A Childcare.co.uk nemrég 2 ezer brit szülővel készített egy felmérést, mégpedig arról, hogyan viszonyulnak a játékok dobozán megtalálható korhatár-besorolásokhoz. Az eredmények meglepőek lettek, ugyanis több mint a szülők fele engedi gyermekét olyan játékkal játszani, ami a besorolás szerint csakis felnőtteknek szól.
A felmérés egyik érdekes eredménye, hogy a szülők teljesen máshogy kezelik a játékokkal kapcsolatos korlátozásokat, mint a filmek esetében tett korhatár-ajánlásokat, itt ugyanis mindössze a válaszadók 18 százaléka válaszolta azt, hogy engedné 10-14 éves gyerekét felnőtteknek szóló filmet nézni. Ezzel szemben a szülők 86 százaléka elismerte, hogy nem figyeli a videojátékokon megtalálható korhatár-besorolást, míg a filmek esetében ez a szám csak 23 százalék volt.
A Childcare.co.uk felméréséből az is kiderült, hogy a szülők 43 százaléka tapasztalt negatív változást gyermeke viselkedésében, amióta azok felnőtteknek szóló játékokkal játszanak, míg a szülők negyede jelezte, hogy azóta gyermekeik megértik és használják a különböző káromkodásokat.
A megkérdezett szülők 72 százaléka édesanya volt, akiknek 5 és 16 éves korú gyermekeik voltak. A gyerekek 53 százaléka fiú, 47 százaléka pedig kislány volt. És még egy apró érdekesség: a felmérés szerint a megkérdezett szülők 34 százaléka több mint négy órát hagyja naponta játszani gyerekét, vagyis jó eséllyel nem a leckeírással foglalkoznak a csemeték.
Ebben igazad van, a normálisabb időszakra gondoltam, és az utca emberére, és az életformára. A háború egy szörnyű dolog, az sajnos szinte bármikor jöhet, és az sajnos ilyen! :( Örülök, hogy lejött a mondanivalóm lényege.
Szép napot neked! :)
A média, a film, a zene, a tévé, az iskola, mind-mind KIHATÁSSAL lehetnek az a gyermekekre és az emberekre. Nem véletlen, hogy mondjuk a 40s években más volt a BESZÉDKULTÚRA, mint most, akkor nem volt internet, nem voltak ilyen brutál és mocskos tartalmak, az emberek a jó modort tapasztalták meg! Ettől még voltak akkor is voltak parék és gyilkosok, ezt nem vitatom, (az arány a lényeg) én most az utcai átlagemberről beszélek.
Mondok egy egyszerű példát.
-------Tegyük fel, hogy Németországban csak és kizárólag brutális filmek mehetnek, trágár zenék, és csak +18-as játékok stb... --------míg Franciaországban tilos vagy korlátozottak ezek a dolgok, műveltebb zene, békés filmek, no bammegolás és nincs mocsok!
Mind a két országban ugyanúgy lesznek rossz emberek és bűnözök, DE:.........az ARÁNY nem mindegy....és Franciaországban másabb világ lesz.
Erről beszéltem.
Ennél többet sajnos nem nagyon lehet tenni, nem lehet az ember a gyerekkel a nap minden percében. Aztán párszor el fog bukni vaószínűleg, de remélem addigra tud majd következtetéseket levonni a bukásaiból is. Ha meg nagy a gáz, tudni fogja, hogy hozzám bármikor jöhet.
Jól igazolja ezt a példát, hogy az egyik (nem tudom melyik) iskolai lövöldözés után az USA-ban vitát tartottak a túlélő diákok és a fegyverlobbisták, és mindent hülyeséget összehordtak a politikusok, de amikor az egyik diák megkérdezte, hogy "Akkor Önök fogják tudni garantálni azt, hogy felhagynak a fegyverek mellett lobbizással?", akkor hirtelen mindegyik méla kussban vagy hebegésben-habogásban kötött ki.
A játékkiadók megteszik amit tudnak: Kiszabják a korhatárt, innentől a szülő és a gyerek ítélőképességén áll az egész, de tényleg. Ennél többet aligha lehet tenni. Lehet továbbmenni megoldani a többi problémát, az említett lövöldözéseket, az elterjedő SWATting trendet, a szabályozatlan mikrotranzakciókat, a cyberbullyingot, és még sorolhatnám.
Lapozzunk...
Régen nem volt internet csak "bolt alatti újság" és a mai neten lévő pornóáradat olyan szinten szétcseszi a dopamin szabályozást ezzel olyan függőséget kialakítva,hogy mire felnőtt lenne az egyén beáll az impotencia és nem kívánja a természetes ősi közösülést.(ezt a cikket egyébként egy pszichologus írta,Amerikában rengeteg fiatalt érint ez a probléma)
Persze ez is csak egy a sok közül,de ez a cikk édeskevés,hogy 1-2 dolgon problémázzunk és nem létezik az a szülő a világon,aki 24 órában a gyerekét lesi.
Egyébként kategorikusan nem tiltom meg neki soha, szerintem az csak olaj a tűzre. Beszélgetünk, és kialakítunk egy közös nevezőt.
Előfordul, hogy ő győz. Ilyenkor azt mondom neki, hogy játszthat vele, amikor én is ott vagyok, és ha olyan rész jön, előre szólok, vagy megbeszéljük, hogy miért nem helyes, ami épp történik. (Káromkodást úgyis hall az iskolában is, elzárni nem lehet a világtól, szerintem sokkal fontosabb, hogy megbeszéljük, mi milyen hatást kelt, milyen emberré tesz valakit a csúnya beszéd, stb.)
Ha nem ismerem a játékot, akkor meg veszem a fáradtságot, és megismerem.
Ez nem a gamerek ellen megy, hanem pont az ő érdekükben történik, nyilván mondjuk egy tizenévesnek nem tetszik, ha játék-tiltós hírt olvas, az meg már más kérdés, hogy a korhatár-besorolásnak kb semmi értelme, ha egy 14-15 éves gyermek zombikat akar fejeztetni úgyis megteszi, a szülők nem ezt figyelik, tisztelet a kivételeknek, nem szeretnék általánosítani.
Ennél jobb csak akkor lesz, ha a számítógép elkéri majd a felhasználó személyijét programfuttatáshoz.
Teljesen felesleges bármit is rárakni a dobozra mivel 1. Ezeket leszarják v nem is ismerik. 2. A boltba azt nézik h te megveszed és pénzt hoz a többi senkit nem érdekel.
Ez olyan mint az elmúltam 18 tanúsítvány a p filmek előtt.
Nézi a gyerek, azt mondjuk éjjelig fentvan mert te alszol meg minden, azt begyün a pornó.
Az emberek ahogy beszélnek utcán, meg mondjuk álltok sorban a Sparnál aztán ott virít a Playboy meg egyebek.
Újabb KAMU LOBBI a gamerek ellen ez csak.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.