Ezt pedig elsősorban nem a játék címében is szereplő, bekapcsolt Capslock mellett bepötyögött DIRECTOR’S CUT megnevezésre értem, hanem arra, hogy a portolást végző Nixxes Software csapata hihetetlenül nagy körültekintéssel nyúlt hozzá az alapanyaghoz, aminek hála szinte tökéletes végeredmény született. Ez persze talán annyira nem is meglepő, hiszen a Sony által felvásárolt és mára már kizárólag csak átportolással foglalkozó holland székhelyű stúdiónak számos sikeres projekt szerepel a diszkográfiájában. Többek között hozzájuk köthető a Marvel's Spider-Man Remastered, a Marvel's Spider-Man: Miles Morales, a Ratchet & Clank: Rift Apart, valamint a Horizon Forbidden West Complete Edition számítógépes változata is, amikben mind közös, hogy remekül optimalizáltak és maximálisan kihasználták az asztali gépek nyújtotta előnyöket.
Szerencsére, ez most sincs másként, aminek köszönhetően korábban sosem látott részletesség mellett élvezhetjük a Tsushima sziget nyújtotta csodaszép pillanatokat. Engedelmetekkel a játék részletes bemutatásától ezúttal eltekintenék, hiszen egyrészt az eredetileg még 2020 nyarán megjelent Kurosawa filmek ihlette szamurájkalandot azok is nyálcsorgatva követték, akik hozzám hasonlóan nem rendelkeztek PlayStation 4-gyel, másrészt pedig Shifty és szlav annak idején kiváló teszteket írtak róla, amikben alaposan körbejárták Jin Sakai magával ragadó, de korántsem hibátlan bosszútörténetét. És itt jöhetne az a rész, amikor elkezdem ecsetelni a PC-s változat előnyeit, sajnos azonban a Sony ezt másképpen gondolta, ugyanis a megjelenés előtti hetekben olyan döntésekkel borzolta a potenciális vásárlók idegeit, aminek következtében magára haragította a fél világot.
Tájékozottabb olvasóink már kitalálhatták, hogy a PlayStation Network account körüli mizériáról lesz szó, ami kezdetben kötelező elemként vetett árnyékot az eladásokra, majd a japánok meghátráltak és leredukálták a használatát a többjátékos módra. Mivel mi Európa szívében, kelet és nyugat találkozásánál élünk, ezért mindösszesen annyi hátrányunk származik mindebből, hogy bizonyos funkciók eléréséhez regisztrálnunk kell a Sony oldalára (applikáció még nincs, de ki tudja), majd az ott létrehozott fiókunkat össze kell kapcsolnunk a Steames, vagy Epices profilunkkal. Mi tehát megúsztuk pár perc extra adminisztrációval, viszont vannak olyanok, akik sokkal rosszabbul jártak nálunk, ugyanis amelyik országban nincs PSN szolgáltatás, ott nemcsak multizni nem fognak, de játszani sem, merthogy náluk az online szegmens mellett a játék maga is elérhetetlen. Reméljük, mihamarabb érkezni fog erre valamilyen megoldás, mert jelenleg kis túlzással élve a fél világ ki van zárva az élményből, ilyesfajta exkluzivitásra pedig egyetlen kiadónak sincs szüksége.
Most, hogy beszéltünk az ázsiai elefántról a szobában, végre továbbmehetünk a PC-s port jellemzőihez, kezdjük is rögtön a tartalommal. A játék neve után látható DIRECTOR’S CUT alcímet nem véletlenül biggyesztették oda, ugyanis ennek hála nemcsak az alapkiadásban megtalálható jellemzőket (Kurosawa-filter, magyar felirat, szájra illesztett japán szinkron, fotómód) kapjuk kézhez, hanem a később letölthető tartalomként megjelent Iki Islandet is, ami további játékórákkal növeli meg az amúgy sem gyors lefolyású kalandunkat. Ezen felül kaphatunk egyedi, kizárólag játékon belül használatos jutalmakat is, feltéve, ha a fentebb már emlegetett PlayStation Networkkel összekapcsoljuk a Steames, illetve Epices fiókunkat. Ebből a szempontból tehát a valaha volt legteljesebb Ghost of Tsushima élményt kapjuk meg, persze csak akkor, ha kicsengettük az érte elkért 60 eurót, ami egy négyéves játékért cserébe kifejezetten borsosnak érződik, ugyanakkor a Nixxes Software ezenfelül is igyekezett tenni arról, hogy ne érezzük magunkat lehúzva.
Ennek egyik legszembetűnőbb jele maga a látványvilág, ami egészen lehengerlő, ráadásul a menüben kotorászva a számítógépekre elérhető összes extrát megtalálhatjuk, ily módon finomítva tovább az amúgy is lélegzetelállító összhatást. Felbontás, képarány és képkockafrissítés tekintetében határ a csillagos ég, ha pedig gondunk adódna kipréselni a játékból a megcélzott fps számot, akkor az elérhető felskálázó rendszereknek hála kisebb kompromisszumokkal ugyan, de adhatunk a gépünknek egy kis segítséget. Akkor sincs nagy gond, ha még ezzel együtt sem képes tartani a tempót, mert a menüben rengeteg opciónk nyílik a látvány finomhangolására (amiket a háttérben kimerevített pillanatképen rögtön nyomon tudunk követni), sőt, egy esetleges driverfrissítés is sokat változtathat a végeredményen. Ez utóbbira egyébként maga a játék is felhívja a figyelmet, amit ajánlott megfogadni, mert miután eleget tettem a kérésének, onnantól kezdve az RTX 3060 TI-vel, 32 GB RAM-mal és i7-10700-zal felszerelt masinám kikapcsolt DLSS mellett is gond nélkül hozta a 60 képkockát 1080p-ben, méghozzá nagyon magas beállítások mellett.
Az effajta portok másik sarkalatosabb pontja rendszerint az irányítás szokott lenni, amit nem mindig sikerül maradéktalanul megoldani, főleg, ha bekúszik a képbe a billentyűzet és egér kombó is. Általában ilyenkor elintézzük annyival (amit sokszor a fejlesztők maguk is kiírnak a kezdőképernyőre), hogy a későbbi fejfájás elkerülése érdekében ajánlott egy kontroller beszerzése, ha pedig nincs ilyened, akkor sok sikert a nyakatekert, alkalomadtán kőbevésett gombkiosztás megszokásához. Nos, itt ilyenről szó sincs, hiszen amellett, hogy a játék minden egyes vezérlőt felismer (Dualsense esetén a haptikus extrákról sem kell lemondanunk) kényelmesen irányítható bármilyen számítógépes perifériáról, ráadásul mindezt akár egyetlen gomb funkciójának megváltoztatása nélkül. Persze, ha valakinek körülményes lenne egy-egy, a fejlesztők által helyesnek gondolt megoldás, akkor azt bármikor átkalibrálhatja a menüben, de én személy szerint nem éltem ezzel a lehetőséggel, mivel számomra már az alapkiosztás is bőven használható volt.
Eddig leginkább csak ódákat, jobban mondva haikukat zengtem a Ghost of Tsushima PC-s átiratáról (leszámítva a PSN körüli mizériát), most viszont jöjjön a feketeleves, mert bármennyire is csodaszép az élmény, sajnos egyáltalán nem tökéletes. Legtöbbször különféle grafikai anomáliákba fogunk belefutni, velem például párszor előfordult olyan, hogy egy-egy textúra, többnyire házak ajtajai, illetve ablakai villódzva jelentek meg, de az első indítás alkalmával az árnyékok is teljesen megőrültek, igaz, ekkor még nem telepítettem fel a legújabb Nvidia drivert. Ugyancsak furcsa volt számomra a mentések kezelése, mert bár mind az automatikus, mind pedig a manuális hibátlanul működik, valamiért a bizonyos időközönként megjelenő backup save fileok nem íródnak felül, azaz pár órányi barangolást követően tízesével törölhettem ki őket a játék mappájában.
Ezek a kisebb kellemetlenségek azonban egyrészt egy patch képében könnyedén kijavíthatóak, másrészt pedig nem rondítanak bele annyira az összképbe, hogy annak a játékélmény lássa a kárát. Annak a játékélménynek, ami egész egyszerűen lehengerlő és pillanatok alatt elvarázsolja azokat, akik akár csak egy kicsit is rajonganak a japán kultúráért. Ebből kifolyólag gondolom senkit sem fog meglepni, hogy a Ghost of Tsushima DIRECTOR’S CUT még most, négy évvel az eredeti változat megjelenését követően is egy kihagyhatatlan gyöngyszem, ami a Sony által teremtett kalitkából kiszabadulva végre egy új és sokkal erősebb otthonra lelt, legalábbis akkor, ha nem a több, mint 180 PSN által kirekesztett ország egyikében laksz, mert ezesetben sajnos van egy rossz hírem.
A Ghost of Tsushima DIRECTOR’S CUT a korábban tesztelt PlayStation-ös verzió mellett immáron PC-n is elérhető.
Kapcsolódó cikkek
Engem meg kontrollerrrel ver sz@rrá a még a kisebbik hatéves lányom is bármilyen gyerekjátékban is, csak az ő kedvükért bohóckodok vele, kis túlzással a való életben is nagyobb eséllyel vernék agyon egy szál kontrollerrel "deprived szettben" egy hollowt, mint játékban szembejövő első nyomorultat bármely DS-ben XD
Minek vegyek 24 ezerért 10et ha 50-et vagy akár többet végig tudok vinni?
Ha ő valamitől nem vág hátast, az azért jelent valamit.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.