The Technomancer teszt

Link másolása
A francia Spiders csapatának új szerepjátékában különleges erők birtokában fedezzük fel a Marsot. A The Technomancer gyakorlatilag egy budget BioWare-szerepjáték, a 2000-es évek közepéről.

200 év telt el a vörös bolygó kolonizálása óta, a Víz Háborúja javában zajlik éppen. Főhősünk nem más, mint Zachariah, egyike a híres-hírhedt technomantáknak - a nagy harcosoknak, akik belső erejük, illetve implantátumok segítségével különböző elektromosságalapú képességek mesterei. Hamar a rend teljes tagjává lépünk elő, és fény derül a technomanták féltve őrzött titkára, valamint a jövőjükbe is betekintést nyerünk. Ez a kaland dominószerűen váratlan események egész sorozatát indítja be, így kalandos utunk során a titkosrendőrség elől menekülve kell felfedezzük a Mars pusztaságát. A kies bolygó elhagyatott városai, rejtett óvóhelyei, romvárosai, törzsi települései nem maradnak ismeretlenek előttünk, miközben különböző ellenségekkel csapunk össze az egyetlen célért: a túlélésért.

A Marson jelenleg két fő frakció vívja harcát a legfőbb erőforrás, a víz uralmáért, de a fosztogatók és alvilági alakok sem pihennek, megpróbálnak minél több hatalmat magukhoz ragadni. Ja, és persze a marsi naptól és sugárzástól torzzá mutálódott embertársainkkal is összefutunk, akik nyilván nem örvendenek túl nagy népszerűségnek ebben a világban sem. Kezdetben a sok történetszál és szereplő kicsit tömény, azonban pár órán belül szépen letisztul minden, és a történet is élvezhetővé válik - ez a The Technomancer legerősebb része. A cím egyébként a Mars: War Logs-zal közös univerzumban játszódik, bár annak nem közvetlen előzménye (igaz, hasonló hibák sújtják ezt a produktumot is).

A The Technomancer egy külsőnézetes akció-RPG, melynek valamennyi komponense közül egyik sem igazán kiemelkedő, mégis kedves eleggyé áll össze. A háttérvilág, valamint a játék üteme például a hidegháborús évek sci-fi történeteire emlékeztet, egy erős Dűne-behatás is megtalálható benne. A történetnek életet adó vizuális megvalósítás furcsa keveréke a régi rajzoknak-grafikáknak, mintha csak életre keltek volna a szovjet-éra poszterei, a sci-fi révén pedig egy kellemes adag Red Faction-nosztalgiát is találhatunk. A menükben bogarászást és az egyszerűbb dialógusrendszert a klasszikus BioWare-szerepjátékok okán már régi ismerősként köszöntöttem, a gyors, elvileg reszponzív harcrendszert ha nem is teljesen ebben a formában, de láttuk már a The Witcherben vagy akár a Batman-játékokban.

A konvencionális hadviselés mellett a csata hevében bármikor támaszkodhatunk technomanta képességeinkre - ezek különböztetnek meg minket a többi egyszerű halandótól, és gyakorlatilag mágiaként funkcionál. Használatához úgynevezett fluid (ami gyakorlatilag a megszokott manapont) szükségeltetik, melynek regenerációja nagyban függ attól, milyen harci állásban verekszünk, vagy milyen felszerelést viselünk. A technomancia bármelyik alább ismertetett harcmodor tökéletes kiegészítője, az egyetlen igazi távtámadási lehetőség, valamint rengeteg hasznos kiegészítő mozdulatot hozhatunk elő a segítségével. Alkalmazásával ellenségeinket elkábíthatjuk, pajzsot húzhatunk magunk köré, netán erősebbé tehetjük fegyvereinket, csupán a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló fluidra kell odafigyelnünk.

A Warrior stílust alkalmazva egy kétkezes bottal főként területre ható csapásokat mérhetünk, kiegyensúlyozott kitérési opciókkal. Ezzel szemben a Rogue állásban egy pengével és egy pisztollyal nyomulunk, sebzésünk nagy része kritikus támadásokból vagy mérgezésből származik - érdemes lehet az egyébként nem túl komplex craft-rendszerben ezeket erősíteni. Rogue-ként a legkönnyebb kitérni ellenfeleink csapása elől, azonban kellően közel kell kerülnünk, hogy sebezni tudjunk, mert időnként túlmelegedő lőfegyverünket inkább a megszakításokhoz érdemes alkalmaznunk.

A Guardian harcmodor a standard pajzsos, tankos játékmódot valósítja meg, nem túl kiemelkedő kitéréssel vagy sebzési potenciállal, de szinte 100 százalékos sebzésfelfogással, ha jó a ritmusérzékünk. Az ellenfeleink minden ütésénél van egy pont az időben, amikor megszakító támadást vihetünk be (a fegyverek disrupt értéke itt számít igazán), ekkor pedig az ellenség támadása szétesik, és hatalmas előnyökre tehetünk szert.

Ugyan a fejlődési fában a fentebb említett három stílus és a technomancia külön ágat kapott, bármikor válthatunk közöttük kedvünkre. A harcrendszer meglehetősen izgalmas és jól átgondoltnak tűnik, mégis technikailag darabosnak mondható, ezért ha háromnál több ellenféllel kell küzdeni, végtelenül frusztrálóvá és irritálóvá válik, jócskán bele kell ölni pár órát, mire megszokható. Ebben az esetben pechünkre nem a Dark Souls-féle ritmus- és türelemjáték esete áll fenn.

A nagyvilágban való utazgatás is hasonlóan szétesik. A The Technomancer nem igazi nyílt világú játék, ezzel szemben rengeteg fix misszióközpontot látogatunk meg, és ezek környékén oldunk meg feladatokat. Időnként vissza kell térnünk korábban már végigjátszott területekre is, itt pedig méltatlan módon az újratermelődött ellenségekkel való küzdelem lesz a hajtépés forrása, mindkét irányba az úton. Néha kapunk gyorsutazási lehetőséget, néha nem, masszív zónákat kell bejárnunk, így jelen esetben ez az egész mászkálás jóval fárasztóbbnak mondható, mint az egy modern szerepjátéktól elvárható lenne.

Kalandjaink során egyébként számos követő csatlakozik hozzánk, akikkel megéri jó viszonyban lennünk, de itt nem találkozunk semmi extrával. Egy karmarendszer húzódik meg a háttérben, döntéseink pedig rengeteg mindenre kihatnak a készítők szerint, habár játék során sokszor nem láttam ennek nyomát. Ahogy a bevezetőben is írom, egy körülbelül tíz évvel ezelőtti, menő RPG szintjén van az anyag, ami azt jelenti, hogy hiányzik belőle pár olyan funkció, amivel más fejlesztők az álmosító, monoton, idegesítő vagy béna részeket feloldották már az utóbbi években.

Ami mégis nagyon jól sikerült ennek ellenére, az a felfedezés öröme (már ameddig előrefelé megyünk, ugye), amit nagyrészt a kiváló pályáknak köszönhetünk. A városok jól elkülöníthető stílusban tárulnak elénk, minden a helyén van, olyan mintha egy tudományos-fantasztikus könyv vagy egy képregény háttér-illusztrációjában járnánk. A dizájn kiválóságával szemben a játék alatt működő engine bizony elavult. A fény- és árnyékhatások nem elég gazdagok, a szereplők közelről rondák, az animációk darabosak, a szinkront követő szájmozgás sokszor nem stimmel. A szinkron maga is hagy némi kivetnivalót maga után, szomorúságomra ez a súlyos gond főhősünket is érinti, ezért nem túl nagy beleéléssel kommunikálunk a többiekkel, akiknél szintén változó a minőség. A zene a zaj-űrzene-elektro hármas között váltogat, a célnak megfelelő, de nem kiemelkedő.

A The Technomancer egy érdekes, láthatóan és nyilvánvalóan nem AAA-kategóriás próbálkozás, melyet ára is tükröz. Ugyan egyetlen aspektusában sem túlzottan kiemelkedő és tényleg olyan, mint egy régi játék, mégis rendelkezik egy sajátos bájjal. A történet és a felfedezés miatt megéri foglalkozni a vele, így a nosztalgikus vagy lassabb játékmenetet igénylők és felfedezést kedvelő RPG-játékosok (illetve akinek bejött a Mars: War Logs, vagy a Bound by Flame) bátran tehetnek egy kört vele, ebben a kategóriában kiválóan teljesít.

A The Technomancer PC, PlayStation 4 és Xbox One platformokon jelent meg. Mi a PC-s változatot teszteltük.

11.
11.
godach
Teszt alapján, eddig bejövős.
10.
10.
Chrysh
#7: Kell egy tisztes középkategóriának lennie a játékok között. Olyan játékokról beszélek, amikre rámondhatjuk, hogy innentől kezdődnek a jó minőségű alkotások. A Focus Home által támogatott Spiders és Cyanide stúdiók pedig rendkívül jól lavíroz ezen a vonalon és jobbára igyekszik ezt a határvonalat több-kevesebb sikerrel megugorni oly' módon, hogy kisebb réseket töltögetnek be, legyen az egy kis goblinnal való lopakodás vagy az itteni Mars körítése, amivel a Red Faction kivételével még nem sokan próbálkoztak
9.
9.
Mortis
ez jó dolog, hogy fejlődött úgy értem. a War Logs-nak kb. a feléig jutottam, aztán rá se néztem soha többé, a Bound by Flame-et már majdnem végig vittem, azt hiszem az utolsó terület elejéig jutottam, aztán nem néztem rá soha többet. Ez alapján s abból ítélve, hogy a kritikák szerint fejlődött, ezt már végre ki fogom játszani. Benevezek rá.
8.
8.
zimonyini
Nem egy nagy valami lett ez se.
7.
7.
DON GONDOCS
#2: De az kategórián belül is egy gyenge kettes, még ez az akció rpg egy erős közepes.

Mindenestre nem lett rosszabb ez a játék mint a studió korábbi játékai csak megint ott vérzik el ahol legjobban fáj. A harc. Mondhatják hogy milyen kidolgozott és élő lélegző világot alkottak ha az alapvető játékelemekkel gond van.
6.
6.
kastorhun
Remek teszt lett.
A Mars War Logs tetszett, sokak által negatívumnak mondott dolgok engem nem zavartak annyira, a Bound By Flamere érezhetően megnőttek a költségek, sajnos a MWL negatívumainak nagy részét megtartotta mint: kis területe, gyenge arc animáció.
MWL-ben a történet csapnivaló volt, de a világa ötletes és jó volt.
BBF-nél ez pont fordítva van, ezerszer látott sablonos fantasy világ, de egész jó volt a története.
Viszont mint két játékuknál jó volt a harcrendszer.
Nem vártam ettől egy Witcher, úgy 10/7 pontot várok el tőle.
Az MWL egy 10/6 pontot ér, a BBF pedig 10/6,5.
5.
5.
Giggsy
Akkor ez is kimarad. A Bound by Flame-et nagyon vártam, de azok után, hogy az mekkora szar lett, kicsit fenntartásokkal állok a Spiders játékai felé. Nagyon úgy néz ki, hogy annak hibái nagyrészt itt is visszatérnek. Repetitív harc, ugyanott, ugyanolyan összetételben újratermelődő ellenséges csapatok, gyenge szinkronmunka, ocsmány grafika. Mondjuk itt legalább már a történetben van fantázia, ott az alapötleten kívül abban sem volt.
4.
4.
Dreadlox
#2: Én nem műfajban hasonlítottam össze, szimplán józan paraszti ésszel, míg az Umbrella csak és kizárólag quick cashgrabként készült, addig ez egy rendes project volt. nekem is az a problémám csak hogy az a gané még így is túl sok pontot kapott ahhoz képest hogy mennyi munka volt mögötte.
2.
2.
LtK
#1: De ne is hasonlits ossze egy multiplayer shootert, egy singleplayer rpg-vel
1.
1.
Dreadlox
Azért vicces látni, azt hogy a pontozás tök fölösleges.Ez 6.5 az Umbrella Corps meg 5.0, szerintem a két játék messze van egymástól. Ezen legalább dolgoztak, nem hibátlan, de szerintem content van benne, ami már legalább egy 7-es rate-et érne. Amúgy korrekt cikk.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...