Nyitott világú játékot készíteni talán az egyik legnehezebb feladat. Szabadon járhatsz be egy hatalmas világot, amiben azt teszel, amit csak akarsz, és akkor, amikor csak akarod, közben pedig változatos fő- és mellékküldetések vezetnek végig egy remélhetőleg izgalmas cselekményen. A Ubisoft ennek ellenére évről évre beleáll az erőpróbába, és egy jól bejáratott recept mentén gyártja az open world-anyagokat - hogy a frissebb daraboknál maradjunk, elég csak a Watch Dogs-sorozatot, a The Divisiont vagy a Steepet említeni.

Ezek után nem csoda, hogy a Tom Clancy's Ghost Recon: Wildlands esetében is a sandboxhoz nyúltak a készítők. Miután a taktikai shooterek rajongói nem igazán voltak elkényeztetve mostanában, a négy éve készülő Ghost Recont nem lehetett nem várni, a zárt bétával szerzett tapasztalatok után viszont már nem vagyok ennyire derűlátó. Nem csak arról van szó, hogy a próbaverzió hemzsegett az idegesítő hibáktól, hamar kiderült, hogy vannak olyan játékok, amelyeknek egész egyszerűen nem áll jól a nyitott világ. Ez a koncepcionálisan elbaltázott döntés teljesen rátelepszik a játékélmény egészére, így még abban sem vagyok biztos, hogy az megmenti a Wildlandset a teljes bukástól, hogy végülis van benne négyfős kooperatív mód, lopakodni és taktikázni pedig még mindig nagyon jó móka.

A játék helyszíne ezúttal az a Bolívia lesz, ami az elmúlt években a világ legnagyobb drogtermelő országává nőtte ki magát. A háttérben az egész államot behálózó, a kormányt is a markában tartó Santa Blanca drogkartell áll, akik az amerikaiak megtámadásától sem riadnak vissza. Mi akkor kapcsolódunk be az események forgatagába, amikor a La Pazban található amerikai nagykövetség ellen bombatámadást szervez a kartell, majd elrabolják a DEA egyik ügynökét, Ricky Sandovalt, akit fogvatartói halálra kínoznak. Az üzenet egyértelmű, és miután a bolíviai kormány rendre szemet huny a kartell dolgai felett, az amerikai hadsereg úgy dönt, itt az idő bevetni speciális egységét, a Ghostokat. Összekötőnk Karen Bowman CIA-ügynök lesz, akitől azonnal megkapjuk majd első főküldetésünket. A csapat feladata, hogy felkutassa és kiiktassa a Sandoval haláláért felelős La Yurit és El Politót. Ehhez elsőként találkoznunk kell a bolíviai lázadók, a Kataris 26 vezetőjével, Pac Katarival, akitől azt az információt kapjuk, hogy társát, Amarút elrabolták. A sikeres mentőakció az első lépcsőfok abban a hat főbb küldetésből álló bétában, aminek a végén a kartell két fő orvosát és vallatóját majd kézre kerítjük.

A Ghost Recon: Wildlands úgy igyekszik mindezt tálalni, hogy gyakorlatilag teljesen szabad kezet ad a játékosnak. Az elképesztően monumentálisra szabott Bolívia 21 különböző tartományra oszlik majd fel, amelyek mindegyikében többféle tennivalóval üthetjük el az időnket. Segíthetünk a lázadóknak, felszabadíthatjuk az egyes megyéket, erőforrásgyűjtésre kihegyezett mellékküldetéseket teljesíthetünk, információkat szerezhetünk, miközben a fő küldetések teljesítésével végleg meggyengíthetjük a kartell egységét. Ezek végén ugyanis minden esetben a bűnszervezet valamelyik vezetőjét kell majd levadásznunk. Valószínűleg papíron mindez baromi jól hangzott, de a játék előtt töltött pár óra után hamar kiderült, hogy egyszerűen nem működik a koncepció. 

Kezdjük azzal, hogy unalmasak a küldetések. Nemcsak a mellékküldetések, de a cselekményt előrelendítő feladatok is. Ez visszavezethető a legmagasabb nehézségi szinten is rém ostoba mesterséges intelligenciára, illetve az egy kaptafára felhúzott kihívásokra. Egészen lelombozó volt az a hat misszió, amelyek elvezetnek minket a szerelmes pároshoz, tulajdonképpen a "rabold el ezt és azt" vagy "kapj el egy informátort, és hallgasd ki" feladatok váltogatták egymást, hogy aztán La Yuri és El Polito megtalálása után a meggyilkolásuk már semmilyen taktikát ne igényeljen, és néhány őr megölése után szabad prédaként csapjunk le rájuk. A helyzet a másodlagos feladatok terén sem rózsás, mert ezek többnyire csak arra összpontosítanak, hogy meglovasítsuk a kartell ellátmányait, legyen szó üzemanyagról, élelemről, kommunikációs eszközökről vagy egészségügyi utánpótlásról. A megszerzett zsákmányt saját magunk és a lázadók fejlesztésére tudjuk fordítani.

A Wildlands ugyanis felvonultat egy teljesen felesleges képességfát is, amelyen a játékmenetet érdemben nem befolyásoló tulajdonságokat tudunk megszerezni. Például a drónunk nagyobb területet tud lefedni, vagy továbbfejlesztett akkumulátorral tovább bírja a levegőben. Esetleg robbantási szakértőket megszégyenítő képességeket szerezhetünk, amelyek birtokában már az utakon is elhelyezhetünk aknákat, hogy aztán az arra járó konvojt meglepjük. De így szerezhetünk C4-et, megtévesztésre szolgáló gránátot, ejtőernyőt és a csapatot is így tudjuk majd fejleszteni. Nem, nem az a gond, hogy egy taktikai shooterbe fejlődési rendszert csempésztek a készítők, hanem az, hogy a megszerzett képességeknek semmilyen ráhatása nincs a küldetések sikerére. Ha nem oldok fel a bétában egyetlen tulajdonságot vagy extrát sem, akkor is könnyedén teljesíthetőek lennének a feladatok. Így viszont teljesen céltalanok a másodlagos küldetések. Ha mégis szeretnéd teljesíteni őket, akkor van még egy tényező, ami miatt garantáltan elengeded az egészet.

Ez pedig nem más, mint a járművek vezetési modellje. Van például egy küldetés, ahol egy kisebb repülőt elkötve kell meglovasítanunk a kartell egyik ellátmányát. Jól fizető melónak ígérkezett, le is csaptam rá. Csak aztán amikor a gép vezetésére került sor, pillanatok alatt a földbe csapódva végeztem, a küldetést pedig buktam. Egyszerűen kontrollerrel is képtelenség megfelelően terelgetni a különböző járműveket, legyen szó a helikopterről, motorkerékpárról vagy az egyes négykerekűekről. Az egészben az a legszomorúbb, hogy mindezért a Driver-sorozatot is jegyző Ubisoft Reflections a felelős, és hogy hiába vannak a térképen gyorsutazást biztosító gyülekezőhelyek, rengeteg időt töltünk majd utazással. Ami azért baromi problémás, mert az egyes feladatok még tervezéssel együtt se tartanak tovább fél óránál, miközben A-ból B-be simán autózunk akár 10 percet is.

Röviden már említettem, hogy a mesterséges intelligencia sincs a helyzet magaslatán. Nemcsak a kartell zsoldosai ostobák, de a lázadók sem mindig lesznek segítségünkre. Például a küldetés alatt bebörtönzött lázadókat nem érdemes kiszabadítani, mert azonnal hazavágják a korábban kitalált taktikát. Kiszabadításuk után azonnal lerohanják az Unidad erőit vagy a kartell katonáit. Csapattagjainkra egyébként nem lehet panasz, nincsenek láb alatt, a kiosztott parancsokat egyből teljesítik, de miután az ellenfél primitív, nem nagyon fogunk rájuk hagyatkozni. Már csak azért sem, mert a kiosztható parancsok egységesek, vagyis nem lehet külön-külön megmondani a tagoknak, mit is csináljanak. Igen, a taktikai vonalat ezzel teljesen ki is herélték a készítők. Persze ha találsz társakat, akkor az élmény egy picit javul, de tényleg csak picit. Véletlenszerűen keresett online társakkal nem érdemes nekivágni a küldetéseknek, a kommunikáció hiánya ugyanis megint csak ellehetetleníti a stratégiázást. Ha pedig megvagytok négyen, akkor pedig jó, ha sikerül összecsatlakoznotok, arról nem beszélve, hogy a játék még ez esetben is ott tesz keresztbe, ahol csak tud. Például teljesen mást mutat az egyes tagoknak, mint amit mondjuk Te látsz, és a már említett ellátmányok nyomonkövetését is mindenkinek egyesével kell megejtenie, nem elég, ha a csapat egyetlen tagja megteszi azt.

Végezetül pedig érdemes megemlíteni, hogy Bolívia borzasztó unalmas ország. Lehet, hogy gyönyörű és változatos vidékek egész sora vár majd ránk a teljes játékban, de egyszerűen nem sikerült élettel megtölteni. Az utakon elvétve látunk autókázó NPC-ket, de a kisebb falvak tulajdonképpen teljesen kihaltak, arról nem beszélve, hogy egy kaptafára vannak ezek is felhúzva, ami az átlagosnál egy kicsit szebb látvány mellett még szembetűnőbb.

A Ghost Recon: Wildlands megjelenése már csak hetekre van, de a béta abszolút nem győzött meg arról, hogy márciusban a kosaramban szeretném tudni a játékot. A megszámlálhatatlan idegesítő bug felett még akár szemet is lehetne hunyni, ha a taktikázás és a lövöldözés élvezetes lenne, de a nyitott világ behozatalával teljesen eltolódott a fókusz. A fejlődési rendszer felesleges, a történet nem tűnik túl izgalmasnak, a csapat teljesen érdektelen tagokból áll, a feladatok ugyanarra a sémára épülnek, a kooperatív mód pedig döcögős. Ez 2017-ben nagyon kevés ahhoz, hogy a játékosok a pénztárcájukba nyúljanak.

A Ghost Recon: Wildlands március 7-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PS4-re. A zárt bétát Xbox One-on próbáltuk ki.