Grand Theft Auto történelem

Minden idők legnépszerűbb bűnözőszimulátora immár tizenhat éve borzolja a vaskalapos gyermekvédők és kereszténydemokrata politikusok idegeit, az első Grand Theft Auto 1997 októberében landolt a polcokon.

A kilencvenes évek elejére a skót DMA Design látszólag elérkezett a csúcsra, akkoriban náluk ügyködtek az amigás játékipar leginnovatívabb és legirigyeltebb fejlesztői. Az egyik alapító, Mike Dailly neve ugyan nem annyira közismert, mivel sok hozzá hasonló, meghatározó nagy öreggel szemben nem vált cégvezetővé, híres vállalkozóvá, véleményvezérré vagy szakmai celebbé, mindenesetre ő volt az ősforrás, az ő fejéből pattant ki a Lemmings mellett a Grand Theft Auto ötlete is, ő fektette le a játékmotor alapjait, és ő is harcolta ki nagy nehezen, hogy az idea végül termékké válhasson. Dailly ma is egyszerű iparos, jelenleg a YoYo Gamesnél kalapálja a cég játékszerkesztőjét, mellesleg a hobbiprojektjei között akad egy remek Plus/4 emulátor, egy talán soha el nem készülő lövöldözős játék, amit a „rút kiskacsa” mellett más öreg platformokra is fejlesztget többedmagával, köztük a szintén DMA-alapító Russel Kay-jel, továbbá most kezdett bele az első GTA gamemakeres újraírásába, amit a Twitteren is dokumentál.

Dailly az Amiga alkonya után a DMA egyik háttérembere volt a kutatás-fejlesztés részlegben, bár valószínűleg a még akkor is viszonylag kis cégnél ezt nem így nevezték, és ennyire nem voltak szigorúan leosztott szerepek. Új játékötletekkel és technológiákkal kísérletezgetett, az említett két bombasikerre bizonyára több tucat sehol nem dokumentált, abortált projekt is jutott. Az eredetileg Race'n'Chase és Cops and Robbers munkacímeken futó ötlet megvalósításába a város háromdimenziós megjelenítésével kezdett bele. Két korai, 1994-es és 1995-ös prototípus, no meg némi forráskód még ma is letölthető az oldaláról. Az elsőben több textúrázott kockából rakott ki minden épületet, az egyes elemek folyamatosan mozoghattak is, mondjuk liftként, és meg is semmisülhettek, mondjuk robbantás után, ennek azonban akkor, a 3D-s gyorsítókártyák előtt túl magas volt a gépigénye. A második, amiből még a bolti lemezre is öröklődött a játékosok számára értelmezhetetlen dino.exe indítófájl, már illeszkedett a végső felülnézethez, és csak az onnan látható poligonokat rajzolta ki, végül ez a technológia képezte a játék alapját is, persze átírva, és tovább optimalizálva.

Az első Grand Theft Auto némi csúszkálás után 1997-ben debütált PC-n és PlayStationön, a tervezett Saturn és Nintendo 64 változatokat ugyanakkor kukázták. A házakon, talajon, hidakon, táblákon és efféléken túl még minden kétdimenziós volt, az autók és az emberek is, több főszereplő közül választhattunk, és nem volt annyira filmes a története, mint az újabb részeké. A cselekmény három helyszínen játszódott, a New York Cityn alapuló Liberty Cityben, a San Franciscón alapuló San Andreasban, továbbá a Miamin alapuló Vice Cityben, ezeket jelentős változások és növekedések után több folytatásban is viszontláthattuk, igaz az újabb San Andreasok már Los Angelesnek és környékének felelnek meg. A nyílt, sandbox-alapú sorozat jól ismert, legalapvetőbb elemei már ebben mind felsorakoztak a munkák jellegétől és a felvételük módjaitól a körözési rendszeren és a fegyvereken át a több visszatérő szereplőig. Emlékszem, nekem először a zenétől esett le az állam, addig ugyanis nem nagyon fordult elő, hogy vokállal is rendelkező kortárs slágerek szóltak végig egy játékban, itt pedig, ahol többnyire rádiót hallgattunk az autókban száguldva, a CD-ROM varázslatának köszönhetően lényegében ez történt, igaz a bandák még fiktívek voltak, de a muzsika ettől még tökéletesen beleillett a kor szellemébe.

 

Grand Theft Auto 1 és 2 ingyen

A Rockstar néhány éve ingyen letölthetővé tette a sorozat Windows alatt futó első két részét. A lépés mögött nyilván egyrészt az állt, hogy a játékok hoztak akkora hasznot a fejlesztőknek, amit egy ilyen komolyabb reklámértékkel is bíró gesztussal viszonozhatnak a rajongók irányába. Emellett bizonyára már alig pörgött a két első rész, valószínűleg nem is voltak már forgalomban, az akció megindításakor pedig még nem volt annyira elterjedt a digitális kereskedelem, ahogy igény sem volt ilyen régiségek legális beszerzésére, ez ugyanis még a GOG és társai színre lépése előtt indult. Az akció ugyan jelenleg nem él, de a frissített és le nem szedett oldal sejteti, hogy valószínűleg vissza fog térni a jövőben. Emellett, mivel ingyenes cuccokról van szó, sok legális oldal is tükrözte őket, melyekről lelkiismeret-furdalás nélkül bárki lekaphatja a két állományt, mondjuk ezekről: GTA1, GTA2.

Akkor még kevéssé ismert tény volt, hogy a széria erőszakossága körül megállás nélkül fortyogó, máig is tartó, néha a betiltás határáig is elmenő balhékat valójában a kiadó gerjesztette. Felbéreltek egy Max Clifford nevű, gerillareklámjairól hírhedt veterán sajtóst, aki mellesleg a Rockstar Ate My Hamster / Rockstar Manager című játékot is ihlette egy korábbi akciójával, hogy nyomja tele a lapokat olyan cikkekkel, amikre az újságírók és politikusok rá fognak ugrani. Minden várakozás bejött, a GTA lett a közellenség, az ártatlan gyermeki lelkek legfőbb megrontója, a mumus, végül a jelenség el is szabadult, önjáróvá vált, emlékezzünk például a Jack Thompsonnal vívott csörtékre, sőt egy ponton még Hillary Clinton is beszállt az adok-kapokba. Az alapjáték 1999-ben kapott még egy Game Boy Color átiratot is, de mind az erőszak terén (a Nintendót akkor még inkább a gyermekjátékokkal azonosították), mind a technikai kivitelezésben gyengére sikerült a ma Rockstar Lincoln néven ismert Tarantula Studios munkája. Természetesen bravúros dolog volt egy akkora térképet beleszuszakolni a kijelzőjét leszámítva inkább a nyolcvanas évek elejébe illő masinába, de a csak felülnézetes terep túl kockás volt, a sprite korlát miatt pedig alig jártak autók, így az egész sava-borsa hiányzott, felejthető élményt nyújtott. Az ezredforduló előtti év ezen túl is GTA-ban gazdag volt, akkor jelent meg a Gengszterek gengsztere korszakába visszatekintő Grand Theft Auto: London, 1969 küldetéslemez (a DLC-k kvázi őse), annak 1961-es kiegészítője, és az alapjáték folytatása is, ami egy évvel később ismét tiszteletét tette a kis GBC-n, sőt futott egy próbakört Dreamcasten is.

 

Természetesen a második részben voltak kisebb-nagyobb újítások, dinamikus fények, komplexebb bandázás, sőt egy egészen új város is, de a legnagyobb bomba kétségtelenül a PlayStation 2-re 2001 őszén kigördült Grand Theft Auto III volt, amiről talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy örökre megváltoztatta a játékipart és annak megítélését. Az immár teljesen három dimenzióban tündöklő anyag némi késéssel megjelent Windowsra és Xboxra is, nagy sokára pedig OS X-re, PS3-ra, iOS-re és Androidra is. A külső, követő nézetből irányított, akkor még névtelen, csupán a későbbi visszautalásokban nevesített főszereplő, a hallgatag Claude gyalogosan nem volt egy mozgékony figura, ugrani és verekedni csak nagyon korlátozottan tudott, a vízben pedig azonnal megfulladt. Hasonlóképp autószimulátorból is volt erősebb akkoriban a piacon, mégis minden egyben, a gyalogos és járműves szabadság, továbbá a hatalmas, emberekkel benépesített, New Yorkot utánzó sandbox-város a játékosok többségét letaglózta, rengetegen vesztünk el benne hosszú hetekre. A fejlettebb hangtömörítésnek és a DVD által biztosított nagyobb helynek köszönhetően itt az eredeti zenék mellett megjelentek a licencelt slágerek, melyek innen már végigkísérték a folytatásokat is, a szereplők pedig olyan hollywoodi sztárok hangján szólaltak meg, mint Frank Vincent, Joe Pantoliano, Michael Madsen, Kyle MacLachlan, Robert Loggia és sokan mások. A rengeteg átvezető jelenettel feldobott sztori is jóval filmesebb lett, lényegében egy bosszútörténet kellett végigvinnünk. Ekkorra mellesleg már a technikai és fejlesztői háttér is kicserélődött, a látványért a Criterion Software RenderWare motorja felelt, a DMA-t alapító négy arc már nem dolgozott a rövidesen Rockstar North-ra átkeresztelt cégnél, a sorozatot az első rész óta egyengető Sam Houser pedig a fivérével, Dannel jóval több kreatív feladatot vállalt, ahogy Leslie Benzies és Lazlow Jones is ettől kezdve lettek a sorozat meghatározóbb felelősei.

Szinte pont egy évvel később érkezett meg PS2-re a Grand Theft Auto: Vice City, ami az elődjéhez hasonló ütemezéssel jelent meg ugyanazokra a további platformokra is. A rövid fejlesztési ideje különösen annak fényében volt meglepő, hogy mekkora anyagi sikereket ért el, és milyen népszerű máig is, a játék ugyanis szinte magától és véletlenül nőtt egyszerű küldetéslemezből a fősodor egyik jelentős, ha a nagy számozásban nem is szereplő, de kulcsfontosságúnak tekintett epizódjává. A cég a hármas kirobbanó sikere után még a további átiratokra koncentrált (a PC-sek akkor is türelmetlenül malmozhattak, mint most), csak úgy mellékesen dobált mindenki kimaradt ötleteket, fegyvereket, járműveket és missziókat a kalapba, ami idővel túlcsordult. Akkoriban a méretek és arányok még nem voltak a mai generációsokhoz foghatók, így eleve új várost szántak a kiegészítőbe, a nagyfőnök Miami mellett kardoskodott, és mivel Quentin Tarantinóhoz hasonlóan nem szégyelltek a Miami Vice-ból, A sebhelyesarcúból, a Betépvéből, a Carlito útjából és sok más filmből koppintani (vagy fogalmazzunk finomabban: tisztelegni előttük), tálcán kínálta magát időpontként a nyolcvanas évek. A Tommy Vercetti névre keresztelt, birodalmat építő karrierbűnöző történetébe is igazán könnyű volt belerázódni, hiszen mindenki vágyik több pénzre, ingatlanra és hatalomra, mellesleg a szinkronhangra Ray Liotta kiválasztása is hatalmas telitalálat volt. Ami azt illeti, az egész szereplőgárda parádés volt, nem kisebb személyiségek szerződtek le a játékhoz, mint Dennis Hopper, Burt Reynolds, Danny Trejo, Gary Busey, Fairuza Balk, Debbie Harry (a Blondie-ból), Jenna Jameson (őt inkább csak a felnőttek ismerhetik), Philip Michael Thomas (Miami Vice), és a lista nagy, de legalább jól ismert nevekkel még hosszan folytatható. Az anyag oltári nosztalgialöket volt kiváló zenékkel és rengeteg humorral, a legtöbb, a játékokkal és a szériával valamilyen kapcsolatban álló ismerősöm hozzám hasonlóan ezt tartja a kedvencének, ha technológiában meg is kopott kissé, ezért igazán megérdemelne egy korszerű motoros HD remake-et.

2004 őszén jelent meg a Grand Theft Auto: San Andreas. Ahogy már szokássá vált, a Sony akkori nagykonzolján debütált, jelenleg Windows, Xbox, OS X, Xbox 360 és PS3 változata van még. Az anyag óriási volt, egész Dél-Kalifornia ihlette a helyszínt, volt benne egy gigantikus hegy, sok kietlen sivatag, néhány erdő, több kisebb település és három jókora nagyváros, Los Angeles, San Francisco és Las Vegas helyi megfelelője. Egy CJ-ként emlegetett, Carl Johnson nevű feka srác bőrébe bújhattunk egy igazán izgalmas, bandaháborús korszakban, 1992-ben. A színes bőrű főszereplő ténye mellesleg gyakran előkerült negatívumként a hazai fórumokban, engem meg is lepett, hogy valaki virtuális rasszizmus miatt képes lemondani egy remek játékról, de nyilván ez azért egy szűkebb rétegre áll, csupán rossz hozzászólásokba botlottam. Ez az epizód gyakorlatilag mindent tartalmazott, amit a korábbiak, és szinte mindent, amit el lehet képzelni egy ilyen játékban, a fejlesztők tényleg elmentek a falig, teljesen kimaxolták a témát. Volt például egy fakultatív, és nagyon nehéz feladatsorozat egy modellező srácnál, melynek végén egy terepasztalon stratégiai és ügyességi harcot kellett vívnunk apró helikopterekkel és tankokkal, ez a sokak által bizonyára kihagyott apróság több pályával önmagában is kitett volna egy teljes játékot. Szinte mindenhez tartozott egy sor munka és lehetőség, néhol már túlzásokba is esett az anyag, például elég gyakran kellett ennünk és gyúrnunk, hogy ne fogyjunk és gyengüljünk le, szerencsére ezt a vonalat hamar ki is dobták a Rockstarosok a sorozatból. Tetszett ugyanakkor, hogy biciklizhettünk, trükköket is bemutathattunk, és tuningolhattuk a járműveket (sőt külön a rugós lowriderekkel is tolhattunk ritmusjátékokat), ezek egy része csak most tért vissza, és nem is lett kellően kiaknázva. Mellesleg itt a főszereplő hangját már nem celeb adta, persze ide is szerződtettek elég hírességet, a legdrágább bizonyára Samuel L. Jackson volt.

 

Grand Theftendo

Sokan próbálták másolni a Rockstar receptjét, születtek erősebb és gyengébb GTA-klónok is, ugyanakkor a legizgalmasabb ilyen jellegű történet szerintem Brian Provinciano nevéhez kötődik. A kanadai garázsprogramozó 2002-ben nem kisebb célt tűzött ki maga elé, hogy a Grand Theft Auto III-at pusztán hobbiból, a kihívás kedvéért átírja a Famicomként is ismert NES-re, természetesen a szükséges technikai változtatásokkal (lásd a GBC változatokat), ugyanakkor az egész várost és az összes küldetést egy az egyben meg akarta tartani. Ez lett volna a Grand Theftendo. A projekt az évek során annyiban változott, hogy mégis önálló, kommersz produktummá vált, emiatt persze, hogy elkerülje a jogi problémákat, tartalomban és küldetésekben is szakított a GTA-val. Így született meg az év elején a Retro City Rampage, ami természetesen már korszerű platformokra jelent meg, gyakorlatilag minden aktuálisra, slusszpoénként pedig tartalmazta a NES ROM-ot is, ami ugyan csak egy félbehagyott prototípus, de azt jól illusztrálja, hogy Provinciano valószínűleg véghez tudta volna vinni az eredeti tervét is.

A következő fő epizódig néhány mellékszál következett. Jobb híján Grand Theft Auto Advance-ként emlegeti mindenki a 2004-ben szimpla Grand Theft Auto cím alatt megjelent Game Boy Advance játékot. Ez eredetileg valóban az első rész átirata lett volna, és a szoftveresen renderelt 3D-s házakkal közel is járt ahhoz, de technikai okokból a feladattal megbízott Digital Eclipse végül komolyabb változtatásokra kényszerült, egy új főszereplőnek saját történetet és küldetéseket gyártott, így lett ez a tervezett átiratból újabb önálló játék, a platformon ráadásul egész jól sikerült darab. A PlayStation Portable is kapott két jó ideig exkluzív részt a gépeladások felpörgetése végett, a Grand Theft Auto: Liberty City Stories 2005-ben, a Grand Theft Auto: Vice City Stories pedig 2006-ban jelent meg, ezek jókora késéssel jöttek ki PS2-re, és csak az idén jelentek meg PS3-ra, vélhetően egy Sonyval kötött szerződés miatt ez nem is változik a jövőben, pedig kiváló darab volt mindkettő. Várost ugyan nem kellett építeni hozzájuk, nagyjából úgy hasznosították újra a hármast és a Vice Cityt, mint a négyeshez kiadott DLC-k, de a történetek, a küldetések és a főszereplők újak voltak, ha az utóbbiakat már ismerhettük is korábbról, ugyanis rengeteg volt bennük a vendégszereplő. Különösen emlékezetes volt, hogy a VCS-ben Phil Collins is feltűnt főbb figuraként, sőt még virtuális koncertet is adott. Ezeket mellesleg a korábbi Mobius Entertainment fejlesztette, miután a Max Payne GBA-portjával bizonyítottak, és bekerültek a Rockstar-családba Rockstar Leedsként. Időben kicsit később, 2009-ben kapott egy GTA-t a Nintendo DS is, a Grand Theft Auto: Chinatown Warst. Ebben szinte minden 3D-s volt az embereket és pár apróságot leszámítva, a nem teljesen direkt felülnézet is jobb és nagyobb rálátást biztosított a pályákra, mint a korai részeknél. Látatlanban ugyan biztos voltam benne, hogy az LCS és VCS után az alapvetően mégis visszalépésnek számító felülnézet miatt nem jönne be, de amikor kevés változtatással (a cerkás dolgok kihagyásával és néhány új pályával) kijött PSP-re, nagyon behúzott, és maximálisan elégedett voltam vele, mellesleg időközben iOS-re is megjelent.

 

A nagy folytatás 2008-ig váratott magára, az X360-ra, PS3-ra és Windowsra megjelent Grand Theft Auto IV ismét megrengette a világot. A Rockstar ezzel új fejezetet is nyitott, a némileg komorabb, komolyabb, valósághűbb HD univerzumot, és zárójelbe tette a korábbi részeket, az ottani szereplők itt nem léteznek, soha nem is léteztek, és noha az itt megjelenő Liberty City ihletője is a valódi New York City, a játékbeli várost ismét az alapoktól tervezték újra. Remek ötlet volt, hogy egy meg nem nevezett kelet-európai országból frissen érkező figura lett az új főszereplő, aki ez által némileg külső szemlélőként csodálkozhatott rá az irigyelt nyugat árnyoldalaira, a nyers görbe tükör így a korábbiaknál is szigorúbb társadalomkritikává emelkedett. Niko Bellic nem volt megnyerő és jó ember, de a kiválóan felépített kaland és talán kis részben a miénkhez hasonló szemszög miatt mégis azonosulhattunk vele, átérezhettük a többnyire csapdahelyzetben hozott döntéseit is. Maga a játék, mivel konzolgenerációt ugrott, technikailag is lélegzetelállító, páratlan volt, sokat lépett előre, a legtöbb alap dolgot örökölte az elődeiből, engem csak a munkalehetőségek (mentős, tűzoltó stb.) jelentős csökkenése zavart kissé, illetve a barátkozós rendszer volt kényelmetlen, a spanok mindig akkor akartak sörözni velünk, amikor más dolgunk volt, és nehezen tarthattuk magas szinten az itt még százalékban mért kapcsolatokat. Minden platformot figyelembe véve, a számokat átlagolva, némi holtversenyben a komolyabb szakkritikusok máig is a világ második legjobb játékának tartják a The Legend of Zelda: Ocarina of Time után. A licencelt zenei kínálat itt már az egeket verdeste, ugyanakkor a Rockstar itt szakított a szinkron terén a celebekkel (akikkel néha akadtak gondjaik, illetve itt már akkora volt a szövegmennyiség, hogy biztosan ütközött volna a felvétel minden aktívabb sztár időbeosztásával), csupán Karl Lagerfeld, Iggy Pop és Juliette Lewis maradt nagyobb névként, ők is csak rádiós DJ-ként mondtak fel néhány blokkot. A játék később két rövidebb, de a karakterek és átvezetők mellett önálló küldetéseket is nyújtó DLC-vel bővült, a The Lost and Damned egy motoros banda viszontagságait mesélte el, míg a provokatív című The Ballad of Gay Tonyban egy meleg klubtulajdonos testőreként és üzlettársaként akciózhattunk.

Végül elérkeztünk 2013 őszéhez, a Grand Theft Auto V X360-as és PS3-as megjelenéséhez, mely játékról már szinte mindent leírtunk, és amit a vezető konzolok tulajdonosai közül is bizonyára csak azok hagytak ki, akiket tényleg teljesen hidegen hagy a téma, ők azonban feltehetően e sorokat sem olvassák. Sajnálatos dolog, hogy a még mindig hatalmas PC-s tábor egyelőre szintén kimaradt a jóból, ráadásul most sem kaptak megjelenési dátumot, sőt eddig még határozott bejelentést sem, de persze mindenki tudja, különösen a korábbi hasonló körök után, hogy biztosan lesz PC-s átirat. Ez az epizód abból nőtt ki, hogy a kiegészítőkkel megfejelt négyes három irányítható karaktere egy ponton találkozott, mindhárom szemszögből végigtolhattuk a küldetést, és a fejlesztők úgy gondolták, ezt ki is aknázhatnák egyszerre három főszereplővel, akik között folyamatosan válthatnánk, és így az akció sem ülne le soha. A helyszínt ismét Dél-Kalifornia inspirálta, bár nagyvárosból csak a Los Angelesen alapuló Los Santos fért bele, ugyanakkor nem panaszkodhatunk, a világ így is óriási, ráadásul a vidék is izgalmasabb, mint valaha, ember legyen a talpán, aki magától, térképek és egyéb puskák nélkül felkutatja az űrhajó, a tengeralattjáró és a levél összes darabját, az atomhulladékokkal, Epsilon üzenetekkel és rejtett táskákkal egyetemben. Az elődjéhez hasonlóan ez az epizód is a HD univerzum része, tehát valamivel komolyabb, ugyanakkor a figurák azért kívülről nézve kicsit komikusabbak is, ettől persze ugyanúgy brutálisak, a kínvallatós jelenet például alaposan felkavarta a sajtót. Végül nehézkesen elstartolt a Grand Theft Auto Online is, ezen túl a jövő most még ismeretlen, a cég a szokásához híven nem hamarkodja el a bejelentéseket, de elég valószínű, hogy az anyag kiegészül majd egy vagy két szóló DLC-vel is, és valamikor, néhány év múlva érkezik PlayStation 4-re, Xbox One-ra és PC-re a Grand Theft Auto VI – hülyék is lennének kihagyni a lehetőséget.

Kapcsolódó cikkek

47.
SP4C3F0X
#46: Lehet, de ilyenek engem annyira tudnak bosszantani mint például az Assassins Creed3-ban mikor a járókelők télen felgyűrt nadrágban meg rövidujjúban mezítláb szaladgáltak. Ilyen böszmeségek elveszik a kedvem a játéktól.
46.
ptmilan
#43: Akkor el kell, hogy keserítselek, ugyanis a Red Dead Redemption-ben is lehet a mozgó vonaton sétálni, sőt, még menetiránnyal ellentétesen is! Már pedig a Red Dead Redemption sem egy szar játék. :-)
45.
lickmyhorse
#43: lehet sétálni mozgó vonat tetején.
43.
SP4C3F0X
GTA5 egy kalap szar. Simán lehet sétálni a mozgó vonat tetején? Fizika az van. Már a 4-be is lepottyant az emberünk a mozgó járműről.
42.
Csoki80
#34: Pont ez a baj az új részekkel. A SA nak olyan volt a grafikája, mint egy jó rajzfilmnek, olyan képregényes a hangulat meg és a világ, pont ez volt a legjobb a gettóhangulat miatt :-) Mondjuk niggerfóboknak nem ajánlott XD

Aztán még a VC is megfogott, mondjuk a zenei világával a 80S miatt. Imádom azokat a zenéket is.
41.
genius95
Ha valaki szeretne egy jot gta5-özni az csatlakozzon a crew-mba : Immortal StarsHUNPS3 (PSN ID-em : Fadi_Hun95 vegyen fel aki szeretne csatlakozni) Köszi ! :)
40.
x360player
1. San Andreas (A játéktörténelem legnagyobb alkotása.Pont.)
2. Vice City ( A 80-as évek iszonyat hangulatos,a rádióadók egytől-egyik el lettek találva.
3. GTA V

A többit sorrend nélkül mind imádtam.Ne feledjük a LC és VC Stories játékokat sem! Mindkettő jól sikerült,főleg PSP-n ütnek igazán nagyot.
39.
Pain
''amit a vezető konzolok tulajdonosai közül is bizonyára csak azok hagytak ki, akiket tényleg teljesen hidegen hagy a téma, ők azonban feltehetően e sorokat sem olvassák''-vagy akiknek épp nem volt lovetta rá, vagy épp egyéb elfoglaltságuk akadt... fail
38.
Mortanius
1. GTA: Vice City
2. GTA: San Andreas
3. GTA V

VC! Olyan hangulata, hogy az valami eszméletlen. Imádom a 80-as éveket!
37.
Drazhar
1. Vice City
2. GTA 3
Egyértelműen a VC a kedvenc, akkoriban hetekre lekötött, és a 3 is nagy szó volt akkoriban. Azóta pedig kinőttem ezt a "real world gangsta simulator" témát, úgyhogy az újabb részek nem érdekelnek.
36.
Faszi
1. GTA V
2. GTA SA
3. GTA IV - Episodes from Liberty city (tudom hogy csak DLC de nekem jobban bejött mint az alap játék)
4. GTA IV
5. GTA Vice city
6. GTA 2
7. GTA 3
Az 1-el pedig nem játszottam.
35.
andy976
Szerintem a rockstar-nál folyamatos volt a fejlődés, ezért nálam egyértelmű a sorrend.
1. GTA V
2. GTA IV
3. San Andreas
4. Vice City
5. GTA III
34.
SP4C3F0X
#7: Nahát hogy rémesen optimalizált lenne a GTA4 ebben kötekednék. Persze megjelenésekor nem teljesített túl jól mert az akkori gépek teljesítménye ötöde volt amostaniaknak. Nincs jó gépem de már fotorealisztikus modokkal is hasít mint kés a vajban. Eredeti grafikát el kell felejteni, HD textúra csomag és ENB Series aztán az ember nem tudja hogy tényleg New Yorkot látja élőben vagy csak egy játék.
33.
SP4C3F0X
1. GTA1 - Örökzöld, még a hangjai is mind a mai napig megmaradtak bennem.
2. GTA3 - Midtown Madness után egy játék mégnagyobb szabadsággal. Abban az időben nagy szám volt ez.
3. GTA IV - Nekem bejön a történet és a szereplők is.
4. GTA 2 - Tetszett a 3Dfx támogatás, de sokáig nem kötött le.
5. VICE CITY: Lehet hogy sokak kedvence, de kicsi a bejárható terület, nagyon arcade, két apró hosszúkás szigettel megoldották. Nem véletlen kiegészítő csak.
6. SAN ANDREAS: Nem bírom a gettó hangulatot.
32.
SP4C3F0X
Legelső rész volt a legjobb. A harmadik rész óta mind egy kaptafára megy.
30.
BeeGee5
1. GTA V
2. GTA III
3. Vice City
4. San Andreas
5. GTA II

(GTA IV kimaradt és vszinű nem is lesz pótolva)
29.
Daks
1. Vice City, 2. San Andreas, 3. GTA V, 4. GTA III, 5. GTA 2. Milyen jo volt Jackora zuzni Miami Beachen, hogy hianyzik...
28.
kulabácsie
Valaki tudja mikor csengetik ki az 500.000 dodót online pénzbe amit annyira ígértek ?
27.
Dragonborn
1. Vice City
2. GTA IV
3. GTA V
4. GTA III
5. San Andreas
6. GTA 2
24.
gnossos
nálam is a Vice City a meghatározó, bár a 3. rész is elég nosztalgikus.
23.
Necrideus
Amm ez a Hd univerzum classic univerzum szerintem itt elbukik, hogy Lazlow ha jól tudom a 3. Tól az 5. Ig végig szerepel. Szerintem még akárki felbukkanhat itt.
21.
DON GONDOCS
A sorozattal való ismerkedésem a Vice city-vel kezdődött és természetesen számomra ez volt a legizgalmasabb rész, utána kipróbáltam a 3. na az még maga volt a menyország, a San Andreas valahogy nem jött be pedig igen csak sok lehetőség volt benne. A IV kimaradt, de az V megvettem boxra és elkellismerni a sorozat elérte a csúcsát.
20.
Quent1n
Vice City
GTA V
GTA III
GTA II
GTA I
GTA IV
San Andreas

Amúgy meg RDR mind felett! :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...