Star Wars Jedi: Fallen Order teszt

  • Írta: Shifty
  • 2019. november 22.
Ez az a történetközpontú Star Wars-játék, amit kerestünk. Pedig a Star Wars Jedi: Fallen Order nem találja fel újra a kereket, csak magabiztosan, saját képére formálja az ipar legjobbjaitól kölcsönvett elemeket, amelyek aztán olajozottan működnek.

Lassan több mint hat éve már, hogy az Electronic Arts megszerezte a Star Wars-jogokat. Sokszor volt már téma, hogy a kiadó az eltelt évek alatt mindössze két multiplayer-orientált játékot, a modern kori Battlefront két részét tudta azóta kisajtolni magából, miközben a Visceral Games ígéretes projektjét a csapattal együtt simán a kukába hajították, mondván a játékvilág nem abba az irányba tart, ahol az egyjátékos történeteknek van még létjogosultsága. Aztán bekövetkezett egy 180 fokos pálfordulás, aminek a katalizátora valószínűleg a Battlefront II-vel kirobbant, az Electronic Arts már akkor sem éppen kirakatba való hírnevét még jobban megtépázó mikrotranzakciós botrány volt. A kiadó végül a God of War III rendezőjét, Stig Asmussent bízta meg a feladattal, hogy a Respawn Entertainmenttel közreműködve készítsenek egy multiplayer módot és mikrotranzakciót is nélkülöző, kifejezetten történet-orientált Star Wars-kalandot.

Az előzmények ismeretében az amúgy sem könnyű megbízást még az is tetézte, hogy a rajongók legutóbb kilenc évvel ezelőtt játszhattak utoljára kifejezetten a történetre fókuszáló Star Wars-kalanddal, a Star Wars: The Force Unleashed folytatása pedig nem éppen azt nyújtotta, amire bárki szívesen visszaemlékezne. Ehhez képest az első látnivalók után úgy tűnt, hogy a Star Wars Jedi: Fallen Order koncepcionálisan nem akar eltávolodni a The Force Unleashed vagy a Jedi Knight-féle külső nézetes, "jediként bízz a fénykardodban és az Erőben" vonaltól.

És ugyan Asmussen számára nem volt ismeretlen ez a terep, a Respawn Entertainment abszolút újoncként került egy számára szokatlan helyzetbe. A kétkedésem és a játékkal kapcsolatos fenntartásaim végül az első néhány óra után semmivé foszlottak és tovaszálltak. A Star Wars Jedi: Fallen Order nem azért a legjobb dolog, ami történhetett a rajongókkal, mert végre csak a történetről szól minden, hanem azért, mert a játékban visszaköszönő mechanikák szuperül működnek együtt, miközben az itt-ott néha leülő sztori összességében úgy tágítja az univerzumról szerzett ismereteinket, hogy egyszerre elégíti ki a keményvonalas rajongókat és a csak mozifilmeket fogyasztó játékosokat is.

A történet A Sith-ek bosszúja és Az új remény között játszódik. Öt évvel a 66-os parancs végrehajtása után járunk, a Köztársaságnak vége, a Birodalom pedig inkvizítorokat megbízva galaxisszerte üldözi az életben maradt, bujkáló jedi lovagokat. A játék főhőse egy Cal Kestis nevű ifjú padawan, aki a középső gyűrűben található Bracca nevű bolygón rejtőzik, és ahol leselejtezett űrhajók bontásával foglalkozik. A Bracca a Birodalom hajógyára, ahol a különböző, főleg köztársasági csillaghajókat darabokra szednek, hogy aztán azok alkatrészeit újrahasznosítsák. Cal mindent megtesz azért, hogy ne derüljön fény a titkára, de egy nap felbukkannak a Birodalom végrehajtói, akik felfedik valódi énjét.

Kénytelenek vagyunk menekülőre fogni a dolgot, de miután Cal képességei a játék elején még kifejezetten korlátozottak, a Second Sisterrel vívott küzdelem során csak a Mantis kétfős legénységének, az egykori jedi mesternek, Cere Jundának és a hajó házsártos kapitányának és csempészének, Greez Dritusnak köszönhetjük, hogy sikerül elmenekülnünk a Braccáról. Ekkor derül ki, hogy Cere a rejtőzködés miatt megszakított minden kapcsolatot az Erővel, a terve viszont az, hogy Cal segítségével ismét életet leheljen a jedi rendbe. Itt ismerkedünk meg későbbi társunkkal, a játékmenetben is meghatározó szereppel bíró kis droiddal, BD-1-gyel, illetve azzal az Eno Cordova jedi mesterrel, akinek az elhintett információmorzsái vezetnek majd minket újabb és újabb helyszínekre.

Merthogy a Star Wars Jedi: Fallen Order egy több planétán játszódó, közel 20 órás kaland, ami során nem csak a jedi rend újraszervezése és a Boganón megismert rejtélyek kibogozása lesz a feladatunk, de Cal múltjának megismerése is, miközben számos finom utalást és összefonódást kapunk a Star Wars-univerzum eddig ismert lore-jára is. Mindezt úgy teszi a Respawn Entertainment, hogy nem vállal komoly kockázatot, így a cselekmény ismerős, sokszor előre kiszámítható panelekből építkezik, de az összkép így sem mondható unalmasnak. Ennek ellenére azért néha előfordul, hogy a planétákon kalandozva kicsit leül a sztori, elvész a fókusz róla. De amikor épp nem a történet az előrehaladás hajtóereje, akkor ott vannak a főbb játékmechanikai pillérek, amelyek képesek fenntartani a motivációt.

A készítők nem voltak szégyenlősek, így a játék olyan klasszikusokból merített ihletett, mint a Dark Souls, az Uncharted-sorozat vagy a The Legend of Zelda. Egyrészt kalandjaink vázát a felfedezés adja. A már említett bolygók mellett olyan helyekre is ellátogatunk, mint a Kashyyyk vagy Darth Maul otthona, a kopár és barátságtalan Dathomir - ezek között pedig többnyire szabadon utazgathatunk. Mivel a történet is ősi rejtélyekre építve mesél, így értelemszerűen mi is ősi romok, templomok és nyomok után fogunk nyomozni. A játéknak ez az aspektusa erősen hajaz Nathan Drake vagy Indiana Jones kalandjaira, így kisebb fejtörők és olykor idegesítő platformer szekvenciák kíséretében garantált csak a továbbjutásunk. Ezt egészíti ki, illetve helyezi igazán keretbe a játék világának metroidvania felépítése.

Ez azt jelenti, hogy a narratíva mindig megkívánja, hogy valamilyen céllal ellátogassunk valamelyik planétára, de ott csak korlátozottan lesz lehetőségünk felfedezni a helyszínt. Olcsó megoldásnak tűnik, hiszen a már felfedezett bolygókra újra és újra vissza fogunk térni, de biztos lehetsz benne, hogy minden egyes alkalommal valami újjal, ismeretlennel is találkozni fogsz. És itt nem csak a történetbeli előrehaladással kecsegtető helyszínekre gondolok, hanem az olyan termekre, rejtett zugokra is, amelyeket csakis a játék későbbi szakaszában szerzett képességeink segítségével érünk el. Nem vagyunk rákényszerítve, hogy a pályák minden egyes sarkát felfedezzük, de egyrészt a sztorihoz, másrészt fejlődésünk meggyorsításához is sokat hozzátesz, ha nem vagyunk lusták alaposan körbejárni az adott pályaszakaszokat. Ezt egy kicsit nehezíti a 3D-s holotérkép, amit a játék elején nagyon nehéz átlátni, de idővel aztán rá lehet érezni és nagyon jól lehet navigálni rajta. Illetve hiányoltam a gyorsutazás lehetőségét. Amikor például végeztünk az adott bolygón a dolgunkkal, akkor nem lenne rossz, ha nem kellene visszamászkálnunk, hanem azonnal ugorhatnánk a hajóhoz.

Mindez persze nem működne gördülékenyen, ha a játékbeli fejlődésünk nem lenne megfelelő ritmusban adagolva. A Star Wars Jedi: Fallen Order mindig nyújt valami újat, ami akkor is előrelendített, ha a történet például kevésbé volt éppen érdekes. Mert amikor például megszerzünk egy vadonatúj Erő-képességet, akkor azonnal tudjuk, hova kell majd visszamennünk, hogy tovább tudjunk haladni. A fejlődési rendszer egyébként sincsen túlbonyolítva, a játékbeli tevékenységünkért kapott tapasztalati pontokkal oldhatunk fel új képességeket, amelyek között találunk passzív és aktív tulajdonságokat is. Így tudjuk növelni az életerőnket vagy az Erő csíkját, de így sajátíthatunk el új kardforgatási technikákat és az Erő használatával előcsalható képességeket is. Ezekre érdemes áldozni, mert nem csak sokszínűvé teszik a harcot, de olyan taktikai repertoárral is felvérteznek minket, ami a játék későbbi szakaszában az így kapott mélységnek köszönhetően alaposan megkönnyítik a dolgunkat.

Higgyétek el, erre szükségünk is lesz, a játék harcrendszere ugyanis egy az egyben átvette a Dark Souls-alapokat, így nehezebb nehézségi fokozaton konkrétan vért izzadva lehet csak legyűrni a bolygók élővilágában ránk leselkedő veszélyeket, a Birodalom jól felfegyverzett rohamosztagosait vagy az inkvizítorok képviselőit. A Respawn Entertainment azonban felismerte, hogy a brandből eredő kommerszebb megközelítés célravezetőbb, így kifejezetten üdvözítő, hogy a játék bármelyik pillanatában állíthatjuk a nehézségi szintet. A táborhelyek itt meditációs pontok képében jelennek meg, de funkciójuk megegyezik. Ha elérünk egy ilyet, akkor a játék automatikusan elmenti az adott állapotokat, illetve itt tudjuk képességeinket is fejleszteni, továbbá itt van lehetőségünk visszatölteni az Erőnket és az életcsíkunkat, illetve itt tudjuk visszatölteni az életerő fioláinkat is. Ez utóbbi a Dark Soulsból ismert Estus-flaskának felel meg. A meditációs pontoknál megejtett pihenés azt is jelenti, hogy az ellenfelek is újratermelődnek.

Szintén a Souls-játékokból örökölt mechanika, hogy a harcrendszer lényegében a parryzésre épít. Mindennek az alapja a védekezés, és ha erre nem sikerül ráéreznünk, akkor borzasztóan nehezen fogunk boldogulni a játékban. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a mechanika megtöri a harcok dinamizmusát, de ha sikerül jól elkapnunk a védekezés pillanatát, akkor utána borzasztóan látványosan és jól fűzhetjük egymásba a képességeinket. Cserébe viszont el kell fogadni, hogy minden összecsapás, még a legegyszerűbb rohamosztagos elleni is az ellenfél kiismerésével veszi kezdetét. A legtöbb ellenfél felett két csíkot látunk majd: az egyik értelemszerűen az életerőt jelenti, a másik viszont egyfajta stamina, ami azt jelzi, mennyi ereje van még védekezni az ellenfélnek. Az első dolgunk mindig az, hogy ezt a kitartást jelölő csíkot leszedjük. A már említett jó védekezés, majd visszatámadás itt nyer igazán értelmet, egy jól időzített parryvel ugyanis azonnal le tudjuk kapni az ellenfél teljes stamináját, onnan meg már egyenes út vezet ahhoz, hogy felnyársaljuk a fénykardunkra.

Kalandjaink során elrejtett dobozokban guberálva lelhetünk fel új kozmetikai kiegészítőket, illetve így tudunk szert tenni olyan kiegészítésekre is, amelyekkel BD-1 képességeit tudjuk fejleszteni vagy éppen fénykardunkból tudjuk kihozni a maximumot. Emellett lehetőségünk van emlékeket felkutatni, amelyekkel Cal képes együtt rezonálni és hasznos, izgalmas mellékinformációkat kiszedni.

Akad azonban a Star Wars Jedi: Fallen Ordernek egy pontja, amely botrányosra sikerült, de legalábbis érezni rajta, hogy nem állt megfelelő idő a készítők rendelkezésére. A Respawn Entertainment ugyan korábban sem a pazar küllemű játékairól volt híres, de azért amit a Titanfall 2-nél kisajtoltak a motorból, az elismerésre méltó volt. Most viszont megkapták a számukra ismeretlen Unreal Engine-t, és bizony az idő rövidsége és a csapat tapasztalatlansága egyértelműen rányomta a bélyegét a végeredményre. A játék PC-s változata erősebb gépeken is bármikor képes pillanatokra megakadni, a textúrák elmosódottak, pixelesek, sokszor előző generációs összképet adnak. Konzolokon a hosszú töltési idő és az erőforrás két vállra fektetése a jellemző, így például az fps drop rendszeres vendég PlayStation 4-en és Xbox One-on. És ez azért érdekes, mert néha meg egészen ütős összképet mutat a játék. A botrányos látvány mellett sajnos hibák is bőven maradtak a játékban, igaz, ezek szerencsére engem elkerültek.

A Star Wars Jedi: Fallen Order kapcsán elmondható, hogy ismerős történetet mesél el, de nem unalmas módon, miközben a játékmechanikai pilléreket is láttuk már sokszor, de ilyen kombinációban, ilyen jól összeillesztve még sosem. A játék a hibái és a csúnya külleme ellenére is játszatja magát, de azért az is elmondható, hogy érezni a végeredményen, hogy ha a Respawn Entertainment kap még pár hónapot, akkor még szebbre, még jobbra csiszolta volna az összképet. Nem ez lesz az új Jedi Knight-játék, de határozottan ez az a Star Wars-játék, amit a rajongók kerestek, és amit már nagyon régóta megérdemeltek.

A Star Wars Jedi: Fallen Order PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PC-n, egy NVIDIA GeForce GTX 1080 Ti, 16 GB RAM és egy i7-8700 társaságában teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikk

73.
Korio
#54: SW története szerint, nem épp a sithek a rossz arcok.Baromi sokan voltak , csak kiirtották őket.Hogy utána elgurult a gyógyszer, érthető :D. Jó lenne ha lassan, filmeket játékokat stb... áthelyeznék az Old Republicba.Érdekesebb lenne.
72.
Kawada
No... Épp végeztem a játékkal... 21-22 óra körül állt meg a mutató, közben fel is fedezgettem itt-ott, de azért nem mentem nagyon rá arra, hogy minden eldugott lófaszt megtaláljak.

Végig nagyon tetszett, bár a közepe fele talán kicsit ellaposodott, de az utolsó 2-3 óra az valami zseniális szerintem. Tina Ivlevbe pedig kis híján bele is szerettem. :) Hú... Nagyon jól esett. A játék eleje és vége számomra egyértelműen kilóg a sorból. Fantasztikus. De leglaposabb pillanataiban is bőven egy nagyon élvezetes és minőségi szórakozás. Nagyon kellemes meglepetés volt. Én gondoltam, hogy jó lesz (legalábbis, hogy én szeretni fogom), de azért ennyi baszó pillanatra nem számítottam. De különösen a vége... Hú de jó volt... :)
71.
Oldman
delphijos! 68#
Èn pl nem azèrt nèzek több esetben youtuber gameplay-t hogy hogyan jàtszik, hanem azèrt, mik a reakciòi a jàtèkkal kapcsolatban. Akik nem csak jàtszanak nèmàn, hanem nem egy esetben elemeznek is.
70.
a régi idők vándora
#67: Milyen egyszerü is annak aki belelát a másik fejébe és igy meg tudja mondani, hogy bizony képtelenség.
Pedig nem az. Én velem is számos alkalommal előfordult.
Mikor például régebben a Skyrim-et nézegettem, mások játékát nézve eltudtam képzelni az adott szituációt, helyszint, bele tudtam élni magamat.

Mert a játék alapja az, hogy másokat látni játszani is élvezetes.
Régebben mikor suli után összejöttünk, én ugyanúgy élveztem azt, amikor a haverjaim haladtak végig azokon a pályákon.
Sok péntek délután, a rettentő suli után, felüdülés volt összejönni egy kicsit.

Nos, mivel ma már erre ritkább az esély, sokszor nézek egy két youtubert még most is, mert szeretem a kommentelést, azt, hogy élőben megy.
Én személy szerint át tudom élni, mikor persze magad játszol, az a teljes élmény, ez tagadhatatlan.
69.
Blueberry
Maximum annyi gameplye-t nézek hogy tetszik-e vagy sem vagy ha nagyon elakadnék akkor hogyan jutok tovább (de nem érdekel ahogy más játszik)
68.
delphijos
#62: Nekem azért hasznos pár percben megnézni hogy a JÁTÉK milyen, mert cutscene előzetesből aztán tényleg semmi nem derül ki. De ha a játék stream-elésre gondolsz, azt én sem értem hogy miért ilyen népszerű, engem baromira nem érdekel hogy más hogy játszik...
67.
Ultimate
#65: Ha egyszer az. Én játszottam vele 10 órát,más is. Hiába írjuk le 20-an hogy baromság hogy kevés az ember elleni harc, tolod tovább a sopánkodást mert te a videókból ezt szűrted le. Igen. Nettó faszság.
Videókból játékot szakérteni pedig NEM lehet, maximum egy kb képet ad semmi mást. Csá.
66.
SLi
#63: "nem azt mondtam, hogy visszaadja azt az élményt, mint amikor játszom is vele, de
bele tekergetve arra tökéletesen jó, hogy megtudjam milyen a játék"

ez elég kemény ellentmondás egy mondaton belül

" El tudom képzelni milyen lehet vele játszani
oké lol ehhez még videók se kellenek ennyi erővel a borító alapján is el lehetne dönteni milyen a játék
65.
FrankBlack
#64: "bocs de unalmas"

akkor fogadd meg a saját tanácsod: "Nem tetszik átugrod" :D

Amúgy meg te is unalmas vagy nekem, és megint jössz a szokásos "nettó faszság" szövegeddel. Szóval átugorlak :D Na csá.
64.
Ultimate
#61: "a látottak alapján nagyon is jól el tudom dönteni, hogy nekem mennyire jó, vagy nem egy játék"

Ahogy más sem úgy te sem. Senki sem. Max azt hogy tetszik vagy sem. És továbbra is nettó faszság hogy kevés benne az ember elleni harc. De te biztos jobban tudod mint azok akik játszák. Napok óta ezen kattogsz. Nem tetszik átugrod. De hosszútávon olyan ember sopánkodását olvasni aki egy percet nem játszott a kész produktummalcsak videók alapján tolja a marhaságot,bocs de unalmas. Pláne ilyen hosszú tömött sorokban folytonosan.

63.
FrankBlack
#62: A gameplay videók számomra pont azért fontosak, mert még mielőtt megvenném, hogy én játszhassak vele, demo és virágbolti verzió próba híján én ezekből tudom meg milyen a játék, és ez alapján tudom eldönteni, hogy mennyire nekem való, és megéri-e kifizetni érte a pénzt. Nyilván nem elspoilerezem, és nem egy huzamba végignézem, és nem azt mondtam, hogy visszaadja azt az élményt, mint amikor játszom is vele, de bele tekergetve arra tökéletesen jó, hogy megtudjam milyen a játék. El tudom képzelni milyen lehet vele játszani, és nagyon sok mindent le lehet belőle szűrni. De talán ez valami speciális, különleges képesség, amivel csak én rendelkezem, és rajtam kívül senki nincs, aki gameplay videók alapján el tudja dönteni kell-e neki egy játék vagy sem :D
62.
DarkLord
#61: Amúgy szerintem a gameplay videó az a kategória, hogy minek? Szerintem csak elrontja az emberek szórakozását. Abszolút nem adja vissza azt, amikor te játszol bár szerinted vissza adja én kételkedem benne, de nálad így van. Én kifejezetten feleslegesnek tartom a létjogosultságát is, mint műfaj a neten. Kit érdekel, hogy más játszik egy játékkal, mikor te is játszhatsz vele? Lehet én látom így más meg máshogy és mivel elég jó nézettségeket kovácsolnak belőle, akik erre szakosodtak mégis sok embert érdekel ezekszerint. Most egy egyszerű példa így is suták a mai gyerekek hozzájuk igazítják a puzzle-k szintjét is általában egy egy játékban nehogy belebutuljanak még abba is ... erre mit csinálnak? Hát persze, hogy azonnal megkeresi jutun a videót, ami megmutatja neki, hogy kell megcsinálni. (most mindig az jut eszembe, hogy régen ilyenre nem volt lehetőség, ha játszottál, hogy mást nézegessél, mindent magadnak kellett megoldani, ha tovább akartál jutni egy játékban talán az Omega Stone az egyik olyan kalandjáték, aminek a mai napig nincs fenn jutun a végső puzzle megoldása , mert olyan brutális én azt is megcsináltam anno...) Na mindegy kicsit eltértem a témától így a gameplay videók kapcsán.
61.
FrankBlack
#60: Esetemben ez nem igaz. Mert most gondolom arra gondolsz, hogy a walkthrough videót nézni nem ugyan az mint játszani vele. Nos, ezzel sokan vannak így. Nyilván sokan jártak már úgy több játékkal is akár, hogy teljesen más volt amikor játszott valamivel, mint amikor csak gameplay videót nézett róla. Én azonban nem ilyen vagyok. Én nagyon is jól el tudom dönteni, el tudom dönteni vágatlan gameplay alapján is, hogy milyen lehet az adott játékkal játszani. Teljesen el tudom képzelni, és bele tudom magam élni gameplay vid alapján is, hogy milyen lehet vele játszani. És eddig még nem tévedtem egyszer sem. Mindig kiderült, amikor megvettem egy játékot, hogy tényleg olyan vele játszani, mint amilyennek azt elképzeltem a videók alapján. És ez akkor is így volt, amikor kétségeim támadtak, nem tetszett valami a videók alapján. Az akkor sem tetszett, amikor végül játszottam is vele. Szóval én a látottak alapján nagyon is jól el tudom dönteni, hogy nekem mennyire jó, vagy nem egy játék.
60.
Ultimate
#59: Te még mindig a "látottak" alapján próbálsz úgy véleményt formálni hogy az messze van a valóságtól...
59.
FrankBlack
#54: A különbség az, hogy ez nem film, hanem játék, és nekem nem azok az igényeim a játékkal kapcsolatban, hogy olyan legyen mint a film. (hogy csak annyi akció legyen benne mint egy filmben.) De persze kinek mi. Nekem eddig csalódás.

Anno a Jedi Academy-t nagyon szerettem, emlékeim szerint abban sokkal több kard-kard harc volt. De talán az alapjátékban ha kevesebb is volt, az biztos, hogy sok olyan total conversion single moddal játszottam ami kifejezetten akcióorgia volt. Na ez azokhoz képest a látottak alapján nudli.
58.
Blueberry
#56: Jó játék,de a jedi knightjátékokban több volt a lehetőség (nem csak fénykardot használhattál és abból is több fajtát)a Jedi Academy-hez képest alig lehet alakítani a karaktereken (nem te tervezed meg a karakter külsejét+annyi féle skill sincs)+néhány effect már akkor szebb volt (2003!!!) mai napig nem láttam olyan szép fénykardot játékban,ahogy a vízcseppek szikráztak rajta
57.
Ultimate
#56: Jó. Bár az az egeres fénykardizás még mindig jobb volt, de egy Force unleashedhez képest határozottan komplexebb, jobb.
56.
Neotechtr
Egy olyan írja már le, hogy milyen a játék, aki anno játszotta a Jedi Outcast-et, vagy bármilyen jó kis régi tényleg jó SW játékot. Szóval a régiekhez képest milyen? Mert azt értem, hogy textúra, meg töltési idő, de jó játék maga?
55.
Lila_Csabi
#52: Igazából 6, de sajna nem releváns a mennyi kérdés, mert más a bejárható terület nagysága rajtuk. Van kettő amire elmész egyszer és cső, mert vagy annyira kevés cucc van, hogy azonnal összeszeded vagy vissza sem enged. 4 van, amire többször mész vissza, ebből egy kisebb, kettő közepes és egy rohadt nagy.
54.
Lila_Csabi
Kevés az ember vs ember, kard vs kard harc. Mi? A filmben mennyi ilyen van? Jedi harcosból van egy csomó, sithből meg alig. Azok is végig a stormtroopereket vágták, meg a droidokat és a végjátékban kardoztak csak. Volt egy kis sith, akit a film közepén lekardoztak meg a végén a főgecont és cső. De itt meg mi az, hogy nem állandóan az van? :) Van elég, itt is ugyanez a recept. A főgeconnal alapból összecsapsz kétszer, de kb a felénél meg ott van a Ninth Sister. Sőt több is van, de spoiler miatt nem mondok semmit. Buzogányos sotrmtrooperek, fekete elit trooperek többsége csak olyan, hogy kardozol. Úgyhogy több van még így is mint a filmben. Jó, hogy lehúzzátok ilyen hülyeségekkel azt két chaptert se toltatok végig.
53.
Pain
Ezzel a harc, mint negatívum ponttal én sem értek egyet. Ha nem lenne nehézségi fokozat választási lehetőség akkor megérteném, de így. Ha a legkönnyebb fokozatot választjuk(egy casual játékos) akkor szvsz egy nagyon laza hack’n slash beütést kapunk.
51.
Darksiders84
#29: Hány bolygó lesz látogatható a végére összesen?
49.
FrankBlack
#48: Jó, most lényegében magamat győzködöm, hogy nem ér annyit, de tudom, hogy úgyis az lesz, hogy kb. karácsonyra meglepem magam vele :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...