Egy régóta halogatott, sok szempontból egészen fantasztikus paraméterekkel rendelkező újgenerációs konzol évében hullámvasútra küldeni annak játékosait nem feltétlen a legjobb dolog, de nem is annyira szokatlan. Elvégre a Switch 2 sovány nyitókínálatát követte már év játéka esélyes, sorozatát rebootoló forradalmi epizód (Donkey Kong Bananza), átlagfogyasztóknak meglehetősen furcsának ható, mégis kiválóan finomhangolt versenyjáték (Kirby Air Riders) és persze számos olyan keresztgenerációs átirat is, amely megfelelő alapanyag birtokában még akár kihagyhatatlannak is nevezhető. A Pokémon Legends: Z-A viszont nem ezt a kategóriát erősíti, a hosszabb kihagyás utáni első nagyobb Pokémon-játék talán még a legnagyobb jóindulattal is maximum csak kiábrándítóan gyengének nevezhető, a Sword & Shieldtől eltérően az első fizetős bővítmény pedig nem a helyzet javítását tűzte ki céljául, sokkal inkább csak a pénztárca mélyére nyúlást - és cserébe alig ad valamit.
Pedig a Mega Dimension felütése még akár érdekesnek is mondható: Lumiose városa megint bajban van, a probléma forrása ezúttal pedig nem belülről fakad, hanem egy másik dimenzióból, amely kisebb portálokkal kezdi átfúrni magát ebbe a világba, ahonnan vérszomjas, de minimum barátságtalan Pokémonok is elkezdenek átmászni. Ennek megoldása nem csak az MZ-csapat érdeklődését kelti fel, de a szindikátusét is, így a két, alapvetően egymással egyet nem értő partnerek megint kénytelenek együtt dolgozni, hogy utánajárjanak a portálok eredetének, és még az előtt véget vessenek neki, mielőtt Lumiose végleg elesne. Ráadásul meglepő társra találnak ebben, az első portállal párhuzamosan ugyanis feltűnik egy fiatal, de annál tehetségesebb cukrászmester, Ansha, aki egy legendás Pokémont szeretne átcsábítani a másik dimenzión túlról, ahová onnan származó Pokémonja, Hoopa tudja átterelni, miután elfogyasztott egy ízes fánkot.
Szó szerint, a Mega Dimension egyik alapját maga a fánkkészítés adja, amely három különböző bogyóból rakható össze, és a felhasznált bogyók típusa határozza meg annak paramétereit: az ízlelés értékét, amely az elfogható / legyőzhető ellenfelek erősségére van ráhatással; az energiát, ahol a kalória minden száma egy másodpercnek felel meg; a bevetett pokémonok szintjét, amely meghatározza a Lumiose alternatív változatában aktív kvalitásaikat. A másik dimenzió ugyanis Lumiose kiforgatott, vágott verziója. Minden egyes portál egy maximum két-három háztömbből álló részre vezet, ahol vad pokémonok kisebb csoportosulása, na meg kifakult, színtelen épületek labirintusa vár. Az itt töltött idő kötött, az elfogyasztott fánk határozza meg, hány perc után kell kötelezően visszaugrani Lumiose-ba, így maximalizálni kell a hatékonyságot, és céltudatosan kell haladni.
A célt pedig a DLC maga határozza meg, pontosan úgy, ahogy az alapjáték battle royale zónái tették. Minden dimenzióugrás során három különböző küldetést kell teljesíteni pontok gyűjtése érdekében. Ha ennek révén sikerül elérni a kitűzött értéket, akkor azt általában egy új, megaevolúción átesett pokémonnal vívott csata követi, és aztán kezdődhet újra a pontgyűjtés, immáron egy másik dimenzióban. A feladatok a legkevésbé sem változatosak, akár egy tucat pokémon begyűjtése, lebegő pokélabdák elpusztítása, a földön csillogó tárgyak felvétele ismétlődik unos untalan, amit harcok dobnának fel, de azok semmilyen újdonságot nem kínálnak ahhoz képest, amit az alapjáték 40-50 órája alatt látni lehetett.
Talán csak egy dolgot leszámítva: a DLC nem csak, hogy csak a fő történet befejezése után indítható el, de egy 100-as szintre húzott csapat sem árt hozzá, a másik dimenzióban az ellenfelek minimális szintje ugyanis ez, de általában ennél több, akár több tízzel magasabb szinten is lehetnek. Szerencsére a célok teljesítése, a harcok ontják magukból az XP-cukorkákat, így pár óra alatt bőven fel lehet húzni egy komplett csapatot a maximális szintre, de közben folyamatosan tölteni kell a bogyókészletet is, a gyógyító csomagokról, pokélabdákról nem is beszélve. Amikor vad pokémonokat kell begyűjteni, hirtelen mindegyik fogyóeszközzé válik, és két-három ilyen takarítás után időt kell szánni a pokéboxok kipucolására is, ugyanis miért is akarna bárki 15 Cubone-t a repertoárjában tudni...?
Főleg úgy, hogy azok megszerzése, és a DLC végtelen grindre kihegyezett loopja sok élvezetet igazából nem tartogat. A papírvékony történet gleccsersebességgel halad előre, a mega evolúciókon felül pedig a világon semmi újdonságot nem tartogat, csak a BR-formula átszínezését. Ez pedig harminc euróért legalább annyira elfogadhatatlan, mint a Donkey Kong Bananza DLC-jének rizspapír vastagságú toldaléka - az egyetlen legenda itt maximum az, aki ezt az árképzést elfogadtatta.
A Pokémon Legends: Z-A – Mega Dimension egy önállóan, csak digitálisan megvásárolható, fizetős DLC, amely Nintendo Switch 1-re és Switch 2-re egyaránt elérhető. A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a ConQuest Entertainment biztosította - köszönjük!
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.