Ghost of Tsushima: Director's Cut teszt

  • Írta: szlav
  • 2021. szeptember 15.
Hiába szabadítottuk fel Tsushimát a mongol megszállás alól, Jin Sakai története még koránt sem ért véget. A Ghost of Tsushima rendezői változatában Iki szigetéről érkezik az újabb fenyegetés, így eljött az idő, hogy ismét leporoljuk atyánk katanáját.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Sucker Pucnh Productions az elmúlt évek egyik legkiválóbb open world játékát hozta el tavaly nyáron a Ghost of Tsushimával. A becsület és a szükség határmezsgyéjét járó szamuráj meséje igazán méltó módon búcsúztatta el a leköszönő PlayStation 4-et, Jin Sakai története azonban olyan emlékezetes lett, hogy kár lett volna elszalasztani az újgenerációs változatot. Ennek jegyében érkezett meg a Director’s Cut, amely az ilyenkor ildomos technikai fejlesztések mellett egy újabb fejezetet is hozott azok számára, akik nem tudtak betelni a Ghost of Tsushima eddigi kalandjaival.

 

Miután a fő sztorivonalat követve eljutunk Toyotama régiójához, egy új küldetésre bukkanva máris belevethetjük magunkat az expanzióba (de persze el is tehetjük azt későbbre). Amint belevágunk az új kalandba, hamar szembesülnünk kell azzal, hogy az invázió már Iki szigetét is elérte, itt azonban egy eddig sosem látott törzs és a titokzatos vezérük, a Sas tartja rettegésben az ártatlanokat. Ezek a mongolok egy hallucinogén méreg segítségével menthetetlen őrületbe kergetik az áldozataikat, a méreg pedig már elérte Tsushima partjait is, Jinnek tehát nincs más választása, hajóra kell szállnia, hogy a forrásnál számoljon le ezzel az új fenyegetéssel.

Iki szigete azonban veszélyes hely, és nem csupán a méregkeverő mongolok miatt. Tsushima lakói mély tisztelettel hajtanak fejet a nagy szamurájklánok előtt, Iki viszont a banditák és kalózok otthona. Az itteni őshonosok keserű megvetéssel tekintenek a birodalmi nemesekre, de közülük is legfőképp a Sakai-klán tagjaira, hiszen alig húsz évvel ezelőtt Jin saját édesapja, Kazumasa Sakai vezette azt a véres hadjáratot, amely megtizedelte a rebellis sziget népességét. Tsushima Szellemére tehát komoly megpróbáltatások várnak. Az új harci technikákat alkalmazó mongolok és az atrocitásokat nem feledő banditák folytonos veszélyt jelentenek a szamurájra, mindezek mellett ráadásul Jin kénytelen lesz szembenézni a saját múltjának legsötétebb démonjaival is.

Számomra a Ghost of Tsushima éppen a mélyen introspektív történetvezetése miatt emelkedett ki a tucatszámra érkező open world játékok közül, ezen a fronton pedig az új fejezet sem okozott csalódást. Habár az öreg Yuriko történetszálához hasonló érzelmi katarzis ezúttal elmaradt, az Iki szigetén átélt események mégis igazán emberiek. Ennek ellenére mégsem gondolom úgy, hogy az expanzió tartalmai kihagyhatatlanok lennének – a Ghost of Tsushima története eddig is igazán kerek volt, így a kiegészítő ahelyett, hogy egy tátongó űrt töltene be, inkább elmélyíti és személyesebbé teszi Jin történetét. Éppen ezért szinte teljesen mindegy, hogy a fő történetszál közben vagy a stáblistát követően vágunk bele az új kalandokba, az újonnan érkezett extrák mindenképp hibátlanul illeszkednek a teljes történethez. 

A kiegészítő fő sztorivonala egyébként kifejezetten rövidre sikeredett, ha sietünk, akár két-három óra alatt végigszaladhatunk rajta, ezzel azonban csak a felszínt kapargatnánk meg. A nagyszerű mellékküldetésekkel és a térkép alapos kipucolásával könnyedén elszalad tíz-tizenkét óra is, ezekkel a másodlagos tennivalókkal pedig mindenképp érdemes foglalkoznunk, hiszen másképp lemaradnánk az új felszerelésekről, négylábú társunk lópáncéljáról, illetve az olyan jópofa új minijátékokról, mint a fuvolás állatszelídítés, az íjászkihívás vagy a banditák párbajtere.

Ahogy arról már futólag szó esett, a Director’s Cut az új konzolgenerációra optimalizálta a Ghost of Tsushimát. Ez PS5-ön 4K-t célzó felbontást, 60 fps-es sebességet és néhány apróbb vizuális finomhangolást jelent. Az igazság viszont az, hogy a Sucker Punch játéka eddig is pazarul festett, ráadásul az alapverzióhoz korábban is érkezett már egy 60 fps-es frissítés, így számottevő előrelépést 4K alatti felbontáson nem fogunk észlelni. Ettől függetlenül Iki szigete, csakúgy, mint Tsushima, egészen pazarul fest. Felróhatnánk a látványtervezők számlájára, hogy az új helyszín kissé talán túlságosan is hasonlít az eddig ismert tájakhoz, de az vitathatatlan, hogy a sziklás tengerpartok, a szélfútta tisztások és a hegyek közt eldugott pagodák továbbra is eszméletlen összképet alkotnak.

Vizuális ingerekből tehát nincs hiány, de ahogy azt az új generáció PlayStation-játékainál elvárnánk, a DualSense kontroller is tartogat egy-két különlegességet. A Ghost of Tsushima a legjobbak közt demózza az irányító haptikus rezgéseit és alaposan megdolgoztatja az adaptív ravaszokat is – főképp, ha íjászkodoni támad kedvünk. Elég azonban csak egy percre lóra szállnunk, hogy a tenyerünk alatt érezhessük a hátasunk ritmikusan dobogó patáit és a bambusznádak közt átfújó szél finom fuvallatát, amikor pedig megütköztetjük a kardunkat egy mongol szablyával, a kontroller éles visszaütésekkel kíséri az egymásba maró acél sikolyát.

Mindent egybevetve a Director’s Cut egy nagyszerű, habár talán kissé papírforma szerint készült csomag – kétségtelenül a Ghost of Tsushima definitív változata. Iki szigete nagyszerű történeteket tartogat, a PS5-ös optimalizációk pedig minden tekintetben az új generációba emelték a játékot. Ezen felül kaptunk még olyan apróságokat is, mint a japán szinkronhoz igazított ajakmozgás vagy az irányítást megkönnyítő új segédfunkciók, ráadásul a Sucker Punch a többjátékos módról sem feledkezett meg. A rendezői változat megjelenésével párhuzamosan a Legends is kapott egy alapos balanszfrissítést, a következő hetekben és hónapokban pedig sorra érkeznek majd az újabb többjátékos kihívások.

A kérdés csupán az, hogy mindez megér-e közel tízezer forintot akkor, ha az ember egyszer már leszurkolta a teljes árat a Ghost of Tsushima PlayStation 4-es verziójára. A rendezői változat nagyszerűségét ugyanis némileg beárnyékolja, hogy a Director’s Cut extra tartalmaiért 20, a PS5-ös frissítésért pedig további 10 dollárt kér a Sony. Kissé meredek ár ez egy DLC-ért, azt pedig a legtöbb esetben már megszokhattuk, hogy az újgenerációs frissítések ingyenesen érkeznek a korábbi vásárlókhoz – ennek fényében érdemes tehát mérlegelnünk. Aki azonban végül beadja a derekát, valószínűtlen, hogy csalódna, hiszen a bővített kiadással csak egy fokkal nagyszerűbb lett a Sucker Punch eddig is igazán kiváló játéka.

A Ghost of Tsushima: Director's Cut PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikkek

2.
TrishtanAG
#1: Miért kéne? X pénzért meg lehet venni a "Dlc-t" Ps4-re, ahogy némileg többért Ps5-re a nextgen peccsel összekötött változatot.
1.
A Fénybenjáró
Rendkívül tetszett a Ghost of Tsushima tavaly, de ha azt gondolják, hogy kétszer meg fogom venni ugyanazt egy dlc-vel, akkor nagyon tévednek.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...