Spec Ops: The Line teszt

  • Írta: zoenn
  • 2012. július 4.
  • spec ops: the line, teszt, x360
Mégis mit keresünk mi a hadseregben? A válasz egyszerű: eltévedtünk a főiskolába vezető úton. Vajon mi viszi rá országunk védelmezőit, hogy a családi életben agresszívvé váljanak és így kirekessze őket a társadalom? A poszt-traumatikus stressz csúnya dolog, s minden káros hatásával szembesülünk a Spec Ops: The Line-ban.

Míg korunk akciójátékai elsősorban a parázs tűzharcokra és a látványos robbanásokra hagyatkoznak, ritkaságszámba megy, amikor jön egy új, eleddig szokatlan próbálkozás, mely nem rest a dolgok mögé nézni. A katonák élete a legkevésbé sem hősies és legendákba illő, az átélt borzalmak hatására egy idő után már csak önmaguk árnyékai. Ha épségben hazaérnek, szótlanná vállnak, az éjszaka közepén jelentkező szorongás csak a legenyhébb tünete a háború nem várt hagyatékának. Te fel tudnád dolgozni barátaid halálát? A berlini székhelyű Yagernek nem az volt a célja, hogy csavarjon egyet az ismert játékmechanikán, inkább a történetmesélésre rendezkedett be. Az inspirációt nyilvánvalóan az Apokalipszis most című filmből vették kölcsön, de említhetjük még az Őrület határán névre keresztelt eposzt is. Az egyedi narratíva igazán üdvözítő, szívbemarkoló és elkeserítő. A morális döntések nem mindig egyértelműek, a bajtársiasság új értelmet nyer. Nehéz téma. 


A Yager számára maga a játékmenet csupán triviális móka. A nyugtalanítóan sötét, érzelmi mese mellett a csupasz mechanika eltörpül – legalább különösebb gond nincs vele. A külső nézetes, fedezékharcos jegyeket már betéve ismerjük – igazi élménnyel akkor kecseget, ha nem nyomod el reflexszerűen az átvezető jeleneteket. A lemez behelyezése után a felvezető videók némán csengnek le, a főmenü nyugodtsága csupán illúzió: egyfajta kínos üresség telepszik ránk. Walt Williams író egészen szokatlan történetet hozott el nekünk: a valaha fényűző Dubajban találjuk magunkat, ám dúsgazdag, írástudatlan olajsejkek és kurvának állt magyar celebek nélkül. A pusztító homokviharok miatt a városból mostanra romok maradtak: gyilkos homok telepedett meg a pórul járt, menekülő emberek szemgödreiben. A sugárutak mentén luxusautók roncsai hevernek. Egy szimpla mentőakciónak indult az egész. Főhősünk Martin Walker kapitány két társával vállvetve azt a feladatot kapja, hogy mentorát, John Konrad ezredest megtalálják, aki elszigetelte magát a városban. Aki olvasta Joseph Conrad regényét, a Heart of Darkness-t, azok számára ismerős lehet az alapszituáció. A történet furcsa, váratlan fordulatot vesz, miközben egyedülálló megközelítésbe kerül a háború és az erőszak körforgása. 


A Spec Ops: The Line egy durván lineáris játék, minden forradalmat nélkülöz: megyünk előre, nyakunkba kapunk egy adag turbános ellenfelet, fedezék mögül leszedegetjük őket, aztán ennyi, mehetünk tovább. Nincs benne semmi olyan, amit ne láttunk volna korábban. Mégis ritkaságszámba megy a narratíva, mely mindig üzen valamit számunkra. Nézzük az általános dolgokat! Szemrebbenés nélkül küldjük a másvilágra a földön segítségért kiáltozó sebesülteket, még akkor is, ha azok valaha saját bajtársaink voltak. Igazságot ne keressünk, az irgalom nem a mi fegyverünk – túl kell élnünk, bármi áron. A játék üzenetét nehéz értelmezni, saját világszemléletünk válogatja, hogy milyen tanulságot vonunk le. Annyi biztos, hogy csak kellő ravaszsággal és finomkodás nélkül lehet átélni a homokos poklot. A végkifejlettől pedig tényleg letesszük a hajunkat – kétség nem férhet hozzá, hogy még egyetlen shooter sem keltett még bennünk ilyen megfoghatatlan érzéseket. 


Ha viszont csak a megfogható dolgokra koncentrálunk, a játékmenet egyáltalán nem kiemelkedő. A lövöldözős szegmensek korántsem olyan simák, mint mondjuk a Gears of Warban. A célzás kicsit esetlen, a fedezékharc sem túlzottan gördülékeny. A közelharci ütésvágások már-már a komikum határát súrolják. Ha már nyomultál hasonszőrű címmel, minden kézre fog állni, csupán a tempója lesz némileg darabos. Walker néha esetlenül csapkodja az elé toppant ellenfelet, aki pedig némán kivár, majd zavartság nélkül egyetlen csapással terít le bennünket. Hol itt az igazság? A scriptelt jelenetek jobbára kiszámíthatóak: ha egy csapat fegyveres felett szétlőhető üvegtáblát látunk, lőjük azt bőszen, mire az egész kóceráj a delikvensek nyakába hull, és elsodorja őket. Máskor szakadékok felett lengedezünk, ami már szebb érzés, tekintve, hogy igen szép magasságokat tapasztalunk meg, vagy éppen jön egy kis helikoptere harc – szigorúan pulzusemelkedés nélkül. Ezek a fejezetek csak arra jók, hogy megtörjék egy kicsit a hosszúnak nem mondható kampány monotonitását, de mély nyomokat nemigen hagynak bennünk. 


Hazudnék, ha unalmasnak titulálnám a szerkezetet, mert nem így van. A játék intenzívl, még a sivatagos környezetből is kihozták a maximumot: amit főként úgy értek el, hogy legalább annyi belső helyszínnel találkozunk, mint külsővel. Szinte érezzük, ahogy megtelik homokkal a szánk és a szemünk, egy korty vízért és egy zuhanyért a fél vesénket odaadnánk. Az ellenfelek szokatlanul agresszívek még normál fokozaton is, visszatérnek a robbanó hordók, folyton lessük a kínálkozó lehetőséget, hogy miként vonhatjuk be a környezetet az összecsapásokba. Fejlövéseknél szenzációhajhász módon lelassul a tempó. Az M.I. húzásai kimerülnek a lerohanó taktikában, és a túlerőben, bőszen dobálnak gránátot is, lőszerünk pedig kevés – így összességében elfogadható kihívással rendelkezik a cím. Lehetet volna simább is a lövöldözés, de bőven kárpótol minket a történet és az erkölcsi dilemmázás. Csak ne vegyük túl komolyan. 


Mivel egy osztag vezetői vagyunk, így gyakran kell gyors és kíméletlen döntéseket hoznunk. Ezen pillanatok nemcsak az élményt fokozzák, hanem a szerteágazó történet segítségével más és más úton juthatunk el a többféle befejezés egyikéig. A szenvedő alanyok pedig egykori bajtársaink és a civil lakosság lehet. A tömegpusztító fegyverek ismét előkerülnek – vajon leszünk-e olyan tökösek, hogy rászabadítjuk a poklot az amúgy is elmúlásszagú városra? Kerüljük-e a nyílt konfrontációt, vagy éppen lopakodva, senkit nem bántva haladunk előre? Elég bátor vagy-e komoly döntéseket hozni, kockára téve az ártatlanok életét? Nem minden egyértelmű: nincs jó és rossz döntés, saját vérmérsékletünkre kell hagyatkozunk, mindig szem előtt tartva azt, hogy netán fatális hibákat vétünk. Dubaj a jövő Csernobilje, az építészet lenyűgöző – talán nem véletlen, hogy minden csillogás már a múlt. Kilencvenes évek popzenéire öljük az rosszfiúkat, a romos felhőkarcolók tövében holttestek százai hevernek – a vizuális történetmesélés legalább olyan hangsúlyos, mint maga a sztori. Walker csakhamar megcsömörlik a rá nehezedő tehertől, ruhája rongyos és idővel sebhelyek borítják. A szokatlan tálalás helyezi a Spec Ops: The Line-t az átlag fölé. 


S ha már katonai shooter, mindenképpen kötelező a multiplayer szerepeltetése. Hasonlóan a játékmenethez, a tesztalany itt sem tesz hozzá semmit az eddig ismert formulákhoz. A kooperatív mód is egy közelgő ingyenes DLC-ben lesz benne. Ha online vizekre merészkedünk, akkor perkeket és új fegyvereket szerezhetünk, de van itt Team Deathmatch és egyfajta King of the Hill, szóval minden olyan, amit elvárhatunk. Sajnos a fedezékharc és az esetlen közelharc rengeteg frusztráció melegágya. A térképek kellően tágasak ahhoz, hogy ne érezzék jól magukat a kisebb csapatok, de mindenképpen jó pont, hogy a homokvihar itt is befolyásolja történéseket. Ha éppen rossz helyen állunk, a szemfüles ellenfelek betakarhatnak bennünket a tetőszerkezet szétlövésével. Amilyen jól hangzik ez, a gyakorlatban legalább annyira idegesítő, hiszen megtöri a ritmust, s mindenki arra vár, hogy vége legyen a viharnak. Tisztességes iparosmunka a többjátékos móka, de nem hinném, hogy bárkit huzamosabb ideig elszakít a jól bevált címektől. 


Vizuális szempontból a Spec Ops: The Line látványos, ahogy azt az Unreal Engine 3-tól megszokhattuk. A sivatagos, közel-keleti témából kihozták a legtöbbet, a terep tágas és változatos, remekül megoldották, ahogy a homok áramlik a tátongó résekből. A fényhatások olyanok, mintha egyenesen a tűző napba néznénk, szinte a szánk is kicserepesedik közben. Helyenként a boltozatot is leamortizálhatjuk – persze csak akkor, ha a script engedi. Az animációk ugyan némileg darabosak, de nem olyan feltűnőek. Az átvezető jelenetekben tapasztalható arcmimikától röhögő görcsünk támadt, ám szerencsére nem esik csorba a drámaiságon, elvégre a szinkron minőségi munka. Walker hangjáért a zseniális Nolan North felel – felfoghatjuk úgy is a játékot, mintha az Uncharted lenne háború idején. A zenék között felcsendülnek a vietnámi háború idején született rockballadák, s mindez kiegészül a robbanások zajaival – biztosra vesszük, hogy az audio rész csillagos ötöst érdemel.


A Spec Ops: The Line vitathatatlan érdeme, hogy a konkurenciával ellentétben nem személytelen célpontokra lövünk, sokkal jobban átjönnek a háború faramuci szabályai. Minden kivégzett ellenfél sokat nyom a latba, Dubaj fénykorából származó személyes emlékek megtalálásával a háttér is kiteljesedik. Ha kipróbálod a 4-5 órás Spec Opst, minden más hasonszőrű cím csupán lélektelen céllövöldére lesz a számodra, s a Yager jó példát mutatott arra nézve, hogy egy shooternek igenis szüksége van erkölcsi mondanivalóra is, giccses hazafiság nélkül. Érzelem híján lehetetlen meghúzni a ravaszt, még akkor is, ha mindezt a képernyőn keresztül tesszük. Mondjuk, örültünk volna, ha csapdába esett légiós ribancokat lőhettünk volna főbe:„nesze neked bulvársajtó, plasztikai műtét és luxus”.

Kapcsolódó cikk

37.
feher576
Helló
Most játszottam végig, jó játék nagyon, viszont az irányítás tényleg néha nem az igazi, egyetértek bazira a tesztel 10/8 , egy jó 8-as szerintem is. :) köszi üdv
36.
spikee576
Ez állati jó játék akciójátéknak tökéletes és elvégre annak készűlt nem?
Érdemes beszerezni nem rossz kikapcsolódás,csak lehetne hosszabb..........
35.
sztavrosz
34.
Jinbobo
Nekem nagyon tetszik! Az év egyik legjobb akció játéka lesz! Szórakoztató, s EZ A LÉNYEG! Az átvezető videók is csak annyit vannak jelen, hogy vegyünk egy jó nagy lélegzetet a következő tűzharchoz. Én teljesen meg vagyok elégedve vele!
33.
KozmoMajom
#32: a "közel-keletiek" kisbetű, bocs.
32.
KozmoMajom
#30: szerintem Cambridge-ben és Oxfordban adnak arra, hogy ki kap diplomát. az arab hercegek rengeteg lóvét elköltenek ott, mert az egész sleppjüket viszik magukkal az egyetemi éveikre, de hogy sötét bunkók volnának, azt nem hiszem. Ezeknek az egyetemeknek ciki lenne, ha tahók is szerezhetnének diplomát, rontaná a hírnevüket. Ezek az arab srácok nem zsenik, de nem is írástudatlan sötét bunkók, ezt akartam mondani. Ez an agyösszegű számla ugyanúgy része az amerikai propagandának - az arab csak sötét lehet. naná, Izrael és Hollywood szerint - mert nekik nem érdekük elismerni más Közel-Keletiek teljesítményeit.

Észak-Korea (gondolom, Kim Dzsongil, akinek a fia Kim Dzsongun, és e fiú végzett Svájcban) nem tudom, hogy jön ide. Az, hogy egy K. Dzs. hogyan viselkedett svájci iskolás évei alatt, semmit nem mond az arab hercegek szokásairól és képességeiről. Nagyon távoli analógia.
31.
maedve
#30: Dubai Magyarországgal közel egy idős városállam. Már az olajbevételek előtt se számított szegény vagy épp elmaradott területnek sem gazdaságilag sem kultúrálisan. Bevételeik 6%-a jön olajból.

Szaud Arábiára igaz hogy az olajból lettek gazdagok és 100-150 éve még nomádok voltak nagyrészt és a világ egyik legszegényebb országának számítottak.
30.
zoenn
#29: Az más kérdés, hogy ottlétünknek záloga egy nagy összegű csekk az iskola számára, nem titok, hogy gyakran átlökdösik őket a vizsgákon, általában igen gyatra tanulók. Hasonlóan a Kedves Vezér fiához, az ifjabb Kim Dzsonghoz is, akiről köztudott, hogy észből nem osztottak sokat neki. Ezt maguk a tanárai mondták.
29.
KozmoMajom
@zoenn:
"a valaha fényűző Dubajban találjuk magunkat, ám dúsgazdag, írástudatlan olajsejkek és kurvának állt magyar celebek nélkül."

a helyzet az, hogy ezek az "írástudatlan olajsejkek" 80-100 éve még tényleg elég sötétek voltak (bár biztosan NEM írástudatlanok), és egy jó 30 éve az van szokásban az olajgazdag araboknál, hogy a fiatal hercegek és leendő sejkek Párizsban (Sorbonne) vagy Oxfordban és Cambridge-ben végeznek egyetemet, esetleg Svájcban.

ezt az ostobaságot, hogy "az arabok mind sötétek, még a sejkjeik is" persze az amerikai (hollywoodi, azaz amerikai és zsidó) propaganda szívesen hangoztatja. kár, hogy egy veretes nagy hazugság.
28.
The Lone Drow
#22: Annak is megvan a maga varázsa. én azt is imádom :). De, ha ennyien írtátok, hogy jó a sztorija, muszáj lesz nekem is megvenni majd. A demót azt próbáltam, az elején a társaim dumáin jót röhögtem :D. Majd, lehet fizetéskor beszerzem, majd még elvállik.
27.
JacoB
"Szegény " Dubait manapság minden játékban szétrombolják ...
Vajon lesz olyan Sims3 kiegészítő,hogy : "Pusztítsd Dubait és csili-vili cuccok" ?
26.
giga321
Huh most vittem végig nagyon jó a vége o.O. Nem egy forradalmi tps de a sztorija tényleg állati.

Gentlemen. Welcome to Dubai ;)
25.
SLi
"Mondjuk, örültünk volna, ha csapdába esett légiós ribancokat lőhettünk volna főbe:„nesze neked bulvársajtó, plasztikai műtét és luxus”."
Jajj, ez nagyon buta prolis lett, nem kellett volna.
Ettől még jó írás, fel is keltette az érdeklődésem a játék iránt, főleg a sztorira vagyok kiváncsi.
24.
Rayzax
1x kivinni szerintem tökéletes, én élveztem, picit rövidre sikeredett, de amúgy a helyszínek nagyon zsírra sikerültek szerintem, a látvány nagyon jó.
23.
wolfwarrior
#21: Puff pont rossz példát mondtam XD
22.
miki1105
Szerintem nagyon jó játék lett, sokkal jobban élveztem mint az új Ghost Recont.
21.
vaskogreg
#20: SPOILER ON
hmm és hogy sikerült kivitelezni, hogy a foszfor gránátokat ne használd ??
Ott nincs döntési lehetőség, mivel ez mindenképp bekövetkezik és ez indítja el Walkernél a végleges bekattanást, e nélkül nem lenne katalizátor a történetben, ami magyarázná, mért flasheli be Konrad hangját.
SPOILER OFF
Ezenkívül egyetértek veled, de itt nincs döntési lehetőséged. Egyébként tényleg jó játék lett , a történet mélységei miatt tényleg megéri egyszer kitolni, viszont a döntési lehetőgék, akkor mikor meghozod sokat számítanak, legalábbis abban a helyzetben tényleg úgy érzed, hat rád az egész, de a végkifejletre tényleg nincs semmilyen hatása, ezért nem generálja azt az érzést, hogy most rögtön játszam újra :( . De ettől eltekintve a Ghost Recont veri mindentekintetben, a Max Payne 3 mat nekem történetben veri, viszont a játékmenete meg lehúz, egál lenne ez a két játék, de a Max Payne mégis a szavatosságával, a hosszával egy orrhosznival nyer nálam a nyári TPS felhozatalban
20.
wolfwarrior
#7: Szerintem a döntések mint a játék is rád a játékosra akar hatással lenne sokkal durvábban mutatja be a háború sötét oldalát (nem úgy mint a CoD brutális és fölösleges erőszakkal)SPOILER VESZÉLY például:amikor eldöntheted, hogy használni akarod-e a foszfor gránátokat bombázni vagy sem ha igen nem csak, hogy nem az ellenséged hanem ártatlan(itt hangsúly) civileket ölsz meg méghozzá nem csak egy párat.
19.
megalonagyix
"nem fogott meg a gamma csak azért toltam mert reméltem lesz benne valami ,de nem volt a sztori elmegy a grafkó gyönge GoW klón az egész." "nem fogott meg a gamma csak azért toltam mert reméltem lesz benne valami ,de nem volt a sztori elmegy a grafkó gyönge GoW klón az egész." - nyílván nem a sztorijáért játszottátok ki...
18.
megalonagyix
Marha jó a teszt, mindenre kitér amire kiváncsi voltam. Hosszú idő után az első játék ami felkeltette az érdeklődésemet.
17.
adriano28
azt hittem nem jön pc-re :)
16.
zsoze
nem fogott meg a gamma csak azért toltam mert reméltem lesz benne valami ,de nem volt a sztori elmegy a grafkó gyönge GoW klón az egész. 1x valahogy nincs az az érzésem ,hogy hmm ,de kipörgetném megint :S
15.
bema695
Jónak néz ki. Szerintem lewarezolom, aztán ha tetszik akkor megveszem steamen(támogatni a fejlesztőket, meg multizni).
14.
Gt17
Hát szerintem nem rövid a játékmenet,van egy tippem hogyan játszottátok végig....Elfogultsággal nálam ez egy 9.5 játék,eszméletlen jó sztorija van.
13.
shatterhand
tényleg olyan,hogy ne várj tőle sokat és kellemeset csalódsz
baromira élveztem és jobban is bejön mint a max payne3

a multija dettó: egyszerű, de élvezhető legalább (nem úgy mint a ghost recon,max payne3)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...