The Division 2 teszt

  • Írta: Shifty
  • 2019. április 1.
Azután, hogy nagyjából rendeztük az állapotokat New Yorkban, az Egyesült Államok fővárosa, Washington D.C. következik a Strategic Homeland Division nevű titkos szervezet alvó ügynökei számára. És bizony ellenálló frakciókból itt sem lesz hiány.

A The Division 2 megjelenése előtti zárt bétateszt után nem voltam kifejezetten lenyűgözve a látottaktól. Az ugyan látszott, hogy a Ubisoft komoly mértékben épít az első részben lefektetett, időközben sokat finomított alapokra, de a folytatás újdonságai nagyon karcsúnak tűntek. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhettem volna: a Washington D.C.-ben játszódó második rész ugyan valóban mindent átemelt, amit az évek során javítottak a játékmeneten, de közben rengeteg plusz tartalommal, izgalmas tennivalókkal, az elmúlt évek egyik legjobb gunplayével, igazságos és jól belőtt lootrendszerrel ruházta fel a folytatást a Ubisoft, ráadásul a helyszínváltással is sikerült nagyot húzni. A fagyos, téli viharok sújtotta New York után kész felüdülés volt az éghajlatát tekintve kellemesebb klímájú amerikai főváros, ahol nemcsak a hatalmas, nyílt terepek, de a természet által visszaszerzett, hangulatos utcák, gyönyörű, monumentális épületek és múzeumok olyan szintű változatossággal uralják a játékidőt, hogy tényleg minden sarkon, minden küldetés újabb és újabb helyszínén érdemes egy kicsit elidőzni és bámészkodni.

A történet érdektelensége és rugalmas sztorivezetése miatt úgysem fogunk kifejezetten rohanni, az ugyanis lényegében ugyanazt a sémát követi, mint az első epizód. Washington D.C. ugyan már kezd kilábalni a New Yorkból indult járvány okozta káoszból, de a város békés újraépítését támogatók mellett három olyan frakció (a zsoldosokból álló True Sons, a fosztogató Hyenas, és a kényszerkarantént túlélő tagokból toborzott Outcasts) is tanyát vert a fővárosban, akiknek tökéletes a kialakult helyzet. Az erőviszonyok átalakulásával ugyanis eljött az ő idejük. A helyi erők igyekeznek leverni az utcai harcokat és visszaszerezni a város elcsatolt területeit, de ahhoz, hogy tényleg ismét rend legyen Washingtonban, tapasztalt segítségre van szükség. Itt jönnek képbe a New York városában már bizonyított Strategic Homeland Division nevű titkos szervezet alvó ügynökei. Ezúttal is egyiküket alakítva kell egyrészt későbbi főhadiszállásunkat, a Fehér Házat visszafoglalnunk, majd a negyedekre osztott város utcáit megtisztítanunk, hogy aztán a cselekmény hátterében meghúzódó nagyobb összeesküvés képe is kirajzolódjon, amit természetesen ismét nekünk kell majd kezelnünk.

Ami a fő cselekményszál abszolút erénye, azok maguk a küldetések, vagyis egészen pontosan a teljesített kihívások helyszínei. A feladatok ugyanis pontosan ugyanarra a sémára lettek felhúzva, mint az első részben, azaz többségük zárt térben, valamilyen épületben zajlik, ahol az "arénaszerű" kialakításnak köszönhetően szobáról szobára, teremről teremre haladva kell megtisztítanunk a terepet, és ahogy haladunk előre, úgy kapunk küldetésen belül is egyre szívósabb, nagyobb létszámban támadó ellenfeleket. New York sem egy unalmas város, Washington viszont tele van izgalmasabbnál izgalmasabb épületekkel, így emlékezetes feladatok várnak ránk majd kutatóbázisokon, plázában, bankokban, illetve a Smithsonian Intézet különböző múzeumaiban, legyen szó a történelmiről, a hadtörténetiről vagy az űrtörténetiről. 

De nem ez az egyetlen, ami hajtóerőként szolgál. A már említett rugalmas történetvezetés egyik velejárója, hogy szabadon vehetjük fel a számunkra szimpatikus kihívásokat, tennivalóból pedig bőven akad. Jópofa mellékküldetéseket teljesíthetünk, karakterünk, képességeink és fegyvereink fejlődéséhez szükséges tapasztalati pontokat vadászhatunk, ellenőrző pontokat szabadíthatunk fel és adhatunk át civileknek, illetve ezek utánpótlását és későbbi védelmét is nekünk kell biztosítani. Kőkemény Stronghold-küldetésekben mérettethetjük meg magunkat, ellátogathatunk a Dark Zone-ba, illetve kisebb bázisokon is tiszteletünket tesszük majd, ahol nemcsak a főhadiszállásunkon elérhető szárnyak feloldásához szükséges személyek egyéni megbízásait hajthatjuk végre, hanem más civilek megbízatásait is felvehetjük itt, ahogy arra is alkalmasak ezek a lokációk, hogy kereskedjünk vagy éppen az elhelyezett ládákban lepakoljuk a feleslegessé vált dolgainkat, ezzel elkerülve, hogy állandóan a Fehér Házhoz rohangáljunk vissza. Így is körülményes, hogy ha fejleszteni szeretnénk, vagy képességeket akarunk feloldani, akkor azt csakis az elnöki rezidencián tehetjük meg.

Cuccunk pedig bőven lesz, a The Division 2 ugyanis nem követi el azt a hibát, amit az Anthem, vagyis a játék lootrendszere mindvégig jól kiegyensúlyozott, igazságos. Minden küldetés során rengeteg új kiegészítőre, fegyverre tehetünk szert, szintet léphetünk, amelyekért újabb kinyitható ládákat kapunk, illetve a perkek és képességek fejlesztéséhez szükséges SHD-pontok jelentős részét is így zsebelhetjük be, küldetéseken keresztül. Szükség is van a változatosságra, a játékban ugyanis nincsen egy kimondottan jó fejlesztési irány, széles skálán mozgó lehetőségeinknek köszönhetően ugyanis minden választott irány helyes irány. Legyen szó a fegyvereinkről, az azokra pakolható kiegészítőkről, esetleg a felszerelésünkről, a ruházatunkról, azok minden esetben alaposan megbolygatják karakterünk attribútumait. Ez viszont fenntart egy állandó folyamatot ügynökünk fejlesztésében, hogy aztán a harmincas maximális limitet elérve három specialista közül választva specializálódva legyünk hasznos tagjai a csapatunknak. Addig viszont tervrajzokat gyűjtögethetünk, hasznos passzív képességeket oldhatunk fel, illetve különböző képességeket nyithatunk meg, amelyeket csapatba verődve egészen hatékonyan lehet kombinálni. A mobilis lőtorony, a védekezésre és támadásra egyaránt használható drón, a különböző önjáró gránátok, a fejlett rendőrségi pajzs, esetleg a csapattagok feltámasztását vagy saját magunk életerejét visszatöltő okoskiegészítők ugyanis egytől egyig hasznosak lehetnek éles helyzetben. Ha egyedül játszunk, akkor mondjuk nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt, de a magányos farkaslét nehézségei alapvetően nem itt kezdődnek a játék világában.

A játék nehézsége ugyanis nem lett a legjobban belőve. Ha egyedül barangolunk Washington utcáin, akkor könnyen belefuthatunk egy őrjáratba, amelyen sikerrel rajta is tudunk csapni, de aztán váratlanul megjelenik az erősítés, akik valami elképesztően elemi tűzerővel és fanatizmussal darálnak be minket. Probléma adódhat abból is, ha többedmagaddal vágsz neki egy-egy küldetésnek, a játék ugyanis nem mindig tudja lekövetni a legmagasabb szintű csapattárshoz igazított skálázódást. Vagyis ha szintben te vagy mondjuk a csapat leggyengébb láncszeme, akkor tulajdonképpen csak a golyófogó szerep jut neked, érdemben nem tudsz hozzátenni a küzdelmekhez, cserébe viszont rendszeresen veled kell majd foglalkozni, hiszen mindig fel kell támasztani téged. Ez a hiányosság egyébként orvosolva lesz, vagyis a különböző értékeink is megemelkednek, ha magasabb szintű játékosokkal játszunk, így mind támadásban, mind védekezésben jobb statisztikával vághatunk neki a küzdelmeknek.

Megújult a Dark Zone is, ami most már különböző, kisebb zónára bontva érhető el, így akad köztük olyan, amit kisebb szinteken is nyugodtan meglátogathatunk, nem kell már attól tartanunk, hogy a játékbeli játékosok pillanatok alatt levadásznak minket. Ez lehetőséget nyit arra, hogy ütősebb fertőzött tárgyakat is kimenekítsünk, de akadnak olyan tárgyak is, amelyeket magunkhoz véve is kivihetünk már, nem kell a helikopterre várva kimentenünk. És ha még ez sem lenne elég, akkor ott a Conflict, mint dedikált PvP-mód, ahol négyfős csapatok csapnak össze, a Skirmishben és a Dominationnek hívott játékmódokban. Mindkettő jópofa kikapcsolódás, így ha unod Washington utcáin a járőrözését, akkor levezetésnek mindkét opció megfelel.

A The Division 2 másik nagy újítása, hogy az endgame-tartalom egészen új megközelítésben bátorítja a játékost az újabb kihívásokra. Egyrészt részesei leszünk a World Tiernek, ahol a nálunk lévő felszerelésünk határozza meg a valós szintünket, másrészt rászabadul Washingtonra egy nagyon erős, fejlett kütyükkel rendelkező katonai szervezet, a Black Task, akiknek kiiktatása teljesen más taktikát és specializált karaktert kíván, mint amivel addig próbálkoztunk és amit testreszabtunk. Itt jönnek képbe a különböző specializációk (Demolitionist, Sharpshooter, Survivalist), amelyek teljesen eltérő képességfával rendelkeznek, de mindegyik kapott egy-egy egyedi fegyvert is.

Hasznos újdonságnak bizonyult, hogy most már nem kell minden egyes fegyverünkre külön-külön beszerezni vagy kraftolni a kiegészítőket, azok ugyanis univerzálisak. Arra viszont nagyon oda kell figyelni, hogy ha szeretnénk újrakalibrálni páncélunkat vagy fegyverünket, akkor annak bizony ára van. Egyfajta örökösödési rendszert vezetett be a The Division 2, aminek az a lényege, hogy ha van olyan tulajdonság, amit egy másik ugyanolyan cuccunkra szeretnénk rátenni, akkor előbb darabjaira kell szednünk az eredeti tárgyat, amelyen az a tulajdonság megtalálható. Közben viszont figyelnünk kell a tárgyak típusát, illetve azt is, melyik slotra tesszük rá azt, ráadásul az örökített perkek esetében van egy maximális érték, annál nagyobbat sosem tudunk átvinni.

A sok-sok szuper megoldásra persze jutnak negatívumok is. A matchmaking nem mindig volt nekem zökkenőmentes, a játék hemzseg a borzasztó grafikai hibáktól és a csúnya pop-up hatás is újra és újra felüti a fejét. Közben viszont a Ubisoft nagyon jól építkezett a masszív alapokra, és bár kicsit úgy érzem, ha már második részről van szó, lehetett volna többet és merészebbet is újítani, azért így is rengeteg tartalmat kaptunk. A The Division második részével egyszerűen jó érzés játszani, és bár a történet megint lapos, minden más eleme nagyon rendben van. Baromi élvezetes a gunplay, ami a fluid fedezékrendszerrel karöltve parázs, akciódús tűzpárbajokat eredményez, az MI meglepően okos, simán harapófogóba fognak, fedezéket keresnek az ellenfelek.

A helyszínek változatosak, a lootrendszer soha nem látott módon jól követi fejlődésünket, a különböző perkek és képességek egytől egyig hasznosak, érdemes a feloldásukhoz szükséges SHD-pontokat gyűjtögetni, ráadásul azok a küldetések is élményszámba mennek, ahol a végső jutalom csak a fejlesztéshez szükséges pont. Az endgame nagyon jól csavar az alaprecepten, a Dark Zone is sokat finomodott, így végre nem csak meghalni járunk oda. És mindezt szólóban vagy akár kooperatív módban is elképesztően jó megélni. A Ubisoft tanult a hibákból, hallgatott a rajongókra és közben olyan újdonságokkal vértezte fel a folytatást, amelyek szintén csak hozzátettek az élményhez. Úgyhogy irány Washington, itt az ideje, hogy te is csatlakozz hozzánk!

A Tom Clancy's The Division 2 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PlayStation 4 Prón teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

46.
NemecsekErno
Most sikerült a "történet" végére érni. Az 1. részhez hasonlóan viszont itt se a történet miatt lett jó a játék, hanem a benne lévő tartalom miatt.
A fejlődés miatt a harc a különböző frakciók miatt kellően nehéz lett, és a Capitolium elfoglalása után az egész újra kezdődik a Black Tusk történetével, ami "nightmare" nehézségi fokozatra kapcsolja az egész játékot, úgy, hogy az összes elfoglalt bázis eltünik.

A Dark Zone is elég jóra sikeredett, bár nem nagyon kóválygok benne.
A cikkben megfogalmazott előnyökkel, hátrányokkal teljesen egyetértek, mint ahogy a pontozással is.

Akinek tetszett az első rész, annak bátran javaslom ezt is.
45.
Kawada
#43: A Division 2-t megvettem megjelenésekor és tetszik is. Az 1 egy kalap szar szerintem, unalmas gunplay-jel, semmilyen sztorival, buta AI-val, és számomra rohadt illúzió romboló, hogy egy level 1-es füves suhancba is 3 tárat kellett belelőjek mp5-tel. A 2 pont annyit engedett a szivacs dologból, ami már tetszik. Bejön a világ, jó a gunplay, kellően taktikus, mégsem komplikált/megterhelő a harc, sok a tennivaló. Rendben van.

A Borderlands a látványával már elveszít mert irritál a képregényes látvány játékokban, a Destiny-nél lélektelenebb dologgal pedig kevésszer találkoztam.
43.
godach
#42: Szerintem, nem neked való a Division. Gondolom, nem tetszett a Borderlands és a Destiny sem.?
42.
Kawada
#40: Gondolj bele, hogy az 1. rész hány dlc után vált normális játékká. És én még azokkal is utáltam. Ez szerintem a kategória legjobbja már megjelenése pillanatában, 1-2 jó dlc és indokolatlan lesz egy 3. rész megjelenése. :)
38.
CitromH
#36: Ugyan már. :) Akkor minek 3? Kettő, sőt 1 is elég lett volna. Legyen 2, hogy az új occupied feature is működjön, de nem kettő van, hanem 3. Egyszerűen szerették volna, ha lennének békésebb DZk is. Kis létszámnál nagyon könnyen megvalósítható. Ami a DZ lényegét tekintve vicc, de van rá igény, vagyis kielégítették. Ezzel tönkretettek valamit, ami az első részben sok más embernek viszont bejött. Lehet, hogy jó döntés a többség igénye szerint. Lehet, hogy nem. Mindenesetre sokaknak nem tetszik ahogy hallom.
37.
Oldman
36.
shooter1234
#35: Miért darabolták fel a DZ -t kisebb részekre?
Szerverstabilitás és a latency miatt. Kisebb helyen kevesebb emberrel is pörgős marad a pvp, cserébe nem lesznek rohadt nagy lagok meg desync problémából adódó falon átlövések stb. Részemről én is jobban szerettem a nagy, felfedezhető darkzone -t, de ha választhatni kell, akkor inkább működjön.
35.
CitromH
Sajnos a kedves cikkírón látszik, hogy az első részt nem nagyon ismerte, max kipróbálta, azt is a játék megjelenéséhez közel. A 2. részt sem tolta eleget.

A gear score nem újdonság. A division1-ben is volt. Nem értem miért kell újdonságként beállítani.

A conflictot nem kellene ajánlgatni annak, aki a DZbe halni járt, mert az sosem tolta a conflictot, csak hallott róla. Ha a DZbe halni jártál a conflictot meg se próbáld. Én a "levezetést" másképp képzelem el mint te.

Ennek van valami értelme? Most komolyan:
"Vagyis ha szintben te vagy mondjuk a csapat leggyengébb láncszeme, akkor tulajdonképpen csak a golyófogó szerep jut neked, érdemben nem tudsz hozzátenni a küzdelmekhez, cserébe viszont rendszeresen veled kell majd foglalkozni, hiszen mindig fel kell támasztani téged. Ez a hiányosság egyébként orvosolva lesz, vagyis a különböző értékeink is megemelkednek, ha magasabb szintű játékosokkal játszunk, így mind támadásban, mind védekezésben jobb statisztikával vághatunk neki a küzdelmeknek." WTF?

Aki a DZ jelenlegi állapotát üdvözli, kedves cikkíró, annak komoly gondjai akadtak a pvpvel. Bár ahogy olvasom a pve is gondot okoz. Mi a szent szarnak kell háromfelé vágni a DZt? Kettő bőven elég lett volna. Lehetett volna egy nagy meg egy kicsi. Még azt sem bánom, hogy az occupied DZ ide oda ugrál, de könyörgöm, egy nagy DZ sok emberrel pótolhatatlan. Jelenlegi állapotában a DZ a pve egyik kiterjesztése, ami egy vicc!! A division1 lelkét vették el.

A Division2 lootrendszere? ÖMLIK a loot. Túl sok, túl könnyen. Ez mitől igazságos? Az ember általában annak örül a legjobban, amiért megszenvedett. Mondjuk manapság ez nem divat, de attól még igaz. Itt elég gyorsan össze lehet hozni egy komolyan variációt. Sokan már most nem is tolják, mert már megvan nekik minden, nagyon komoly finomítgatások pedig jelenleg feleslegesek a tier5ig.

I miss the snow, but whatever..

A hemzseg a grafikai hibáktól, az erős túlzás. Inkább csak előfordulgat.

A Pve endgame sokat fejlődött. Nagyon sokat. Aki ezt hiányolta az első részből, az most nem fog csalódni.

A játék egyébként egyáltalán nem rossz, csak ajánlani tudom. Bőven megéri a pénzét, de egyenlőre a DZ csúnya műtétei miatt nem látok benne olyan hosszútávú potenciált, ami az első részben megvolt. Én szeretem a pvpt is meg a pvet is, de egy shooterben a pvp nyilvánvalóan sokkal tovább életben tud tartani egy játékot mint a pve.

A patchek és a DLCk persze sokat dobhatnak még az életcikluson, és nyilván fognak is rajta dobni.

Na meg van anti cheat. Nagyon nagyon remélem, hogy folyamatosan fejlesztik ezt is, mert az első részből a csalók miatt kapituláltam annó.
34.
Macifasz
#33: Már az első rész kapcsán is próbálták ezt neki elmagyarázni, de akkor sem akarta megérteni, hanem csak verte a tamtamot, hogy márpedig ezt lehessen már kikapcsolni, mert ő nem életcsíkok meg visszafelé pörgő számok ellen akar játszani. És a headshoot is legyen már headshoot, mint más játékoknál (asszem az Unchartedet hozta fel példának). És ez most nem ellened szól Oldman, akár hiszed akár nem, de jó lenne végre már megérteni, hogy mi-miért van és ez nem csupán úgy működik, hogy akkor kikapcsolhatóvá tesszük vagy nem.
33.
CitromH
#32: Valószinű, hogy egy gear grinder játékban fontosak a számok. Ja, hogy neked nem? Szerintem se vedd meg, nem teremne neked sok babér.
32.
Oldman
Pacsirta!
Igazad van bizonyos èrtelemben nem tagadom, de olyan sok időt ès energiàt nem emesztene fel az àltalam kifogàsolt opciòk beemelèse a jàtèkba. Nem vagyunk egyformàk, èn meg szigorùan külső nèzetet kedvelő jàtèkos vagyok. Mèg jò, hogy sok jàtèkbòl lehet vàlasztani, ìgy olyan nagy gond azèrt nincsen.
30.
Oldman
Pacsirta!
Ùgy èrzem nem voltam tùl bonyolut, mikor a sokak szàmàra valòban idegesìtő megjelenìtèsek KIIKTATHATÒSÀGÀT kèrtem szàmon a jàtèkkal kapcsolatban, emiatt írtam, hogy erőltetik. Ha nem tennèk, akkor lehetne variàlni bizonyos beàllìtàsi lehetősègeket a jàtèkosok rèszèről. Vajon mièrt jò az, ha a kèszìtők csökkentik a potenciàlis vàsàrlóik körèt? Mert pl èn emiatt nem fogom megvenni, pedig a game koncepciòja alapjaiban jò.
26.
Ooorky
#22: Persze, hogy alkalmaznak, az egész koncepció 1948-es galamb viselkedés kísérleten alapszik.

Én munkaidőben jól elvagyok a Warframe-mel, jól esik a növekvő számokat bámulni úgy, hogy fizetnek érte :-)
23.
shooter1234
#22: Az ezer éves RPG -k is tele voltak életerőcsíkokkal meg ugráló számokkal, ezzel pont hogy nem a mai fiatalokat akarják megcélozni.
22.
Oldman
No, akkor nem vagyok egyedül a vèlemènyemmel, ès bizony ahogy alattam szintèn frappànsan megfogalmazta pl max3000, az igènytelensèg az ami többeket felbosszant hasonlò esetekben. Hogy mièrt nem teljesen opcionàlis a HUD nèmely jàtèknàl, az szàmomra èrthetetlen, valòszìnű egyfajta ràerőltetèsről lehet szò a kèszítők rèszèről. Talàn a fiatalabb generàciònak jobban bejön az làttatàst felspanolò/vibràló/ugràló, a hentelèst ès daràlàst valòszínűleg fokozò szàmok, betűk, csìkok megjelenìtèse. Erre tudnèk gondolni. Lehet pszichològusokat is alkalmaznak a kèszìtők. :)
21.
VerIstvan
#19: De a ubisofthoz eleve csak oylan embereket vesznek fel akiknek ott az eletero csik a fejuk felett.
Ez policy csak iylen embereket vesznek fel.
A regi alkalmazottaknak akiknek meg nem volt meg noveszteni kellett.
Igy ezt latjak nap mint nap.
A fart cry: new puke-ba is azert kerult bele.
A tehetseg visszajelzot nem eroltetik mert ott ures lenne a csik.
19.
Max3000
#17: Nem tudom,hogy valóban gondok vannak-e az idegeiddel,de tényleg egy igénytelen zavaró fogyatékosság ez a fej fölötti csík,és ahogy írod,ha sokan vannak és messzebb,akkor meg tetőz az igénytelenség.Kurva illúzióromboló és ennek nincs köze a kedélyállapotodhoz.Ami hab szokott lenni a tortán,ha egy halom szám "potyog ki" az ellenfélből.Na ezért is hanyagolom az ilyen igénytelen szarságokat.Nem az ilyenekhez szokott a szemem/agyam.
18.
Oldman
Jav: termèszetesen nem HODokat, hanem HUDokat
Tènyleg gondjaim vannak ùgy làtom.
Idegalapon van... :)
17.
Oldman
Sràcok, nem kimondottan a szìnekkel van gondom, de azèrt köszönöm a tippeket. :)
Megnyugtatàskènt elàrulom ( ezt ti is tudjàtok ) hogy a legtöbb jàtèknàl a HODokat nagy %-ban ki lehet kapcsolni, emiatt inkàbb csak a Divisionnàl àlltak fent az "idegi" problèmàim. Egy grafiakilag szèpnek mondhatò jàtèknàl, főleg mikor egyszerre több ellenfèl is közelìt hozzàm, nos olyankor tènyleg kiàbràndìtò mikor az ellenfelek helyett bizonyos tàvolsàgbòl nèzve hosszanti, nem is kicsi csìkocskàk haladnak az irànyomba.
A kèk szìnàrnyalat valòban kàros a szemre, sőt elalvàs előtt az idegrendszerre is. Ez rossz hìr a szàmomra. :))
9.
Oldman
Pacsirta!
Köszi a vàlaszt, meg a tippeket!
Akkor ezek szerint hasonlò a "problèma" mint az elsőnèl. Engem az èleterő csìkok meg a kèpernyő közepèn lèvő, a karakterem mozgàsàt követő ( ugràlò ) hudok kèszìtettek ki, a többivel azèrt kiegyeztem. Sajnos az idegrendszeremmel nem tudok mit kezdeni , kicsit selejtesen működik bizonyos esetekben. :/
Maga a jàtèk termèszetesen jò, ezt nem vitatom.
8.
FrankBlack
Korrekt teszt, egyetértek vele.

Egyedül is nagyon jó játszani úgy, hogy tojok a geargrind részére is a játéknak. Nincs időm, türelmem, kedvem ahhoz, hogy grindeljek a jobb cuccokért, és pepecseljek velük.

Én nem fogom a főküldetéseket 100x újrajátszani hard fokozaton, csak hogy jobb loot essen. Nekem az úgy nem szórakoztató, meg amúgy sem tetszenek a főküldetések annyira, főleg azért, mert még mindig zömében sötét, zárt helyeken játszódik (habár elég változatosak, és érdekesek)

Inkább szépen körbejárok egy-egy körzetet alaposan, random utcai harcokba keveredek, random activity, mellékküldetések, control point, stb. Így együtt az egész nagyon érdekes, és változatos.

Szépen mindent megtisztítva is lehet szépen haladni. Persze általában nem minden cuccom arany, de leszarom. Az viszont néha szívás, hogy pl. nekem az elsődleges kedvenc fegyverem az mk17, mellé egy m60-ast szoktam betenni. A többi nem igazán tetszik. Csakhogy ugye nem mindig dob ilyet, és amikor már a fegyverem kb. 3-4 szinttel is az ellenség szintje alatt van, akkor azért egyre inkább bejátszik, hogy több tárat is bele kell pumpálni esetleg a lila, de leginkább az arany mobokba. De azért esik szépen a loot, akármit is csinálok. Volt hogy az utcán egy random mob dobott a szintemnek megfelelő mk17-et. Ami azonban a legjobb, hogy ha nincsenek jó cuccaim, akkor sem kell grindfest-be beleölni sok időt, energiát. Csak kilépek, hagyom pihenni egy napot, majd az elfoglalt control pontoknál újra lesznek cuccok a ládákban. Fegyver, felszerelés, minden. 24 óránként újratermelődik :)

Nem szeretem a skill-eket, kütyüket használni, és azt sem, amikor az ellenség is ezekkel támad, úgyhogy az endgame sztem nem nekem való lesz. Valószínűleg kezdek egy új karaktert az elejéről.

Nem tudja valaki esetleg hány karakterem lehet, illetve mi mindent lehet megosztani közöttük? A ládába amit teszek azt gondolom igen, de azon kívül? Esetleg pénz, nyersanyag, tervrajzok?
7.
Kawada
Én azok közé tartozom, akiket az első rész nagyon nem fogott meg. Egyhuzamban 30 percnél többet sosem tudtam vele játszani, harc közben aludtam el... Ez viszont a béta óta nagyon tetszik és meg is vettem hosszas huzavona után, egyedül játszom és még így is élvezem. Világ szinten utoljára az AC:Origins nyűgözött le ennyire, rengeteg részlet, remek a díszlet, szinte olvasni lehet belőle, hogy hol mi történt. A gunplay engem kellően kikapcsol, mégis elég taktikus. Sekiro óta pihen, de mindenképp visszatérek hozzá majd. :)

Részemről bátran ajánlom azoknak is, akiknek az 1 nem jött be.
4.
Harcos Pisti
Tartalmasabb mint az Anthem az biztos
1.
Oldman
Ki lehet kapcsolni teljesen a jàtèkmenetet segìtő HUDokat konzolok esetèben?
( èleterő csìkok, ugràlò talàlati szàmok, töltènyeket jelző adatok, ùtirànyjelzèsek )
Mivel az első rèszben csak egyes elemeket lehetett inaktivàlni, èn szò szerint idegrohamokat kaptam tőlük. Abba is hagytam..
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...