The Last of Us bétateszt

  • Írta: zoenn
  • 2013. május 17.
  • bétateszt, ps3, the last of us
Húsz éve már, amikor egy gyilkos gombafaj ráébresztette az emberiséget arra, hogy mennyire esendőek vagyunk. Kártyavárként omlott össze a társadalom, a természet utat tört magának a betonrepedések közt.

Hátrahagyott játékok, halomba szórt ruhák, rozsdás autók, pusztulás, kongó üresség és végtelen csend. A lemenő nap fényében megnyúlnak Lincoln város fényei, nincs már az utcákon zsivaj, nincsenek turbékoló szerelmespárok a gyorsétterem parkolójában, az élet visszahúzódott, s látszólag teljesen eltűnt. A kitelepítésről szóló felhívások foszladozó plakátjait lágyan ringatja a szellő, az ajtók és ablakok bedeszkázva néznek a vidékre, mint a zárt szemek, melyek nem akarják látni, hogy mivé lett a társadalom. Újra zöldbe borult minden, nincs már, aki kijavítsa a beton repedéseit, nincs már érző lény, ki könnyet hullajtana a málladozó épületekért. Mi vagyunk az utolsók a fajtánkból. Kétségbeesve próbálunk versenyre kelni a megállíthatatlan elmúlással, elhagyott házakat kutatunk át némi étel, vagy használható tárgy reményében. Folyamatosan úton kell lennünk a boldogulásért, nem szólnak meg minket a ránk ragadt kosz, viseltes rongyok és borosta miatt. Feladjuk? Most nem lehet, hiszen csoszogó léptek és krákogás hangja üti meg a fülünket. Közelit.


A Sony jóvoltából szert tettünk a Naughty Dog legújabb játékának bétaverziójára, így pár óra erejéig mi is belekóstolhattunk a The Last of Usba, amely tapasztalataink alapján egy újabb mérföldkő lesz a sztoriközpontú, világvége utáni állapotokat bemutató címek között. Az Uncharted fejlesztő kisujjból rázták ki az újabb minőségi előrelépést, amely mind a narratívát, mind pedig a játékélményt tekintve kuriózumnak számít. A PS3 hattyúdalának magasztos öregbítője, s mint platform-exkluzív cím, bebiztosított helye van minden PS3-tulaj szívében. A korai verzióban két pályát nyomhattunk végig az egykor fegyvercsempész, most túlélésre szakosodott Joelt megszemélyesítve, aki egy haldokló barátjának tett ígéret szerint megszökteti Ellie-t a katonaság által lezárt karanténból. Az út hosszú, sivár és kegyetlen, a leányzó pedig naiv és ártatlan, ám egy erős, apai férfikéz nem ismer lehetetlent.


A dombok között kanyargó szerpentinen nem folytathatják az útjukat. Joel azt javasolja a lánynak, hogy térjenek le az útról, s a közeli erdőn át közelítsék meg Lincoln városát. Ellie még soha nem látott erdőt. Gyermeki csodálkozással, békésen fütyörészve szaladt az aljnövényzetben, zsongtak a bogarak, a madarak csicseregtek – a természet teljesen elvarázsolta. Késő délutánra jár az idő, még az éj beállta előtt meg kell keresniük Joel barátját, Billt, aki valahol a városban rejtőzik. Egy magas drótkerítés állja az útjukat, feltekintenek a masszív víztoronyra, amin egy jól látható Lincoln-felirat díszeleg. A kapu zárva van, meg kell kerülniük a helyet. Ellie egy pillanatra megtorpan. „Nézd, szentjánosbogarak, még soha nem láttam szentjánosbogarat.” A leányzó egy pár másodpercig belefeledkezik a bogarak röptébe, addig Joel egy falnak támasztott fapallót vesz észre. Gondolkozik: ha felmászik a kerítés innenső oldalán álló bungalóra, s a deszkát ráfekteti a kerítés túlsó oldalán álló épületre, akkor a kerítés felett át tudnak mászni. Hamarosan a városban találják magukat. A főutca elnéptelenedett, foltokban meredező fű, omladozó épületek közt sétálnak. Mígnem természetellenes, sípoló krákogásra figyelnek fel. Joel halkan utasítja a gyereket, hogy maradjon hátul, míg ő a legutóbb szerzett vasrúddal lerohanja az egyik duzzadt arcú fertőzöttet, aki az egyik udvarból rohan feléjük. Két csattanás, s a lény szétzúzott fejjel esik össze.


A küzdelem zajára egy másik fertőzött is felfigyel, aki tombolva rohan Joel felé. A férfi már számít rá, és könnyed testcsellel kitért előle, majd lazán a másvilágra küldi. Ellie hangos csodálkozással nyugtázza a harc végét, Joel kifújja magát, majd haladnak tovább a főutcán. Néhány épületbe betérnek, a bisztró személyzeti mosdójában némi gyógyszert vesznek magukhoz, míg a hanglemezboltban egy kevés ragasztószalagot. A lány elmereng azon, hogy hiába van ott több bakelit, a letűnt kor zenéit már senki nem hallgatja meg. Ellie szerelmes a járvány kirobbanása előtti idők kultúrájába, Joel talán magának sem meri bevallani, de szégyelli, hogy nem mesélhet többet a húsz évvel ezelőtti időkről. Miután egy kevés hasznosítható alkatrészre bukkannak az egyik konténernél, drótos aknát fedeznek fel a sikátor két szemközti falára kifeszítve. Az egyik zombi épp belefut, majd hangos robbanás kíséretében száz darabra hullik a hitvány teste. Ez Bill műve, óvintézkedésből szerte a városban találnak hasonló csapdákat, nem árt nyitott szemmel járni. Hatástalanításukhoz egy ügyesen eldobott sörösüveg is megfelel. Az egyik apartmanba háborítatlanul térnek be, úgy látszik, a tulajdonosának sietve kellett távoznia. Egy levelet találnak a komódon, melyre egy nyíl mutat a falon egy „Rachel” felirat kíséretében. A férfi rezzenéstelen arccal olvassa végig a nyilatkozatot; egy szétszakadt család, egy önkéntelenül véget ért szerelem históriáját. Jobb, ha a lánynak nem árulja el, hogy mi volt a levélben.


Az ajtó lassan kinyílt, a kötelek ráfonódtak Joel lábára, a csapda működésbe lépett, így a férfi pár másodperc múlva már tehetetlenül csüngött a szerelőműhely mennyezetén. A szerkezet ellensúlyát egy rozsdás hűtőszekrény szolgáltatta. Ha Ellie elvágná annak kötelét, akkor Joel kiszabadulhatna. Igen ám, de velőtrázó ordításra figyelnek fel, az csarnokba hirtelen fertőzöttek özönlenek be. Joel előrántja revolverét, fejjel lefelé lógva próbálja leteríteni a szörnyetegeket. Olyan gyorsan játszódott le minden: amelyik elérte a férfit, azt ádáz tusában pofozta le, de Ellie-re is fente a fogát néhány. Iszonyatos lassúsággal engedett a kötél, ám a férfi csakhamar a földön találta magát. Egyre több rém támad rájuk, innen már nincs visszaút. Hirtelen egy gázálarcos férfi sietett a segítségükre, leterítve a Joelt fojtogató lényeket, futni kell, vissza sem nézni, a fertőzöttek tucatjával rontottak rájuk. Kihalt sikátorokon keresztül rohantak Bill menedéke felé, maguk mögött zárva az ajtókat. Jó pár perccel később levegőért kapkodva támasztották a falat, ám Bill nem mutatkozott segítőkésznek, még mielőtt észbe kaptak volna, megbilincselte a káromkodó lányt, fertőzésre utaló nyomokat keresve a nyakán. Joel higgadtan meggyőzte a szakállas hobóformát, hogy nincs ok az aggodalomra. Bill kocsijára volt szükség, tovább kellett állniuk. Bár az autóval nem jutnának messzire, ki kell cserélni az elromlott alkatrészeket. „Nem gond, áruld el, hogy hol találunk hozzá cuccokat.” – mondta Joel. Nem lesz könnyű menet.


Így ér véget az első pálya, én pedig önelégült arccal próbáltam megemészteni a látottakat. A The Last of Us olyan megnyerő, elkeserítő, s mindezek mellett vasmarokkal szorító hangulattal bír, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. A posztapokaliptikus világ gyönyörű, s abszolút részletgazdag. A növényzetet lágyan ringatja a szél, a délutáni meleg fények árnyékokat vetnek, a város pedig kopár és kísérteties. A pályák, bár lineárisan haladunk előre, kellően tágasak ahhoz, hogy elidőzzünk a nüánsznyi szépségeken.  A Joel és Ellie közti párbeszéd érdekes, a férfi morgó hangon konstatálja az eseményeket, a kamasz viszont mindenben a szépséget látja. Aki már a világvége után születik és még soha nem látta a letűnt világ emlékeit, az minden apró jelre felfigyel. Az apa-lánya viszony folyamatosan érlelődik köztük, Joel gondoskodóvá válik, félti a leányzót, így a nehézségek oroszlánrésze rá hárul. Az irányítás ismerős lehet mindenki számára, aki már játszott az Uncharteddel, bár itt az animációk még simábbak. Az üres másodpercekben főszereplőnk a szemét dörzsölgeti, ha viszont baj van, a lopakodás sokszor életet menthet. Kétféle fertőzöttel találkoztunk: az egyik fején hatalmas duzzanatok vannak, ha zajt csapunk, szonárszerű hangképzéssel felkutatja rejtekünket. Ráadásul sokkal veszedelmesebb, mint a sima társa, hiszen egyetlen harapással képes ölni. Ha a közelébe férkőzünk, csak gyors ütésváltással teríthetjük le. Mindkettő iszonyatosan gyorsan mozog, a bevált taktika az, hogy mi üssünk hamarabb, mert akkor nem lesz gond.


A második, Pittsburghben játszódó fejezet elején hőseink autóval érkeznek a városba, s nem dőlnek be annak a cselnek, amikor egy sebesültnek álcázott bandita segítséget kér tőlük. Joel beletapos a gázba, mire a fickó haverjai is előkerülnek, ám hőseink hamarosan egy bárban kötnek ki az autójukkal, s úgy néz ki, hogy ismét csapdába estek. Az útonállók ostrom alá veszik az épületet, így parázs tűzharc alakul ki. Joellel fedezékbe húzódhatunk, s onnan kilövöldözve teríthetjük le az ellenfeleket. Ha nem fejre célzunk, két-három golyó is kell a rosszarcúak likvidálásához. A mesterséges intelligencia összességében jól vizsgázik: együttes erővel próbálnak leteríteni minket - én normál fokozaton is sokszor fűbe haraptam ebben a jelenetben. Olykor, ha nem vigyázunk, bekerítenek és lerohannak minket, mielőtt bekötöznénk magunkat.


Bizony, a The Last of Usban nincs automatikus gyógyulás, elsősegélycsomagokkal foltozhatjuk össze magunkat. Nem egy gombnyomásra történik minden: szépen le kell vennük a hátizsákunkat, kiválasztani a medkitet és használni, ami időbe telik. Ezalatt persze csak az nem kerül a hátunk mögé, aki nem akar, tehát igyekeznünk kell minimális sérülésekkel megúszni a csetepatékat, ami egyáltalán nem könnyű. Kihívás elég rendesen akad a játékban, olyan érzésünk lesz, mintha tényleg halandók lennénk. Ha botot lóbálva támadunk, együttes erővel próbálnak legyűrni bennünket, ám ha fegyvert rántunk, fedezékbe húzódnak a banditák és próbálnak az oldalunkba férkőzni. Az egyiküket elkaphatjuk, akit aztán elő pajzsként használhatunk a társai ellen. Ha szerencsénk van és egy Molotov-koktéllal kiiktatjuk a tömeget, az nagy terhet vesz le a vállunkról. Ellenkező esetben gyorsan kifogyunk a lőszerből, fedezéktől-fedezékig haladva próbáljuk összegyűjteni a holtak után maradt muníciót, vagy taktikusan mi is lerohanhatjuk az ellenfeleket egyenként, miközben a fejünk felett sivítanak a lövedékek. Nehéz, de megoldható.


A kétféle pisztolyt, egy sörétes puskát, egy ósdi karabélyt és egy íjat próbálhattunk ki a bétában. Utóbbi azért jó, mert hangtalanul gyilkol, így a fertőzötteket sem csődítjük magunkra. A célzás egyszerű: a képernyőn láthatjuk a nyílvessző röppályáját, minél tovább feszítjük a húrt, annál pontosabb és erősebb a találat. Lőszerből irtó keveset találunk, pont ezért érdemes alaposan felfedezni a vidéket, minden olyan fészerbe és lakásba bekukkantani, ahová csak lehetséges, de még így is maximum két tárra elegendő skulót találunk. Csak akkor lőjünk, ha feltétlen muszáj, pont ezért érdemes inkább a közelharcot erőltetni. A kaland során különböző vascsöveket és egyéb dorongokat találunk, amik persze egy idő után elhasználódnak, de élettartamukat és sebzésüket mi magunk is fejleszthetjük. Ha nem ők rontanak ránk először, szépen agyonverhetjük az ellenfelet, de ügyelnünk kell a tökéletes időzítésre. Jól olvastátok: a játék szemtelenül véres és brutális, a szükség szörnyű tettekre sarkalja az embert. Ha már nekünk ugrottak, eszeveszetten nyomkodnunk kell az egyik gombot, hogy le tudjuk magunkról rázni, de ez csak egy-két fertőzöttnél hatásos, ha már többen vannak, csak a golyó segíthet, vagy a futás. Megelőzhetjük a bajt lopakodással, kikerülve a zombikat. Egy kés is a repertoár része, amit némi fejlesztéssel hatásos ajtónyitó tolvajkulccsá tehetünk.


A jó túlélő minden útjába kerülő tárgyat hasznosít. Gyógynövényekből, alkoholból és pirulákból elsősegélycsomagot készíthetünk, a lakásokban hátrahagyott textildarabokból, fémalkatrészekből, ragasztószalagokból és ollókból pedig a közelharci fegyvereinket fejleszthetjük. Egy külön menüpont szolgál a craftingre, ha a szükséges összetevőket megtaláltuk, Joel leguggol és szerelni kezd. Egy gomb nyomva tartása után máris elkészül a nagy mű: például egy éles ollókkal felszerelt vascső, amely már úgy működik, mint egy fejsze, de annál tartósabb és nagyobb sebzést okoz. A gyűjthető tárgyak listája nem merül ki ennyiben: az elhagyott házakban naplóbejegyzéseket találunk, egy-egy család sanyarú végzetének írott nyomait, esetleg némi ellátmányt rejtő széf kódját. Különféle értékes tárgyak is birtokunkba kerülhetnek, különös tekintettel a szentjánosbogarakra, ám hogy ez pontosan mit takar, az még maradjon titok.


Ellie nem olyan nebáncsvirág, mint az elsőre gondolnánk. Határozott célja és világszemlélete van, okos és ügyes. A harcok során nem kell folyton rá vigyáznunk, meg tudja védeni magát, aktív segítőnk lesz. Téglával fejbe dobhatja az ellenfelet, aki egy idei magatehetetlenül szédeleg, mialatt mi szépen péppé verjük. Olykor persze bajba jut, s akkor a feje felett láthatjuk életerejét is, nekünk pedig mihamarabb a segítségére kell sietnünk, határozott rúgással lerepítve a lányról a támadóját. Nyugodtabb percekben folyton kommentálja az eseményeket, de kikérhetjük a támogatását is, ha például egy olyan zárt kapuba botlunk, amelynek másik oldalát elreteszelték. Mi hiába próbálnánk átmászni a kerítésen, de egy könnyű és hajlékony lánynak ez nem okoz gondot, persze miután rápirítottunk, hogy odaát csak a kapuval törődjön, semmi mással. A The Last of Usszal eltöltött röpke órákban sikerül elérnie a készítőknek, amit sok más játéktól hiába várnánk el: féltettük a szereplőket, de különösen Ellie-t, teljesen együtt éreztünk velük, a szívünkhöz nőttek. Motivációjuk teljesen érthető, kidolgozottak és valódi érzelmeket visznek a játékba.


A Naughty Dog teljesen filmszerű játékot készített. Az átvezetőket precízen megrendezték, a hangulatot pedig Cormac McCarthy: Az út című regényéhez, vagy annak 2009-es filmadaptációjához hasonlíthatjuk, persze korántsem olyan szürke látványról beszélhetünk. Az animációk gördülékenyebbek, mint az Uncharted 3-ban, sokkal nagyobb pályákat mozgat meg az engine stabil framerate mellett, a zöldövezet és a városi pályák összeolvadása egészen varázslatos grafikát eredményez. Az erdőben nyulak szökdécselnek, az utcákra viszont félelmetes némaság telepszik. Akaratlanul is hatalmába kerít minket némi komor melankólia, de a túlélésért vívott harc egy perc figyelmetlenséget sem tűr meg. A főmenüben hallható lágy, sejtelmes dallamok és a feszültséggel teli szólamok erőteljes hangzásvilágról tanúskodnak. Minden összevetve, van még erő a PlayStation 3-ban, a türelmesebbek bizonyára jó néven veszik, hogy egy olyan program akadt a kezükbe, melyben elidőzhetnek a részleteken. A szinkron abszolút profi, a videojátékos körökben sem ismeretlen Troy Baker tökéletesen átadja Joel megfáradt, ám rendíthetetlen figuráját. Ellie hangját Ashley Johnson kölcsönzi, s remekül: nem egy idegesítő fruskát személyesít meg, hanem egy korán felnőtté váló gyermeket. Van egy kis zavar ugyan az Erőben, tekintve, hogy a művésznő 29 éves, de ez legyen az ő gondja.


Némi könnyed platformrész is bekerült a kalapba, bár korántsem igényelnek olyan összetett koncentrációt, mint Nathan Drake kalandjai. A csimpaszkodás és az ugrálás kimerül egy-egy kisebb épület megmászásában, a továbbjutást jelentő feladványokra is hamar rá fogunk jönni némi képzelőerővel. Az ízelítő bár rövid volt, mégis elegendő fogódzkodót kínált arra nézve, hogy mi vár ránk a 2013. június 14-én megjelenő The Last of Usban. Dióhéjban annyit jegyeznénk meg, hogy totálisan megéri a várakozást: a Naughty Dog alkotása egy érzelmekre ható utazás, mely egy sötét jövőképet tár elénk, ahol az emberiség számára húsz éve megállt az idő. Farkastörvények uralkodnak, az éhség nagy úr, az igazi veszélyt nem a fertőzöttek jelentik, hanem azok a banditák, akik tovább élősködnek a karanténon belül. Akik gátlástalanul leszámolnak az utolsó békés szándékú túlélővel is, ellehetetlenítve ezzel az újjáépítést. A homo sapiens nem érdemli meg a második esélyt, de két esendő lélek mégis szembemegy az észérvekkel. Ha megismered a történetüket, felejthetetlen pillanatokkal gazdagodhatsz.

Kapcsolódó cikkek

39.
batonai87
Remek előzetes lett! Tényleg kedvet csinált a játék kipróbálásához, s bár eddig nem igazán érdekelt ez a cím, most már én is kíváncsi leszek rá.
38.
Moldren
Ezért a játékért fogok PS3-at venni.
37.
metercsiken
#35: Én zsigerből tudom, hogy az lesz! : )

A játékot is kipróbálnám már!
Csak "sajnos" inkább Ps4-en, de arra még sokat kell várnom!
35.
sebtapasz
Nagyon gondolkodom, hogy a köv. generációs konzolom PS4 legyen....
34.
trion96
#33: Persze nem mintha beleakarnék kötni bármibe is :D
33.
trion96
Nagyon jó játék lesz!!! Eszméletlen! Néztem pár videot a lincolni részrôl, nagyon állat. Egyszerûen nem tudol belekötni semmibe!
32.
xinosz
#30: De nem köll h te megmondjad, tudjuk...! A kárörvendőség az meg megint egy másdolog!
31.
shifteeh
#30: ennél nagyobb örömöd ne legyen az életben...
30.
zaklin005
#21: kimoderált üzenet
27.
simon 555
#11: Olyan bögrét én is elfogadtam volna, de mire észbe kaptam addigra már nem lehetett előrendelni az Ellie Editiont...
Tudom jár sima kiadáshoz is a bögre, de inkább megrendeltem máshonnan a gyűjtőit bögre nélkül.
26.
NECROSMOKE
#13: En is orulok, hogy orultok :D
25.
NECROSMOKE
#7: Sztm. csak te hitted, hogy a fo oldalon Bear Grylls van oreg koraban.
Amugy az egyik KEDVENC gemem lesz az iden :)
Ezert is vagyok buszke PS3-as tulajdonos :D
23.
comedy.mark01
Előrendelve a konzolvilágtól :)
22.
Yanez
Élvezetesen írtad le a bétatesztet. Am én is elôrendeltem, már vagy egy hónapja. Hiába, a PS3 még 7 év után is képes lenyûgözni!
21.
Solid Snake1984
Annyira kár, hogy Pc-re nem adják ki:(.
20.
Tyler89
A horror nem igazán az én műfajom. Egyedül a Naughty Dog miatt figyeltem föl erre a címre. Még mindig nem tudom, hogy mennyire fog bejönni ez a töltény-sporoló túlélő műfaj, de egy próbát biztosan megér. Azt nem tudom, hogy tesztet várjak, vagy első napos vétel? Bár minek?! Szerintem 9.0 alá nem nagyon fogják pontozni, és még ott a GOW:A is, hogy a demót kipróbálhassam.
17.
KeXxX
de kurvára várom már!
16.
akifourteen
Lattam a HD-ban a beta videot kb 25 percet mutattak, a graf valami elkepeszto de amitol kicsit megijedtem az volt,hogy kb 2 ellenfellel talalkoztak kicsit vontatott volt kb 30 ajtot nyitottak ki az epuletben remelem azert porgosebb lesznek kicsit az esemenyek a teljes verzioban mert en is elorendeltem
15.
kopic
Elolvastam a cikket, pedig nincs PS3-am sajnos:(:(:( Komoly jatek lesz, az biztos!
14.
adam6751
Ez egy szar játék...lenne hanem lenne olyan istencsászárkirályságosszuperállat mint amilyen! Miéééééért nincs PS3-am?? :(
Ennek a játéknak a grafikáján kívül - a Beyond-al ellentétben - a remeknek ígérkező története és a hangulata is tetszik! Ajánlom hogy PS4-re le lehessen hivatalosan tölteni - természetesen pénzért - ha már lemezes változatban nem jönne rá...
13.
K2 The Highest
#12: Örülök, hogy örülsz :D
11.
K2 The Highest
Na, előrendeltem Én is, kapok mellé névvel ellátott bögrét meg valami pólót...:)
10.
Gery8922
ilyen játékért érdemes ps3 at venni
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...