Kane & Lynch 2: Dog Days teszt

  • Írta: zoenn
  • 2010. augusztus 17.
  • kane and lynch 2: dog days, teszt
Link másolása
Egy pszichopata hiába bujkál a kínai metropoliszban, látszólag megnyugvást nyerve, le sem tagadhatná bűnös és retardált múltját, melyet fájdalomsikolyok, élvhajhászat, gátlástalan és brutális bűntények övezték.

„-Ne sikíts te szajha, még ránk csődíted az egész rizszabáló bagázst!… Hol van a stricid? Nem hallod? Hol van a kib*szott pasid? Ne zokogj már, a szentségit, ne dühíts fel, hallod?


Lynch akkora ütést mér az alig negyven kilós kínai lány állcsúcsára, hogy az eszméletlenül zuhan a fonnyadt brokkolikkal teli zöldséges ládák közé. A rádióból valami érthetetlen helyi popzenei csapat pattogós száma szól. A kopaszodó férfi eltörölte arcán a vércseppeket, amit nemrég a leányzó karmolása ejtett rajta.

-Amúgy se mentünk volna velük semmire, ismerem a fajtájukat, inkább az anyjukat is eladnák, csak ne essen bántódása a k*rva gazdájuknak, aki pénzeli őket. Elcseszett társaság ez.

-Nézzük meg a másik ajtót? Gyerünk innen, mert mindjárt itt lesznek a zsaruk. – Kane már nem volt ilyen hajthatatlan, szimpla szívesség gyanánt jött Sanghajba, aztán egy csapásra bandaháború kerekedett ki belőle. Gondozatlan borostáján keresztül szemei eléggé semmitmondóak voltak a bekapott valiumtól, de ez csak a látszat: egy hiéna tombolt benne, ami ugyan bármikor visszavonulót fújhat, de ha sarokba szorítják, ember legyen a talpán, aki keresztezi útját.

Lynch egy erőteljes rúgással törte be a konyhába vezető  rozoga, légyszaros ajtót, úgy, hogy a mögötte logó ajtófüggöny darabjai szerte-szét repültek a helységben. A meglepett alacsony kínai férfi már egy revolverrel várta őket. Lynch jól irányzott ütéssel vágta gyomron a triádok kisstílű talpnyalóját, majd visszakézből kiütötte a fegyvert a kezéből, végül hátracsavarta a végtagot úgy, hogy a kínai fószer a forró tűzhellyel állt szemben. Patthelyzet.

-Ki volt a megbízótok? Ki bérelte fel a szemétláda punkokat? Miért ütöttetek rajtunk a sztrádán? Beszélj te szarházi, kitépem a beledet! – ordította Lynch, köpött egy véres köpetet a fickó tarkójára. Amaz artikulátlanul szitkozódott saját nyelvén, valami olyasmit, hogy „Kapjátok be, úgyse szedtek ki belőlem semmit rohadék jenkik!”. Kane eközben a hátsó ajtót biztosította zavartan, úgy szorította a Skorpió géppisztolyt, hogy ujjain kidagadtak az inak. Újabb ütés, aztán még egy és még egy. A kínainak nem használt. Lynch megelégelte, hogy így nem jutnak semmire és a tarkójánál fogva belenyomta a fickó arcát a tűzforró olajba. Égő hús szaga töltötte meg az apró helységet, a szerencsétlen ordítása a szomszédos sikátorban bujkáló ijedt patkányokat is szétcsődítette az ételhulladék-kupacok mellől. A senkiházi minden léguta, s a szája is tele szaladt forró repceolajjal. Az elviselhetetlen fájdalomtól furcsa gurgulázó hörgést hallatott magából, arca a felismerhetetlenségig feldagadt, hólyagok jelentek meg rajta és fakadtak ki, majd – miután Lynch elengedte, kínlódva rogyott a koszos padlóra.

-Most beszéljél szarházi, nyisd ki a szádat… mi van nem értem, mondani akarsz valamit? – guggolt le hozzá Lynch. A fószer egy nevet suttogott maga elé folyamatosan. – Na ugye, mindig megered a nyelvük… Nesze, na ehhez mit szólsz? - Két lövést eresztett a szakács koponyájába. – Most már túl késő, b*szd meg, már régen elfogyott a türelmem!

A test élettelenül hevert előttük, Lynch már tudta, hogy hova kell menniük és kit kell keresniük. Viseltes fehér atlétájának oldalába törölte véres kezét. Abban a pillanatban hangos robajjal vágódott ki a szabadba vezető ajtó, ahonnan hirtelen két bukósisakos gengszter nyitott tűzet, Kane és Lynch még éppen idejében ugrott a fedezékként szolgáló fémasztalok mögé. A golyók módszeresen szedték szét a berendezést.

- Azt hiszitek rohadék, hogy meg tudtok ölni? B*szódjatok meg!

- Milyen istenverte mészárlás ez? – ordított társa felé Kane. – Csak egy sima meló miatt hívtál ide, de ez már egy rohadt háború!

- Isten hozott Sanghajban!


A dán illetőségű, és jó néhány idegenbe szakadt hazánkfiát is foglalkoztató IO Interactive-nál sem találtak süket fülekre a 2007-es Kane & Lynch: Dead Menről szóló csipkelődő kritikák, hanem megfogadták azokat, és egy szinte tökéletes, vágatlan, testközeli és intenzív folytatással rukkoltak elő. Az egész játék vizuális világát meghatározó kézikamerás, dokumentarista stílus kéz a kézben jár a Youtube felhasználók által létrehozott videók érájával, így téve a Dog Dayst végletekig élethűvé és egyedivé. Ha az előző résztől fanyalogtunk, túl petyhüdtnek találtuk, felejtsük el a rossz élményeket, hiszen a folytatás messze felülmúlja a kezdeti szárnypróbálgatásokat. A komor és végletekig erőszakos történet szerint teljesen idegen közegben teszik próbára az amúgy is törékeny szövetség tagjainak fájdalomküszöbét.


A játék már az első indításkor azt sulykolja belénk, hogy ez más, mint amit eddig szimpla TPS-ekben láttál. Már a töltőképernyő is úgy bufferel, mintha egy kétes minőségű videó betöltődését várnánk a megosztó oldalak valamelyikén. Majd két pálya közt is ez megy, kiegészítve Lynch barátnőjével folytatott érdekes telefon-beszélgetéssekkel. A menü Sanghaj egyik animált pillanatképét mutatja be valós időben, legyen szó egy rózsaszín ködbe burkolt sikátor képéről, netán az autópályán járgányunk oldalablakán kipillantva elénk táruló látványról. Egy csapásra megalapozzák az alaphangulatot: a készítők több apró jellel, utalással próbálták elfogadhatóbbá tervezni a milliós város miliőjét, azt, amit a képeslapokon nem látsz. Emberek dolgoznak éhbérért napi 16 órákat, hamisított ruhákat gyártva illegális üzemekben. A szűk sikátorokban a mocsok szinte életre kél, a magas épületek lábaihoz már szinte nem is süt le a napfény. A helyi gettók tökéletes korrajza ez, egy patinás és vérbő gengszter-sztorival kiegészítve, amitől úgy effektíve lebabázunk. Kiváló ötlet az, ha valakinek szétlőttük a buksiját a kép sejtetően „kikockázza” a sérülést, legyen az bárki: itt nem kapsz idegesítő „Mission Failed” feliratot, ha kedvtelésből (netán alaposságból?) ártatlanok életét oltod ki.


Nyakunkon kidüllednek az erek, zihálni kezdünk, izzad a tenyerünk – folyamatosan káromkodunk és köpködünk magunk elé. Oldalbordáink nem értik mi ez a nagy negatív érzelemáradás, miközben görcsösen markoljuk a kontrollert – egyáltalán mi vált ki belőlünk akkora gyűlöletet a képernyőn látható animált poligon-ellenségek iránt? Teljesen átérezzük a két elvetemült bűnöző, a daliás pszichopata és a lecsúszott zsoldos szerepét, ahogy mi magunk is hasonló tesztoszteron-túltengéssel feszengünk a televízió előtt. Mi ez, betegség? Nem, csupán az anyag egészen elképesztő hatást vált ki belőlünk, ritkán fog meg egy játék stílusa, mondanivalója, kicsattanó agressziója, annyira, mint most a Kane & Lynch 2. A cucc befogad, megragad és nem ereszt el, mígnem a 11 fejezetre osztott kampány végéhez érünk. Igazi fülledt hangulat, a kánikulában ideális. Remegve vártam az újabb és újabb meneteket, elszántan mutogattam a játék hangsúlyosabb pillanatait életem értelmének, de csak tágra meredt szemekkel és érthetetlen arckifejezésekkel szembesültem. Szeretem, ha egy játék nem kerttel, nem próbál jópofáskodni, egyáltalán nem akar több lenni, mint ami. Be is ütött rendesen, mint egy jófajta kínai pálinka, a Baijiu.


Lynch az igazságszolgáltatás  és a régi sérelmek elől elmenekülve Sanghajban telepedett le, barátnőt talált, élte a szolgai életet. Ám egy nagy horderejű fegyver-biznisz van kilátásban, így barátja Kane, a valaha jobb napokat látott ex-zsoldos segítségét kéri. Kane repülője be is fut, kézfogás nélkül üdvözli rég nem látott cimboráját, bár sok mondanivalójuk nincs egymásnak, annyi bizonyos, hogy Kane lánya már nagyjából kiheverte évekkel ezelőtti elrablását. Kane persze továbbra sem vált mintaapává. Egy rövid séta Sanghaj rosszhírű negyedében egy összekötőt keresve, minden békés kilátást eloszlat: a nyereséges üzlet darabjaira hullik, olyasvalakit ölnek meg, akit nem kellett volna, nem várt ellenállásba botlanak, vérdíj van a fejükön, s az egész sanghaji alvilág a nyomukban van. Valamit nagyon elcsesztek, megpróbálják túlélni a következő 72 órát, miközben lassan, sűrű és hangos véleménynyilvánítások közepette megkeresik, hogy hol van a kutya elásva. Az atmoszféra szinte tökéletes, nyers, brutális és ilyesformán vonzó. A helyszínek sem a turisták komfort-elvárásainak felelnek meg: sikátorok szövevénye, olcsó butikok és halpiacok, csótányokkal tarkított bérházak, építési területek, illegális ruhakészítő üzemek, éttermek – igen színes a paletta. Vagy a sztori szempontjából lényeges, amikor az sugárúton ütnek rajtunk, az egész forgalom a feje tetejére áll, kulcsfigurákat kell védenünk, de persze minden karakternek megvannak a maguk önkényes érdekeik. S ekkor már a yard is a nyomunkban van, főleg a szemét kommandósok mutatják ki a foguk fehérjét.


A képi világ taglalását ezúttal nem lehet a cikk végére hagyni, hiszen ez az első szembeöltő különbség a hasonszőrű címekkel szemben, és igen tetemes szeletet hasít ki a játék grillázsberakásos tortájából. A kép szinte folyton zavaros, mintha valami gagyi kamerával rögzítették volna, amely non-stop rángatózik, mintha az operatőr be lenne tépve, vagy azzal büntették volna, hogy a veszélyes körzetben kell dokumentálnia e két bűnöző tombolását. Még nyugvó állapotban is ring ide-oda hősünk, Lynch mögött, amikor sprintelünk már szinte követhetetlenül rázkódik. Nem, egyáltalán nem zavaró, aki odavan a hasonló szellemben felvett filmekért, az itt is csipázni fogja, akció közben viszont nem szól bele a ténykedéseinkbe. Bekapott lövéseknél még inkább zavarossá válik a kép a hirtelen hatásoktól, közvetlen fényhatásoknál meg szép színes téglalapok emelik ki a fényforrást. Persze megtartja ezzel a sima harmadik személyű akciójátékok szabványos lehetőségeinek repertoárját, de új formák közt tálalja azokat.


A filmszerű  explicit átvezetőkön kívül a játékmenet lényegi magva az akció, nem terhelnek idióta, több válaszadási lehetőséget felvonultató  párbeszédekkel, de még csak nem is fejlődhetünk szerepjátékszerűen, sőt igazából a pályafelépítés is hamisítatlan csőjáték érzetét kelti -igaz, a co-op lehetőségeket szem előtt tartva. Általában szűkös és sötét helyszíneken nyomulunk, viszont olykor kiterjedtebb terepek közt szabadon kereshetjük a tömegoszlatáshoz szükséges ideális pozíciót, általában két útvonalat felvonultatva, hogy Kane se unatkozzon. Az ádáz tűzharcoktól tuti nem fogunk nagyokat ásítani, az ellenség elég komoly tűzerőt képvisel, s olykor hiába vagy fedezékben, egy-két kósza lövedék még így is képes áthatolni a vékony falakon. Tényleg minden a túlélésért zajlik, medium nehézségen pont tökéletes a kihívás, akadnak izzasztó részek, de ha belelendülünk, elég jól le tudjuk gyűrni a túlerőt.


Lynch mozgása kicsit lomha -hiába, a túlzott alkoholfogyasztás nem tesz jót a reflexeknek-, a sima helyváltoztatást egészen lassan viszi végbe: ráadásul hiába tartjuk nyomva a futás gombot, mert eközben meg nem tudunk célozni. Egy gombnyomással fedezékbe húzódhatunk, mely fedezékek nagy része rombolható is, s darabokra szakadásuk után kereshetünk újabb búvóhelyet. Ám sajnos csak közvetlen közelben lévőhöz lendül oda agresszorunk, nincsen annyi kiterjedt lehetőség, mint a Splinter Cell: Convictionben. Szerencsére mi is leamortizálhatjuk a gazfickók rejtekeit, de azok az Istenért se hajlandóak újabbat keresni. Uszkve egy helyváltozatást enged nekik a script, és utána ott ragadnak, míg le nem daráljuk őket. Mi pedig elég hamar padlót fogunk, de szerencsére nincs semmi veszve ilyenkor sem: elvonszolhatjuk magunkat a legközelebbi fedezékig, de talpra is állhatunk, kockáztatva azt, hogy ismét kiütnek. Ha a pályán tűzoltó-készülékekbe, netán benzines kannákba botlunk, felkaphatjuk őket és az ellenség felé hajítva, majd egy automatikus lövéssel felrobbantva azt igen hatásos tűzijátéknak lehetünk tanúi, így lehetőleg mindig használjuk ki ezeket a lehetőségeket. Ha nem is ebben a formába, de legalább távolról egy skulót beléjük eresztve.


A célzásnál alapesetben él az auto-aim, de a menüben kikapcsolva is csak a fickók testére csúszik automatikusan az a fránya célkereszt, mint ahogy a célzásgombot nyomkodva kicsit kacsavadászatra emlékeztet az egész. Próbáljunk meg saját kútfőből célozni, ezzel a sikerélményünk is nagyobb lesz. Ellenfeleket hátulról megragadva használhatjuk őket emberi pajzsként (ilyenkor sem vagyunk teljesen védettek), mígnem szitává nem lövik szerencsétleneket, vagy mi nem végezzük ki őket látványosan. Üresjárat egy percig sincs, s ugyan első látásra semmivel sem emelkedik ki a TPS-mechanika, s olyan, vitathatóan érdemleges co-op mozdulatok sincsenek benne, mint az Army of Twoban, de tutira nem lesz lányregény, folyamatosan ajtókat betörve, és fanatikus gengszterek torkát elkapva. Fegyverrepertoárunk is eléggé színes, kezdve a sztenderd pisztolyoktól elkezdve, az Uzi és a Skorpió géppisztolyon át, a rendőrségnél és az alvilágnál rendszeresített karabélyokon keresztül, egészen a katarzisszerű őrület közben kézbe vett durvább mordályokig. Mellesleg olyan fülsiketítően durva hangjuk van, ami csak megkoronázza a felkavart golyó-orgiát.


Ugyan az intelligencia nem pipálja le a konkurenciát, összességében ellenfeleink képesek látványos produkcióra, nem adják könnyen az életüket. Ugyan néha fej vesztve rohannak, máskor faramuci módon képesek elbújni a sarokban, úgy, hogy észre sem vesszük őket, amikor közel merészkedünk hozzájuk. A közegek nem restek kutyákat is bevetni. Veszélyes fenevadak ezek, állkapcsuk szorítása kíméletlen, és irtó gyorsak. A kampány öt órás intenzív elfoglaltságot jelent, kooperatív módban is végigjátszhatjuk ízlés szerint, ekkor barátunk Kane bőrébe bújik, aztán nekiveselkedhetünk másodjára az alternatív útvonalaknak. Mondjuk kicsit gyomorforgató, amikor osztott képernyőn mindketten sprintelünk, és a kamera duplán ringatózik, nehéz kaját ne fogyasszunk a játék előtt, több okból se. Természetesen a multi ebben nem merül ki, sőt, ha az előző rész többjátékos módját csak összedobott szarkupacnak éreztük volna, akkor elárulom, hogy a Dog Days újító szándékú módjai legalább akkora potenciált képviselnek, mint a tömény single.


Már a demó  is lehozta a csillagokat az égből, imádtuk a gyors és könyörtelen hajszát a pénzért, az iránymutatás is csak annyi, hogy lopj el négy millió dollárt négy perc alatt. Gyors, kiszámíthatatlan, gátlástalan menetek ezek, szerettük na! Mindegyik lényege az, hogy bankot megfúrva, pénzszállító emberkéket legyilkolva társaiddal egyetemben első körben mehet a lé felszedése, a számláló folyamatosan növekszik, majd lehetőleg meg kell lépned a zsákmánnyal, persze a rendőrök folyamatosan terrorizálnak. És saját csapattársaid is, hiszen bárkiből lehet áruló, még belőlünk is, hiszen egy óvatlan pillanatban saját társunkat is megölhetjük a nagyobb nyereség fejében. Persze az árulókat nem nézik jó szemmel, a térképen láthatóvá is válnak, viszont a győzelem is szebb így. Ha te vagy a kakukktojás, akkor vigyázz, mert ha lelőnek, a meccs végéig nincs respawn. Irtó hangulatos, amikor nem tudhatod, hogy mikor durran el társaid agya, mikor lőnek hátba, vagy kapnak el. Sőt, ha valaki egy-két kör után piszok sok lóvét harácsol össze, irigységedet csillapíthatod, ha legközelebb az ő pénzét veszed el. Kapsz véletlenszerűen egy karaktert: anyagyilkost, lecsúszott értelmiségit, megrögzött maffiózót, önös érdekekkel a háttérben, mintha egyenesen a Szemtől szemben című Al Pachino, Robert De Niro mozifilmből csöppentek volna ide. Nem számít, hogy csinálod, csak csináld meg!


A játékmódok erre a törékeny szövetségre épülnek, ám a recept másképpen is csavarható. A Fragile Alliance-ben ha meghalsz, egyből egy zsaru bőrében éledsz újra. Bűnözőként el kell érnünk a bizonyos időközönként érkező kimenekítő furgont, rendőrként pedig pont ezt kell megakadályoznunk. Revansot itt is vehetünk, ha éppen a társunk gyilkolt le, furcsa, hogy egy csapásra a gyűlölt zsernyákok sorában találjuk magunkat. Az Undercover Cop még tovább növeli bizalmatlanságunkat, itt a program véletlenszerűen választja ki az egyik játékost, aki beépített rendőr lesz a bűnözők között, és nem kap büntetést, ha idő előtt lelepleződne. Elsőre nem kezdhet féktelen tombolásba, meg kell várnia, míg a tényleges bűncselekményt kivitelezik, azaz ellopják a pénzt, majd ott tehet keresztbe nekünk ahogy csak tud. Nem is olyan könnyű elsőre felfedezni a téglát, viszont ha sikerül, tekintélyes jutalom jár érte. Nem elég, hogy a többi kapzsi betyárra is figyelni kell, a zsarukat sem szabad szem elől tévesztenünk. Nem semmi mód, könnyen lehet, hogy ebben van a legnagyobb potenciál. Végül a Cops and Robbersben tizenketten próbálnak meglépni a zsével, csak a menekülés lebeg az orruk előtt, s a rendőrök szinte legyőzhetetlenek. A főmenüben virít az Arcade Mode opció, ebben igen gáláns módon magányosok is tolhatják botok ellen a multis térképeket, erősen ajánlott az online megmérettetések előtt belerázódni, hogy senki ne ordibálja feleslegesen azt a headsetbe, hogy „Frendly Fire, Idiot!”, amikor hátba lőnek társaink. Ontsd ki itt elsőnek mások vérét, hiszen ha megízleled milyen, akkor később se fog gondot okozni.


Nem volt nehéz dolga a Kane & Lynch 2: Dog Daysnek: az első markáns, cenzúrázatlan nyitányától elkezdve olyan szinten láncolt magához, hogy azt tanítani kéne. Bár a grafika technológiai szempontból nem egy nagy durranás, még mindig az öregecske Hitman: Blood Money motorját használja, de az IO-nál tényleg kihoztak belőle mindent. A kézikamerás, dokumentarista stílus pedig abszolút telitalálat, remek példa arra, hogy ekképpen is meg lehet alapozni egy nyers, drasztikus alaphangulatot, a maga naturális mivoltában. A Dog Days előkelő helyet foglalhat el az év akciójátékainak sorában, viszont a kampány pofátlanul rövid, s ha nem szerelmesedünk bele a multiba, akkor a játék szavatossága erősen megkérdőjelezhető. Máskülönben mehet online a kíméletlen és pénzhajhász csetepaté időtlen időkig. Szerencsére ezen játékmódot kibővítő DLC-áradatból sem lesz hiány.


„Ohh nem… Miért?... Miért kell ez most? Nem voltam rossz… Nem akartam bántani senkit… Ő könyörgött érte… Igen, ő, hogy rohadjon meg… Az anyja lehajolt a fia teteméhez…Istenem, nem kellet volna ezt tennem… Szétloccsant a tetves agya… Ne haragudj kérlek, nem akartam. Feláll a farkam is, ha meglátom… Könyörgött az életéért… Nagyon viszket… Miért?... Húzzatok el, hagyjatok… Csak meghúztam a ravaszt… Nem is akartam bántani… Láttam, ahogy az arcomra fröccsen a vére… Édes volt… Meg kellett tennem… Most meg miért lőtök rám, mi??? Akartok valamit?... Most megkapjátok, pusztuljatok el hitvány szardarabok… Kértek? Nesztek, rohadjatok meg!!! Ahhhhhh… ez fáj, gyerünk innen az Istenért! … Miért? Nem tudtok megölni!... Semmik vagytok… B*ssza meg, k*rvára fáj…”
* egy pszichopata utolsó naplóbejegyzése

 

Kapcsolódó cikk

116.
116.
dzsiádzsó
Kén end Lincs 8,5? :D jézusom, kaptatok pénzt tesztre? Vagy megint valami zseni cikkíró jött a GK-ra?
115.
115.
Scal
hát ez egy kibbbbbaszott jó játék lett, nekem már az első résszel se voltak bajaim, de ott úgy éreztem fogták a régi Freedom Fighters motorját, a játékmenetet leporolták, és Michael Mann legendás filmjét kopizták, Ez viszont egy akkora szintet lépett hogy lehidalok, először pl azt hittem, hogy ez a rázkódó kamera kurvára zavarni fog, de ennél jobban meg se adhatta volna az őrület feelingjét,

ez az írtás amit itt lerendezhettünk, utoljára a Max Payne 2-nél éreztem ezt, az tuti hogy még legalább 3szor kijátszom, minden nehézségi szinten, biztos elsőre sok minden elkerülte a figyelmem

az egyáltalán nem baj, ah rövid, mert velős és ütős, pörgős, Lynch meg egy akkora arc, hogy az utolsó pályán nehezményeztem, hogy a beszürkült Kanet kellett megint irányítani (az első részben Lynchben nem nagyon éreztem ekkora potenciált, pedig már ott se volt piskóta)

a pályák csodálatosak, most őszintén, melyik játékban lehet még véresen, meztelenül egy szál pöcsben zúzni? (amit ovkorsz kikockáznak) egyedül a befejezés az ami nem tetszett, mintha az IO nem tudna lezárni a játékait, mert ez a kapd el a gépet és annyi, nekem elég soványtej volt

mikor jön a harmadik rész?
114.
114.
DON GONDOCS
Szerintem ez egy nagyon korrekt folytatás lett, nem akar semmi különöset mutatni, de annyit hozzáadott az első részhez, hogy néha elővegyem egy coop erejéig. Azért egy folytatást megérne.
113.
113.
MrBollok
Komoly ez a játék csak kár hogy elkezdtem vele játszani és vége is lett!Barátnőm kérdezte már megint mással játszol mondom ja mert már végig is vittem!:(Néha idegesítő a fedezékbe húzódás nem azt csinálja amit nyomsz!Grafika stílusos nekem nagyon bejött!
112.
112.
sztavrosz
jónak tűnő ötlet, jó kamera trükkök, ezzel vége is véleményem szerint a pozitívumoknak. Sajnos ez így nálam csak a fos minősítést kaphatja meg. :-)
110.
110.
davidsone
8,5??? ez 1 rakat szar!!! felraktam bohóckodtam vele kb. 5percet aztán töröltem.
ilyeeet?!
109.
109.
paragara
ez egy nagyon szar játék, hogy kaphatott ilyen magas értéket? az első résznél azért jobb, d hogy 85%? én eddig tiszteltelek Zoenn, nem is igaázn szóltam hozzá írásaidhoz, de most mellélőttél nagyon is. a destructoidos 10% (10-ből 1 pont) sokkal közelebb áll a valósághoz.
5000 Ft? talán ha 500-at ér ez fos
108.
108.
hakydakillah
Valamilyen szinten SPOILER

Nah, játék befejezve :-) Nagyon tetszett, csak a vége volt pici csalódás, úgymond szinte semmi ending vid :-(
107.
107.
dante92
#106: szerintem nem. mások szerint igen. max 5000Ft.
106.
106.
Beau
105.
105.
szöcske
#104: Én is a demóját szedtem le eddig és az a sejtésem ,hogy vásárlás lesz belőle.
104.
104.
Future08
Én eddig csak a demóját töltöttem le, de az elnyerte a tetszésem.
103.
103.
Ca$h
#102: Értjük, értjük! :)
102.
102.
VIPD
vegre k lett dobva a szemet h ertitek:)
101.
101.
Ca$h
#100: Mindenkit maximálisan megértek és nem kell érte elnézést kérni...
100.
100.
Macifasz
#98: Mi kérünk elnézést, hogy egyátalán figyelembe vettük a srácot és reagáltunk a hsz-eire, amitől csak felbátorodott. De köszönjük a takarítást, aszem mindenki nevében mondhatom, hogynem fog hiányozni.:-D
99.
99.
Moldren
98.
98.
Ca$h
Problem solved és mindenkitől elnézést kérünk! :)
96.
96.
Macifasz
#95: Az a pasas Lynch.;-):-D
95.
95.
Moldren
elhiszem hogy jó a játék meg jó a teszt is csak csináljatok már egy másik tesztet mert idegesít hogy akárhányszor az oldalra lépek egy pasas meztelen hasát látom :D
94.
94.
SütiMester
#: Hú bazdmeg ez a sok "xD" az agyamra megy... legalább van egy ember aki nevet a te beszólásnnak nevezett monológaidan... (mivel láccik hogy egy marék hangya agyszintén vagy elárulom hogy az az ember te vagy...)
88.
88.
vuliem
Citroghost: Ez, öcsém... ez előtt a trógerság előtt meg kell emelnem a kalapomat, ez az igazi beszéd- és íráskészség, a remek szóhasználat és a kreativitás. Küldök is egy tapsot:

http://www.youtube.com/watch?v=IxAKFlpdcfc
84.
84.
Macifasz
#: Ez igaz, csak tudod én pozitív értelemben vagyok fasz, te viszont klinikailag.;-)
81.
81.
VIPD
igazad van de ez mar tulsok amit muvelt es ez elege bosszanto tud lenni egy ijen barati oldalon ahol ara van a chat h megoszd a velemenyed es nem arra h fa**sagokat irjal(ctitrogshot-alias segfej)...ijenek miat jutot el idaig ez a vilag a semmire buszke bisztos verik az iskolaba v nem tom de akkor se kene igy visselkednie!
80.
80.
shatterhand
#: téged aztán kiengedtek az állatkertbőlXD
......vagy csak alacsony volt a kerítés
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...