Martha is Dead próbakör

1944-et írunk, a második világháború még javában zajlik, azonban egy toszkán kis falucskában élő családnál egy pillanat alatt háttérbe szorulnak a világban zajló borzalmak, mikor holtan találják egyik ikerlányukat a közeli tó partján.

Kétség sem férhet hozzá, hogy Martha holtteste lebegett a vízen, amit a sors fintoraként pont ikertestvére, Giulia talált meg az erdőt járva. Először észre sem vette, hogy kicsoda, azt hitte, egy ismeretlen bajba jutott lányon segít, de mikor kivonszolta a tetemet a partra, megismerte benne szeretett testvérét. A lány összetört, karjaiban az élettelen testtel, és mire szüleik leértek hozzájuk, már nem tudtak rajta segíteni, így nem maradt más számukra, csak a gyász. Az elengedés azonban sokszor nem is olyan könnyű, főleg akkor, ha értelmetlen a halál. Giulia és családja összeroskadva próbálnak túllépni a gyötrelmeken, miközben a testvér nélkül maradt lány egyre több furcsa dolgot tapasztal, amik azt sugallják, hogy a balesetnek tűnő tragédia mögött talán sokkal több rejtőzik, mint azt elsőre gondolták.

Az már a fenti történetből látszik, hogy a Martha is Dead nem éppen egy könnyű darab, sőt, a játék kezdetén kiírt szöveg, miszerint felnőtteknek és erős idegzetűeknek ajánlott, egyáltalán nem véletlen. Egyrészről a letargia és a gyász megjelenítése meglehetősen élethű, másrészt a holttest, illetve az azzal történtek ábrázolása terén sem finomkodtak a fejlesztők, ami sokszor letaglózó és gyomorforgató jelenetekben csúcsosodik ki. Szerencsére ezek a pillanatok sosem csapnak át vásári magamutogatásba, inkább csak tovább növelik azt az ürességet, amit a szereplőkön keresztül mi is érzünk a monitor előtt. Velük együtt próbálunk megnyugvást találni, de hiába, mert amint elérnénk egy felhőtlen pillanatot, valami ismét visszaránt minket a szomorú sötétségbe. Ez a kettősség remekül végigvonul a játékon, így folyamatosan érzelmek között őrlődve igyekszünk egyre több mindenre fényt deríteni, miközben a helyi folklór természetfeletti mítoszai is bekúsznak az álmainkba. Vajon mindez csak rémálom, vagy maga a valóság ennyire fájdalmas?

Ugyan a játék megjelenéséig még van egy hónap, és én a végső tizenkét fejezetből csak hetet láthattam, már ezalatt a röpke két óra alatt is elképesztő hatást gyakorolt rám Martha története, ami egyáltalán nem véletlen. A projekt mögött ugyanis az az olasz LKA fejlesztőcsapat áll, akik annak idején a The Town of Lighttal varázsoltak el minket, ami szintén nem volt egy könnyen emészthető darab. A mentális betegségekre koncentráló alkotásuk zsigerig hatolt, ez az érzés pedig most is megvan, csak a fő téma cserélődött le a gyászra és a veszteségeink feldolgozására. Bizonyos szempontból a Martha is Dead még felkavaróbb, mivel rengetegszer hagyja a játékost kétségek között, így a főszereplővel együtt mi sem tudjuk eldönteni, hogy mi a valóság, és mi az, ami csak a képzeletünk szüleménye. Ennek ábrázolásához pedig maradtak a sétaszimulátor műfajánál, viszont pár perc játék után feltűnhet, hogy itt jóval több minden van a színfalak mögött.

Természetesen a jól bejáratott elemek itt sem hiányoznak, azaz kedvünkre fedezhetjük fel a bejárható területeket, a tárgyakkal interakcióba léphetünk, valamint megannyi többletinformációhoz juthatunk a különféle levelek, illetve újságok elolvasásával. Első pillantásra tehát nincs itt semmi látnivaló, viszont ahogy haladunk előre a történetben, úgy jön be egyre több elem, amik remekül keverik fel a már ezerszer megtapasztalt formulát. Nem szeretnék mindent idő előtt lelőni, ezért csak a két legmarkánsabbat emelném ki, melyek közül az egyik a műfajhoz képest hatalmas és aránylag határok nélkül bejárható terület. A toszkán helyszíneket remekül megidéző környezetet keresztül-kasul felfedezhetjük, nappal és éjjel egyaránt. Ugyan kezdetben meg van kötve a kezünk, de amint kiértünk a házunkból, bármerre elindulhatunk felfedezni, amiben hatalmas segítséget nyújt a térképünk, illetve a teendőink listája, így egyáltalán nem érezzük magunkat elveszve a semmi közepén.

Az utakon és ösvényeken járva pedig számos olyan pillanattal találkozhatunk, amit érdemes lenne megörökíteni, és ezzel el is értünk a másik fontosabb játékelemhez, a fényképezéshez. Giulia felettébb érdeklődik az efféle masinák iránt, így számos alkalommal kaphatunk majd lencsevégre olyan történéseket, amik tovább mélyítik, vagy épp előre gördítik a sztorit. Kifejezetten élveztem ezeket a részeket, mivel nem csak arról van szó, hogy előkapjuk a gépet és fotózunk, hanem bizony figyelnünk kell a fókuszra, a fényerőre, a távolságra, valamint arra, hogy a kiszemelt dolog a kép közepén helyezkedjen el. Ha úgy érezzük, hogy minden tökéletes, akkor a kattintás után sem vagyunk még kész, mivel az elkészült műveink előhívásához a saját kis sötétkamránkba kell visszavonulnunk.

Itt nyugodt körülmények között dolgozhatunk, és végre megláthatjuk, hogy az általunk lekapott pillanatok valóban érdemesek voltak-e arra, hogy filmen örökítsük meg őket. Ehhez azonban további minijátékokon keresztül vezet az út, hiszen nem lesz elég odaállni az asztalunkhoz, hanem bizony dolgoznunk is kell egy kicsit. Miután az élességet beállítottuk, valamint fotópapírra illesztettük a kiválasztott képet, még nem vagyunk teljesen kész, hiszen a kezünkben csak egy üres fehér lapot tartunk. Ezt követően be kell áztatnunk a mellettünk lévő tálkákba, majd a tökéletes időpontban kivéve végre feltárul szemünk előtt az, amit korábban csak a gépen keresztül láttunk. Fényképezni pedig lesz is mit, mivel a játék nagyon szépen visszaadja az olasz vidéki hangulatot, mind látványban, mind pedig érzésben.

Utóbbit tovább erősíti bennünk az a megannyi dallam, ami felcsendül a kalandozásaink során, legyen az direkt a játékhoz írt zene, vagy egy klasszikus újradolgozása. Sokat elárul, hogy számtalanszor a menüben ragadva találtam magam, és játék helyett csak a fülbemászó dalokat hallgattam. A teljes autentikussághoz pedig jár még egy kiváló olasz szinkron is, de nem kell megijedni, aki jobban szereti az angolt, az bármikor átállíthatja a beállításokban, csak nehogy ott ragadjon a dallamok tengerében. Persze nem leszünk majd mindig rádió közelben, de a játék ilyenkor is gondoskodik arról, hogy valami kényeztesse a fülünket, mondjuk erről szívesen lemondtam volna az éjszakai erdőt járva. A fák közül hallható neszek és zörejek remekül alapozzák meg a horrorhangulatot, és ezeknek hála még akkor is libabőrösek leszünk, ha éppen nem történik semmi különös.

Sajnos azonban hiába a gyönyörű látvány és a lebilincselő hangulat, azért kisebb hibák néha belecsúfítanak az összképbe. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy ez még nem a teljes verzió, így lehet, hogy a megjelenést követően már egy-kettő problémát kijavítottak a készítők, bár akad pár olyan elem is a listán, amihez valószínűleg nem fognak hozzányúlni. Ilyen például a különféle karakterek mozgása, ami meglehetősen robotikus, de szerencsére ezeket ritkán mutatják meg, és akkor sem sokáig. Valószínűleg szintén maradni fog a közlekedést rémálommá változtató bicikli, amit nem is használtam sokat, mivel kifejezetten kényelmetlen az irányítása és az sem segít ezen, hogy a nyeregbe pattanva mintha a gyomrunkba kerülne a kamera, ezáltal kifejezetten röhejes pillanatokat okozva. Amin viszont lehetne még javítani, az az optimalizáció, mert jelenleg sűrűn beakad a program, ilyenkor pedig rendszerint még az egér is megugrik, így sokszor másodpercekig forgolódunk, mire megtaláljuk a korábban követett utunkat.

Ezeket leszámítva azonban egy hihetetlen élményben volt részem, ami ugyan nem lesz mindenki játéka, de aki fogékony a komorabb, sötétebb és sokszor elborzasztó történetekre, az mindenképp írja fel a bakancslistájára a Martha is Deadet. Ez nem a felhőtlen szórakozásról és a boldog pillanatokról szól, hanem sokkal inkább egy olyan élményről, ami még azután is velünk marad, hogy kikapcsoltuk, és álomra hajtottuk a fejünket. Remélem, hogy a fennmaradó fejezetek legalább ilyen minőségben folytatják a történetet, amire szerencsére nem is kell sokat várnunk, hiszen február 24-én jelenik meg a játék, ráadásul nyomott áron. Tehát röpke egy hónap, és végre kiderül, hogy mi történt valójában azon a bizonyos napon ott, a fáktól ölelt tóparton, ahol végül minden remény elveszett.

A Martha is Dead február 24-én jelenik meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, valamint Xbox Series X/S-re. Mi a steames verziót próbáltuk ki egy i5-4590, 16 GB RAM és egy GTX 1660 társaságában.

Kapcsolódó cikk

4.
4.
KopyAti
Szerintem, vagy legalábbis remélem, hogy lesz olyan hosszú, mint a Vanishing.
3.
3.
crytek
#2: Köszönöm, az akkor nem valami sok
2.
2.
Májkül
#1: Kicsit több, mint 2 óra.
1.
1.
crytek
Milyen hosszú volt kb?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...