God of War: Ragnarök teszt (videóteszttel!)

  • Írta: szlav
  • 2022. november 3.
Hogyan lehet rálicitálni egy olyan kivételes mesterműre, mint amilyen a 2018-as God of War volt? A feladat lehetetlennek tűnik, de Kratos és Atreus visszatértek, a történetük pedig káprázatosabb, mint valaha.

Hogyan lehet felülmúlni egy közel tökéletes játékot? Négy és fél évvel ezelőtt a SIE Santa Monica Studio csapata olyat fordulattal frissítette fel a God of War-szériát, amire azelőtt csak igen kevesen számíthattak. A nagyvilág elé tárták a már akkor is méltán népszerű, összesen három fő epizódot és néhány mellékágat megélt hack ‘n’ slash akciójáték jóval komolyabb, érettebb soft rebootját. Spárta dühöngő szellemének véres kalandjai mindig is system-sellereknek minősültek, a 2018-as új fejezet azonban egy olyan pompás, megkerülhetetlen és meghatározó cím lett, amelyhez foghatót nemcsak a Sony istállóiban, de a játékipar teljes palettáján is kivételesen ritkán találhatunk.

Mert a God of War megtette azt, amire a legtöbb játéktervező csak epekedve vágyhat. Cory Barlog bandája mesteri tollvonásokkal oltotta egybe a kaszabolós akciójátékok adrenalint pumpáló élményét az emberi, sztoriközpontú játékok írói bravúrjával. Véget nem érő izgalom, lebilincselő történet és olyan karakterek, akikre évekkel később is nagyon jól emlékszünk. A saját maguk elé emelt léc iszonyatosan magasra került, így hát ismét felteszem a kérdést: hogyan lehet felülmúlni egy közel tökéletes játékot? A válasz egyszerű. Egy tökéletes játékkal.

A God of War: Ragnarök esetében azonban nem arról van szó, hogy a veterán fejlesztőbrigád egyáltalán nem ejtett hibákat. Sokkal inkább arról, hogy amit a 2018-as előzmény jól csinált, arra a Ragnarök több fronton is rálicitált. Kezdhetjük ezt akár a történettel is, amely az előző rész befejezését jelölő átvezető (ha tudod, akkor tudod) környékén veszi fel a fonalat. Három év telt el azóta, hogy Kratos és Atreus a kilenc világ legmagasabb hegycsúcsáról elszórták Faye hamvait. A nem várt viszontagságokkal kikövezett útja során az istengyilkos az északi panteon tagjai közt is rengeteg rosszakaróra talált. Freya a csillapíthatatlan bosszúvágyától fűtve karón akarja látni a zord görög fejét, Kratos ajtaján kopogtat Thor félelmetes kalapácsa, és hamar előkerül Odin is, akinek körmönfont terveiről eddig csak szegről-végről hallhattunk.

Az istenek haragja azonban csak a kisebb bajok közé tartozik, az elmúlt három évben ugyanis beköszöntött a fimbulwinter, a világmindenség leghosszabb és legcudarabb tele, amit a próféciák szerint egy mindent elpusztító háború, a ragnarök követ. A bölcs nornák már rég megénekelték a világ pusztulását, és habár a sors fonalát nem lehet felfejteni, jól tudjuk, hogy a mindig sztoikus Kratos egyetlen gordiuszi csomótól sem jön zavarba. Ezt pedig Atreus is megörökölte tőle, az időközben jócskán felcseperedett fiú nem hagyja, hogy az ősi táblákra vésett rejtjeles mendemondák meghatározzák a sorsát. 

Megválaszolatlan kérdések tucatjai állnak az ifjú félóriás előtt. Mi történt édesanyja népével? Hová tűnt Tyr, az északiak háborús istene? Milyen sors vár rá Loki szerepében? Habár az egykor hegységeket összeroppantó és titánokkal harcoló apja megelégszik azzal, hogy Odin varjai elől bujdosva, a jégbe fagyott erdő mélyén vészeljék át az érkező kataklizmát, Atreus tudja, hogy a tétlenségükkel az ellenfél kezére játszanak. A fiút már az előző részben is hatalmas bizonyítási vágy hajtotta, ez pedig azóta sem csillapodott. Persze aligha hibáztathatjuk őt ezért, ha egy olyan szigorú apa mellett nőtt fel, mint Kratos, az azóta jóval hidegfejűbb és megfontoltabb tinédzser azonban továbbra is hajlamos arra, hogy egy bizonytalan pillanatban homlokegyenest a vesztébe rohanjon.

Atreus személyiségfejlődése a God of War: Ragnarök egyik legerősebb alappillére, és az is jól érezhető, hogy az időközben szintén felcseperedett Sonny Suljic remekül belenőtt a szerepébe. Minden eddiginél tökéletesebb ellenpólust ad Christopher Judge mélyen dörmögő karakterének, a 2018-as fejezet óta jelentősen elmélyült apa-fiú kapcsolat pedig olyan emberi, hogy ehhez hasonlót egy laikus semmiképp nem várhatna holmi véres akciójátéktól. A főhősök mellett azonban a támogató szereplők is egészen briliánsak, a visszatérő arcok és az új karakterek egyaránt.

Nehéz lenne nem imádni a maga módján Mimirt, Freyát vagy a Huldra-testvéreket, de amit a Santa Monica Studio a most színre lépő istenségekkel művelt, az egyszerűen káprázatos. A korábbi előzetesekben már fel-feltűnő Angrboda végtelenül imádnivaló, Thor jelenléte minden másodpercben vérfagyasztó, a valódi nagyfőnök, Odin pedig egy olyan dörzsölt, manipulatív, de elképesztően karizmatikus alak lett, hogy nála érdekesebb ellenlábast aligha tudnék elképzelni ebben a történetben. 

Az írók és színészek tehát fantasztikus munkát végeztek, a God of War azonban nem lehetne teljes a piszkosul látványos és brutális akció nélkül. Habár az ilyesmi a hasonszőrű közvetlen folytatások esetében elég ritka, a Ragnarök fejlesztői elérték, hogy már az első órában teljesen kereknek érződjön Kratos arzenálja, annak ellenére, hogy még akár húsz-harminc óra után is képes váratlan újdonságokat mutatni a játék. Az elengedhetetlen Leviatán fejsze mellé a spártai ikonikus Káoszpengéit is megkapjuk a cselekmény elején, és habár kezdetben a fejlesztésük gyakorlatilag teljesen megegyezik az előző epizód megoldásaival, ezúttal jóval szerteágazóbban és mélyebben belemehetünk a képességeink, illetve eszköztárunk személyre szabásába. 

Emellett minden eddiginél nagyobb szerepet kap az előző részben is fontos, de az azóta jóval komplexebbé vált csaták legfontosabb védelmi eszköze, Kratos pajzsa. A vad fegyvercsapásokat ellensúlyozó égiszt éppen úgy személyre szabhatjuk, mint a spártai bármely másik játékszerét, a saját szájízünkhöz igazítva Kratos defenzív mozdulatait. Lehetünk a pontos védések és gyors ellentámadások hívei, maradhatunk a kevésbé agilis, de sziklaszilárd védelemnél, de lehetünk a kettő közt egyensúlyozó bajnokok is - egy biztos, a megfelelő pajzzsal és annak testreszabásával mindenki megtalálja a saját kedvencét. 

Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy a God of War: Ragnarök fejlődési és fejlesztési rendszere mennyit fejlődött a 2018-as játék óta, annak ellenére, hogy a személyre szabás menete első ránézésre szinte teljesen megegyezik az eddig ismert rendszerrel. Ezúttal azonban még a legalapvetőbb kombókhoz is olyan extra kihívásokat társított a Santa Monica Studio csapata, amelyeket teljesítve további módosítókkal tehetjük hatékonyabbá a korábbról ismert, vagy teljesen új mozdulatokat. Azt pedig magam sem értem igazán, hogy egy ilyen komplex, de logikusan felépülő rendszert hogyan sikerült úgy tető alá hozni, hogy a gyakorlott játékos egy percig sem veszik el a rengeteg lehetőséget kínáló menü sorai közt. 

A fejlesztőbrigád nagyon ügyesen megtalálta azt az egyensúlyt, ahol a fejlődéshez hasonló RPG-elemek nem árnyékolják be a színtiszta akció zsigeri élményét. A fejsze nehéz csapásai, annak eldobása és visszahívása továbbra is megunhatatlan, ahogy a lángoló pengékkel való kaszabolás is kaján mosolyt csal az ember arcára. A kombók szörnyen látványosak, a kivégzések minden eddiginél brutálisabbak (Kratos szabályosan darabokra hasítja az ellenfeleit!), ráadásul ezúttal a harci arénák is az összecsapások szerves részét képezik, hála a csata közben manipulálható tárgyaknak és a terep vertikalitásának. Természetesen Kratos mellett ezúttal is fejleszthetjük Atreus képességeit is, az pedig jól látszik, hogy az ifjú íjász sokat tanult az elmúlt három év alatt, jóval magabiztosabban mozog a csatatéren is. 

(A játékmenetet és a történetet is érintő enyhe spoilerek következnek. Ha szeretnéd elkerülni őket, kérjük ugord át a következő két bekezdést!) 

A God of War: Ragnarök egyik legjelentősebb újdonsága, hogy Kratos és a saját sorsát kutató (vagy éppen annak ellenszegülő) Atreus kalandja helyenként elágazik egymástól, ilyenkor pedig megesik, hogy akár fejezeteken át a fiatal fiú felett vehetjük át a közvetlen irányítást. Nyilvánvaló, hogy Atreus harcmodora jócskán eltér az apjáétól, hiszen a küzdelmek során az íjászatra kerül a legnagyobb hangsúly, a csaták azonban éppen olyan gördülékenyen pörögnek ilyenkor is, mint amikor a morcos spártaival lengetjük a fejszét. Ennek megfelelően Atreus is egy mély, teljes értékű fejlődési fát kapott, saját kombókkal és varázsképességekkel megfejelve. 

A két főhősünk azonban egymástól elszakadva sem marad magányos, szinte mindig lesz mellettünk egy-egy olyan útitárs, akik a négyzet gomb lenyomásakor továbbra is besegítenek a csatatéren. Ez a felosztás pedig amellett, hogy óriási szabadságot adott annak, hogy több szálon is kibontakozhasson a játék története, tovább mélyítette a harcokat és a felfedezést is. Kratos és Atreus útitársai saját egyedi képességekkel lépnek a csatatérre, látványosan összejátszva az éppen irányított karakterünk eszköztárával. Ne rémisszen meg senkit tehát, hogy időnként elválik egymástól a fiú és az apja – a fejlesztőcég elképesztően ízlésesen oldotta meg a fentieket mind játékmenet, mind pedig a történet szempontjából. 

(Spoilerek nélkül folytatjuk:) 

Ahogy azt a 2018-as epizódban már megtanulhattuk, ezúttal is érdemes alaposan bejárni a világot, illetve világokat, hiszen ezúttal az északi mitológia mind a kilenc létsíkját meglátogathatjuk. A fimbulwinter nem kímélte a visszatérő helyszíneket sem, így ha ismerős terepre is vezet néha az utunk, az garantált, hogy a gyalogos, csónakos vagy szánon történő felfedezésük mindig teljesen újnak fog hatni. Az pedig csak természetes, hogy a lineáris úton vezetett fő történet mellett ezúttal is számtalan mellékküldetés, kihívás, feladvány és kincs csalogat minket a félig nyitott terep kacskaringós mellékútjaira. 

Habár a tesztelés során igyekeztem többnyire a fő történetszálra koncentrálni, alig várom, hogy visszatérhessek a rengeteg opcionális kihíváshoz! Nehéz szavakba önteni, hogy a Santa Monica Studio milyen bámulatos munkát végzett a kilenc világ felépítésekor. Mindegyik helyszín saját, markánsan egyedi látványvilággal rendelkezik, így a jégbefagyott Midgard mellett buja erdők többféle válfaját, végtelen mezőségeket, sivatagokat és más varázsvilágokat is bejárhatunk. Ezek pedig nemcsak teljesen saját és egyedi flórával, illetve faunával rendelkeznek, de a más-más világokban fellelhető ellenfelek is drasztikusan eltérnek egymástól. Ha untátok a sok draugrt az előző részben, akkor készüljetek fel, rengeteg furcsa ellenféltípus és izgalmas miniboss várja, hogy megmártsuk bennük a fejsze élét. 

Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy a látvány ezúttal is káprázatos, habár az mindenképp említést érdemel, hogy ezúttal nem történt igazán drasztikus fejlődés a grafika terén. Ez azonban nem a még PlayStation 4-re is megjelenő God of War: Ragnarököt minősíti, hanem annak elődjét. A 2018-as epizód jócskán megelőzte a maga generációját, így aligha fájó, hogy a Ragnarök látványvilága csak marginális fejlődést mutat, azt is leginkább a fény-árnyék játéka terén. Továbbra is megszámolhatjuk a szálakat Kratos szakállán, a tájak pompásan festenek, a karakteranimációk és motion capture egyértelműen az iparág élmezőnyét képviselik. A helyzet ahhoz hasonló, mint amikor a The Last of Us: Part II után a The Last of Us: Part I-nal játszunk - a látvány a jelenkori technológia abszolút csúcsát képviseli, annak ellenére, hogy az egyik játék még PlayStation 4-re jelent meg. 

Egyre relevánsabb téma mostanában, hogy a jelengenerációs konzolok alig két év után elérhették a nyers erejük kapacitását. Erre elég látványosan rácáfol a God of War: Ragnarök, amely összesen hatféle grafikai módot tartogat PlayStation 5-ön és háromféle opciót PlayStation 4-konzolokon. PS5-ön a natív 4K-s, 30 fps-es mód mellett kapunk sziklaszilárd 60 fps-es, dinamikus 4K-t célzó lehetőséget, ultragyors, 120 fps-ig felpörgő 1440p-s felbontást, de még köztes, 40 fps-es opciókat is - a pontos részletekről a Santa Monica Studio saját táblázatát érdemes lecsekkolni. Nesze neked, Plague Tale és Gotham Knights!

Ha az utolsó szőrszálat is felhasítva mindenképp hibát szeretnék találni a Santa Monica Studio játékában, akkor valószínűleg sikerrel járnék. Igen, találkoztam egy darab beakadó animációval a hetekkel a megjelenés előtt kézhez kapott program korai változatában, és igen, még mindig bűnnek tartom, hogy egy ilyen csodásan festő programban nincs a megjelenéskor fotómód. De őszintén, bármennyire is próbálok szándékosan rosszindulatú lenni, az igazság az, hogy az én szememben a God of War: Ragnarök egy gyakorlatilag tökéletes játék, és toronymagasan az idei év legfantasztikusabb címe. Igen, tisztában vagyok vele, hogy idén jelent meg az Elden Ring is. 

A fordulatos történet az utolsó percekig a képernyő elé bilincsel és sosem fárad el, az új és régi karakterek egytől egyig zseniálisak, a világ káprázatos, mindezt pedig tökéletesen egyensúlyozza egy olyan izgalmas, látványos és mély harcrendszer, amihez foghatót csak nagyon kevés játékban láthattunk korábban. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Kratos és Atreus elképesztő kalandjáról, és remélem, hogy amikor egy hét múlva hozzátok is eljut a program, nektek is olyan örömöt szerez majd, mint nekem. Ez az a játék, ami egyetlen PlayStation-játékos könyvtárából sem hiányozhat. Ez az a játék, amiért érdemes PlayStation 5-öt vásárolni!

A God of War: Ragnarök november 9-én érkezik PlayStation 4-re és PlayStation 5-re. Mi PS5-ön teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikkek

27.
27.
cyberstaker
#23: Ez a véleményem. Ha neked ez trollkodás, akkor mehetsz is fifázni, meg Elden Ringezni :D
26.
26.
Yanez
#25: Néha van olyan is, amiből kevesebbet kell nézni és többet játszani. ;)
25.
25.
Heldengeist
#20: Nálam épp ellenkező a helyzet. Gondolkodtam, hogy esetleg adok neki egy esélyt, de minél többet láttam belőle, annál kevésbé érdekelt. Ha lenne belőle játszható demo, akkor kipróbálnám, de így valószínű nem fogom.
24.
24.
Jarl Balgruuf
#22: 10/100? Ennyire rossz nem lehet, az gyakorlatilag 1/10.
22.
22.
cyberstaker
Kijátszottam!
Mellék küldikkel együtt 40 óra volt. Most jöhet a platinázás, ami lesz még 40.

Ennél jobb játék nincsen. Az első részhez képest mindent tovább csiszoltak, amire sok ember károgott. Monumentális, izgalmas, történet centrikus. A zenék, párbeszédek, karakterfejlődések, mind párját ritkítják. Olyan szinten sikerül azonosulni a karakterekkel és a cselekménnyel, hogy a hidegrázás és az adrenalinlöketek között ingázik az ember folyamatosan. Igazából ezt már nem is nevezném játéknak. Ez egy interaktív szórakoztató művészeti élmény. Ezek után bottal nem piszkálnám az Elden Ringet, amivel sokan párhuzamba állítják a GOTY miatt.

10/100

SPOILER
Ráadásul ilyen szépen ellvarni a szálakat, és még is nyitva hagyni a teljes univerzumot mind2 fő karakter számára... Szerintem senki nem várt ekkora Happy Endet.
21.
21.
Viktor_The_Best
Igy kene mindenkinek jatekot fejlesztenie!!! Tudom eros amit irtam, de van igazsagalapja.
20.
20.
Nate Hope
Jó ideig nem érdekelt különösebben a játék, pedig imádom a GoW-sorozatot, de ahogy közeledik a megjelenés, szép lassan engem is megtalált a hype. Alig várom, előrendeltem, szerdán hozza a futár, és már így látatlanban is biztos vagyok benne, hogy ismét egy nagyszerű kalandban lesz részem. Amint végzek vele, ismét végigjátszom majd az előző részeket szép sorban.
19.
19.
csoki0619
Előrendelve.
Remélem nem lesz nagyon döcögős a PS4-es port. Csak tartsa az első rész szintjét stabil 30-on, és nem lesz gond.
17.
17.
Hanoi
Majd jön úgyis PC-re. Ncore-ról lepattintom annyit talán megér.
16.
16.
Darksiders84
Ugyan már srácok nem mindegy, hogy 8-9 vagy 10 pontos amikor tényleg egy brutál jó ,izgalmas, érdekes ,szép játék ?
Én mostanában leszoktam a gépezésről kb fél éve amióta sikerült abbahagyni az Apexet és azóta nem is volt számomra érdekes nagy cím , ezért már nagyon kiéhezve várom tuti csalódásmentesen mivel tudom mire számíthatok.
15.
15.
Hunszi
#6: Ezért fontos, hogy ha platinázásra készülsz, akkor úgy játssz már az elejétől fogva, hogy csak akkor haladj tovább, ha már megszerezted az adott régióban fellelhető cuccokat (persze, amit lehet, mert vannak olyan dolgok, amiket csak egy bizonyos skill megszerzése után tudsz elérni).

Később visszamenni már tényleg unalmas, főleg hogy a legtöbbször arra sem emlékszel már hova kéne visszamenni, így egytől egyig be kell járni mindent.

Sajnos én is belefutottam ebbe a csapdába, hogy hamar végigtoltam a sztorit, aztán a Valkűr harcok előtt órákat töltöttem az akkora már kietlen tájakon való kutyagolással, hogy összeszedjem a cuccokat, amiket otthagytam. Nem volt annyira jó buli, szóval most egész biztosan lassabban fogok haladni és a sztorival együtt haladva szerzem meg a dolgokat.
14.
14.
cyberstaker
A kritika és a pontozási rendszer továbbra is szubjektív. Ami a cikk írójának 10 pont, az nektek lehet majd 6, vagy 8.8 :D Az biztos, hogy baromi jó játék lett, ez az eddigi 2-3 trailerből kiderült. Előre meg senki ne döntse el magában, hogy nem 10/10, amíg nem játszotta.
12.
12.
sanyikatarzan
#11: Elkapta őket a hype. Ahogy ez megy el, szépen úgy lesz nekik is más a véleményük.
11.
11.
Doomsayer
Örülök, hogy jól sikerült ez a rész, de az ilyen tesztek engem erősen figyelmeztetnek és elriasztanak a játékoktól. Minden totál tökéletes, überhűdejó, mi több, 10 pont a cucc és még a negatívum is csak annyi, hogy nincs fotómód? Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de nem értem, hogy miért kell fél évet várni arra, hogy az emberek elmondják a negatívumokat. Nem a teszt íróját és a rajongókat akarom most degradálni, sem pedig a játékot, de én az előző rész ismeretében egyszerűen nem hiszem el, hogy ez egy tökéletes játék lenne.
10.
10.
csoki0619
#9: Nem lesz harmadik rész, a Ragnarökkel zárják le ezt a saga-t.
9.
9.
Yanez
Én már az előzetesből leszűrtem, hogy 10 pontos játék lesz ez, pedig az első résznél nem így voltam vele. No gyerekek, és akkor gondolom a legepikusabb pillanatok meg miegymások a befejező részre vannak félretéve, ergo ha minden igaz, az még ezt is lepipálja. A kérdés, hogy vajon még erre a genre jön vagy PS6 nyitócím lesz?
8.
8.
Slik
en is a kijatszas utanra hagyom a cikket.. viszont az erdekelne h itt van e fejlodes bossok teren? az elsoben nem voltam elajulva toluk es foleg attol nem milyen keves volt beloluk
7.
7.
sanyikatarzan
A fotómód késését beírni a negatívumok közé.. Ez igen!

Gondolom ez is gazdagon van hintve lelkizésel, családi drámákkal, sírásokkal mint a Sony összes játéka.
6.
6.
n_csacsi
#2

Én hasonlóképp voltam, de bevallom őszintén, csak a story motivált benne. Amit megtaláltam, megtaláltam, amit nem, nem. Szintén nem küzdöttem meg az összes Valkűrrel max 1-2-vel.
Nekem néha az volt a bajom, hogy túl csendes volt egy terület, ha abban már megöltem az enemyket előtte, így nem volt túl sok kedvem bolyongani.

Mindenesetre gratulálok azoknak, akik kiplatinázták akár megjelenés után, akár később. Lehet egyszer beadom a derekam és nekiülök még egyszer, aztán megcsinálom 100%-ra.

Valószínűleg gyors visszanézem a menüből az "előző részek tartalmából" részt, aztán állok is neki az új résznek. Pont a Ragnarök miatt vetettem alá magam az előző részeknek, főleg, hogy az 1 meg a 2 bekerült ps plusba. Mivel a 3-on kívül nem játszottam egyikkel sem, így engem azok annyira beszippantottak, hogy a 3 részt gyakorlatilag 2 hét alatt ledaráltam (persze, csak a story-t ott is). Aztán alábbhagyott a lelkesedés a 2018-asnál, mivel nagyjából emlékszem a story-jára.
5.
5.
KratoS
#3: A melléküldetéseket kell teljesíteni, onnan kapod meg a nagyobb/ritkább alapanyagokat talizmánokat/ páncélzatot. Illetve nem árt végigjárni a birodalmakat is.
4.
4.
mephi
Ezt a cikket elteszem majd arra az időre,, amikor már végigjátszottam a játékot.
3.
3.
Shao Kahn
Egyébként csak kíváncsiságból, járt valaki úgy az első részben mint én?
2.
2.
Shao Kahn
Nekem csak annyi volt a bajom a 2018-as God of Warral, hogy a felvehető poweruppok, nyersanyagok, hacksilverek nagy része úgy el volt rejtve benne, hogy sosem találtam meg őket. Ennek következtében legfeljebb hatos szintre tudtam felvinni Kratost kilences helyett, így vért izzadva tudtam csak végigvinni a játékot. (a valkürőkkel meg sem mertem küzdeni).
Így aztán nehéz szívvel bár, de nem kérek a folytatásból, mert nem akarok újra bénázni benne. Ez nem az én játékom na! De ettől függetlenül jó játékot kívánok a többi (profibb) játékosnak!
1.
1.
DarkLord
Szerintem ennek az első része egy baromira túl hype-olt és túl értékelt játék volt. Mondom úgy, hogy megjelenéskor kétszer játszottam végig és most eme rész elött újra elővettem és hát kicsit sem volt élvezetes harmadszorra végigjátszani még évek múlva se. Persze ennek ellenére előrendeltem és kíváncsi vagyok a dolgokra a cikket nem olvasom, mert hátha spoiler-es így, majd ha végigtoltam utána. De, azért a 10-es értékelés durva, mert 10-es játék nincs is valójában :) Persze mindenkinek van 10-es játéka amúgy csak az sem 10-es, hanem 9,99-es hehe Jó játékot majd mindenkinek!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...