőknél, így ebből is ennyit kapunk. Ezek között a legkedveltebb az Objective (Feladat) alapú meccs, ahol a két oldal csapatainak egyetlen célja, hogy a megadott feladatokat elvégezzék a pályán (például híd felrobbantása, bázis elfoglalása stb.). A másik félnek természetesen az a feladata, hogy szabotálja vagy feltartsa az ellenséges erőket, míg le nem jár az idő. Ugyanis ekkor a védekező csapat nyer. Hasonló módon működik szintén a Campaign (Hadjárat) mód, ahol a játékosok mind a három pályán játszanak egymás után, és aki több meccset nyer, az lesz a végső győztese a hadjáratnak. Az utolsó a Stopwatch, amiben a játékosok egyetlen célja, hogy minél több XP-t gyűjtsenek, egy adott időn belül, hogy győzelemre vigyék seregüket.
Ez mind izgalmasan és remekül hangzik, ám most jön a fekete leves. A játék valamiért túl pörgősre sikeredett. A járművek túl gyorsak lettek és gyalogosan is fél perc alatt át lehet szaladni egy pályát és csupán pár lövés által azonnali elhalálozás garantált. Így sajnos a taktikázni vágyók elfeledhetik neten ezeket a szabályokat. Két életben maradási technikád lehet: Gyors net (lagg mentesítés, ami sokszor, még így sem kerülhető el), illetve folyamatosan nyomva tartani a tűz gombot. Nagyon csalódtam a béta után, hogy a fejlesztők nem lassították le a játékmenetet, hanem inkább gyorsították azt. Így komolyan, úgy éreztem magam, mint ha a Quake Arena 2007-es változatával játszanék (jó ez egy kicsit túlzás).
A meghőkölés után örömmel vettem tudomásul, hogy legalább van saját statisztika, melyet követve a legjobbak közé juthatunk, illetve különböző medálokat is érdemelhetünk ki a meccsek alatt produkált munkánkkal, de ezek nem adnak semmi extrát.
Grafikai megjelenítés terén nem lehet panaszuk a játékra, hiszen az ID Software grafikusai karöltve a Splash Damage srácaival remekül felturbózták a nem mai Doom 3 grafikus motort. Ez az első alkalom, hogy egy olyan játék jelenik meg az ID motorjával, mely képes nagy külső területek megjelenítésére. Ez az új funkciót maga személyesen John Carmack ültette be. El is nevezte a technikát: MegaTextures. A lényege röviden, hogy a játék nem sok is apró textúrát tölt be a pálya egyes részeire, hanem egy hatalmas óriás textúrát készítenek a fejlesztők, melyet utána az egész térképre „húzzák". Tehát minden csodálatosan nézz ki. A fák lombjait suhogtatja a szél. A repülők felszállás előtt port kavarnak föl. A katonák soha nem voltak még ennyire kidolgozottak még egy hasonló típusú játékban sem, mint itt. Sajnos az ilyen grafikának meg is van az ára. Jelenlegi konfigurációmmal közepes grafikai beállításokkal is csupán 15-25 FPS-t bírtam kicsikarni.
A hangokra nincs semmi panaszom. Előre beépített Strogg és GDF hangok fogadják a játékost és győzelem és vereség esetén is ők értékeli teljesítményünket. A lövések, robbanások is mind futurisztikusan szólnak. A járműveket, pedig már távolról felismerhetjük hang alapján, hiszen mindegyik egyedi jellegzetes hanggal rendelkezik.
Őszintén megvallom, hogy nagyot csalódtam a végleges játékban. Hiába az egyedi játékmenet, ha a gyors akció tönkre vágja azt. Hiába a csodás grafika, ha erőmű kell alá. Abban a hitben töltöttem napjaimat a béta után a megjelenésig, hogy igen remek játékkal lesz most dolgom. Ami részben igaz, hiszen a játék igazi móka és az egyedi (Battlefield sorozattól eltérő) stílusa miatt sokak kedvencévé válhat, ám mégis szakmai szemmel nézve fáj a szívem… Reméltem megtörténik végre a Battlefield széria trónfosztása, de sajnos ezzel még várnunk kell. A fejlesztők (ahhoz képest, hogy ez a második játékuk, amely már nem ingyenes) remek munkát végeztek a régi Enemy Territory hangulat visszaadásán. Tudom, van a játékban pár nem tetsző dolog, de ezek patch-el még orvosolhatók. Így, tehát kollekciónk ismét egy jó, ám nem tökéletes játékkal bővült, mely igazán megérdemli, hogy minden hasonló játékokat kedvelő játékos testvérem adjon neki egy esélyt. Szerintem megéri!
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.