The Last of Us: Left Behind DLC teszt

Nem tagadjuk, jó volt újra leporolni az alapjáték lemezét, s bár a kiegészítő az előzményeket meséli el, hossza is eléggé karcsú, a The Last of Us minden szerethető motívuma visszatér a Left Behindban. Az öt gigabájtnyi adat telepítése után egy külön menüpontban indíthatjuk a kalandot, a legjobb esetben a fő kampány végigtolása után. A játékmenet semmit sem változott, megszokott, a játék jól átgondolt sémát használ, melynek legfőbb erénye továbbra is a mesteri történetmesélés. Nem kertelünk sokat: a Left Behind alig több, mint két óra játékidővel bír, de ebbe a rövid időbe a Naughty Dognak sikerült minden lényeges eszenciát belepakolnia. Férfi létünkre még egy könnycseppet is elmorzsolunk a végén, s aztán senkinek sem valljuk be.


A DLC Ellie és barátnője, Riley kapcsolatára összpontosít. A kiegészítő két idősíkon fut: az egyik a múlt, amikor még a lány nem ismerte Joelt, míg a másik az alapjáték sztorivonalába illeszkedik bele. Az előbbi nyilván sokkal békésebb szál, kevesebb akcióval, ám annál több melankóliával és párbeszéddel - hőseink szintre észrevétlenül lépnek rá a felnőtté válás rögös útjára. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a világ ellenük van, s még a bostoni karantén-zónában sem lehetnek teljes biztonságban. A második szálban ismét előtérbe kerül a horrorisztikus világ, az erőszak és a kiszolgáltatottság. Vajon egy csöpp lány képes-e egyedül szembeszállni a fertőzöttekkel és a banditákkal, úgy, hogy Joel nem tud neki segíteni?


Annak ellenére, hogy az Ellie-re és Riley-re koncentráló szakaszokban nincs harc, teljesen varázslatos légkört produkálnak. Alighanem a fejlesztők történetmesélésének csúcspontja ez, Neil Druckmann scriptje és párbeszédei egy csapásra torkon ragadnak. A gyermekek önfeledt mókázásai, a humor és a pályák sokszínűsége miatt teljesen elmerültünk benne. A dialógusok segítenek a világ megértésében, számos háttérinfót tartalmaznak és egyszerűen jó érzés látni, hogy a gyerekek mennyire ártatlanul tudnak örülni az élet apró örömeinek. Teljesen átjár minket is a gondtalanság és a kíváncsiságunk hajt előre, Ellie lelkét itt még nem tépázták tragédiák. Nem úgy, mint a jelen történéseiben, amelyek zsigerből teremtenek extrém feszültséget, s úgy érezzük magunkat, mint a farkasok közé tévedt bárány.


A barátnők egymásnak mesélnek vicceket, maszkokat vesznek fel, táncolnak, nem is sejtve, hogy a zónán kívül a torz külvilág vár rájuk. Mintha a vihar előtti csend érzését adnák vissza a fejlesztők – ha nem játszottuk volna végig az alapjátékot, akkor értetlenül pislognánk az egészen. A harcok során ismét a saját stílusunknak megfelelően érvényesülhetünk, ám azzal tisztában kell lenni, hogy Ellie szinte védtelen a közelharcokban, így elsősorban a meglepetés erejére támaszkodhatunk. Mind a két szekvencia összességében remekül tömi be a történet réseit, nem is hittük volna, de számos aspektusában új megközelítésbe kerül a főszereplő motivációja. Nem beszélve arról, hogy a múlt perverz módon tükrözi a jelent. Például az ártatlan körhintázás előrevetíti azt a pillanatot, amikor a sérült Joel magatehetetlenül lovagol, vagy amikor a lányok egy vízi pisztollyal bohóckodnak, majd pár hónappal később Ellie valódi fegyvert vesz a kezébe. Az élet furcsa fintora ez.


A The Last of Us voltaképpen arról szól, hogy egy gyermek túl korán érik felnőtté, mondanunk sem kell, komoly lelki traumát okoz, amikor tizenévesen kell szembesülnünk a halállal. Szomorúak leszünk, tudjuk, hogy Ellie és Riley kapcsolata halálra van ítélve, egy baráti ölelés lehet, hogy az utolsó lesz.. Bár a karakterfejlődés már az alapjátékban is észrevehető volt: ott a körülmények hatására egy naiv, már-már jelentéktelen tinédzserből szerethető, fontos szereplő válik. Ahogy az a Left Behindban látszik, a valóság sokkal összetettebb ennél.


A zene és a grafika továbbra is lehengerlő, ahogyan a szinkron is tökéletes – de a minőséget már megszokottnak számít a Naughty Dogtól. A DLC teljesen profi munka, van, amikor vicces, van, amikor félelmetes, s van, amikor zokogni támad kevünk. Egy-két megfelelő pillanatban elhangzott mondat sokkal többet mond bárminél, a fiatalabb Ellie elszántsága nyilvánvaló, a sztori pedig abszolút telitalálat. A csomag minden elemében egy mesterien megkomponált darab, sokkal fogyaszthatóbb időtöltés, mint egy betenni valami random filmet esténként. Igazi mondanivalója van, csodálatos érzés átélni a sivár világkép kétségbeesett pillanatait egy olyan szeretnivaló főszereplővel, aki élni akar és nem tehet arról, hogy rossz helyre és rossz időben született. A két óra játékidő csupán tájékoztató jellegű: utána még hosszú órákig vagy napokig veled marad a hatása - ennél többet nem is várhatnánk egy „szimpla” DLC-től.

A DLC értékelése: 9.0

Kapcsolódó cikkek

• Az elmúlt évtized legnagyobb hatású játékai
• The Last of Us teszt
• The Last of Us bétateszt